Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1994-03-19 / 77. szám
6 aj Dunántúli napló Történelem 1994. március 19., szombat Kossuthra emlékezünk Az elegáns albumot Pécsett, a Seneca könyvesboltban fényképeztük Fotó: Läufer László „Engem, ki nem borulhatok le a Magyar Golgota poraiba .. Kossuth hangja CD-lemezen „Engem, ki nem borulhatok le a Magyar Golgota poraiba, engem október hatodika térdeimre borulva fog hontalanságom remetelakában látni.” Három és fél évvel a halála előtt üzente „remetelakából” e megható szavakat a turini remete azoknak, akik Aradon, 1890. októberében a 13 vértanú szobrának avatóünnepségén jelen voltak. Amikor a varázsos szavak elhangzottak, sokan térdre borulva, sírva hallgatták az ékesszólás nagymesterének hangját - de ezt már Hegyi-Füstös Istvántól halljuk, aki fáradságot nem ismerő kutatómunkával előkereste azt a fonográfhengert, melynek létét, az egyre halványuló emlékezet őrizte. Voltaképpen regényes korrajz adhatná vissza a leghitelesebben, hogy most, a halál centenáriumán hogyan, miféle emberi és technikai erőfeszítések jóvoltából hallgathatjuk a legmodernebb hangrögzítést jelentő piciny kompakt-lemezről az egykor, viaszhengerre beszélő Kossuth Lajos hangját. Azzal kell kezdeni, hogy 1890. szeptember 20-án délelőtt két pesti polgár valósággal rábeszélte a turini remetét, hogy szólaljon meg, üzenjen magyar népének az új csodán, a fonográfhengeren. Nevezetesen is az aradi szoboravatoknak. A hengerekre örökített Kos- suth-beszéd Aradról országjáró diadalútra indult, mondja Hegyi-Füstös István és azt is hozzáteszi, hogy a számtalan lefor- gatás nyomán a hangbarázdák kiesztergálódtak. A recsegő-ropogó zajok, zavaró hangok kiszűrésére Lajtha László zeneszerző, népzenekutató magához a fonográf feltalálójához, Edisonhoz fordult. Az amerikai zseni így hárította el a kérést: „Én most nem tudom kiiktatni a zörejeket, de egészen bizonyára jön majd valaki még ebben a huszadik században, aki már oly technikával bír, hogy meg tud birkózni a feladattal.” És most újólag hallhatjuk Kossuth Lajos üzenetét, mert a törött, sercegő hengereket kezelésbe vették, megtisztították és az egyelőre makacskodó zörejeken is áttör az élő hang, a halál centenáriumán. Méltó megemlékezés a magyar függetlenség halhatatlanjáról és tiszteletadás az emigrációba kényszerítettek előtt. A CD-lemez része annak a bordó velúrbársonyba kötött albumnak, melynek képanyagát a múlt századi képírók fotóiból állították össze a Kossuth-csa- ládról, a kormányzó politikus társairól, barátairól és - ellenfeleiről. A többségükben olyan szá- műzöttekről, akik a maguk módján, szétszóratva is őrizték a forradalom és a szabadságharc parazsát, meg azokról, akik ezeket az őrzőket a legszívesebben máglyára vetették volna. Ahogy Edison fonográfhengere a hangot, a korabeli fényképészek dagerotip-lemezei - újra felfedezetten - elénk vetítik a kort, hősökkel, szimpatizánsokkal, rendőrségi besúgókkal; a történelem főszereplőivel és statisztáival. A magyar szabadság zászlóvivője 100 éve, 1894. március. 20-án Turinban (Torino) meghalt Kossuth Lajos, aki mindhalálig küzdött nemzetünkért, azt mindvégig az önállóság és haladás felé irányította. A világon mindenfelé ismerték és tisztelték s mindenütt megbecsülést szerzett hazánknak. Reá emlékezve hadd álljon itt e néhány soros írás, amely 1860-ban jelent meg Svájcban az „Appenzelli Évkönyvekében. Kossuth Gaisban. A nagyszámú üdülővendég között, akiket gyógyhelyünk 1860 nyarán vendégül látott, senki sem vonta magára oly mértékben a külföldiek és a hazaiak figyelmét, mint Kossuth Lajos, Magyarország hires ex- kormányzója és családja: felesége és három gyermeke. Aligha lehetett valaki, aki ebben a csendes, szelíd, szerény, enyhén kékszemű férfiban, aki egykor a Habsburg-ház létét kezében tartotta, felismerte volna a magyar szabadság merész zászlóvivőjét és a magával ragadó, izzó szónokot, aki mint olyan, Angliában, az ékesszólás hazájában, a világ első szónokának dicsőségét elnyerte, és akinek valóban csodálatos ékesszólásában volt egykori hatalmának a forrása. Teljes részvéttel követték a tekintetek a nemes száműzöttet, aki, mint kevesek, népéért, az ő büszke, szabadságszerető magyar népéért szólt és cselekedett, harcolt és szenvedett; kinek egykori hollófekete haját nem annyira az évek - 1802-ben született -, mint inkább a száműzetés kény- szerűsége és gondja, és az ő szolgaságra jutott hazájáért való bánat fehérítette be. Hogyan is mondhatnánk véleményt az ő politikai pályafutásáról? Ellenség és barát egyé- tértenek abban, hogy a 40-es évek viharából Kossuth egyvalamit kimentett: egy becsületes ember nevét. Az egykori pénzügyminiszter nem szedte meg magát, mint Bruck (Karl Ludwig Bruck: báró, osztrák pénzügyminiszter 1798-1860 - a fordító); ő szegény, és csak előadásainak bevételéből és angliai barátainak a támogatásából él. Kossuth felesége, Meszleny Teréz, nem külső, hanem inkább belső tulajdonságai által méltó hozzá, szült neki három gyermeket, két fiút és egy leányt; utóbbit szenvedve, a fiúk jó nevelésűek és ugyancsak képzettek s 18-19 évesek. Kossuth Törökországba menekülése után, melynek örök dicsőségére szolgált, hogy nem akarták őt kiadni, az osztrák kormány egy 40 000 Ft-ból álló díjat tűzött ki az ő felesége elfoga- tására és felesége testvérei közül egyet, aki menedéket adott neki, a komáromi fogházban töltendő 10 évi börtönre ítélt. Feleségének azonban sikerült igazán hősies áldozattal és erővel szintén török földre menekülni és száműzött férjével Sumlában újra egyesülni. Attól kezdve vele ette a száműzetés kenyerét. A Habsbrug-ház haragja rátalált a három ártatlan gyermekre is, és Pesten fogházba vetette őket, később rendőri felügyelet alá állították őket, míg a kormány, a nép szeretete által, melyet hősének gyermekei iránt érzett, rábírta a Habsburg-házat, hogy Kossuth visszatérésének hátrahagyott zálogát, őket 1850 májusában az apához Küta- hyaba küldje. A műveltségüket, a fiuk mérnökök, Angliában szerezték meg. Kossuthnak Gaisból való távozása előtt, akinek itt nagyon tetszett, egy helybeli férfikórus néhány éneket énekelt a tiszteletére, amelyeket a helyi lelkész indítékul használt arra, hogy az ő sorsában való részvét néhány szavát és az ő hazájának ügyéért való rokonszenvet kifejezze. Kossuth meghatottan köszönte meg és többek között rámutatott ugyanarra az ellenségre, melyet sok évszázaddal ezelőtt az ap- penzelliek Stossnál (Gaistól 5 km-re az Altstättenbe vezető úton van ez a 945 m magas hágó. 1405-ben 400 appenzelli paraszt győzelmet aratott a háromezer főnyi sváb-osztrák lovagsereg felett. - a fordító), és a magyarok az utolsó előtti évtizedben győztek le, és amely ellen az ő országa még mindig harcban áll. Az osztrák császár engedélyei lehetővé teszik majd Kossuthnak és családjának Ma- gyarorszgára való visszatérését, vissza kapja majd lefoglalt vagyonát, és bizonyos, hogy ő az ő népe között még egyszer nagy szerepet fog játszani? Kovács János Vajszló 1944. március 19 Megszállás megegyezéssel A német hadsereg 1944. március 19-én megszállta Magyarországot. Előtte való nap Horthy és kísérete Klesshe- imben Hitlerrel folytatott tárgyalásokat. Joggal vetődik fel a kérdés, miért nem tették meg a szükséges védelmi intézkedéseket, miért utazott el Horthy március 17-én Kless- heimbe, és miért maradt a megszállt ország élén március 19-e után. A katonai megszállással vagy a Horthyval kötött megegyezéssel önmagában a németek nem érték volna el céljukat Magyar- országon. Ezért határozta el Hitler, hogy a kettőt kombinálni kell: a megszállást a megegyezéssel. A katonai megszállás a magyar nép magatartása miatt szükséges, de Horthynak a helyén kell maradnia, s neki kell kinevezni az új kormányt. A klessheimi tárgyalásokon Hitler mindezt el is érte Horthynál. Az 1944. évi március hó 19-én a Királyi Várpalotában du. 12 óra 45 perckor tartott koronatanács jegyzőkönyvéből: A jegyző feljegyzéséből: „Március 15-én este az operaházi ünnepi előadás után audienciát kért tőle (a kormányzótól - a szerk.) Jagow budapesti birodalmi német követ, azon indoklással, hogy Hitler vezér részéről sürgős közléseket kell tennie. A követet fogadván, az előadta, hogy Hitler vezér meghívja a kormányzót, hogy sürgősen keresse fel őt Schloss Klessheimben.” A kormányzó úr a meghívás vétele után azon elhatározásra jutott, hogy a meghívásnak nem tesz eleget, és nem megy ki a kért megbeszélésre. Másnap, március 16-án délelőtt 11 órakor magához kérette a miniszterelnököt, a külügyminisztert, a honvédelmi minisztert és a honvéd vezérkar főnökét, hogy megbeszélje velük a meghívás tényét és annak esetleges következményeit, és azt hogy milyen érvek szólnak amellett, hogy eleget tegyen Hitler Adolf meghívásának, avagy nem. Szóval, milyen érvek szólnak pro és kontra. Végül is azon elhatározásra jutott, hogy jobb lesz, ha kimegy. Most is az a nézete, hogy jobb volt, hogy kiment. Hitler a megbeszélések elején előadta, ... neki olyan értesülései vannak, hogy Magyarországon az átállás gondolatával foglalkoznak. Kormányzó úr azzal válaszolt, hogy ő ismeri az ország helyzetét, ő azt a legjobban tudja elbírálni, hogy mi az ország helyzete. Hiába érvelt Hitler vezérrel szemben, a köztük folyó érvelés kezdett mindig élesebb és élesebb lenni. Tiltakozására és azon utalására, hogy Magyarország a Német Birodalom által tervbe vett, egy ilyen katonai megszállással szemben hogyan tudna ellenállni, Hitler azt válaszolta, hogy neki van elég rezervája, hogy ezzel szemben kellő hatással fellépjen, de itt volnának még a magyarok ellen a románok, a szlovákok és a horvátok is. A kormányzó úr őfőméltó- sága ezután ismét hangsúlyozza, hogy milyen súlyos helyzetbe került Hitler ezen elhatározásaival szemben. Nem akarta, hogy ellentálljunk. Nincsenek is megfelelő katonai erőink. De ha volnának is, úgy a németek pusztítanák a magyar fajt, és birtokba vennék Magyarországot. Egy ellenállás magyar részről maga után vonná azt, hogy a román hadsereg is bevonülna Magyarországra. Ugyanezt tennénk a horvátok és szlovákok is... Részlet Horthy Miklós titkos irataiból.Kossuth Kiadó, 419- 427 old.) Miért nem mondott le Horthy? 1944. március 19-e úgy vonult be a magyar történelembe, mint a német megszállás évfordulója. Dr. Vargyai Gyula történész, az ELTE profesz- szora, a korszak egyik ismert kutatója szerint e dátum egyértelműen újkori történelmünk egyik legy- gyászosabb napja.- Olyannyira, hogy az ötven évvel ezelőtti eseményeket a történetírás az azóta eltelt időben is mindvégig azonos módon értékelte - folytatja a történész.- Hiszen a második világháborúnak abban a periódusában került sor a megszállásra, amikor már lezajlott a Donnál a magyar hadsereg tragédiája, s amikor - Sztálingrád és El Álaméin után- nyilvánvalóvá vált, hogy Németország elveszíti a háborút.- Mi indította a nácikat erre a lépésre?-A német vezetés sejtette, hogy Magyarország szeretné elszakítani a szövetségi kapcsolaA biztos pusztulás felé A Magyarországi Holocaust Emlékbizottság elnöke, Beer Iván a fél évszázados évforduló alkalmával a következőket mondotta:- Az 1944-es náci megszállás azt is jelentette, hogy a fasiszta német törvények lettek hatályosak Magyarországon, elkezdődött a gettók kialakítása, a zsidók deportálása. 1944 márciusában 845 ezer magyar zsidó került közvetlen életveszélybe! A tömeges begyűjtést vidéken 20 ezer csendőr segítette, a fővároson kívül élő összes zsidót vagonokba rakták és elvitték a biztos pusztulás felé. Budapesten a zsidók ún. csillagos házakban éltek, majd gettóba zárták őket. Azért voltak, akik életük kockáztatásával is az üldözöttek mellé álltak. Raul Wallenberg segítségével mintegy 15 000-en menekültek meg a biztos pusztulástól. Karl Lutz svájci diplomata például 4 ezer embert juttatott mentességet bizonyító papírokhoz. A Vatikán ügyvivője, Angelo Rótta 1200 magyar zsidót mentett meg a deportálástól. S tudni kell: ha a szovjet csapatok nem érkeznek meg 1945 telén Budapestre, a gettókba zártakra a biztos halál várt volna. tok számára egyre veszélyesebb szálait és emiatt mind bizalmatlanabbá vált a Kállay kormány iránt. Végső soron ez volt a Margaréta I. fedőnevű akció, vagyis az ország megszállásának indítéka.-Mit várt a lerohanástól a német hadvezetés?- Lényegében „csak” annyit, hogy Magyarországon olyan kormány kerüljön hatalomra, amely mindenben követi és kiszolgálja Németország katonai, politikai és gazdasági elképzeléseit. Ez a várakozása teljesedett is.- Megakadályozhatta volna a magyar vezetés a számunkra tragikus fordulatot?- Sokat vitatott kérdése a hazai történettudománynak, hogy ellenállhattunk volna-e a megszálló csapatoknak, s ha igen, annak mik lettek volna a következményei. Egy hiteles katonai szakértő - Kádár Gyula ezredes, a vezérkar hírszerző részlegének vezetője - szerint erre lett volna Március: A tél így-úgy, betegséggel és aggodalommal, elmúlt. E tapaszra nagy fenyegetések ígérik a végzetet és a változást. Mit tehetek? írom regényem, a fogorvoshoz járok, adót fizetek, olvasom Frazer könyvét a mágiáról, csak néhány emberrel érintkezem, kiknek jóhiszeműségében hiszek még, s néha verseket írok avas budai kávéházakban, nyolcsorosokat, mint húszéves koromban... Ez minden, amit tehetek, mikor a világerők dögvészt, kénkövet és pusztulást ígérnek. Iparkodom megérteni magam és helyzetem a világban. A világot már nem tudom megérteni: az ember csaknem nagyszerű végzetében, amint elpusztítja önmagát. Ezt a bezártságot, reménytelenséget, a vinnyogó és szűkölő emberi aljasságot, mely körülvesz - minden hónappal rosz- szabbul bírom. Az utazás lehetősége megszűnt. De a halál lehetősége nem szűnt meg. A sárga bőrtáska, melyet óvóhelycsomagnak készítettem össze, éjjel-nappal ott áll ágyam melesély. Az ő véleményét magam is osztom.- A mai történettudomány számos korábbi személyiség szerepét átértékelte. Horthy Miklós kormányzó megítélése vajon mennyiben változott?-Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen Horthy személyisége rendkívül összetett. Véleményem szerint azzal, hogy a német megszálláskor nem mondott le államfői tisztéről, nevét adta ugyan az akcióhoz, de másként nem készíthette volna elő az 1944. október 15-ei „kiugrási” kísérletet.- Magyarország legsötétebb korszakainak történelmét mindig idegen nagyhatalmak írták. A historikus szerint a mai és a holnapi generációk megszabadulnak ettől a balsorstól?- A történész nem vállalkozhat jövendőmondásra. Ilyen kérdésre csak napi, politikai analízis alapján lehet válaszolni. A jelenlegi helyzetben én nem tartanék ilyen jellegű veszélytől. Németh Zsuzsa lett, egy váltás fehérneművel, kézirataimmal. Talán utazni is lehet e csomaggal - utazni, messzebb, mint vonaton. Nyugtalan éj. Kétóránként felébredek. Félálomban emberek hangját hallom, kikkel napközben beszéltem. Vijjognak, nyögnek, sivalkodnak. A bombák. Az élet, a pénz, a lakás. Igen, mindez halálos veszélyben. De mit hittetek, nyomorultak? Miben bíztatok? Az állandósított erőszakban, az intézményesített agresszióban, a legalizált tyúktolvaj lásban?... Minden ezért történt. S most csodálkoztok, hogy a világerők - melyek nem erkölcsösek, csak erősebbek - megmozdultak? Az ámokfutó gép, amely gyilkol, nem hallgat meg többé semmiféle érvet. Csak a csoda segíthet. Magyarország címerét két lebegő angyal tartja. Már csak e két angyalban bízom. Igaz, ez nem csekélység. A németek megszállták Magyarországot. (Márai Sándor: Napló 1943-1944. Akadémiai Kiadó. 142-148 old.) Márai Sándor naplójából „Nagy fenyegetések ígérik a végzetet... ’
