Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-19 / 77. szám

1994. március 19., szombat Gazdaság uj Dunántúli napló 9 A Hunor minőségi termékeivel meg tudja tartani piaci pozícióit Fotó: Löffler Gábor Túl van a mélyponton a Hunor Kesztyű és Bőrruházati Rt. Új piacok: Japán, Chile, Korea Az elmúlt év eredményei azt sugallják, hogy az utóbbi esztendőkben igencsak nehéz időszakot átélt Hunor Kesz­tyű és Bőrruházati Rt. tűi van a gazdasági mélyponton, az idén már arra számítanak, hogy 10-12 milliós adózott nyereséget érnek el. Mindez persze a nyolcvanas évek eredményeihez képest nem nagy siker, de ha azt vesz- szük számításba, hogy 1992-ben még durván 130 mil­liós veszteséggel termeltek, ak­kor már a tavalyi 2 milliós üzemi nyereség is óriási ered­ménynek számít. A vállalatnak két évvel ezelőtt sikerült elke­rülnie a felszámolást, meg­egyeztek a legnagyobb hitele­zőkkel, mivelhogy belátták, az európai kesztyűipar vezető he­lyen lévő Hunor minőségi ter­mékeivel meg tudja tartani az eddigi piaci pozícióit, termékei kelendőek mind Nyugat-Euró- pában, a mind az óceánon túl is, az igen jelentős nagyságú hite­leit is törleszteni tudja. Az adósság fejében a Külkereske­delmi Bankhoz került a székhá­zuk, a Magyar Hitel Bank pedig a hitelek egy részének értéké­ben, 40 millióért a vállalat több­ségi tulajdonosává vált. A kereskedelmi bank ezzel meghatározó erővé vált a tulaj­donlásban, ám a banki szakem­berek nagyon helyesen úgy gondolkoztak, esélyt kell adni a cég szénájának a rendbehozata­lára, mert csak abban az esetben juthat hozzá pénzéhez. Éppen ezért támogatta export-finanszí­rozással a vállalat külföldi el­adásait és azzal is nagy segítsé­get nyújtott, hogy az adósságu­kat igen kedvezményes kama­tozással kell visszafizetniük. Mindez nem történhetett volna így, ha a kesztyűgyár ve­zetőiben és jelenlegi dolgozói­ban nem lenne meg az elszánt­ság a vállalat megmentésére, a hitelezők számára éppen ez volt a legnagyobb biztosíték. Gyö­keresen átalakították a vállalat szervezeti rendszerét. Ez első­sorban azt jelentette: a termék- menedzserek önállóan dolgoz­nak, az irányításuk alatt lévő termelő egységek eredményei alapján alakul a jövedelmük. Új piaci stratégiaként jórészt meg­szakították kapcsolataikat a kül­földi nagykereskedelmi vállala­tokkal, mert arra az álláspontra jutottak, termékeik imázsát a kiskereskedelmi vállalkozások­kal jobban megteremthetik, ugyanis azok már Hunor emb­lémával forgalmaznak, nem sa­ját címkéjükkel árusítanak. A legfontosabb piacaikon saját ügynökhálózattal rendelkeznek, ez is hozzájárult ahhoz, hogy például Angliából erre az évre tavalyihoz képest kétszer annyi megrendelés érkezett. De nemcsak a szervezeti rendszer alakult át, a tulajdon­lási szerkezet is. A részvénytár­saság az önprivatizációs prog­ramban szerepelt, a törvények értelmében 1993. év végéig az állami tulajdonrészt el kellett adni. A meghirdetett pályázatra több jelentkező is volt, de a nyertes a Hunor Menedzser Kft. lett. Ez a társaság direkt erre a célra alalakult, tagjai a kesztyű­gyár menedzsmentjét alkotó hét felső vezető. így a részvények 30 százalékát birtokolják, 3 százalékot pedig a dolgozók vá­sárolhattak meg kedvezménye­sen. A kesztyűvel nincs is baj, a bérmunkában a dombóvári gyáregységben készült lábbelik is lassan megközelítik a német minőséget. Annál több gondot jelent a bőrruha, mivel a bér­munkára hosszú távon nem sze­retnének alapozni, a jövőt a sa­ját anyagos termelésben látják. A társaság vezetői szerint most elsősorban a belföldi piacot kell megdolgozni, bár új piacként Japánban, Chilében és Koreá­ban is megpróbáltak eladni. Kis szériára itt is van igény, ezt kel­lene kihasználni. Horváth Ferencné