Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-17 / 75. szám

10 űj Dunántúli napló Társadalom 1994. március 17., csütörtök Márciusban , tíz százalék Január elsejétől négy száza­lékkal emelték a nyugdíjakat, így az év első hónapjában az emelt összeget kézbesítették azoknak, akik már 1993. de­cember végén nyugdíjban vol­tak. Most márciusban tíz száza­lékos emelést hajtanak végre, januárig visszamenőleges ha­tállyal. Ennek alapja a január­ban négy százalékkal megemelt ellátmány összege. Tíz száza­lékkal emelkedik a nyugdíj- szerű szociális ellátás összege is. A nyugdíjemelés maximuma 3000 forint, a legkisebb összege 680 forint. Az öregségi teljes nyugdíj minimális összege 6480 forintról 7480 forintra nő. A tervek szerint ez év máso­dik felében ismét lesz nyugdíj- emelés, ennek mértékéről azon­ban csak később döntenek. Ak­kor, amikor az éves bérkiáram­lásokról pontos adatok lesznek. A nyugdíjemeléseknél ugyanis a nettó bérkiáramlás az irá­nyadó, ami idén előreláthatólag 18 százalék lesz. Drága a gyógyszer Az év elején a gyógy­szereknél lecsökkentett tb-támogatás rendkívül ér­zékenyen érinti az idős em­bereket. A nyugdíjasok nagy része képtelen megfi­zetni az egészségének védé­séhez és gyógykezeléséhez feltétlenül szükséges gyógyszerek jelentős részét. Az ország számos települé­séről kap ilyen és hasonló tartalmú jelzéseket a Nyug­díjasok Országos Kamarája és a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége. Ezeket a jelzé­seket mindkét szervezet megalapozottnak tartja. Szükségesnek tartják, hogy a népjóléti miniszter az el­fogadható megoldás kidol­gozását célzó megbeszélést hívjon össze. Egyetlen párttal sem kötnek választási szövetséget Beszélgetés Bojtor Lászlóval, a Nyugdíjasok Baranya Megyei Kamarájának elnökével A közelgő országgyűlési vá­lasztásról beszélgettünk Bojtor Lászlóval, a Nyugdíjasok Or­szágos Kamarája ellenőrző bi­zottságának az elnökével, a Nyugdíjasok Baranya Megyei Kamarájának az elnökével ab­ból az alkalomból is, hogy az utóbbi hetekben más kamarai vezetőkkel együtt a megye 72 települését látogatták meg. Egy­részt tájékozódtak a nyugdíja­sok helyzete, problémái felől, másrészt a helyi önkormányzati vezetők segítségével új nyugdí­jas szervezetek létesítését kez­deményezték, ahol ilyenek még nem működnek. Megtudtuk, hogy ahol a pol­gármester, a jegyző szívügyé­nek tekinti a nyugdíjasok ügyét, ott elhárulnak az akadályok az új egyesületek, klubok alaku­lása elől.- A nyugdíjasokkal beszél­getve sok helyen tettek fel kér­dést a Kamara és a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Orszá­gos Szövetségének a viszonyá­ról - tért át Bojtor László be­szélgetésünk témájára. - Az alapszabályunkkal kellett vála­szolni:,^ Kamara a magyar nyugdíjasok és időskorúak ér­dekeinek az egyeztetését és vé­delmét vállaló konzultatív, ko­ordinációs szervezet, pártok ideológiájától független társa­dalmi tömörülés.” Az hiszem, ez válasz lehet arra is, ami az említett kérdés kapcsán több­ször elhangzott a MNyEOSz és a politikai pártok választási együttműködését illetően. Hangsúlyozni kell: a Kamara a hozzá csatlakozott szervezetek önállóságának sérelme nélkül fejti ki tevékenységét. Világos tehát: a Kamara tiszteletben tartja a MNyEOSz választási együttműködési törekvéseit, amik arra is irányulnak, hogy az új országgyűlésbe minél több nyugdíjaskorú, ám aktív képvi­selő, vagy nyugdíjas-érdekeket szívvel-lélekkel vállaló képvi­selő kerüljön be.- A Kamara viszont, tudomá­sunk szerint, a pártsemlegesség talaján áll.-így van. Olyan álláspont alakult ki a Kamarában, hogy a semlegességünket szem előtt tartva nem lépünk választási szövetségre senkivel sem, és nem is indítunk közvetlenül képviselőjelölteket. Ennek az a magyarázata, hogy a Kamara az egész nyugdíjastársadalmat képviseli, ez a társadalom pedig - akárcsak az egész magyar tár­sadalom - sokszínű, a nyugdíja­sokat az érzelmeik sokfelé húz­zák, így helytelen lenne egy-egy politikai szervezetet ki­tüntetni a rokonszenvünkkel. Azt viszont fontosnak tartjuk, hogy a nyugdíj astársaink minél nagyobb számban vegyenek részt a választáson, megértetve velük, hogy ez valamennyiünk fontos érdeke. És persze moz­gósítani akarunk a nyugdíjas-je­löltek támogatására is.-Milyen álláspontra helyez­kedik a Kamara a választás után?- Látnivaló, hogy most is, akárcsak 1990-ben, nagyon szépen ígérgetnek már minden­felé, de azt is látjuk, hogy mi valósult meg a négy év előtti szép ígéretekből. Ezért egyetér­tünk azokkal a törekvésekkel - amiket különben magunk is tá­mogatni akarunk -, amelyek a képviselők visszahívhatóságára irányulnak.- Úgy véljük ugyanis, hogy ez lehet a legjobb módja megér­tetni: az ígéreteket számon is lehet kérni. Abból indulunk ki, hogy számításaink szerint ma, a nyugdíjasoknak mintegy a há­romnegyede él a létminimum alatt, s rajtuk nem lehet ígére­tekkel segíteni.-Közeleg az önkormányzati választás ideje is. Azon is a mostanihoz hasonló álláspontot foglal el a Kamara?-Nem! Nagyon szeretnénk, ha az önkormányzati választá­son minél több nyugdíjas in­dulna független jelöltként, őket a Kamara is támogatná, hogy a helyi nyugdíjas lakosság érde­kei jó kezekben legyenek. Hársfai István Tavaszi zsongás „Kiny flottak a téltemető első virágai”- olvasom a hírt, s miközben olvasom, szobám tavaszi verőfényben fürdik, az íróasztalomtól látható ég oly merészen kék, hogy a hír ol­vastán igazat kell adnom a hírnök ujjongó tavaszvágyá­nak. A hír elindít bennem vala­miféle nosztalgiát, amelyet sem tettenémi, sem definiálni nem tudok. Csak annyit tudok: ronda-latyakos esők, zord böjti szelek, bőr-alá-bújó dér­harmatok sűrű szitáján kell még keresztülvágnia magát Tavasztündémek, hogy vég­legesen meghódíthassa, el­orozhassa Tél tábornok szik- rázóan szép hatalmát. Hogy aztán bőkezűen, a fiatalok há­nyaveti könnyelműségével szórhassa, pazarolhassa válo­gatás nélkül örömeit, gyönyö­rét, gazdagságát. De most még borzastollú verebek keresgélnek türelmet­lenül, hogy éhüket koppint- sák, ide merészkednek fésü­letlen seregélyek is. Látványuktól az újsághírek sokat-ígérő szavai csalogat­nak a visszaemlékezés, az új- raélés és újjáéledő remények ösvényeire, országútjaira. Mert ha eljön, áhítattal állok meg a pincebogarak napmele­gítette tüzes avaron rendezett díszfelvonulásának láttán, megrészegülve szívom be az újjáéledő föld fanyarkás illa­tát. Tombolni való gyönyör, ha íriszemet az első ibolya kékje irritálja, s nyomban odapattantom fülem a szemte­len szarkák szüntelen cserre- gésére erdőjártamban. Fékezni is alig tudom fény­képezőgépem toporzékoló ob­jektívét, ha barka nyílik, korai dongó döngicsél és virág­pompás nagyestélyit öltenek a tulipánfák. Szeretem a tavaszt. Való­színűleg azért, mert megej- tően csalfa, s mert csupa cso­dálatos külsőséggel és tarka, jótékony hazugságaival el- zsongítja minden szépre szomjas énemet. Könnyű neki! - mondanám - a szürke után pompás ruhát produkálni, s a didergető tél után kigomboltatni a fázósan összehúzott téli gúnyákat, a hangtalan tél után pompás al- lagrettót fuvoláztatni ittas da­losmadarakkal. De mit ad még a tavasz? Reményt, hitet és erőt a gyümölcsérlelő nyárhoz, tü­relmet és bölcsességet a csendesléptű őszhöz és lé- lek-energia tartalékot a csak itt-ott megejtő tél zordságá­hoz. Most megmelegedett a lel­kem, mert kinyílottak a télte­mető első virágai. De ha fütyögve kabátom alá bújik a sarki szél, újra be- gubózom, ha hasamról lecsú­szik az ingerlő napsugár s szobám falait homály ven- dégli meg, újra kérem sorsom: hozza vissza, adja vissza a ta­vaszt minden csalárdságával, ifjonti merészségével, pazarló könnyelműségével. Várom hát, várjuk a ta­vaszt! Amelyet már annyi-annyi jelzővel társítottunk. Volt új tavasz, a forradalom tavasza, sőt volt már az emberiség ta­vasza is. Én most az emberi­esség tavaszát várom. Bokrétás András Idősek klubja nyílt a közelmúltban Magyarbólyban. Az intézményt egy két tantermes, már nem használt iskola épületből alakították ki. A klub létrehozásának költsége csaknem egy­millió forint volt. Kép és szöveg: Havasi I. Sokan segítettek Új helyen a Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete Nem csak a virágok, hanem a berendezés egy része is aján­dékként érkezett a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének új ottho­nába. A múlt héten ünnepélye­sen is birtokba vett épület sokak szemében egyben jelkép is. Példázza azt az összefogást, amelyre napjainkban az idős emberek túlnyomó többségének szüksége van. Magát az épületrészt a Pécsi Önkormányzat adta bérbe az egyesületnek. Felváltva így az< Apáca utcai 27 négyzetméteres irodájukat egy száznegyven négyzetméternyi területre. A bérleti díjat is nagyon méltá­nyos összegben szabta meg: 8 000 forint havonta. Az új hely fenntartása ennek ellenére nagy gondot okoz az egyesületnek, mivel a bérleti díj melletti re­zsivel együtt már tetemes ösz- szegre rúg a havi kiadásuk, s pillanatnyilag még nem tudják, hogy miből fogják fedezni. Bár szó esett arról, hogy né­hány forinttal felemelik a tag­sági díjat, ez valóban minimális emelés lenne, pont azért, hogy ne riassza el a közösségbe vá­gyódó időseket, s így ez nem lesz elég forrásként a kiadások­hoz. Abban bíznak, hogy amint most is, lesznek akik támogat­ják őket. Mert az új helyük be­rendezéséhez sok segítséget kaptak a Janus Pannonius Tu­dományegyetemtől, a DOZSO Művelődési Háztól. így tudták berendezni a helyiségeiket. A virágokat, apró dísztárgyakat pedig az egyesület tagjai hozták otthonról, ajándékként. Kötelező szociális feladatok Családsegítés, speciális szolgálatok A Szociális törvényhez kap­csolódva nemrég jelent meg az a népjóléti miniszteri rendelet, amely meghatározza a szemé­lyes gondoskodást nyújtó in­tézmények szakmai feladatait és működési feltételeit. Közülük számos teendő alap­ellátásnak minősül, vagyis min­den önkormányzat számára kö­telező feladat, amelyeket - a rendelet szerint - 1997. decem­ber 31-ig fokozatosan kell meg­valósítani. A legtöbb már évek óta is­mert gondoskodási forma, de újakat is bevezettek. Ezért a vá­rosok, községek polgárainak is fontos tudni, hogy mi az, amit a településükön elvárhatnak. A két héttel ezelőtti Nyárutó rova­tunkban az étkeztetésről, és a házi segítségnyújtásról volt szó, most a családsegítést és a speci­ális humán szolgálatok felada­tát, tevékenységi formáját is­mertetjük. A családsegítés célja az, hogy szociális és lelki problé­mák esetén elhárítsa, illetve fel­oldja ezeket, valamint az, hogy feltáija a szociális igényeket. Életvezetési - például nevelési, pszichológiai, egészségügyi - tanácsadással, speciális támo­gató, önsegítő csoportok szer­vezésével, működtetésével, természetbeni, anyagi és szemé­lyes támogatásokkal, illetve ezek közvetítésével kell segíteni mindazoknak, akik ilyen okok miatt veszélyeztetett helyzetben vannak. Ugyancsak feladatuk külön­böző hivatalos ügyek intézésé­nek segítése. Speciális segítő szolgálatnak minősül az utcai szociális gon­dozás, amely a szociális szem­pontból ellátatlan, vagy az in­tézményes gondozással szem­ben bizalmatlan, továbbá lakó­vagy tartózkodási hellyel nem rendelkező személyek, vagy csoportok felkutatását, szociális gondozását szolgálja. Szintén e kategóriába tartozik a hajléktalanok gondozási köz­pontja, amely szervezési, szol­gáltatási és gondozási feladato­kat végez, valamint a szociális segítő és információs szolgálat, amely elősegíti, hogy a hajlék­talan személy szálláshoz, étke­zéshez, anyagi és természetbeni támogatáshoz jusson. Egyben gondoskodik arról, hogy egész­ségügyi ellátásban részesüljön. Ezeket a feladatokat utcai gondozással, szociális segítő és információs szolgálattal, hajlék­talanok gondozási központjá­nak létrehozásával, információ- és tanácsadással, érdekvéde­lemmel kell megoldani. A Hársfa utcai népkonyhát rendszerint sokan keresik fel Fotó: Szundi György

Next

/
Thumbnails
Contents