Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-02 / 91. szám
1994. április 2., szombat Riport 12 uj Dunántúli napló A '60־as években elnéptelenedett Gorica házait már felújították az azóta betelepültek Kitárul a Káni-völgy kapuja Golfpálya horgásztavak között sedni” engedjék, ennek pedig a teleknagyság szabhat határt - többtízmillió forintba kerül, de a vállalkozók szerint az évi 13-15 000 forintos bérleti díj a vékonyabb pénztárcákat sem terheli túlzottan. Mint említettük: elsőként az egyik horgásztó készül el. A te- rület-tulajdonosok ugyanis hor- gászegyesület kialakítását szór- gal mázzák a két tóra - összesen mintegy 10 hektáros vízterü- letre -, amelyen az általános szabályok szerint pecázhatnak majd az elsősorban telket bérlő egyesületi tagok. A telkek bér- beadása egyébként ősztől vár- ható, s miután a tó jövő év tava- szára feltöltődik, a horgászé- gyesület szervezése se késhet sokat. Vélhetnénk: a Gorica felől a völgybe áramló forgalom fel- dúlja majd a kis település csend- jét. Ezért a beruházók Hetve- hely felől szeretnék úttal meg- közelíteni a Káni-patak völgyét, mentesítve Goricát az üdülő- centrumba érkezők forgalma alól. Ennek az is előnye lesz, hogy lerövidíti az utat Pécstől Kánig. Remélhetően gazdagodik Ba- ranya. Gazdagodnak majd azok is, akik előtt kitárul a Káni-völgy kapuja. A pihenni vágyók, a természet csendje után kívánkozók, a hazai turiz- mus barátai előtt. Mészáros A. gazdálkodási szakemberek az elképzelést? Tanulmánytervek már készültek arra, hogy itt épí- teni kellene egy árvíz- csúcs-csökkentő tározót. A léte- sítményre szükség van, s ha a Hangya-testvérek építik meg, a ״vizeseknek”-nek ez természe- tesen jobb: nem őket terheli a beruházás költsége. Válaszoljunk akkor már a második kérdésre is. A takarék- szövetkezet jó befektetést sejt az idegenfogalmi beruházás- bán. Valóban, számos jele van már annak, hogy a hazai - ezen belül a valóban szép baranyai - tájak iránt megnő az érdeklő- dés. A nyugati turista jószerével nálunk találja meg otthonához legközelebb azokat az ״Isten háta mögötti nyugalmas sarko- kát”, amelyeket saját országá- bán hiába keres. Márpedig a Gorica-Kán közötti völgy való- bán páratlanul szép, elveszett- nek hitt napkelték és madárda- lók élnek itt, egyelőre kevesek által ismerten. A közel 100 hek- táros területen mintegy félezer telek kialakítására van mód. A tervek már erre is készülnek. Az elképzelés szerint hosszú lejá- ratú bérletbe adják, a terület a későbbiekben megvásárolható lesz. A bérlőknek elővételi jo- got biztosítanak. Természetesen az üdülőcentrum kialakítása - a kezdeményezés dicsérete mel- lett annyit azért megjegyzünk: nehogy véletlenül ״túlnépelakon hétvégi- és nyaralótel- kekkel, tájba illő épületekkel, hátizsákos turisták fogadására berendezkedő panziókkal, szál- láshelyekkel. Ne gondoljunk valamiféle utópiára: idén au- gusztusban már elkezdődik az első tó kialakítása. Itt már válaszolhatunk is a bevezetőben feltett első kérdé- sére: miért nem ellenzik a víznéptelenedtek el. Amíg azonban Gyűrűfű hosszan pihent magára hagyatva, Goricát már a ’80-as évek elején elkezdték az ״új te- lepesek” szabályos kis üdülőfa- luvá varázsolni. Megszépültek a régi házak, a gyom helyett gon- dozott gyepszőnyegek simul- nak, a cserjék-bokrok helyett dísz- és gyümölcsfák virágoz- nak-teremnek. Utat kapott a kis település, meglehet, hamarosan vezetékes vizet is. Kán most ébredezik. Úgy tű- nik, szép jövő előtt áll a két te- lepülés közötti völgy, amelyet az apró Káni-patak dolgozott ki magának sok-sok évezred alatt. Legelők kísérik partját, évek óta parlagon heverő földek, feljebb, a dombok oldalában erdők óv- nak árnyékos, álmos tisztásokat. A völgyet Hangya Péter és András, a két fivér vásárolta meg, s nagyszabású terv megva- lósításán dolgoznak. A 100 hek- táros területből üdülőcentrumot szeretnének kialakítani, hor- gásztavakkal, golf-, tenisz- és kézilabdapályával, a domboldaMiért nem ellenzik például a vízgazdálkodási szakemberek a Káni-patak völgyébe tervezett üdülőcentrum kialakítását? Mi- ért finanszírozza egy takarék- szövetkezet a beruházás