vezér- igazgató szerint a vállalat vala­mennyi dolgozójában igen nagy az elszántság a Hunor életké­pességének bebizonyítására. Sokat segítene rajtuk, ha adós­ságszolgálatukat valamiféle­képpen rendezni tudnák. A kormány által indított, 55 hazai vállalatot érintő adósságkonszo­lidációs „mentőakció”-ban a Hunor is szerepel, és ha elfo­gadják a pályázatukat, akkor a szorító pénzügyi gondjaik meg­oldódnának. Ellenkező eset­ben. . . de erre még gondolni sem mernek. B. G. A könyvvizsgálás tartalmi kérdéseiről Pécsett A könyvvizsgálói jelentés tartalmi kérdései címmel dr. Bartók Nagy András, a Magyar Könyvvizsgáló Kamara elnök­ségi tagja tart előadást március 22-én, kedden 15 órakor. A né­hány hete önálló szervezetként működő baranyai könyvvizsgá­lók által szervezett program a Business Center (Pécs, Czinderi u. 6) első emeleti előadótermé­ben lesz megtartva. Számvitelről és könyvvizsgálatról A számvitel és a könyvvizs­gálat aktuális kérdéseiről rendez szakmai fórumot április 14— 15-én Pécsett a Szervezési és Tudományos Társaság Baranya és a Menedzsment Tanácsadó Kft. A könyvvizsgálók, vállalati és intézményi számviteli és gazdasági szakemberek szá­mára szervezett rendezvényen az érdeklődők tájékoztatást kaphatnak a témakör legfris­sebb jogszabályi hátteréről, munkájukat segítő gyakorlati tudnivalókat sajátíthatnak el. A rendezvénnyel kapcsolatban ér­deklődni lehet a 72/424-024-es telefonon. Kelendő magyar üzemanyagszűrők Az Armafilt Rt. Magyaror­szág legnagyobb levegő-, olaj- és üzemanyagszűrő gyártója, a múlt esztendőben 770 millió fo­rintos forgalmat ért el. A cég - amely 1993 januárja óta műkö­dik részvénytársaságként - 3,5 millió gépkocsiszűrőt gyártott. Termékeit mintegy 200 féle gépkocsihoz használják fel. Az Armafilt exportja az elmúlt években fokozatosan növeke­dett, a cég elsősorban Ausztri­ába, Finnországba, Izraelbe és Németországba szállít. Az utóbbi piacon már 20 éve van jelen. Jelenleg évi 160 millió forint értékben exportálnak kü­lönféle szűrőket, amelyeket a csatornázásnál, a környezetvé­delemben hasznosítanak. A gépkocsikhoz felhasznált tömí­téseket elsősorban a hazai pia­con értékesítik. Az oldalt összeállította: Kaszás Endre A budapesti tőzsde februári forgalmáról Új értékpapírok a kínálatban A Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) febmárban ismét jelen­tős számú üzletet kötöttek a brókercégek: összesen 7658 kötésben árfolyamértéken számolva 26 milliárdos for­galmat bonyolítottak le. Feb­ruárban a kötések számát te­kintve a legnagyobb forgalmat továbbra is a részvények pia­cán regisztrálták. A részvény- piacon a múlt hónapban na­ponta átlagosan 335 kötés tör­tént, a teljes forgalomból a részvények aránya egyharmad körül stabilizálódott. A tőzsde ideiglenes, nem hivatalos in­dexe február elején eddigi legmagasabb csúcspontjára, 2189,94 pontra kúszott fel, a hónap második felében azon­ban 1800-2000 pont között ingadozott. Mindez a tőzsde- titkárságnak a februári forga­lomról készített összegzéséből derül ki. Februárban az előző év azonos időszakához képest több mint háromszoros for­galmat bonyolított le az érték­tőzsde, miközben a tőzsdére bevezetett értékpapírok köre is jelentős mértékben bővült. Februártól lehet kereskedni a Budapesti Értéktőzsdén, két már tőzsdén lévő társaság a Fotex, és a Novotrade alap­tőke-emelésből származó részvényeivel, a Fotex eseté­ben 69 millió forint, a Novot­rade esetében 42,5 millió fo­rint értékben. A múlt hónap­ban került az értéktőzsdére a 180 napos lejáratú diszkont kincstárjegy idei első sorozata (15 milliárd forintos összeg­ben), valamint két kamatozó kincstárjegy-sorozat, az 1994/IV. (3,1 milliárd forint értékben) és az 1995/1. sorozat (6,7 milliárd forint értékben). A befektetési jegyek körét há­rom, tavaly lejegyzett alap je­gyei bővítik a múlt hónaptól: név szerint a Budapest 2, az Alpok és a Bonus Befektetési Alapok jegyei. Februártól le­het tőzsdei megbízást adni a J-sorozatú kárpótlásé jegyekre is. Lejárt és ezért törölték az értékpapír-listáról a 180 napos diszkont kincstárjegy tavaly kibocsátott VIII. sorozatát (12,9 milliárd forint összeg­ben). Február végén a tőzsdére bevezetett értékpapírok össz- névértéke 497 milliárd forint volt, az összpiaci kapitalizáció (azaz az értékpapírok tőzsdei tőkepiaci értéke) pedig 547 milliárd forintot tett ki. A múlt hónapban folytatódott a rész­vénypiac felfutása, a tavaly februári tőzsdei részvényfor­galmat hatvanszorosan múlta felül az adásvételek múlthavi összesített adata. A részvé­nyek áremelkedése a hónap elején megtorpant ugyan, de a részvénypiac ennek ellenére igen likvid maradt, a tőzsdére bevezetett mind a 28 társaság részvényeivel kereskedtek a brókercégek. Múzeum és emlékkönyv az áramszolgáltatásról A 100 éves dél-dunántúli áramszolgáltatást ünneplő DÉDASZ Rt. múzeum létreho­zását és emlékkönyv kiadását tervezi ebben az évben az ün­nepi alkalomból. A könyv és a múzeumi anyag összeállításá­hoz a részvénytársaság egykori és mai dolgozóinak, fogyasztó­inak segítségét is kéri. Várják mindazoknak a jelentkezését, akik tárgyi emlékekkel, írásos dokumentumokkal, esetleg új formába öntött visszaemlékezé­seikkel tudnának hozzájárulni az ünnepi elképzelés megvalósí­tásához, sikeréhez. Azpk a volt vagy jelenlegi DÉDÁSZ-dolgozók, és fo­gyasztók, akik részt kívánnak venni ebben a munkában, a részvénytársaság pécsi központ­jában, és vidéki üzemigazgató­ságaiban kaphatnak bővebb tá­jékoztatást az emlékkönyv és a múzeum megvalósításáról. Gyári közösség és két külső tag lízingeli a Mohácsi Farostlemezgyár Rt.-t Csoda helyett inkább önmagukban bíznak A gyár működésében a dolgozók anyagilag érdekeltek Fotó: Löffler Januártól nyolc éves futam­idővel hét gyári és két külső tagból álló lízingközösség üze­melteti a Mohácsi Farostlemez- gyár (MOFA) Rt.-t. Miként boldogulnak? Mit várnak az előttük lévő igencsak keménynek ígérkező nyolc év­től, mely után a részvényessé váló dolgozókkal tulajdonosai lehetnek a gyárnak, ha minden a számításaik szerint alakul. Szántó Dezső vezérigazgató eleinte szabódik, annyira az ele­jén tartanak az egésznek, hogy még maguk is csak most kezdik tanulni ezt az új szerepkört, hisz egy személyben mintegy tulaj­donosok és beosztottak.- Az első hónapot, a januárt már lezártuk, ez alátámasztani látszik elképzeléseinket. Csak legalább így jöjjenek be to­vábbra is a megrendelések, csak az energiaárakat ne emeljék meg drasztikusan, csak ...- Olyan híresztelések kaptak korábban szárnyra, hogy az új tulajdonos, a lízingközösség le­építésekkel, bérbefagyasztással és a kollektív szerződésben rög­zített jogok és kedvezmények felmondásával kezdi.-A munkásgyűléseken sike­rült meggyőzni dolgozóinkat: ezek a félelmek teljesen alapta­lanok; szó sincs ilyesmiről.- A dolgozók megnyugodhat­nak. De vajon az Állami Va­gyonügynökség feltételei alap­ján a lízingközösség tagjai mennyire mehetnek biztosra?- Az ÁVÜ a szerződésben kikötötte: a negyedévenként esedékes díjakat időben és pon­tosan kell fizetnünk, ugyanak­kor úgy kell gazdálkodnunk, hogy a cég vagyonértéke nem csökkenhet. Az általunk letett többmillió forintos pénzügyi biztosítékot is elbukhatjuk az ál­lásunk mellett, ha nem tudjuk teljesíteni a szerződési feltéte­leket. Mennie kell! A magun­kén kívül ötszáz dolgozónk sorsa is a kezünkben van. 1992-től, amióta rt.-ként te­vékenykedik a MOFA, az ÁVÜ az Inter Európa Bank tanács­adói közreműködésével először zárt meghívásos pályázattal hir­dette meg a gyárat, tavaly már nyilvánosan. Érdemi érdeklődő még sem akadt. Attól tartva, hogy a sikertelen privatizációs kísérletek után még bizonytala­nabbá válik a sorsuk, vagy eset­leg részenként, a fejük felett fogják eladni a gyárat, gondol­kodni kezdtek: mi lenne, ha azt maguk lízingelnék. Pályázatu­kat elfogadták. A már említett szigorú feltételek mellé az ÁVÜ még azt is kikötötte, hogy a gyár új érték előállításában közvetlenül részt nem vevő va­gyontárgyait elveszik, például a sportpálya az önkormányzaté lett, a kikötőt rövidesen értéke­síteni kell, akár a többi földin­gatlant.- Miért vállalták mégis ezt ez eleve kockázatos küzdelmet? A csodában reménykednek?- Csodában nem bízhatunk, csak önmagunkban és az itt 35 év termelés során felnevelkedett gyáriak szaktudásában, érzelmi kötődésében, anyagi érdekelt­ségében. A csoda az, hogy ed­dig is talpon tudtunk maradni a jelentős belföldi piaci csökke­nés ellenére. Folyamatos mun­karend váltással alkalmazkod­tunk a csökkenő kereslethez, hogy megtarthassuk dolgozóink munkahelyét, biztosíthassuk mindannyiunk kenyerét. A mi­nőséggel, a szállítási határidők betartásával meg tudtuk tartani olasz, horvát és szlovén piacun­kat a lengyel és orosz farost- dömping ellenére is. A múltukra alapozva bíznak a jelenükben, a jövőjükben, ab­ban, hogy a magyar gazdaság kimozdul erről a mélypontról, beindulnak az építkezések, a beruházások, jelentős mérték­ben javul a vásárlóerő. Fejlesztésekre nincsenek tíz és százmillióik. Ezt a meglévő szellemi kapacitás még jobb ki­használásával, az igényekhez alkalmazkodó belső munkahe­lyi átcsoportosításokkal és az egyéni érdekeltség javításával képesek csak ellensúlyozni.- Meg kell fizetnünk az em­bereket, hogy követelhessünk. Ehhez az is kell, hogy dolgozó­ink részvényesként is sajátjuk­nak érezzék a gyárat - jelenti ki a vezérigazgató. A dolgozók az alaptőke 10%-áig vásárolhatnak részvé­nyeket, mégpedig 90%-os ked­vezménnyel. Ha a futamidőt követően a lízingközösségé lesz a gyár, a dolgozói részvény- csomagon túlmenően térítés mentesen, ingyen is kapnak a törzsrészvényeket azok a dol­gozók, akik legalább a futamidő felében a gyárban dolgoztak. Ez a jövő. Es a jelen? Januártól megközelítően 18%-kal emelik a bérszínvonalat. Az alaplemezgyártás és fel­dolgozás termelésvezetője, Kuti Géza is tagja a lízingközösség­nek. Vele járva a feldolgozó üzemet, faggatom, miért vál­lalta mégis ezt a kockázatot. Megnyugtat, azért, hogy meg­maradjon a farostlemezgyártás és az ő munkahelye is, akár az ötszáz sors- és munkatársáé. Mint ha csak összebeszéltek volna. Szinte szóról-szóra ugyanezt a munkahely-megtar­tási érvet említi Benedek Ti- bomé a Giben számítógépes da­raboló és méretrevágó berende­zésnél, a nyugdíjasként a széle- zőgépnél tovább dolgozó Bősz Gábomé, valamint Babos And­rás, a kettes üzem síkszita keze­lője és sokan mások. A csoda helyett önmagukban bíznak. A dolgozói részvénycsomag jegy­zésből sem akarnak kimaradni, csak még azt nem tudják, hogy mennyit jegyezzenek. Ebben nem a bizalmatlanság, hanem az anyagi lehetőségük korlá­tozza őket.- Megmozdult a piac, febru­árban már nyugdíjasokat is be kellett hívnunk, hogy mindkét üzemünk egyszerre termelhes­sen. Harmincöt embert csopor­tosítottunk át négy napon be­lül, hogy győzzük a munkát. Már most azon kell gondolkod­nunk, miként oldjuk meg mun­kaerővel, ha tartósan meglódul a kereslet - véli Kuti Géza. Az biztos, hogy ezek már kel­lemesebb gondok. A három év előtti 35 ezer köbméteres mély­pont után tavaly 36 ezerre volt, s idén várhatóan már 40 ezer köbméterre lesz piacuk. B. Murányi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents