Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-17 / 75. szám

1994. március 17., csütörtök Közélet uj Dunántúli napló 9 Kisnyárád várja a fiatalokat Kedvező lakáshozjutási lehetőségek, olcsóbb megélhetés Dombok-völgyek között bújik meg a hangulatos kis baranyai falu Fotó: Läufer László Zöldalma Úgy látszik, hogy ez kell a magyarnak! Hiába szól a pi­ros almáról a népdal, hiába virítanak szép piruló almák országszerte, nekünk zöld alma kell az év minden sza­kában. Mérges- zöld, nem a sárgás halványzöld. Ke­ményhéjú, szép, nagy, egy­forma, eladásra termesztett, mint manapság a gyümöl­csök nagy része. Hol vannak a régi tövön, tőkén, ágon érett gyümöl­csök?! Mikor ráértünk meg­várni, míg megérnek, mire teleszívja magát napsugárral, a langyosan fellazult föld adja hozzá őserejét. Éretten hullana a kezünkbe és köny- nyen szedhető hiszen ne­künk, embereknek termett a Paradicsom óta. Ki osztály­ozza a termést íz szerint, mi­kor a külső a fontos?! Jófor­májú, nagy, egyformán sár­gászöld színű Vilmos-körték meg sem közelítik régi za­matos elődjüket, amelyek közül, ha valamelyik hibás volt, vagy egy madár bele­csípett, annál biztosabb volt, hogy zamata megérett fo­gyasztásra, ízlelésre, dara­bonkénti élvezetre. Boldog gyermekkor em­léke, hogy nem ismertem a kimért gyümölcsöt, hogy az eladó megméri, hogy meny­nyi fér fél- vagy egy kilóra. Nagyapa reggel összeszedett egy kosárra való almát, kör­tét, szilvát, és ettük, amennyi ízlett. Ha maradt, megbe­csültük, ha még kívántunk, újra megtelt a kosár. A szőlőt hagytuk a tőkén megérni, nem szedtük le ko­rábban a csemegét, hogy még szállítás után is jól mu­tasson a boltban. A borsző­lőkből tudtuk, hogy bor lesz annyi, amennyi ereje, za­mata van, amennyi a sajátja. A gyümölcs gyümölcs maradt és nem vált ter­mékké. Nem volt jelszó, jel­ige a „zöld alma”, illatban, kenve, fröccsentve, szórva, hogy fedje azt, amit nem mostak tisztára, egyformán érezhető közös illat. Narancs, banán, datolya, füge ritka csemegének szá­mított, kókusz, ananász még inkább. Kerek a világ, jön­nek az ízek minden irányból, kanalazunk kivit, rágunk pisztáciát, földi mogyorót, ismeretlen nevű csípős ma­gokat. A fűszer sem az ördög találmánya, még a „Paradi­csomból” szóródhatott szét. Hozzánk paprika, hagyma került, de hazai lett a messzi­ről jött krumpli és a kuko­rica. Forog a kerek világ, szí­nesednek az árusítópolcok. Csak legyen pénzünk, hogy ne kelljen megvárni, míg a banán kissé megbámul és ára csökken. A zöld alma pedig maradjon csak mérgeszöld, a gyermekkor emlékét nem bántja. K. T. A. Az 57-es, mohácsi útról hét kilométeres bekötőút vezet Kis- nyárádra, erdősávok, szántóföl­dek, dombok-völgyek között. Az alig 300 lakosú település mintha most ébredezne csipke­rózsika álmából, azonban el­vétve még akad egy-egy régi épület, amelyet a benőtt vadró­zsák, bokrok uralnak. A telepü­lés szinte szabályos négyszög alakú, az utcák hol összeszű­külnek, hol pedig szélesre nyíl­nak a közlekedők előtt. A busz­forduló környékén hatalmas fáktól ölelt park húzódik meg, nem messze ide pedig a helytör­téneti gyűjteményt látogathat­ják meg az ide érkezők.- Tavaly avattuk a helytörté­neti múzeumot - mondja Go­dina György polgármester. Amit itt láthatnak a vendégek, az mind a faluhoz kötődik, itt gyűjtöttük éveken keresztül. Korábban ebben az épületben működött az általános iskola, azonban az utóbbi években már üresen álldogált, mindössze a tantermet használták a fiatalok klubhelyiségnek. A mögötte húzódó lakásban alakítottuk ki a múzeumot, három szobát ren­deztünk be. Az egyikben kü­lönböző mezőgazdasági eszkö­zök, használati tárgyak, iratok, dokumentumok láthatók, a má­sik egy korabeli konyha, míg a harmadikban egy teljesen be­rendezett tisztaszoba van. A dokumentumok alapján az 1500-as években keletkezhetett a falu, ekkor telepedtek le itt az első családok, a templom pedig 1777-ben épült. A bekötőutat 1972-ben épí­tették meg, a polgármester sze­rint a 24. óra utolsó percében, mert korábban ennek hiányában szinte megközelíthetetlen volt a település, ezért több család el­költözött innen, mindössze az idősebbek maradtak itt, akiknél már nehézkes a változtatás. Ma az itt élők többsége német nem­zetiségű, nyugdíjas, fiatalok egyelőre kevesen lakják a falut. Elsősorban ezen szeretne vál­toztatni az önkormányzat a leg­újabb rendeletével, amely sze­rint lakásvásárlás, lakásépítés esetén 100 ezer forintot biztosí­tanak a rászorulóknak, vissza nem térintendő támogatás for­mában. A rendelet értelmében az ön- kormányzat képviselőtestülete saját forrásból egyszeri alka­lommal, vissza nem térítendő támogatásban részesítheti az első lakáshoz jutó, önálló lakás­sal nem rendelkező 35 év alatti fiatal házasokat, családokat. Lakásvásárlási és lakásépítési támogatásban azok a fiatal há­zasok részesülhetnek, akik vál­lalják , hogy lakásigényüket sa­ját erőforrással, vásárlással, épí­téssel elégítik ki. A támogatás megállapításának és folyósítá­sának további feltétele, hogy a támogatásban csak Kisnyárád községben állandó bejelentett lakással rendelkező igénylő ré­szesíthető, vagy aki vállalja, hogy Kisnyárád községbe ál­landó lakosként a támogatás megállapításával egyidejűleg bejelentkezik és legalább 5 évig életvitelszerűen itt él.-Szeretnénk, ha minél több fiatal kapna kedvet, látna fantá­ziát a falusi életben, és beépül­nének a település életébe. A portákhoz megfelelő nagyságú földterületek tartoznak, ez azt jelenti, hogy ezen gazdálkodva szinte önellátó lehet a család zöldségekből, gyümölcsökből és húsból. Kisnyárádnak egy­fajta nevelő hatása is van, mert a közösen végzett munkák so­rán jobban megismerik egymást az emberek, jobban összebarát­kozik a társaság. Ilyen közös összefogással valósult meg az elmúlt évben a ravatalozó, több száz méternyi járda,,az utak asz­faltozása, illetve a helytörténeti múzeum kialakítása, amiből mindenki kivette a részét. A múlt hónapban már három fiatal család jelentkezett, illetve adta be igénylését a támogatással kapcsolatban. A képviselő-testület idei ter­vei között szerepel a községi ház (sportöltöző) felújítása, nagyfokú parkosítást szeretné­nek a faluban, illetve felújítják a vízelvezető árkokat. Remélik nem csökken tovább a központi támogatás mértéke, lesz ele­gendő pénz a tervek megvalósí­tásához, mert ennek hiányában ismét az ellehetetlenülés irá­nyába sodródna a falu. Hajdú Zsolt Az elmúlt évben készUlt el a helytörténeti múzeum Hogyan számol a bankár Mit jelent a forint leértékelése? Februárban immár másod­szor került sor a forint leértéke­lésére: januárban 1, a második hónapban 2,6 százalékkal csök­kent a forint árfolyama. 1993-ban, több lépésben, össze­sen 15%-os leértékelésre került sor. Az egymás utáni leértékelé­seket nem helyes összeadni egymással, mert pontatlan eredményt kapunk. Hadd lás­sunk erre egy példát. Ha a forint árfolyama valamely idegen pénzzel szemben 1992 decem­ber végén 100 egységnyi volt, akkor azaz 1993-ban bekövet­kezett 15 százalékos leértékelés eredményeként - az év végére csak 85-öt ért. Amikor 1994 ja­nuárjában újabb 1%-os leértéke­lést hajtottak végre, akkor 85-nek az egy százalékával csökkent az idegen pénzben ki­fejezett ellenérték. A februári további csökkenés már a 84,15 egységnyi árfolyamból indul ki, s azt 2,6 százalékkal mérsékli. Végeredményben tehát - az 1992- es 100 egységhez viszo­nyítva - most 81,96 egységet ér csak az adott valuta. Kissé bo­nyolult, de talán érthető a szá­mítás. A leértékelésekre azért kerül sor, mert a belföldi termelői árak nagyobb mértékben emel­kednek, mint a külföldiek. 1993- ban a termelői árak mint­egy 15 százalékkal emelkedtek, miközben a velünk kereske­delmi kapcsolatban álló orszá­gokban lényegében változatla­nul maradtak. Ez a stabilitás annyira megdrágította volna a magyar exportot, hogy csak veszteséggel lehetett volna áru­inkat külföldre eladni. A leértékelések az exportő­röket teszik versenyképessé, mert nem kell a dollár-áraikat emelni ahhoz, hogy a költségeik növekedésével arányosan több forintra - ha nem is nagyobb ér­tékre - tegyenek szert. Az im­portot viszont megdrágította ez a lépés, hiszen minden 1 dollár értékű behozott árúért most a korábbinál többet kell adni. Ez pedig a belföldi árszínvonalat növeli. A tapasztalatok szerint a leértékelés minden százaléka 0,4 százalékkal emeli a hazai árszínvonalat. Ez a mostani 2,6%-os leértékelés esetében valamivel több mint egy száza­lékot jelent éves szinten. Természetesen nem minden árra és árura egyformán vonat­kozik a leértékelésből adódó drágulás. Olcsók maradnak azok a cikkek, amelyekben alig van­nak külföldről importált elemek, tartozékok, és azok a termékek is, amelyeknek áremelkedésére a fogyasztó egyszerűen a kereslet csökkenésével válaszolna. Ha azonban az áremelkedések ösz- szessége bérnövekedést is kivált, akkor a megemelkedő bérköltsé­gek révén a leértékelés az egész gazdaságra kihat. Hogy ebből a szüntelenül le­értékelő spirálból miként lehet kilépni? Egyetlen módon: ha a hazai infláció mértékét sikerül visszaszorítanunk legfontosabb kereskedelmi partnereink szint­jére. Bácskai Tamás Rosszul zárnak a parlamenti ablakok? Nem tudni, hány újabb jog­szabály megalkotására futja még erejéből és idejéből a tisz­telt Háznak. Reménykedjünk, hogy nem a most megszületett ügynök-törvény a záróakkordja a parlamenti ciklusnak. Re­ménykedjünk, mert mindig az utolsó benyomások a legmara­dandóbbak - s nem biztos, hogy ez a jogszabály javítja az össz­képet. A politikai töltetű törvényke­zésnek mindig nagy a veszélye. Arra csábítja megalkotóit, hogy engedjenek a pillanatnyi érzel­meknek és látszatoknak, a napi aktualitások és érdekek nyomá­sának. S a csábítás még erő­sebb, ha az ideologikus gyökerű paragrafusokat éppen a válasz­tási kampány felforrósodó sza­kaszában kell szentesíteni. S itt mindjárt felbukkan a ké­tely: a személyes múlt tisztázá­sára szánt ügynöktörvény miért épp most, a ciklus fináléjában vált halaszthatatlan törvényke­zési feladattá? Miért nem a cik­lus elején vagy legalább első felében? Hiszen a közéleti ve­zető tisztségviselők politikai életrajzának feltárására már 90-ben ott volt a törvényjavaslat a Házban - igaz, nem a Ház asz­talán, csak az asztal fiókjában. Ott is maradt. A „miért most?”-hoz nyom­ban egy másik kérdés csatlako­zik. Kellett-e vállalnia a parla­mentnek azt a morálisan fonák helyzetet, hogy a képviselőket személyükben közvetlenül érintő, olyan törvényt hoz - ami megalkotóira nem alkalmaz­ható, csak utódaikra? Kellett-e olyan törvénykezési kronoló­giát követni, hogy ez az ország- gyűlés az elsők egyikeként saját javadalmazásáról, az utolsók egyikeként pedig utódai átvilá­gításáról döntött? Sokszor elhangzott az ígéret, hogy a választási kampány pus­kaporos, mérges gázokkal telí­tődő levegője nem törhet be a törvényhozás házába. Túlzott optimizmus volna bízni az ígé­ret teljesülésében? Rosszul zár­nak a parlamenti ajtók-ablakok? Bajnok Zsolt Gazdasági nyomozóképzés Maffia nincs, szervezett bűnözés igen Rendőrségi szakértők szerint a piacgazdaság kialakulásával párhuzamosan nőtt a szervezet­ten elkövetett bűncselekmé­nyek száma. Erről beszélgettünk dr. Kiss Ernő ezredessel, az Országos Rendőrfőkapitányság gazda­ságvédelmi főosztályának ve­zetőjével.-Milyen összefüggést lát a rendszerváltás és a gazdasági bűnözés között?- A rendszerváltással a gaz­daság szereplői is új helyzetbe kerültek. A tulajdonreform so­rán az állam önmagát korlá­tozva sok területről kivonult, helyt adva a vállalkozásoknak. Erős versenytársak jelentek meg a gazdaság porondján, de feltűntek azok a vállalkozók is, akik törvénytelen eszközökkel- az adóhivatal kijátszásával, hitel- és biztosítási csalásokkal- próbáltak „érvényesülni”. A gazdaságban végbemenő vál­tozások óhatatlanul befolyásol­ták a gazdasági bűnözést is. Sajnos nem átmeneti jelenség­ről van szó. Hosszú távon fel kell készülnünk arra, hogy az európai piacgazdaságokban ta­pasztalható bűnelkövetési for­mák és módszerek nálunk is el fognak terjedni. Ennek jelei már ma is láthatóak. A vegyes tulajdon és a külföldi gazdál­kodók jelenléte, a határok át­járhatósága maga után vonja a gazdasági bűnözés nemzetkö­zivé válását. —Ön szerint jelen van ha­zánkban a maffia?- A családi, rokoni összefo­nódásokon alapuló maffia a szervezett bűnözés súlyos vál­faja, amely hazánkban még nem ütötte fel a fejét. Van vi­szont szervezett bűnözés. Ilyen Sajnáltam A tv-ben autót emelt ma­gasba a gép. Amikor a kellő magasságot elérte, az egy­másra rakott személyautókra ejtette a gépkocsit. Nagy csörömpölés. Sajnáltam a gépkocsit. Méginkább sajnáltam, ami­kor kiderült: ezek a személy­autók itt a japán roncstelepen átlagosan ötévesek. Akad kö­zöttük idősebb is, fiatalabb is. Sok közülük még garanciális. Nem telt el az a hat év, amit a japán gyárak átrozsdásodás el­len vállaltak. Talán még a szá­zezer kilomtéer sincs bennük! Igaz, erre csak három év a ga­rancia. Néztem a tudatosan össze­volt például a nemrégiben ki­robbant olajbotrány.-Milyen tendenciák mutat­hatók ki a munkanélküliség és a bűnözés között?- A munkanélküliség ko­moly hatással van a gazdálko­dással összefüggő bűncselek­ményekre. Például az úgyne­vezett fehérgalléros bűnözők némi ellenszolgáltatás ellené­ben sok munkanélkülivel kivál- tatják a vállalkozói igazolvá­nyokat, amelyet később bűn- cselekmények elkövetésére használnak fel. Ide sorolnám a fekete munkavállalást is. Ma már olyan büntetőjogi szabá­lyok vannak érvényben, ame­lyek bűncselekményként mi­nősítik például a társadalom- biztosítási csalást, vagy a kü­lönböző járulék-fizetési köte­lezettségek megsértését. A Btk. szerint nemcsak a fekete­munkát vállaló „esik bűnbe”, hanem az is, aki alkalmazza őt. A legfertőzöttebb térségek ál­talában azok a megyék - pél­dául Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Bé­kés megye - ahol kimagaslóan magas a munkanélküliségi ráta.-A rendőrség mennyire tud „lépést tartani” a gazdasági bűnözéssel?- Időben felismertük, hogy jól képzett, újjászervezett gaz­dasági rendőrségre van szükség. Ez az egyetlen módja a gazda­sági bűnözés elleni fellépésnek. E célból jött létre az elmúlt év­ben az ORFK gazdaságvédelmi főosztálya. A Rendőrtiszti Fő­iskolán pedig az idei tanévtől kezdve speciális - banki, adóü­gyi, számviteli - szakismerettel rendelkező gazdaságvédelmi nyomozókat is képeznek már. az autókat tört autókat, és arra gondol­tam: milyen nagy érték lenne nálunk egy ilyen „roncstelep.” Eszembe jut egy nemrég olvasott statisztika, amely hó­napokban fejezte ki, hol, mennyit kell dolgozni azért, hogy egy hasonló korú, nyu­gati márkájú gépkocsit meg­vehessen egy átlagosan kereső dolgozó. Magyarországon 24 havi bért kell összegyűjteni, ter- mésztesen közterhek levonása nélkül, bruttó bérben. Nettó bérben négy-hat évig gyűjthet- jük a pénzt. Pontosan annyi ideig, ameddig a tévében látott autók éltek Japánban. Sz. H. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents