Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-28 / 58. szám

1994. február 28., hétfő Gazdaság üj Dunántúlt napló 9 Ha a T. Házban is kedvelnének bennünket Afész-program Ügyes gazdálkodásért - tulajdont! Fedezet a jegyek mögött A magyar vidék arculatához, az ott élők körülményeinek ala­kításához sajátos módon járul­tak hozzá az Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkeze­tek, vagy ahogy szélesebb kör­ben ismertté váltak: az áfészek. A legutolsó adat szerint 1994. elején több, mint egymillió em­ber mondja magát a 290 szerve­zet tagjának. Vagyis az ország egytizede!- Milyen a szövetkezéssel kapcsolatos hangulata ennek az egy tized Magyarországnak? - kérdeztük dr. Zs. Szőke Zoltánt, az Afész alelnökét.- Közel 700 ezer ember volt jelen azokon a gyűléseken, ahol a szövetkezetek jövőjéről - az alapszabály módosítástól a va­gyonnevesítésig, különféle ügyekben - dönteni kellett. A következtetés nyilvánvaló: az emberek ragaszkodnak ahhoz, hogy legyenek szövetkezetek Magyarországon és most már tulajdonosként is kötődnek azokhoz.- A vagyonnevesítés szükség­szerűen felszínre hozta az érdekellentéteket. Vajon az egyszerű tag hogyan fogadja a koncentrálódó vagyont? Fel kellett adni a nyugalmat- Mindenki úgy értelmezte, ahogy kell: kapott egy bizonyos üzletrészt, amivel tulajdonossá vált. Ebben még nincs érdekel­lentét. Az ott kezdődne, ha az üzletrésze után nagyösszegű osztalékot várna. A szövetkeze­tek vezetőinek tehát abban kell bölcs döntést hozni, - ami egyébként a szövetkezés lé­nyege is - hogy minden tag el­sősorban a működőképességben legyen érdekelt, a tőkeérdekelt­ség mérsékeltebben foglalkoz­tassa. Ebből a megfontolásból min­den előrelátó ember csak arra gondolhat, hogy a részesedés utáni százalékos osztalék nem az egyedüli jelentőségű, fonto­sabb, hogy legyen miből oszta­lékot fizetni. Hogy például az áfészek ne tartsanak fenn ráfize­téses üzleteket, de azokon a he­lyeken is legyenek boltjaik, ahol más nem jelentik meg.- Monopolhelyzetük elveszté­sével az áfészek kénytelenek számolni a versennyel.- Erősödő konkurrencia harcban alakítottuk át az üzlet- politikát, hajtottuk végre a belső szerkezetátalakítást, kiépülőben van a kiskereskedelmünk igé­nyét teljes mértékben kielégítő beszerző hálózat.- A legerősebb versenytárs, a külföldi beruházó üzlethálóza­tot épít országszerte. . . Vert helyzetből nyerni- 1992-ben, amikor már a versenyre kellett volna összpon­tosítani, hiszen már itt voltak a versenytársak, mi az átmeneti törvény rendelkezéseivel baj­lódtunk és nem figyeltünk a gazdaság el nem hanyagolható jelzéseire. Magasak voltak a kamatok; egy év alatt 1,7 milli­árd forintot fizettek az áfészek a bankoknak, csupán kamatként. Ez volt az az esztendő, amikor úgy éreztük, a padlóra jutot­tunk. De ugyancsak 1992 volt a bizonyítás éve is azzal, hogy összehozta a szövetkezeteket. Meghatároztuk, melyik az a te­vékenységi kör, amivel foglal­koznunk kell, amihez csak mi értünk. Az élelmiszer- és a napi Afész ABC áruház Pécs-Hirden cikkek forgalmazása mellett döntöttünk. És ez azzal járt, hogy megszüntettünk minden olyan működési formát, ami veszteséges volt, vagy nem eléggé gazdaságos. Éladtuk, vagy bérbe adtuk a Tüzép-tele- peket és megváltunk a vendég­látó tevékenységtől. Sajnos, elkövetkezett az élelmiszeripar visszaesése - ez kapcsolódott a mezőgazdaság zuhanásához - s ha hozzávesz- szük az élelmiszerfeldolgozó ipar válságos helyzetét, máris ott állunk a kényszerű döntés­nél: csak azokkal a cikkekkel foglalkozzunk, amihez van or­szágos üzlethálózatunk. A fel­szabaduló pénzt is ide kell át­forgatni és nem bankkamatként kifizetni! Létrehoztuk a PROGCOOP-nak nevezett or­szágos, nagybani beszerző rendszert. Ez több ezer árucik­ket érint, s eközben olyan árrés­többletet értünk el, amely javí­totta versenyhelyzetünket, tisz­tességes eszközökkel erősíthet­tük pozíciónkat a piacon, kifi­zettük a kötelezettségeinket és árat is tudtunk csökkenteni. Mindezek után, vagy mellett, 1993-ra olymódon változott az áfészek eredménye, hogy az egy évvel korábbi, milliárdos veszteséggel szemben már az egy milliárdot is meghaladta a nyereség.-Milyen irányú az áfészek érdeklődése a privatizációban? A termeléstől a forgalmazásig- Bizonyos vertikumokat ne­künk is érdemes kiépíteni. Te­hát a termeléstől a kereskedelmi forgalmazásig kézben tartani bizonyos vállalkozásokat. Ilyen megfontolásból vásároltunk malmokat, sütőipari vállalato­kat és Füszért-vállalatokat. Mert a korábbi, Vas, Zala me­gyei áfész-összefogás után a Mecsek Füszértet is megvették a Baranya, Somogy, Tolna me­gyei áfészek.-A politikai hangulat nem nagyon kedvez a szövetkezetek­nek. Hogyan képzelhető el, hogy a korosodó tagságot fiatalokkal erősítsék?- Abból indulunk ki, hogy az áfész olyan szövetkezet, ahová minimális alaprészjeggyel is be­léphet bárki. Ez az összeg 500 és 2000 forint közötti. Nyilván, pusztán azért senki sem fizetne, hogy tag lehessen. Tehát ne­künk olyan többletet kell nyúj­tani, amiért érdemes tagnak lenni. Ilyen lehet, hogy a köze­lében vagyunk. A másik, hogy olyan hálóza­tot hozunk létre, amelyben az egymillió tag, meg a családtag­jaik, a legolcsóbban jutnak hozzá ahhoz, amit keresnek. Nemcsak arról van szó, hogy magunkhoz kössük a vásárlót fontosabb, hogy érezzék is: ki­vételezett helyzetbe hoztuk őket, megkülönböztetjük a többi vásárlótól. Ezt a célt szol­gálja a mágneskártya rendszer. A mágneskártyával rendelkező áfész-tag a kedvezményét azonnal visszakapja. Ha pedig más városban vásárol, ott is ugyanilyen módon érvényesít­hesse a tagsággal járó előnyt.- Választás előtt állunk, a pártok kiterítették kártyáikat, a programok ismertté váltak. Mi­lyen súllyal szerepel ezekben a programokban a szövetkezés gondolata.- Maga a fogalom, általában az agrárszerkezet elemzésével összefüggésben szerepel, a me­zőgazdasági szövetkezetekre vonatkozik, a téeszekre. Hogy miért maradtak ki az áfészek, erre nem érdemes kitérni. Fon­tosabb, hogy azok a pártok, amelyek több, mint egy millió szavazóról elfeledkeznek - nos, ahogy mondani szokták, ez nem semmi. .. Parlamenti képviseletet akarunk Elnökségünk nem kötött válasz­tási szövetséget egyetlen párttal sem, ezt nem is teheti. Azt azonban kívánatosnak tartaná, hogy a tagság érdekeit méltó­képpen képviseljék a parla­mentben. Ezért is döntött úgy az elnökség, hogy anyagilag is tá­mogatja a választásokon induló jelölteket, függetlenül attól, hogy egyénileg, vagy valamely párt színeiben indulnak. Jó lenne már úgy dolgozni, hogy egy kicsit kedvelnének bennün­ket, szövetkezeteket is a Tisztelt Házban. K. E. Február 15 és március 16 kö­zött újra lehetőség nyílt a kár­pótlási kérelmek benyújtására. Pongrácz Tibor államtitkár,az ÁVÜ igazgatótanácsának tagja szerint előzetesen nem lehet felmérni, hogy az elkövetkező egy hónap alatt hányán fogják benyújtani a kárpótlási igényü­ket. Egy biztos: a vagyonügy­nökség felelős azért, hogy fede­zet legyen a kibocsátott érték­papírok mögött. Ez pedig nem kis gondot jelent számukra. Vagyoni kárpótlás keretében eddig 1 millióan kaptak kárpót­lási jegyet. A vagyonügynökség az elmúlt három esztendőben 220 milliárd forint értékű va­gyont "állított" a kárpótlási je­gyek mögé. Csupán tavaly 17 milliárdnyi állami vagyon ke­rült a jogosultakhoz kárpótlási jegy ellenében. Az ÁVÜ egyre több akcióban kínál kárpótlási jegyért részvényeket, értékes ál­lami tulajdonrészeket. Az államtitkár a privatizáció­ban egyetlen prioritást ismer el: a kárpótlást. Minden más el- ígérkezés - véleménye szerint - a kárpótlás esélyét rontja. Egy frankfurti közvélemény­kutató intézet világméretű fel­mérést végzett a „Munka és munkanélküliség” témakörben. Ami a téma rangsorolását il­leti az emberek gondolkodásá­ban, az ausztrálok, a franciák,a spanyolok és az