Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-02 / 91. szám
üj Dunántúli napló 15 Irodalom - Művészet 1994. április 2״ szombat A mostoha kisplasztika igaz értője Fischer György kiállítása a Parti Galériában Birtalan Ferenc: Feltámadás Régen azt kérdeztem, kell-e a vers? Ma mit kérdezzek, Szer- kesztő úr? Kell-e a szó, mi kellünk-e, kiváncsi-e ránk valaki, akamak-e tudni ró- lünk? Olyan elhagyottnak, ma- gúnyosnak érzem magam. Elhagytak, tényleg elhagy- tak minket, elhagytak min- denek? Mi annyiszor voltunk rosszkedvűek, mi annyiszor hittük, most más lesz, most végre más lesz ... Szerkesztő úr, rengeteg bánat ért, szólni se tudtam, írni... ? Mennyi idős a demokrá- cia? Képzelje, született egy lányom! Nekem a szomorú, panaszkodó embernek, ki mindig csak az árnyékot Iá- tóm, kit kerül a fény. S tudja, mikor? A Sorsnak van iróniája: Halottak Napján! Igen, énr írtam: ״Halottak Napja, Élők Napja”, de hogy ennyire ... ? A lány gyönyörű! Meg- érdemelne egy szebb vi- lágot, egy boldogabbat. Nem kellene megpróbál- nunk? Nekünk. Most, még egyszer?! Én mindig hittem Ónben, s tudom, viszont is igaz. Mindketten ugyanazt akarjuk. Nem lehetne együtt? A lány kedvéért? Olyan kicsi a mi hazánk, s olyan sok az önjelölt-tisz- ta... De ha mindenkit elpusztí- tunk, ki nem a mi igazság- unk szerinti, mi is galádok vagyunk, s ki marad itt? Békülni, békélni kellene, amíg lehet, míg van kivel. Ha látná a lányt! Szer- kesztő úr! Muszáj rendezni a dolgo- kát, ez már tényleg élesbe megy! Mit mondunk neki húsz év múlva? Ma nem beszélek ideoló- giáról, csak azt mondhat- nám, amit régen. Akkor sem tetszett, ma se tetszene so- kaknak. Pöröltem Istennel! Ha kell, ma is csak vele!-A Fiadat, Uram? Meg- érte? (E kérdés költői). Ugye, mindenkiért ad- tad; ugye minden bűnükért Megváltóul; ugye, a mi bű- neinkért is; ugye, nem en- geded, hogy mások mérle- geljenek helyette; helyette, ki a vámosok asztalához ült, kinek egy rosszlány kenhette nárdusolajjal a testét? Ugye, Szerkesztő úr, kell a vers, kell a szó, és kellünk mi is? Tavasz van, feltárna- dás . .., és ne feledje, itt ez a pici lány: B. Zselyke Anna. Trója alá vonult a görög sereg. Fischer Pán-ja sem a közönsé- ges, duhaj isten, hanem inkább a szerelmi vágya elől menekülő, fenyővé váló Pitüsz, vagy még inkább a nádszálként megbúvó Szürinxre emlékeztető férfi, aki fejére fenyőkoszorút helyez, s nádból készült sípon zenél. És e körhöz tartoznak a vágynak ki- szolgáltatott Odaliszkek-et áb- rázoló szobrai épp úgy, mint a kielégítetlen vágy Szucsong herceg, vagy ״az igazi” Zsu- zsanna. Mária szobra pedig oly emberi, oly meggyőző erejű, hogy Pasolini Krisztus filmje után talán szabad e mű kapcsán nőiességről, kecsességről, tőré- kény, vonzó szépségről be- szélni, s ezt az alkotást is - mely Fischer tán legjelentősebb műve - e körbe helyezni. Mindezek mellett, vagy még inkább ezekkel együtt Fischer művészetére alapvetően a csip- kelődésen túlmutató, mélyen emberi humor a jellemző. Ez az, mely értelmezi az önmagára is tükröt fordító művész habitusát. Ez az, mely szeretettel, kedves- séggel oldja a ״Fürdőzők” eset- lenségét, a Kan hódító, animális vágyát, a bennünk lévő, titkolt, rejtett, szégyellt, ám általa fel- mutatott tulajdonságokat, érzé- seket. Sárkány József tők tanárainak, mestereinek, Bencsik Istvánnak és Farkas Adómnak csonkolt, hasított, strukturális-organikus kompo- zíciói, illetve egy másik cső- porton a modem szobrászat oly meghatározó képviselőjének, mint Brancusi vagy Giacometti hatása. 