Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-03 / 61. szám

10 üj Dunántúli napló Társadalom 1994. március 3., csütörtök Várják a cukorbetegeket! Minden hónap első'péntekjén találkoznak a TESZ-székházban A közelmúltban megalakult Pécsett a diabeteszesek klubja. A jelenleg ötven fős klub tagjai azokat a lehetőségeket keresik, amelyek lehetővé teszik a cu­korbetegség és különösen a szövődményei - például a vak­ság, a veseelégtelenség, - megelőzését, kezelését. E célok jegyében szeretné­nek szorosan együttműködni az orvosaikkal. A „diabétesz mellitus” az Egészségügyi Világszervezet (WHO) deklarációja szerint nagy és egyre növekvő egész­ségügyi probléma valamennyi korcsoport és valamennyi or­szág számára. Akik e betegségben érintet­tek, azok pontosan tudják, e megállapítás súlyát. A klub alakuló közgyűlésén az alapszabály és a célok meg­fogalmazását követően video­filmről bemutatták dr. Fövényi József egyetemi tanár „A test- reszabott diéta” címmel tartott előadását. A film a hazánkban, tizen­egy más európai országban, az USA-ban és Japánban is kia­dott hasonló című könyve alap­ján készült. A film megtekinté­sét követően hét tagú vezető­séget választottak. Klubvezető: Kovács József, akit a követ­kező levélcímen lehet elérni: 7632, Pécs, Aidinger János u. 52/8/32. A címét azért adjuk közre, mert döntésük értelmében a klubnak tagja lehet minden cu­korbeteg, illetve hozzátarto­zóik, korra és nemre való te­kintet nélkül. Aki részletek után érdeklő­dik, a fenti levélcímen kérhet tájékoztatást, illetve elmehet a klub összejöveteleire. A találkozóikat minden hó­nap első péntekén délután 2 órától tartják a székhelyükön Pécsett, az Apáca u. 15 szám alatt. Ez a Társadalmi Egyesü­letek Szövetségének (TESZ) székháza, s a földszinti nagyte­remben találkoznak a klubta­gok. A vezetőség pedig minden héten kedden délután 2-4 óra között találkozik a székház első emeleti 6/1-es számú iro­dában. Itt is tájékoztatják az érdeklődőket. A rendszeres or­vosi előadások és konzultációk mellett - korlátozott számban ugyan - vércukorszint mérést is végeznek. A klub tagjai remélik, hogy a hozzájuk csatlakozni kívánó beteg társaik mellett olyan szakemberek érdeklődését is felkeltette a megalakulásuk és céljuk, akik segíteni tudnak nekik az életvezetésükben, akik előzetes egyeztetés alap­ján elmennének a klubba elő­adást, konzultációt tartani. Meglopták a portást Nagyon keserű hangvételű levelet írt rovatunknak Berényi István, nyugdíjas pécsi olva­sónk. A múlt héten pénteken este Pécsett, amikor a Konzum Irodaház árkádja alatt be akarta zárni a vasrácsos kaput, egy pil­lanatra vissza kellett mennie a portára. A táskáját a lépcső tete­jére tette, s mire visszaért már sehol sem volt. A táskában több kulcs, egy termosz és egy mág­neskártya volt, amelyre a fizeté­sének felvételekor van szük­sége. A termosz kivételével minden darab használhatatlan az ismeretlen számára, de levé­lírónknak tetemes kiadást jelent ezek pótlása. Abban reményke­dik, hogy az illető vissza viszi a portára, vagy ha nem, akkor ta­lán egyik este - ott ahonnét elemelte - bedobja az árkádok alá. így talán csökkenne benne az a keserűség, ami abból ered, hogy még 69 éves korában is dolgozni kényszerül, s eközben meglopják. A buszos Gyula Naponta találkozom vele a Bálicsi út végállomásánál. De a város bármely pontján szállók buszra, már nem lepődök meg, ha őt látom. Neki mindegy, hogy melyik buszra száll föl, a lényeg, hogy utazhasson. Indulóhelytől a vé­gállomásig. Ott aztán kinéz egy épp induló másikat, arra ka­paszkodik fel. Negyven évig dolgozott egy vállalatnál, ma már nyugdíjas. Egyedül tölti napjait. Eveken át azzal ütötte el az időt, hogy mo­ziba járt. Mindig a legolcsóbb jegyet vette és az első előadás­tól az utolsóig a moziban ült. Számára természetes volt, hogy ugyanazt a fdmet naponta több­ször látta. Aztán emelkedett a mozijegy ára és ő más program után nézett. Kitalálta a buszo­zást. Az ellenőröket kedves isme­rősként üdvözli. Nyúl a bérleté­ért, amit tőle már nem kémek, amire legtöbbször rá sem néz­nek. Tudják, hogy ő azt minden hónapban időben megveszi. Faragó J. A MNYEOSZ választási együttműködése a pártokkal „Mindenkivel szövetkezünk a nyugdíjasokért” Április 18-ikán tartják a pécsi egyesület közgyűlését Három hete lehet már, hogy értesültünk róla: a Ma­gyar Nyugdíjasok Egyesülete­inek Országos Szövetsége vá­lasztási együttműködési ma­gállapodást kötött a Magyar Szocialista Párttal, majd a párt országos választási listá­jának nyilvánosságra hozata­lakor azt is megtudhattuk, hogy a szövetség elnöke, Bleyer Jenő, aki egyben a Pé­csi Nyugdíjas Egyesület el­nöke is, 19. képviselőjelölt­ként szerepel azon. Ezt követően a televízió A Hét c. műsorában egy vidéki, feltehetően kormánypárti irá­nyultságú egyesület elnöke in­gerülten tette fel a kérdést: ki kérdezte meg a nyugdíjasokat, hogy együttműködjenek-e a szocialistákkal? Maga Bleyer Jenő jelentett be ezután a tévé-hiradóban: a szö­vetség választási együttműkö­désre lépett a Szabad Demokra­ták Szövetségével is. Hát hogyan is van ez? Talán a nyugdíjasok fognak valamiféle hidat képezni a két nagy ellenzéki párt között? Ezeket egyébként is nagy igyekezettel iparkodnak koalí­ciós oldalról - persze az SzDSz számára hitelrontó célzattal - összeboronálni. Kérdésünkre Bleyer Jenőtől érdekes dolgokat tudhattunk meg:- Szeretném mindenekelőtt tényként leszögezni: a szövet­ségünkhöz tartozó egyesületek révén 280 ezer regisztrált tag nevében beszélhetünk, és nem a két és félmilliósnál nagyobb nyugdíjas tábor nevében. Jól tudjuk, hogy amint az egész nyugdíjas társadalom, a mi ne­gyedmilliónál több tagunk sem képez homogén politikai egysé­get, megtalálható köztük min­den párt szimpatizánsa. Ezért gondoltunk arra: szükséges a pártokkal az együttműködés, hogy a jelöltjeik közé kerülje­nek nyugdíjas, vagy a nyugdíjas érdekeket jól képviselő szemé­lyiségek, másrészt maga a párt is képviselje az érdekeinket.- Világos a cél. Dehát miért éppen az MSzP-vel kezdték?-Ennek is egyszerű a ma­gyarázata. Azzal kezdődött a dolog, hogy az együttműködési szándékunkat kinyilvánító leve­lekkel megkerestük mind a hat parlamenti pártot, de több par­lamenten kívüli pártot is, amelyről sejtjük, hogy bekerül­het az új parlamentbe. Leve­lünkben másfél tucatnyi kér­désben foglaltuk össze, mit vá­runk a címzett pártoktól... Erre elsőként és teljes részletesség­gel az MSzP válaszolt, ezután az SzDSz, a Köztársaság Párt, a Király-féle MSzDP, s a KDNP is hajlandóságot mutat a tárgya­lásra. Az MDF-től viszont csak egy levelet kaptunk, amely sze­rint ha elkészül a választási programjuk, megküldik a szö­vetségnek. A FIDESz nem je­lentkezett, de mint Orbán Vik­tortól megtudtam, levelünk nem jutott el az elnök kezéhez, így újból megküldjük nekik. Visz- szatérve a kérdéséhez: a vála­szok elemzése után léptünk kapcsolatba a pártokkal, először az elsőként válaszoló MSzP-vel. Az együttműködé­seket tagságunk kezdemé­nyezte, továbbiak várhatók még más pártokkal is, de ezek nem jelentik pártsemlegességünk feladását.- Ön az MSzP listáján szere­pel. Tud más jelöltekről is?- Heves megyei elnökünk Tófalusi Emil a KDNP-nél sze­repel, etikai bizottságunk el­nöke a Köztársaság Párt egyik budapesti kerületi listájára ke­rült, Mihalovics Ervint, a Nyugdíjas Kamara elnökét az SzDSz támogatja, kecskeméti elnökünk, dr. Lap Jenő, és Bé­kés megyei elnökünk dr. Pan- kotai István a helyi MSzP listán szerepel.