tekinté- lyes hányadát? Miért tapasztal- ható - bár még a terveket sem dolgozták ki minden részleté- ben -, hogy számosán érdek- lödnek a telkek iránt? Sokat hallunk a kellő figyel- met nem kapó baranyai ״tájképi adottságokról”. Az idegenforga- lomról is, mint remélt gazdasági húzóágazatról. A falusi turiz- mus lehetőségeiről, vagy a százhektár számra parlagon ha- gyott földekről. Végül arról is, hogy a kárpótlás révén sokan ju- tottak földhöz, s mostanában tanácstalanul néznek rá: nincs lehetőségük művelésbe vonni. Mindezekhez némi értetlenség kötődik: hogy-hogy nem hasz- náljuk ki? Miért nem csinálnak már valamit? Kán és Gorica annyiban is szomszédja Gyűrűfűnek, hogy ugyancsak a ’60-as években Szóvirágok a parlamentben Mitagadás, előfordul, hogy a honatyák a parla- menti viták hevében nem tudják elkerülni a rögtönzés- sei együtt járó kisebb-na- gyobb nyelvi botlásokat, ba- kikat. Nem volt ez másképp a hajdani képviselőházban sem - bizonyság rá az a né- hány szemelvény, amelyet a 30-as évek végének, a 40-es évek elejének parlamenti szóvirág-terméséből válogat- tunk. Képviselő türelmetlenség: Ne hagyjuk utolsó percre a dolgot, amikor a kérdés már szorítja a cipőnket. Képviselői felháborodás: Ez a visszaélések meleg- ágyának bölcsője ... Képviselői elismerés: A földművelésügyi minisz- tér úrnál a borértékesítések kérdésének pillére jó kezek- ben van. Képviselői dicséret: Az orvosok, mint az oroszlánok í tették a kötelességüket. Képviselői együttérzés: Nekem igenis szívemen fék- szenek a vidéki kislakások. Képviselői bejelentés: Ezt a versenyt mellhosszai mi nyertük. Képviselői beismerés: Lehet, hogy dióhéjban egy kicsit hosszúra nyúltam. Képviselői kifakadás: A miniszter urak akarták a késői üléseket és tessék, most kongó bársonyszékek előtt beszélek ... Képviselői önkritika: Azt hiszem, hibaforrásba es- tem . .. Képviselői sürgetés: Kérem a miniszter urat, hogy ezt a törvényjavaslatot in- kább tegnap mint ma terjesz- sze be. Képviselői nosztalgia: Az én szülőföldem határain- kon kívül ringott. . . Képviselő lelkesedés: ן Ez olyan szikra, amely nagy j lánggal lobog. Képviselői pátosz: A hit a I munkában az a mustármag, ן amelyből fel fog nőni a ma- gyár nemzet lombos tölgye. Képviselői tapintat: Kép- viselőtársamnak teljesen igaza van, bár nem egészen. Kánban még jócskán akadnak elhagyott, düledező épületek, de már itt is megkezdték az újjá- építést az ״új telepesek” Fotó: Szundi György Három gyerek egyszerre - nagy öröm Derűs hármasikrek Ünnep, ha néha eljutnak Pusztakisfaluba A három apróságot alig lehet megkülönböztetni egymástól som közösen vett, de mindannyi- unk egyetlen szórakozása az, hogy időnként tévét nézünk. Keveset, mert a gyerekek ellá- tása, a velük való foglalkozás, szinte folyamatosan leköt egy embert, az esti fürdetés, etetés pe- dig legalább kétemberes program. Fél nyolckor kezdik, és kilencre végeznek.- Most már általában végig alusszák az éjszakát - teszi hozzá a nagymama, aki csak egy percre néz be a kis szobába, ahol beszél- getünk, mert a gyerekek mellett van, de ha az egyik felsír, több- nyíre rázendít a másik kettő is. Akkor én is bemegyek, hogy vissza ringassuk őket. A nagymama a fiatalok szerint sosem panaszkodik. Még arra sem, hogy fáradt. De látják rajta. Az aggodalmat is. A fiát nemrég két hónapon át idegbecsípődéssel kezelték. A bal lába azóta is gyakran zsibbad. Amikor a gyerekek szü- lettek és hirtelen nagy szükségük volt a segítségre, az önkormány- zat pénzt adott nekik, a Máltai Szeretszolgálat ruhákat, babako- csit, kiságyat. A szavaikból úgy tűnik, hogy nem nagyon tudják, honnét, kitől és milyen segítséget kérhetnének. Meg tisztában vannak azzal, hogy hosszú távon erre nem lehet ala- pozni. De azzal is, hogy így meg nem tudnak létezni. T. E. hozzájuk - mondja Bana László. -De a benzin ára miatt nagyon meggondoljuk, hogy mikor és hányszor. A kocsi nekünk tényleg nagyon fontos, hiszen többször kellett különböző vizsgálatokra vinni a gyerekeket, s mindig arra gondolunk, hogy mi lenne akkor, ha hirtelen, mondjuk éjszaka kel- lene velük, futnunk valahova. Ezt azért mondom, mert aki azt látja, hogy nekünk autónk van, köny- nyen azt hiheti, hogy jól állunk, még kocsira is telik. Pedig messze nem így van. Kocsijuk addig lesz, ameddig ez a Skoda búja. Javíttatni, netán másikat venni biztos nem tudnak. Ha valamire gyűjteni szeretnének, az egy lakás, hiszen ez máris ki- esi, mi lesz ha az ikrek nőnek? De egyelőre az adósságot gyűjtik, le- galábbis ami a lakbért illeti.- 2904 forintot kellene fizet- nünk havonta, de ezt tavaly szép- tember óta nem fizetjük - foly- tatja a fiatalasszony. -Erre a pénzre már tényleg úgy van szűk- ségünk, hogy a havi megélhetés- hez nélkülözhetetlen. Többe kerül a távfűtés és a melegvíz, de ezt rendesen fizetjük, mert féltünk, hogy elveszik a melegvizet, csők- kentik a hőfokot. Most meg attól tartunk, hogy egyszer csak a lak- bérhátralék miatt kopogtatnak. Hogy valamit elvisznek a tartozás fejében. Van ugyan egy színes té- vénk, amit még az apósom, anyólesz, a nagymama nyugdíjas. A nagymama nyugdíját nem szá- mítva - ami nem éri el a 15 000 forintot - eddig a családi pótlékot is kalkulálva havonta 30 000 fo- rintból igyekeztek megélni.- Vannak olyan kiadásaink, amelyeket muszáj fizetni - mondja a fiatalasszony. -3912 fo- rint havonta a távfűtés és a me- legvíz, 565 volt legutóbb a vil- lanyszámla, 2 000 a törlesztése annak a kölcsönnek, amit akkor vettünk fel, amikor a gyerekek születtek. Tőlük ma is nagyon ne- hezen vonnánk meg bármit. A banánra, narancsra gondolok, amit rendszeresen megveszek ne- kik. Az viszont bánt, hogy a főze- lékekben jóval több a krumpli, mint a zöldség. Arról, hogy mi kerül a mi asztalunkra, nem szí- vesen beszélnék. Nem is kell, hiszen a férj édes- anyja, aki cukorbeteg, akinek na- ponta többször kell étkezni, s meggondolandó, hogy mit eszik, még így is segíti őket. A fiatalok számára mégis ünnep, ha eljutnak Erzsiké nagyszüleihez, akik Pécsvárad közelében, Pusztakis- falun élnek. Idősek már ahhoz, hogy beutazzanak a városba, de alig várják, hogy lássák a három dédunokát, s ilyenkor mindig pa- kolnak. Egy kis stifoldert, szalon- nát, baromfit, zöldséget.-Van egy 12 éves 105-ös Skodánk, azzal szoktunk kimenni Fotó: Vincze Barbara szármetszéssel segítették őket a világra, hárman összesen 7 kiló 93 dekát nyomtak. Azóta is gyö- nyörűen fejlődnek. Lacika a ki- ságy rácsaiba kapaszkodva a fel- ülést próbálja, Imre, mihelyt se- gítséget érez, rögtön állni akar, Erzsiké egyelőre beéri a forgoló- dással. Két kiságyat a nagyszoba ablaka előtt, a harmadikat az ajtó mellett helyezték el. A szekrénysor és a szülők ágya mellett már tényleg semmit sem lehetne ide bezsúfolni. Igaz, nem is fenyegeti őket olyan veszély, hogy ha valamit vesznek, nem tudják hova tenni, hiszen nincs miből vásárolni. A 23 éves fiatalasszony gyesen van, a 30 éves férje minden bi- zonnyal hamarosan munkanélküli A gyerekek már szinte követe- ük ezt a délutáni három órás sétát. Ha rossz az idő, s fent kell marad- niuk, együtt, vagy felváltva elé- gedetlenkednek. Mintha már ők is tudnák, hogy hat ember számára nagyon kicsi az ötven négyzetmé- teres lakás, amelyben élnek. Pedig ez is a nagymama jóvol- tából van. Ö mondta az akkor még leendő menyének, hogy ha összeházasodnak a fiával, költöz- zenek ide, az albérletet úgysem tudnák fizetni. Nem sokkal ko- rabban temette el a férjét, neki is nagyon nehéz lett volna egyedül. A nagyszobát oda adta a fiatalok- nak, ő maradt a kicsiben. Tavaly augusztus 20-án meg- születtek az ikrek. Lacika, Imre és Erzsiké. Hét hónap után, csáK ettő, plusz egy babakocsi. Ha kaptak volna hármas kocsit, akkor abban tologatnák az ikreket. Mert három gyerek egy- szerre nagy öröm és büszkeség. Kerek arcú, jól táplált, vidám cse- csemők, hogyne lennének büsz- kék rájuk a szüleik! Különösen akkor, amikor napi sétákon mellé- jük szegődött ismeretlenek dicsé- rik őket. Márpedig a pécsi ,,Lila” ABC környékén lakók, vagy az éppen arra járók nap, mint nap láthatják a Bana ikreket. Az Aidinger J. ut- cai tízemeletes épület harmadik emeleti lakásából minden nap egy óra körül viszik őket sétálni. Ha szép az idő négy óráig maradnak lent velük, akkor van a következő étkezés ideje.