1990 körül sajátos, jel- legzetes plasztikai formanyel- vet alakított ki, melyben a lát- szólag elfolyó, lágy formák, le- kerekített, sima felületek szabad játéka uralkodik, ám valójában rendkívül pontosan kiszámított, mérlegelt kompozíciók e mű- vek. Egybeolvadó formák, alig sejlő testrészek váltakoznak erőteljesen kiemelt, nyújtott, torzult elemekkel. A századelő avantgárd mozgalmainak hatása e realizmuson belüli, de annak határait feszítő világ. Célja a szobrászat klasszikus hagyó- mányain alapul, mint ahogy szobrainak témája is döntően az ember. A testiség, a vágyakozás mi- tológiai alakjai azok, akik a fő- szereplői művészetének. Nem a pornográf erotika, hanem a va- lahol mindig megcsalatott vágy, öröm, szerelem. Pindarosz és Homérosz is le- úja, miként hódította meg Lédát Zeusz hattyú alakjában, s gyér- mekük, Heléna volt az, akiért Fischer György Siklóson szü- letett 1956-ban, és a főiskola elvégzése után jó tíz éve immár Zalaegerszegen él. A szakmai sikerek azonban újból e tájhoz kötik. 1991-ben különdíjat, 1993-ban pedig II. díjat nyert Pécsett, az Országos Kisplasz- tikai Biennálén. Két éve a Mű- vészetek Háza, jelenleg pedig a Parti Galéria ad helyet szobrai bemutatására. A II. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikái Kiállításhoz kap- csolódó konferencián hangzott el Gerevich professzor kisplasz- tika értelmezése, melyben be- szélt annak intimitásáról, kéz- zelfoghatóságáról, kézbefogha- tóságáról. Arról a biztonságos közelségről, teljes birtokolható- Ságról, melyben a kézben tartott szobor mintegy visszaadja az ereken végigrohanó vér impul- zusait, melyben a test melege átjárja a tárgyat, s ezáltal fizikai értelemben is kapcsolat terem- tődik mű és szemlélő, befogadó között. A Parti Galériában most lát- ható mintegy harminc mű alap- ján megállapítható, hogy Fis- eher György az oly mostoha sorsú, és műfajilag nehezen ka- tegorizálható kisplasztika igazi értője, mértékadó képviselője. Korai alkotásain felfedezheszálai között. A kislányok sikongva kaptak utá- nuk, dédelgették, simogatták, letették a kőre, s az ünnepi ebédhez szánt saláta néhány levelével vendégelték őket. Mire Gyuri bácsi elbúcsúzott, a két nyúlfi bátorságra kapott, majd az egész kony- hát birtokukba vették. Kati fáradhatatlanul futko- sott utánuk és Dóri, hogy a játéktér nagyobb le- gyen, kinyitotta előttük szobájuk ajtaját.- Azt már nem! - emelte fel szavát anyu, aki- nek a két kis örökmozgó kezdett láb alatt lenni -, seprőt, lapátot adott Dóri kezébe, hogy eltakarítsa az új kedvencek tiszteletének nyomait és ki parancsolta őket az erkélyre.- Holnap úgyis öregapátokhoz megyünk, ott lesz ketrec is, fű is, ad- dig ne lássam őket - mondta határa- zott hangon. Nem használt se rimánkodás, se könny. Húsvét másnapján csakugyan kivonultak fa- lura, egy cipős dobozban a nyulakat is magukkal vitték. Papa a szokáshoz híven megöntözte unó- káit, hogy szépen viruljanak, s a műveletet a szomszédék Zsoltija tetézte, aki szagos-vízzel 10- csolta meg a lányokat. Dóri, mama biztatására, festett tojást adott Zsoltinak, bár nem sajnálat nélkül, mert a tojás a nyuszifészekből származott, ám húsvétkor az úgy illik. Kati alig várta, hogy kincseivel eldicsekedhessék Zsoltinak, locsolás végeztével maga után vonszolta a kertbe. A két kis nyúl láthatóan jól érezte magát a friss zöld- ben, és Zsolti irigyen nézte, hogy ezek angóra nyulak. Hanem a lányok ezzel nem kerekedhet- nek fölé, fennsőbbséges mosollyal jelentette ki:- Nekem már nem egy fehér nyulam volt, de mindnek piros volt a szeme. Dóri meghökkent, ha igaz, amit a fiú mond, akkor ez csalás, ez a nyúl is fehér, miért nem piros hát a szeme?- Mert még nem érett - vetette oda angyali bölcsességgel Kati és lehajolt, hogy karjára vegye az egyik kis aranyost. D óri egyre csak forgolódott a virágok között, mert mamánál annyi van mindig, hogy gond kiválasztani, melyiket szedje csokorba anyunak. Mama egyszer koszorút kötött Dórinak, törpe szegfű közé fátyolszerű rezgőt font, s mikor a vi- rágkorona Dóri fejére került, a kis lány alig mert lépni, mintegy attól tartva, hogy menten a föld fölé emelkedik. Katit bezzeg nem a virág érdekelte, ő egyenest az eperágyáshoz szaladt és leguggolt egy igé- retes bokor mellé, ahol a nagyobb szemek kezd- ték már fehérre váltani korábbi zöldjüket.- Nehogy leszedd!-intette papa, aki alig győzte utol- érni a fürge kis Iá- bakat. Kati vissza- rántotta kezét:- Miért ne?-Mert nem jó még.- Mikor lesz jó?- Ha megérik, mikor már szép, piros lesz. Azt persze ki kellett várni. Aztán az eper béé- rett, el is felejtették, mert a nyár hozott új örömö- két, majd az ősz, amikor Dóri egy osztállyal föl- jebb lépett, Katit pedig beosztották az óvoda nagycsoportosai közé. Végül a hó is elolvadt. Húsvétkor Ambrus Gyuri bácsi állított be a vá- rosi lakásba, tarka kendővel lekötött kosárkát tar- tott maga elé, s ékes rigmusban köszöntötte a csa- ládot, megemlékezvén Krisztus Urunk dicsőséges feltámadásáról, mely jeles esemény emlékezete alkalmából szeretné valamelyes csekélységgel megörvendeztetni e nemes lánykákat. Gyuri bácsi - régi ismerőse apunak -, máskor is megfordult náluk és soha nem jött üres kézzel, érthető hát, hogy a ״nemes lánykák” ezúttal is ki- váncsian tekintgettek felé. Amint a dikció vége- tért, Gyuri bácsi a konyhaszékre állította kosarát, s a várakozás izgalmát fokozandó, lassan bonto- gáttá a kendő csücskét. Két kis gombócot fedett fel, szorosan voltak egymáshoz bújva, ijedel- műkben hátralapított fülük eltűnt bundájuk laza Leszkó Margit Angyali történet Több humort szeretnék mutatni A Kossuth-díjas Andorai Péter pécsi bemutatóra készül Forgatni még főiskolás ko- romban elkezdtem, harmadé- vesen kaptam az első komo- lyabb szerepet, a Vörös re- quiem c. filmben Sallai Imrét játszottam.- Az utóbbi évek fllmszere- peit tekintve mintha egy kicsit be skatulyázták volna: egy kö- zépkorú, kissé talajátvesztett, félrecsúszott értelmiségi sze- repét ruházták önre. Meny- nyíre kínzó ez az egyhangú- ság?- Valóban játszottam jópár ilyen figurát, és bizony, egy kicsit unom. A rendezők, úgy látszik, biztosra akarnak menni velem, s nem kíván- csiak arra, hogy másfajta ka- raktereket, másfajta színeket is ki tudok hozni magamból. Gondolok itt elsősorban a humorra, ami tán első pilla- natra nem sugárzik rólam, de nagyon szívesen játszanék néha-néha egy groteszk, vi- dámabb figurát.