- Milyen célokat fogalmaztak meg az együttműködésekkel?-Elsősorban a nyugdíjasok­nak a választáson való részvé­telre történő mozgósítását, kö­zös programok kidolgozását, a kampány idején jó együttműkö­dést, a teljes nézetszabadság je­gyében, kormányra kerülés ese­tén pedig a rendeletalkotásban a nyugdíjasokat érintő kérdések­ben a szövetség meghallgatását.- Nem jelent-e valamiféle tu­dathasadásos állapotot együtt­működni egymástól jelentősen eltérő felfogású pártokkal?- Egyáltalán nem érzek ilyesmit. Nem kötelezhetjük el magunkat egyetlen párt mellett, a tagság sem homogén, a Szö­vetség is képtelen minden réteg érdekét képviselni, ez pedig vo­natkozik a pártokkal való együttműködésre is. Mindenki­vel szövetségre lépünk egyetlen cél érdekében, s ez a nyugdíja­sok ügye.- Milyen álláspontot foglal el a szövetség A Hétben önöket ért - legyünk finomak - kifogás ügyében?- Azt ugye mondtam már, mi a 280 ezer tagunk nevében be­szélünk, de mivel a szóbanforgó egyesület tagjai nem tartoznak közénk, az ő nevükben termé­szetesen nem beszélünk. Azt is mondtam, hogy a pártsemleges­ség talaján állunk, de azokkal a pártokkal szövetkezünk, ame­lyek leginkább felkarolják a nyugdíjasok érdekeit. Levélben fordultunk A Hét főszerkesztő­jéhez, Pálfy G. Istvánhoz, hogy a sajtóetika jegyében hallgassák meg a másik felet is, de eddig nem kerestek meg. Egyébként a szóbanforgó egyesület előtt sem vagyunk zártak.- Utolsó kérdésünk: tavasz- szal esedékes a pécsi egyesület rendes évi közgyűlése. Lesz-e ennek valami kapcsolata a vá­lasztáshoz?-Április 18-án lesz a köz­gyűlés, előtte az együttműködő pártok megszólalási lehetőséget kapnak, de nem zárkózunk el más pártoktól sem. Hársfai István Rekontra Nem hiszek a szememnek! Jól olvasom? Nekiveselkedek mégegyszer. Nem, nem téve­dek. .. A mi világunktól idegen a nyegleség, az agresz- szívitás, a másik ember lebe­csülése . ..” Aranyköpte egyik divatos politikusunk, amolyan Nagy Ember. Akire - Ő mondja - érdemes odafi­gyelni. Vizsgálom a nyilatkozót. Akárhogy nézegetem, ez az ember mindenképpen a felső tízezerhez kötődik. Nem rosszmájúan állapítom meg mindezt, nem egyfajta irigy­ségbe, keserűségbe eresztve gondolataim kötélgyökerét. Egyszerűen és tárgyilagosan megállapítom, hogy van néző­pont, ahonnan ez így látható. A hovatartozás pedig nem iz­gat különösképpen. Nincs és nem is lehet társadalom, amely fittyet hány a természetes réte- geződés örökérvényű törvé­nyeinek. Amely sutba dob­hatja a szellemi és funkcioná­lis hierarchia valóságos alap­jait. Amely figyelmen kívül hagyhatná ezek létezését, té­nyét, hatásait. Amíg a világ vi­lág, lesznek szegények és gaz­dagok, okosak és háborodott elméjűek, hűségesek és min­denre megvásárolhatók. így hát ez a hovatartozás is több, mint tény, mint foglalkozás, hivatás, elfoglaltság kategóri­ája. Ez már predesztináció, az országvezetők terrénuma. S a megdöbbenés éppen ezért tűnik jogosnak. Meg azért is, mert ezt többmillióan olvas­sák, megemésztik, s nem tudni, hányán veszik észre, hogy itt ideológiai félrevezetésről, a va­lóság csendes megváltoztatásá­ról, leegyszerűsítésről, napjaink divatos szlogenje szerint csúsz­tatásról van szó. A nyilatkozó államférfi va­lószínűleg manipulált körül­mények között él. Nem utazik tömegközlekedési járművön, nem jár kocsmákba, klubokba, tán még éttermekbe sem, nem sétálgat az utcán, nem vásárol csarnokokban, piacokon, nem lát szociális gondozottakat. Félek, újságot sem olvas. Leg­feljebb az asztalára tett jelen­téseket olvassa, amelyek hiva­tásának és politikai szándékai­nak megfelelően jólfésültek. Ha egyszer nagyobb figye­lemmel olvasná a rendőri je­lentéseket, az egyre szaporodó gyilkosságokat, csalárdságo­kat, ha odafigyelne politikus- társai stílusára, nyegle gőgjére, durva kirohanásaira, aligha­nem maga is tiltakozna e nyi­latkozat ellen. Aligha hiszem, hogy a Nagy Ember ilyen plattformról köpte aranyát, őt a divatos ideológia humánus alapelvei, princípiumai, törvényei ihlet­ték. Pontosabban azok betűi. A betűk, amelyeket a definíciók megjelentetésére ősidőktől fogva használ az ember. A ta­nok és hitek, amelyek egy jobb világba vezető út kétségtelen irányt-mutató táblái. De ame­lyek itt és most még sután hangzanak. Vagy - amit félve írok le: már sután hangzanak. Mert a társadalom az életből lesi el, ott keresi ítéletét és on­nan nyöszörgi el meghatározá­sait, nyilatkozatait, vélemé­nyét és halódó reményeit. A világ hát korántsem olyan szép, mint az a Nagy Ember megnyugtatásul szánt mon­dandójából kiviláglik. A világ ennél esendőbb, rútabb, mocs­kosabb. Tagjai közt rengeteg szörny, korcs és léleksérült izgága demagóg van. És sok megke­seredett, jobb után sóvárgó, hi­tét újra kereső ember. Az volna szép, ha a Nagy Embernek igaza lenne. Szív­ből kívánom neki sokadma- gammal, hogy igaza is legyen. Egyelőre azonban a kétke­dés és bizonytalanság oldalán, mintha többen lennénk, mint az erőltetetten idealista-huma­nista, megkérdőjelezhető ta­pasztalatokkal rendelkező Nagy Ember világának olda­lán. Mindez, tudom, megkont­rázható. Magam azonban - hűséges maradva e cikk címéhez - csak ennyit mondhatok: rekontra Bokrétás András Ebéd Pécsett, az Otthon kifőzdében Fotó: Löffler Gábor Kötelező szociális feladatok Az alapellátásról minden településnek gondoskodnia kell A Szociális törvényhez kap­csolódva nemrég jelent meg az a népjóléti miniszteri rendelet, amely meghatározza a szemé­lyes gondoskodást nyújtó in­tézmények szakmai feladatait és működési feltételeit. Közülük számos teendő alap­ellátásnak minősül, vagyis min­den önkormányzat számára kö­telező feladat, amelyeket - a rendelet szerint - 1997 decem­ber 31-ig fokozatosan kell meg­valósítani. A legtöbb már évek óta ismert gondoskodási forma, de nem minden településen rendszeresítettéle, illetve újakat is bevezettek. Ezért a városok, községek polgárainak is fontos tudni, hogy mi az, amit elvárhatnak a saját településükön. Ezt akarjuk a Nyárutó rovatban több rész­letben ismertetni. Most az ét­keztetésről, és a házi segítség- nyújtásról lesz szó. A rendelet kimondja, hogy alapellátásnak tekintendő az ét­keztetés, ami a lakosság szük­ségleteinek megfelelően meg­szervezhető az étel kiszolgálá­sával egyidejű helyben fogyasz­tásával; elvitelének lehetővé té­telével; lakásra szállításával. Az étkeztetésről többféle formában lehet gondoskodni. Az egyik ilyen a népkonyha, amely alkalmi jelleggel és hely­ben fogyasztással napi egyszeri, egytál meleg ételt biztosít. Olyan településen indokolt lét­rehozni, ahol elsősorban az al­kalmi étkezésre van igény. A szociális konyha a napi egyszeri főétkezésen kívül to­vábbi étkezésre, helyben fo­gyasztásra és elvitelre is lehető­séget nyújt. Amennyiben erre lehetőség van, vendéglátóipari egységből, vagy más intéz­ményből is biztosítható az ét­keztetés. A házi segítségnyújtás célja, hogy az idős, beteg ember önálló életvitelét a lakásán biz­tosítsák. Ennek módját és gya­koriságát a kérelmező egészségi állapota, szociális helyzete, va­lamint a háziorvos javaslata alapján egyéni szükségletnek megfelelően határozzák meg. A házi segítségnyújtás kö­rébe tartozik a meleg étel, a be­vásárlás, a testi, személyi higi­éné biztosítása, az öltöztetés, az ágyazás, mosás takarítás, fűtés, az orvoshoz kísérés, vagy az or­vos lakásra hívása, gyógyszer­kiváltás, gyógyszeradagolás, hivatalos ügyek intézése, külső kapcsolattartás segítése, a lelki gondozás. k i t

Next

/
Thumbnails
Contents