Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1994-03-20 / 78. szám
Próbálom jól érezni magam Kulka János újra a Pécsi Nemzeti Színházban játszik - vendégként Kulka János színművész a pályakezdés négy pécsi évada után kilenc esztendeje nem lépett színpadra a Pécsi Nemzeti Színházban. Most azonban ismét bemutatóra készül a baranyai megyeszékhelyen Anhouil „Becket vagy Isten becsülete” című darabjában, melyet Báliké Tamás rendez. Egy próba után tartottuk fel a siető Kulka Jánost néhány mondat erejéig.- Milyen újra Pécsett lenni, egyáltalán, van-e nosztalgiája a város után?- Régi terv volt, hogy végre egyszer visszajöjjek ide játszani, ám valahogy se olyan darabot, se olyan időpontot nem találtunk, ami mindenkinek megfelelt volna. Most azonban Balikó Tamás hívására nagy örömmel jöttem, és ez az öröm szól a szerepnek és a kollégáknak is. Ami a színházat illeti... nos, az emlékeim mintha jobbak lennének, mint amit most tapasztalok. Kellemesebb volt a hangulat, a közeg is emberibb - de lehet, hogy csak én öregedtem meg közben. Az én első négy évem itt felettébb lázas, harcos, dolgos idő volt. Most már egy kicsit idegenül érzem magam, sok energiámat elveszi, hogy olyan körülményeket teremtsek magamnak, amiben jól tudok dolgozni.-A legszebb pécsi emléke?- Az utolsó darab, amit itt játszottam, James Joyce „Számkivetettek” című műve. Balikó volt a partnerem és Oláh Zsuzsa, Szegvári Menyhért rendezte, és nagyon-na- gyon jól éreztük magunkat benne.- Szokvány-kérdés, de nem lehet kikerülni: meddig folytatja a „Szomszédok”-at?- Ameddig a Csurka azt nem mondja, hogy ez sem tetszik neki annyira, mert egyszer már mondta...- És személyes megfontolásból?- Nézze, a „Szomszédok” munkának nem sok, mert egy hónapban csak két-három napot vesz el. Inkább az a nehezebb, ami vele jár, hogyha végigmegyek az utcán, hányán röhögnek ki, hányán vágnak hátba, hányán doktoruraznak le. De tulajdonképpen néha még jó is csinálni. . .- Egy utolsó kérdés: mikor épp nem színházzal foglalkozik, mit szokott csinálni?- Olyankor alszom. Szerencsére minden napra jut valami munka, mert ha keveset dolgozom, elfog a kétségbeesés, hogy már biztos nem kellek senkinek ... Nem tanultam meg, hogy mit csináljak a szabadidőmmel, mert mindig nagyon kevés volt. De próbálok néha elolvasni olyan könyveket, amik azért érdekelnének, valamit fölcsippenteni a világból, és a tőlem telhető módon jól érezni magam. M. K. Újra Pécsett Kulka János Fotó: Szundi György Kidobják a „ballasztot”? Eltűnnek a vállalati kiskönyvtárak Pécsre, a volt SzMT Könyvtárba kerül a felszámolt munkahelyi könyvtárak állománya Fotó: Szundi György Baranyai lányok a Habsburg hercegnők udvartartásában Országos fuvolaverseny Kaposváron A március 25-én Kaposváron kezdődő háromnapos országos Jeney Zoltán fuvolaversenyen a Pécsi Liszt Ferenc Zeneiskolát Kovács Árpád és Várhidy Györgyné tanítványaiként Dingó Zsanett, Elmer Anita, Eötvös Mária, Kulcsár Gabriella és Zsoldos Bálint képviselik. A fuvolások március 22-én, kedden 17 órakor adnak hangversenyt a pécsi zeneiskola Rákóczi úti kamaratermében, majd pénteken Kaposváron az országos elődöntőn, majd remélhetően a szombati döntőn és a vasárnapi gálahangversenyen is szerepelnek. Hétfő az adóbevallás végső határideje Hétfőn éjfélkor lejár a személyijövedelemadó-bevallások postára adásának határideje - tájékoztatta az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal illetékese az MTI-t. Amint az az eddigi években is jellemző volt, az adózók többsége az utolsó pillanatra hagyja az adóívek postázását. Eddig mintegy 1 millió szja-be- vallás érkezett az APEH-hez. Ezek közül több mint 370 ezer volt azoknak a bevallásoknak a száma, amelyek alapján visszatérítést igényeltek az adózók. Az adóhatóság mintegy 5 milliárd forintot már vissza is utalt az igénylőknek. Az adóívekben továbbra is számos a hiba, amit a kitöltők követnek el. Sokan megfeledkeztek az aláírásról, és ugyancsak sokan felejtették el a személyi szám feltüntetését is. A szellemi tevékenység alapján adózók közül sokan nem éltek a 100 ezer forintos adóalapcsökkentő tétel igénybevételének lehetőségével. Szinte már az unalomig ismételgetik (főleg persze azok, akiknek igazán fontos és a húsukba vág), hogy nincs elég pénz a kultúrára - azonban nincs mit tenni, ez manapság tény. Egyik állandóan felmerülő és nagyon kézzelfogható jelensége a vállalati, munkahelyi könyvtárak szétszóródása, megszűnése. Korábban a vállalati jóléti, illetve kulturális keret terhére működtek a könyvtárak, sportkörök, szakkörök - ma mindez már nincs, „szükségtelen”. A privatizációt követően szinte az első lépés, hogy ezeket a „ballasztokat” kidobják a föl- számyalni vágyók. A legtöbb munkahelyi könyvtár szakszervezeti kezelésben volt, úgynevezett letéti könyvtárként működtek, az adott cég finanszírozása mellett, ám szakmailag a pécsi volt SzMT Könyvtár felügyeletével. Kétségtelen, hogy a központi könyvtár helyzete sem rózsás, hiszen sem a városi, sem megyei közgyűlés nem vette még át, jóllehet a harmadik legnagyobb könyvtár Pécsett. 1994-ben előreláthatólag 7 millió 900 ezer forint kiadásuk lesz, erre eddig csak 4 608 000 áll rendelkezésre, a többit hozzá kell „keresni” - szó szerint. Például úgy, ők is beállnak a vállakozó könyvtárak sorába, összébb húzzák magukat, a felszabaduló irodát kiadják, és a dolgozói létszámot is csökkentik. Mint Papp Béla igazgató elmondta, mindezen terhek tetejébe jön a megszűntetett és megszüntetendő vállalati könyvtárak ügye. Valaha 90-en felül volt a letéti könyvtáraik száma, ez mára 40-re apadt. Csak 1993-ban 15 szűnt meg belőlük, olyan intézményeknél mint a Kesztyűgyár, a Bútorgyár, a PIK, a Zsolnay Gyár, a pécsi Távfűtő Vállalat vagy éppen a Mohácsi Farostlemez- gyár. 1994-ből még alig három hónap telt el, de már „bedobta a törülközőt” a szilágypusztai könyvtár, a Szigetvári Konzervgyár és az Elegant Komló. A szigetvári könyvtárban 6400 kötet volt, s ráadásul nem pusztán közművelődési, hanem műszaki könyvtárként is működtek. Csupán e három megszűnéssel a központi könyvtár 70 ezer forinttól esett el, amit valaha a vállalat fizetett, és állománygyarapításra fordíthattak. Egy-egy könyvtár megszűnésekor záróleltárt készítenek, a fölöspéldányokat börzén kiárusítják a dolgozóknak, a többi könyvet behozzák Pécsre (a bútorokkal együtt) - szerencsére eddig raktározási gondok nincsenek. Különösmód azért néhány jó példa is akad, a pécsi B.A.T. Dohánygyárban a privatizáció után is megtartották a könyvtárat, s az is igaz, hogy községi önkormányzatokkal is kötődnek szerződések kis könyvtárak telepítésére. Mindenesetre Papp Béla és munkatársai továbbra is bíznak benne, hogy vagy a megye vagy a város rászánja magát, és megtartja ezt a jól működő könyvtárat. M. K. Walburga von Habsburgról legutoljára akkor hallhattunk sokat, amikor a Budapesten, a Mátyás templomban házasságot kötött Archibald Douglas svéd gróffal. A Habsburg hercegnő és férje e hónap végére várják első gyermeküket, a Stockholmtól mintegy 80 kilométerre fekvő Malmköping település melletti kastélyukban. Az eseménynek baranyai vonatkozása is van, mivel Walburga Douglas jó dél-dunántúli kapcsolatai révén megyénkből kért intelligens, németül beszélő leányt születendő gyermeke mellé segítségül. További három baranyai ifjú hölgy utazik a nyár folyamán Svédországba, a Douglas család más tagjaihoz, hasonló feladatra, míg egy pécsi lányt Mónika von Habsburg hívott meg Spanyolországba, Barcelona mellé, egyéves kisfia ellátásában közreműködni. Walburga hercegnőhöz a pécsi Leöwey gimnáziumból utazik az érettségi és az egyetemi felvételi vizsgák után egy francia-német középfokú nyelvvizsgával és jogosítvánnyal rendelkező leány. Mit vár ettől a lehetőség- től-kérdeztük a csinos, fiatal hölgyet? Erősen vonzódom az elmúlt korok történelméhez, kedvenc Propán-bután gázzal üzemelő autók számára nyílt töltő- állomás Budapesten a XVI. kerületben, az Újszász utcában. Az első fővárosi pb-gázautó töltőállomás hétfőtől áll a vevők rendelkezésére - közölte az MTI-vel Pesti János, az Ikarusz Márkaszerviz Kft. ügyvezető könyveim közé tartozik a Habsburgok életének leírása, a Napoleon féle Desirée (a svéd királyi család francia dinasztiájának alapítója) történetét közel húszszor elolvastam. Emellett ango- lul-svédül tanulok majd odakint, s kíváncsi vagyok arra is, miként éli a hétköznapjait egy ilyen főúri család, mit nyújthat nekik egy kelet-európai idegen.- A magyar beszédet is igénylik?- Walburga hercegnő szeremé velem olykor az anyanyelvemen társalogni. A pécsi Janus Pannonius gimnazista leány Spanyolországba készül, s mint mondja, ott azt kérték, az egyéves gyermeknek beszéljen időnként magyarul. Don Luis Gonzaga de Casanova házában tanulhat rendszeresen spanyolul is. Egyébként új nyelv elsajátítására a szabadidő kulturált eltöltésére mindegyik kiutazónak biztosítják a lehetőséget, de akad köztük olyan is, akinek a kinti továbbtanulás szerepel a távoli tervei között. Egy biztos, ezek az udvarhölgyek mindenképpen szellemiekben gazdagabban térnek majd haza egy év múlva, nem beszélve a rengeteg élményről, amit a csodás környezet, a sajátos háttér nyújthat majd számukra. M. B. E. igazgatója. A helyszínen a gépkocsik vegyesüzeművé való átalakítását is vállalják. Az átalakítás 40-50 ezer forintba kerül, a gázüzem viszont jelentős megtakarításra ad lehetőséget. A gáz jóval olcsóbb a benzinnél, literjét a kútnál 44 forintért adják. Gázautó-tÖltőállomás Budapesten Rádió mellett ___ N ézegetem ezt a félbevágott irkalapot, elolvasom a primitiv írást, amely tudatja velem, hogy zsidó-fasiszta vagyok és vigyázzak a pofámra, mert ők- mármint a szerző - többen vannak és majd így, meg úgy, meg amúgy. Érdekes módon - mintegy a véletlenek összejátszása folytán - a rádióban éppen egy közismert politikus nyilatkozik arról, hogy ma Magyarországon nincsen zsidózás, eltekintve egy-két esetről, ám azokat is az a nyavalyás sajtó fújja csak föl. Este meg - milyen véletlen!- hallom a hírekben, hogy Pesten egy bicskázó - most mellőzöm a párt nevét, amellyel az illető erősen rokonszenvezik - többek szemeláttára combon szúrt egy zsidó fiatalembert. Indok: az áldozat zsidó. A levél szerzője - úgye - mondta is, hogy ők többen vannak. Mármint hogy a zsidógyűlölők. Most már elhiszem. Korábban csak gyanakodtam. A szerzőnek most el kéne magyaráznom: a zsidó és a fasiszta között akkora a különbség, mint a tűz és víz közötti eltérés, tekintettel arra, hogy az utóbbival nem lehet az előbbit, a tüzet táplálni. Csak oltani. Kioltani. Miképpen a fasiszták oltották ki többmillió - köztük 600 ezer magyar - zsidó életét és nem fordítva. A gyűlöletet fokozandó jelzők közé most elképesztő ötlettel sorolják be a „zsidót”, a „liberálist”, a „liberálkommunis- tát” a „hazaárulót” és a mocs- kolódást más egyéb bélyegét. Nem ez az első zsidózó levél, amely címemre érkezik. Nos, nem vagyok zsidó, ez hozzátartozik az igazsághoz. Eddig. Mert ettől kezdve - a mocsko- lodó levelek szerzőinek megnyugtatására közlöm - hogy vállalom a zsidóságot. Vegyék úgy, hogy az vagyok. De még nem tudnak mindent, mert arab is vagyok. És egyáltalán: színesbőrű vagyok, ha akarják, cigány is, meg rézbőrű is, meg sárgabőrű is, akár mandulavágású szemekkel. Nekem így tetszik a világ - még alkalmi rohadtságával együt is - hogy ezt a gyönyörű Földet, a még gyönyörűbb élőlények változatos sokasága népesíti be. Nem tudom, a szerző - aki nem éppen brilliáns szellemi képességgel rendelkezik - fölfogja-e, amit mondok? Mellesleg: hogy van az, hogy valaki csak fogja magát, talán éppen a reggeli elfogyasztása után gondol egyet, valamiféle iskolafüzetből kitép egy lapot, ráokádja magvas gondolatait, majd borítékba helyezve postázza? Bizonyára nem az első levele ez, amelyről az aláírást gondosan lefelejtve (ehhez nem kell bátorság) postára ad. A demokrácia jegyében jól odamondogat a címzetteknek, úgy, mint régen, bármikor, rendszertől függetlenül. Csak nézzen a tükörbe, mondjuk borotválkozás közben: fején - valahol az orr alatt - van egy vízszintes repedék, amelyet tisztességes arcokon szájnak hívnak. Ebből a repedésből szennyhullám ömlik kifele, rá az irkalapra. Ennyi. A levél kész. A másik bicskát ránt és az előbbi levél szellemében szúr. Zsidót szúr. A harmadik - aláfestés címén Árpád-sávos zászlót lobogtat, a negyedik pedig, aki nemrég repült át az amerikai kontinensről, vagy éppen Ausztráliából az „óhazába”, büszkén ordítja az emelvényről: „Fiaim! Eljön a mi időnk! Kitartás!” És éppen március tizenötödikét ünnepel az ország. Éppen mondja egy politikus, hogy ha van is antiszemitizmus és rasszizmus, nem több elszigetelt jelenségnél ... Éppen megbicskáznak egy magyar állampolgárt de ez is egy elszigetelt jelenség. Mindössze. Éppen az esetek után, csütörtökön reggel a tévé Napkelte műsorában Csurka - többek között - a zsidóság számlájára írja a hazai középosztály elsorvadását. Mindössze. Mindössze ennyi... 4 Új VDN 1994. MÁRCIUS 20., VASÁRNAP