olaszok az első helyre teszik a munkát és ezen belül a munkanélküliség veszé­lyének a puszta lehetőségét, az angoloknál és magyaroknál a második, az amerikaiaknál és lengyeleknél a harmadik, a né­meteknél az ötödik helyen sze­repel ez az élet fontos dolgai között. Egészen más a helyzet, ha a megkérdezettek kilátásairól van szó: minden negyedik ausztrál és minden harmadik francia vagy angol tart attól, hogy egy éven belül elveszti az állását. A munkanélküliségtől való félelem a legjobban a spanyolo­kat, a lengyeleket és a magya­rokat aggasztja, a legkevésbé pedig a németeket és az ameri­kaiakat, noha Németországban például már több mint 4 millió a munkanélküli. Arra a kérdésre, hogy a Az ÁVÜ idei terveiről szólva az államtitkár elmondta, hogy vállalkozók, menedzserek, ku­tatók részvételével megalakult egy testület, amelynek feladata a privatizáció eddigi eredmé­nyeinek értékelése. Terveik kö­zött szerepel egy olyan társaság létrehozása is, amely színesí­tené a kínálatot és stabilizálná az árfolyamot. Ez a szervezet az elgondolások szerint mintegy 2 milliárd forintos hozományt kapna a vagyonügynökségtől, működését tekintve a befekte­tési alaphoz állna legközelebb. Tervezik továbbá azt is, hogy a végelszámolás alatt álló vállala­tok készleteit kárpótlási jegyért értékesítsék, de gondoltak egy úgynevezett erdőbirtokossági befektetési társaság megalakítá­sára. Keresik a megoldást arra is, hogyan lehetne a „rossz” va­gyont ügyesen gazdálkodó vál­lalkozóknak kezelésbe adni. Erre vonatkozóan többféle el­képzelés született. Az egyik vál­tozatban attól sem zárkózna el az AVÜ, hogy az üzletemberek később jutányosán szerezhessék meg azt a vállalatot, amelynek munka elsősorban a létfenntar­tás eszköze-e, vagy pedig a megálmodott életcélok megva­lósításáé is, a magyarok 82, a lengyelek 8o, az angolok 79, és az amerikaiak 71 százaléka a létfenntartásra szavazott. Ami az egyéb gondokat illeti, a németeknél a környezeti prob­léma áll az első helyen, míg a franciáknál és az olaszoknál ez csak a nyolcadik. A háborút, komoly veszélynek tekintik a németek (64) és a magyarok (55), míg az angoloknál és az amerikaiaknál az arány csak 2o százalék. A közbiztonságot ma az első számú közproblémának tekintik a lengyelek (56), az an­golok (66) és az amerikaiak (55), míg ez a németeknél,a spanyoloknál,a franciáknál és a magyaroknál a harmadik helyre került. A magyarok fő gondja az inf­láció - állapítja meg a felmérés A lengyeleknél ez a második, az amerikaiknál a negyedik he­lyen áll, a németeknél, ango­loknál, olaszoknál viszont csak a hatodik helyen szerepel. Makai György Fotó: Szundi György Világméretű felmérés munkáról, munkanélküliségről Mennyire fél a munkanélküliségtől? Csak a befektető járhat pórul? A brókerház is összedőlhet Az Ó utcában összedőlt egy bérház. Alighogy eltakarították a romokat, a Váci utcában egy másfajta „épület”, a Lupis Bró­kerház alapjai kezdtek süly- lyedni. A cég kirakta az „om­lásveszély” táblát, csődeljárást indított maga ellen ... A Lupis brókerház botrányának részlete­ivel ezekben a napokban is tele van a sajtó. Mit jelentett ez a csőd a szakma számára? Nagy baj nem lehet: a hang­zatos nevű New York Bróker­házba a kuncsaft csak sor­számmal juthat be. A Lupis Brókerháztól nem messze lévő tőzsde nyitás előtti képe sem változott: sötétnadrágos, fehé- ringes, nyakkendős fiatalembe­reket látunk, kezükben rádióte­lefon. ők a brókerek. Magasban függő computer-képernyőkön figyelik az árfolyamot, miköz­ben kint az üzletfelek bebocsáj­tásra várnak. Nyitás után vége a szemlélődésnek, kezdődik az egésznapos lótás-futás. A befektetők brókereken (alkuszokon) keresztül ad- ják-veszik értékpapírjaikat. A brókerek, brókerházak megha­talmazást kapnak, hogy az ére- tékpapírokból milyen áron és mennyiért adjanak, illetve ve­gyenek, és ha sikerül az üzlet, jutalékot kapnak. Magyarországon a tőzsdei tevékenység 1864-ben kezdő­dött el, a dunaparti Lloyd-palo- tában, a mai Átrium szálloda helyén. Később a Televízió épü­letében folytatódott. A tőzsdé­vel egyidőben születtek meg a brókerházak is. Bár akkor még nem így hívták őket, hanem ér­tékpapír-kereskedő vagy bizo­mányos cégeknek. A monarchia idején a pesti tőzsde mint áru­tőzsde volt jelentősebb. Az ér­tékpapír kereskedelem na- gyobbrészben inkább Bécsben zajlott, de a fejlődéssel párhu­zamosan itt is növekedett a for­galom. A „nagy megbízók” sokszor a háttérben akartak ma­radni. Ez az igény hozta létre a brókerházakat. Trianon után fejlődésnek in­dult az értékpapírtőzsde, de nem lett nemzetközi rangú, he­lyi jellegű maradt. A II. világ­háború alatt korlátozták tevé­kenységét, majd 1945 után megkezdte munkáját a gazda­sági rendőrség hírhedt „R” cso­portja. „Áldásos tevékenysé­gükkel lehetetlenné tették a bróker szakmát. És vezetőik, mint memoárjaikból tudjuk, még büszkék is voltak erre” - mondja Kövér György, a Köz­gazdaságtudományi Egyetem docense - banktörténész. A hosszú szünet után, 1990-ben szép csendesen újra­indult a tőzsde. Szinte észrevé­telen alakultak sorra a bróker­cégek. Közülük 48 ma is tevé­kenykedik a tőzsdén. Munkájuk kisebb zökkenők mellett folyt, s iiúnt Tóth Ferenctől, az Állami Értékpapír Felügylet főosztály­vezető-helyettesétől hallottuk, 1990 óta egyetlen bróker cégnél volt csak önfelszámolás. A Lu­pis brókerház ügye egyszeriben megmozgatta az állóvizet. De áradást a jelek szerint nem oko­zott. „Az általános értékpapírtör­vény alapján tevékenykedő cé­gek, ha minden paragrafust be­tartanak, nem tudnak tönkre­menni.” - állítja Tamai György, az Állami Fejlesztési Intézet ér­tékpapírforgalmazó kft.-jének vezetője. 50 milliós alaptőke alatt a cégek saját számlájukra nem spekulálhatnak. Csak köz­vetítenek. Üzleti veszteséget így nem tudnak szenvedni. Az emberi és technikai hibák mint például egy rosszul felvett és rögzített megrendelés bróker­cégen belül is anyagi követ­kezményekkel jár, de igazából csak a befektető járhat pórul, a bróker nem. A cégek 50 millió forintos alaptőke felét saját szakállukra is kereskedhetnek és kockáztat­hatnak. Ilyen „nagymenő” bró­kercég körülbelül 10-15 van, közülük több 100%-ban banki tulajdon. A pénzintézeti háttér miatt ezek igen biztosan állnak a lábukon, de mint azt Farkas Péter, a Budapesti Értéktőzsde jogtanácsosa elmondta, a jelen­legi szabályozás, az értékpapír törvény önmagában nem nyújt teljes garanciát arra, hogy egy brókerház, kihasználva annak hiányosságait, ne spekuláljon a saját számlájára a befektetők pénzével vagy papírjaival. A Lupis ügyben előfordult, hogy az egyik ügyfél faxon adott fel megrendelést, mellé­kelve hozzá a milliókat. Lehet­séges ez, elég egy fax egy több- százmilliós üzletnél? Kérdé­sünkre Padányi Péter, a Corvin Broker Kft. igazgatója vála­szolt: „Igen, egy kialakult üzleti kapcsolatban nem látok ebben semmi kivetnivalót, de ez nem jelenti azt, hogy a szerződést már nem is kell megkötni”. Sze­rinte technikai hiba nem lehet a nagymennyiségű kötvényvásár­lásoknál, csak rossz szándékú „feledékenység”. A megvásá­rolt értékpapírok sokszor nin­csenek kinyomtatva, csak „fik­tiven” léteznek egy computer adatbankban és sorszámok nin­csenek, csak darabszám... A fent vázolt problémákat csak az új értékpapírtörvény, vagy módosítás szabályozhatja. Ettől eltekintve azonban Berecz Attila, a Giro Credit Befektetési Rt. vezető brókere nem tapasz­talta a befektetők bizalmának csökkenését cégüknél. Hallott arról, hogy más brókerházakban a megbízók, nyilván ijedtükben, zároltatták állampapírjaikat. Az új ügyfelek ha fontolóra veszik, hogy állampapírt vásárolnak brókercégen keresztül, biztosan körültekintőbbek lesznek. „A Lupis'cégnek neve volt a szakmában, csodálkozunk, hogy ilyen ördögi körbe lépett”. Fábián Gusztáv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents