Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1994-03-19 / 77. szám
8 új Dunántúli napló Magazin 1994. március 19., szombat A belvizek néha a falusi portákig érnek, képünk Erzsébet határában készült Fotó: Läufer László Az önkormányzatoknak önállóan kell dönteniük A táj emlékezik a vízre „A városok, falvak fejlődése során beépültek a mélyfekvésű, vízkárveszélyes területek. A megemelkedett talajvízszint számos esetben eléri az épületek alapozását, pincéket önt el. Már közepes csapadék is sok településen felszíni elöntéseket okoz. A vízkárok mind nagyobb értékeket veszélyeztetnek, mind gyakrabban ismétlődnek. ” - írta még 1991-ben dr. Szilárd György, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főosztályvezetője. abban az útmutatóban, amelyben a települések helyi vízkárelhárítási munkáihoz szeretnének segítséget nyújtani. Jé Varga Dezső, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője korántsem elfogult a szakmájával szemben. Tisztában van azzal - mondta hogy a települési önkormányzatoknak szerteágazó feladatai vannak, s természetesen mind olyan, amelynek megoldásához pénz kell. Mégsem tartaná szerencsésnek, ha a vízrendezési munkákra szánt összegek valahol csak a sor legvégére kerülnének, mert „még az sem kizárt, hogy egy frissen elkészült és a közellátást szolgáló épület rongálódik majd meg a vízrendezés elhanyagolása miatt. ..” Régebben, amikor a falusi porták lenyúltak a kertek aljáig, legfeljebb ott csillant meg az elöntés vize. Ma, amikorra megváltozott majdnem minden település szerkezete, a hosszú szalagtelkeket utcákkal tagolták, meglehet, a víz már a küszöbhöz is elér. Ha a nagyüzemi mezőgazdálkodás óriási tábláinak hatását figyelmen kívül is hagyjuk - mert ezek is közrejátszanak a csapadék- és olvadásvizek „terelésében” -, akkor az előbb említett tény már önmagában felhívja a figyelmet arra, hogy fokozott gondossággal kell kezelniük az önkormányzatoknak a vízrendezést, a vízkárok megelőzését. Varga Dezső felhívta a figyelmet arra: a községeknek van mire támaszkodniuk. A korábban oly magától értetődő vízelöntések egyaránt emlékeztetik a tájat és az embert a közbeavatkozás szükséges helyére. A régi települések természetes velejárója volt a megfigyelésen és a jó gazda gondosságán alapuló, a vízelvezetést szolgáló „művek” léte. Nem tervezte ezeket senki, mégis megfeleltek a célnak, hatékonyan védték a házakat, az embereket. Úgy tűnik, a modem gyakorlat kevésbé számol a természettel, elengedi füle mellett a szavát. Igaz, bizonyos mértékig figyelmen kívül is kell hagyni: a természetes állapot ma már nem állítható vissza. Mégis, a gazdálkodási, településfejlesztési gyakorlat általában mellőzi a vízrendezési szempontokat. Nem mindegy - említi a példát Varga Dezső -, hogy a település közvetlen szomszédságában kukoricát vetnek, vagy lucernát. Az előbbi kopasz földjét magával sodorja a lezúduló csapadék, az utóbbi éppen hordalékszűrőként is működik. Nem kerül az utcákra az iszap, nem csúsznak össze a gépkocsik, nem emel torlaszt az árok felé siető víz útjába.- Tisztában vagyunk azzal - hallottuk Varga Dezsőtől' -, hogy a baranyai falvak jó részében még nincsen megfelelő műszaki szakember, technikai háttér a vízrendezés helybeni megoldására. Ez azonban nem jelent patthelyzetet. Ma az ön- kormányzatok egyik lehetősége az előbb már említett természetes vízelöntések helyének feljegyzése, hogy a jövőben a tervezési munkákhoz adatokat tudjanak szolgáltatni, segítve ezzel a vízkárelhárítási munkákat. A másik lehetőségük: a helyileg érintett vízgazdálkodási társulatra támaszkodni, amelynél természetesen adott a szükséges szellemi és műszaki kapacitás. Azt talán hangsúlyozni sem kell: nincsen a megyének egyetlen olyan négyzetmétere sem, ahol ne jelentkezhetne vízkár. Minél intenzívebben használt egy terület, ez annál jobban érthető. Az erdők közepén meghúzódó horhosban rohanó víz által kimosott egy-két fa kárnak aligha nevezhető, ugyanez a két fa egy községi belterületi utcában már komoly gondot okozhat. Említsünk egy konkrét példát: utat építenek a községben. Szakmai szempontok alapján a tervet a Vízig-nek is véleményeznie kell. Némi meglepetéssel tapasztalták azonban: hiányzik az út mellől az árok. Márpedig enélkül az út nem út. Mint kiderült, a tervező erre nem kapott megbízást... Végül persze elkészült, s a vízügyesek csak azt a konzekvenciát tudták levonni, hogy a vízrendezés szempontjai nem természetes velejárói a település- rendezési elképzeléseknek, munkáknak. Jé „ ... a megyék többségében - írja a bevezetőben idézett útmutató - kidolgozták a települések vízrendezésének fejlesztési koncepcióit. Az anyagi lehetőségek korlátái és a helyi érdekeltség tudatosításának hiánya azonban gátolja e munkák megvalósítását. ” Mint a gyakorlatban kiderült: nem csak a pénzhiány a lemaradás oka. A hangsúlyt talán inkább a helyi érdekek felismerésének elmulasztására kellene tenni. Ami akár abban is megnyilvánulhat, hogy a porták előtt „elfelejtik” kitisztítani a vízelvezető árkot. Amihez - mármint az ásó, lapát megfogásához nem kell se terv, se koncepció. Csak érdekfelismerés és gondosság. Mészáros Attila i\n ice in im 6.m 7. KI 8.3] 9. SÍ 10. KI 11. KI 12. K] Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: ,A mezőgazdaság a világ összes államában különös gonddal szabályozott ágazat, csak Kormányunk engedhette meg magának, hogy érzelmi alapon - elszakadva az ésszerűség követelményeitől - törvénykezzen. Az újjáépítés időszaka következik, melynek alapkövei: a rendezett tulajdon, a piacra jutás segítése a piaci zavarok elleni védelem, a helyi szakmai önigazgatás, kiszámítható és átlátható hitelrendszer, valamint olyan támogatás, ami a termelőt és nem a kereskedőt célozza meg. Egész gazdaságpolitikánkat áthatja annak belátása, hogy gazdaságunk egyensúlyához nélkülözhetetlen a mezőgazdaság exportképességének megerősítése és az, hogy falvaink biztonsága érdekében minél több embernek biztosítsuk a mezőgazdasági jövedelem lehetőségét.” SZDSZ ^ Magyarul magyarán Egy elterjedt nyelvi babonáról Kodály zenepedagógiája A Duna Televízió műsorában március 17-től csütörtök délutánonként látható az MTV-ben készült és már nagy sikert aratott, hatrészes filmsorozat, amely Kodály Zoltán zenei hagyatékát és zenepedagógiai módszereinek hazai illetve nemzetközi sikereit mutatja be - Vitnyédtől Tokióig. A Duna TV tájékoztatása szerint a filmsorozat egyes részei a zenetanítás ünnepnapjait ábrázolják, amikor jó tanár jó zenét jól tanít. A hat rész láttán a nézők meggyőződhetnek Kodály zenepedagógiai módszereinek egyetemességéről és arról, ha a muzsika fontos része a nevelésnek, akkor segítségével lelkiekben gazdagabb, harmonikusabb fiatalok nőnek fel az iskolákban. 2500 éves szkíta asszony Orosz tudósok az orosz-kínai határ közelében, a magas szibériai hegyek jégpáncéljában egy 2500 évvel ezelőtt elhunyt szkíta nemesasszony múmiájára bukkantak. Az ITAR-TASZSZ jelentése szerint az altáji lelet igazi tudományos szenzáció, hiszen a asszonnyal együtt eltemetett fából, bőrből és posztóból készült dísztárgyak, és maga a tettem is teljesen épek. A washingtoni Smithsonian Intézet egyik antropológusa jelentős felfedezésnek minősítette a hír hallattán a szibériai leletet. A szkíták közép-ázsiai eredetű lovasnép. Királyságuk az i.e. 8-7. századtól az i.e. 2. századig a Fekete-tenger északi partján állt fenn. Anyanyelvűnkért őszintén aggódó igényes olvasónk a következőket írta: „Nagyon feldühítettem magam ma este, amikor a Magyar Filmszemle díjkiosztó gálaestjét megnéztem. Verebes István műsorközlő az elején ezt mondta: A filmszemle meg van nyitva. Az elhangzott riportokban ezeket jegyeztem fel, aztán mérgemben elzártam a készüléket: „Nem lett a film jól megcsinálva - Ki lett hagyva minden ziccer. - így beszélnek a fdmvilágban azok, akiknek a magyar nyelvünk őreinek kellene lenniök?” Szinte naponta okunk van a felháborodásra az anyanyelv ellen elkövetett vétségek miatt. A magyar nyelvművelés jelenleg érvényes álláspontja szerint vajon jogos-e a három kiemelt mondat hibáztatása? A kérdésre adandó válasz elején le kell szögeznünk minden nyelvművelő munka alapelvét: A nyelvhasználatnak nincsenek örök érvényű szabályai, mert a nyelv - viszonylagos állandósága ellenére - folyton változik. A két világháború közötti nyelvművelést Pintér Jenő neve fémjelezte, s Magyar nyelvvédő könyve iskoláinkban az anyanyelvi nevelés törvénytára lett. Ebben többek között kiemelten szerepelt a van, volt, lesz (vagyis a létige időalakjainak)+ határozói igenév (-va, -ve, -ván, -vén képzővel) egyértelmű kár- hoztatása, mert - úgymond - ezek latin, illetve német szerkezetek szolgai fordításai. A háború utáni magyar nyelvművelés Lőrincze előtt tevékenykedő jeles képviselője, Nagy J. Béla már nyelvhelyességi babonának minősítette a szóban forgó nyelvi szerkezet hibáztatását. Ezt a nyelvi formát a szaknyelv körülírt szenvedő szerkezetnek, illetve állapothatározó igealaknak nevezi. Az egykori nyelvművelők azt is tanították, hogy az -atik, -étik, -tátik, -tetik (vagyis a szenvedő igealak) a magyarban nem használtatik. A szenvedő igei tartalom viszont nagyon is gyakori a magyar nyelvben. Ennek az ellentmondásnak (a tartalom és a forma között) a feloldására az egyik lehetőség éppen ez a szerkezet. A filmszemle meg- nyittatik vagy megnyittatott helyett: .. . meg van nyitva - Nem csináltattatott meg jól a film helyett: . . .nem lett jól megcsinálva. - Minden ziccer kiha- gyattatott helyett:... ki lett hagyva. A körülírt szenvedő szerkezet használatának több indítóoka lehet. A beszélő nem ismeri pontosan a cselekvő személyt: „Szakmány módra van rám mérve minden óra” (Arany: Toldi); „Katonának vagyok híva” (Népdal). A beszélő ismeri ugyan a cselekvő személyt, de valamely okból nem látja szükségesnek, célszerűnek, illőnek megjelölni: ,flincs talán még elfeledve a dal” (Tompa: A madár fiaihoz). A beszélő igen sokszor meg tudná jelölni a cselekvő személyt, mégsem teszi, mert figyelmének középpontjában a cselekvés áll. Ha a bíráló ezt írja egy tanulmányról: „Az egész anyag rendszertelenül van ösz- szeválogatva” - akkor nem a szerző a fontos számára, hanem a rendszertelenség tényének megállapítása. Rónai Béla Kérész trej t vény Beküldendő a helyes megfejtés március 28-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134 Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A március 5-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Minden módon megpróbálják korlátozni az információ áramlást.” Utalványt nyertek: Kántor Mónika 7630 Pécs, Bor u. 49., Öllé Valéria, 7396 Magyarszék, József A. u. 8., Óvári Pétemé 7624 Pécs, Nagy Jenő u. 26., Szilágyi Gyuláné, 7720 Pécsvárad, Kossuth u. 36., Molitor András, 7726 Véménd, Engelmann P. u. 11. Az utalványokat postán küldjük el.