- Sok színész érzi úgy egy idő után, hogy ő is szeretne, mi több tudna is rendezni. Vannak ilyen ambíciói?-Persze, rendeznék én is szívesen darabot is, filmet is. Csak ahogy ma állnak a dől- gok, a rendezőnek keserve- sebb az a feladata, hogy 2-3 milliónként összekunyerálja a filmhez szükséges pénzt, mint a valódi művészi munka. Végignéztem a Film- gyárban, hogy a Koltai Robi mit lótott-futott, míg a filmje elkészült, hát... mondjam azt, hogy nem kívánom magam- nak?- Ön most Kossuth-díjat kapott. Mennyire számít az effajta ״hivatalos” elismerés, hiszen a színészek azt szokták mondani, hogy a legjobb ítész mégis csak a közönség?- Ez egy fogas kérdés, mert a rendszerváltás előtt a Kossuth-díjat nem mindig azok kapták, akik megérde- melték, vagy nem akkor, amikor kellett volna kapniuk; s emiatt a Kossuth-díj egy ki- csit a hitelét vesztette - de azért még mindig a legmaga- sabb állami elismerés. Épp ezért nagyon nagy esemény az életemben, hogy megkap- tam. Bár, igazság szerint, jól megvagyok, meglennék min- denféle díjak nélkül, hiszen igazából mit is akar egy szí- nész: hogy szeressék. Hogy szeresse a közönség. És ez a szeretet mindig, minden este pontosan lemérhető. Méhes Károly Andorai Péter színművész március 15-én Kossuth-díjat kapott. Ez az önmagában is fontos elismerés Pécsett most azért érdekesebb puszta ״hír- értéknél”, mivel Andorai Péter hamarosan a Pécsi Nemzeti Színházban lép a közönség elé Anouilh ״Bee- kett vagy Isten becsülete” című darabjában. Ez adott al- kaimat egy kis beszélgetésre a művésszel.-Azt hiszem, a vidéki kö- zönség nagyobbrészt fűmből, televízióból ismeri. Azonban biztos, hogy színészi tévé- kenysége jóval sokrétűbb en- nél. Arra kérem, beszéljen er- ről a számunkra ״ismeret- len ” Andorai Péterről.- Például jellemző ez a mostani, pécsi vendégjáté- kom is, amit Balikó Tamás- nak köszönhetek. Mindig na- gyón szívesen megyek vi- dékre, hiszen annak idején is Kecskeméten kezdtem, majd Szolnokon játszottam sok szép, sikeres darabban. A mostani szerep egy szívá- lom-szerep, ha lehet ilyesmit mondani, hiszen ez a Anou- ilh-szerep a nagy klassziku- sok közé tartozik. Pécset mint várost is nagyon szeretem, valaha a Pécsi Filmszemlék alkalmával sokszor jártam itt, ez a város valahogy meg- nyugtat engem. Itt még meg lehet teremteni azt a fajta al- kotói munkát, ami Pesten már nem létezik. Egyébként - hogy azért a kérdésre se fel- ejtsek el válaszolni -jelenleg szabadúszó vagyok, egyik színházhoz sem köt szerző- dés. Legtöbbet a Radnóti Színházban játszom, most azonban több helyen is, a Já- tékszínben, a Mikroszkóp Színpadon. Bár alapjában véve vágyom arra, hogy egy igazán jó társulathoz leszer- ződjem, én ugyanis mindig a partnerekhez, az emberekhez kötődöm, nem egy-egy szín- házhoz. Lehet, hogy ez meg is valósul, Székely Gábor hí- vott az Arany János Színház- hoz.-Mennyire fontos az ön életében a film? Gondolom, az igazi népszerűséget csak az hozza meg.-Az elmúlt 18 évben majd’ 30 nagyjátékfilmben szerepeltem, és televíziós da- rabokban is rendszeresen fog- lalkoztatnak, úgyhogy nem is panaszkodom. Nem vágyom arra, hogy egy tévé-sorozat állandó szereplője legyek. A pécsi bemutató címszerepében Andorai Péter Fotó: Müller A.
