Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1994-02-28 / 58. szám
10 uj Dunántúli napló Választási fórum 1994. február 28., hétfő Köztársaság Párt Kiszámítható külpolitikát! Alapvető elvként le kell szögeznünk, hogy külpolitikánk elsősorban érdekeinket követi. Célja Magyarország modernizációjának és demokratizálódásának eredményes megvalósítása, a minél teljesebb nyugat-európai integrálódás és ezzel párhuzamosan a szomszédos országokban élő magyar népcsoportok fennmaradásának és jogegyenlőségének szavatolása. A párt ideológiai befolyásoktól mentes, kiszámítható külpolitikát kíván folytami. Úgy véli, a külpolitika nem puszta óhajok területe: a más államokhoz fűződő kapcsolatokat nem határozhatja meg a rokonszenv, vagy az ellenszenv. A Köztársaság Párt meggyőződése, hogy a magyar külpolitika csakis annyiban játszhat önálló szerepet, amennyiben érdekeinket figyelembe véve elfogadtatjuk magunkat azzal a nemzetközi közösséggel, amelybe integrálódni kívánunk. Nemzeti érdekünk, hogy minél inkább és minél hamarabb szerves része legyünk közvetlen környezetünknek és az európai integrációknak. Tudjuk azonban, hogy ez nem kívánság és befogadási hajlandóság kérdése. Mindenekelőtt alkalmassá kell válnunk a csatlakozásra. Ebben az értelemben valóban érvényes a régi alapelv: a legjobb külpolitika a jó belpolitika. Rendet kell tennünk saját házunk táján - teljesítményünkkel kell igazolnunk alkalmasságunkat - és a szomszédainkkal való viszonyban is. Utóbbit illetően elemi érdekünk az élessé vált feszültségek feloldása, enyhítése. A magyar külpolitikának közvetlenül ehhez kapcsolódó feladata a szomszédos országokban élő magyarok ügyének a nemzetközi normáknak megfelelő gyakorlatias, eredményekre is vezető kezelése. Külpolitikai jelentősége van ebben a tekintetben annak is, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek helyzete példaadó legyen. A Köztársaság Párt meggyőződése, hogy lehet összhangot teremteni a határon túli magyarság érdekeinek védelme és a magyar külpolitikai törekvések között. A párt leszögezi: semmilyen határváltoztatást nem tart sem célszerűnek, sem elfogadhatónak. Úgy véli, hogy e helyett a lehető legsürgetőbben ki kell dolgoznunk a kisebbségi kérdés kezelésének kölcsönösen elfogadható nemzetközi technikáját. A Köztársaság Párt a szomszédos államokkal új alapokon kívánja kezdeményezni a ki- gyezést és a történelmileg felhalmozódott gyanakvást, bizalmatlanságot feloldani képes kétoldalú és regionális együttműködést. A Köztársaság Párt sajátos eszközeivel mindent megtesz azért, hogy Magyarország és a határmenti területek gazdasági együttműködése jelentősen fejlődjön, hiszi, hogy így járulhat igazán hozzá olyan gazdasági környezet kialakításához, amely megtartó erejével az egész magyarság érdekeit szolgálja. Magyarország nem engedheti meg magának, hogy lemondjon a fejlődő világ országaival kiépített és kiépíthető gazdasági, kereskedelmi pozíciókról. Főként két régiót, a csendes-óceáni térséget, valamint a Közel-Kelet és Öböl térségét kell kiemelten kezelnünk. Modem politikai pártként a Köztársaság Párt véleményt formál a globális problémákról. Meggyőződése szerint Magyar- ország korlátozott lehetőségei mellett is megtalálhatja hatékony formáit annak, hogyan járulhat hozzá e problémák megoldásához. A Köztársaság Párt pécsi képviselőjelöltjei: Kádár Imre Dr. Erdődy Gyula Dr. Szabó László Független jelölt Pótcselekvés helyett Munkáspárt Esélyegyenlőséget a tanulásban! 1985-től nyilvános közéleti szereplést is vállaltam, hiszen - a kor lehetőségének megfelelően - tanácstaggá választottak. Ebben benne lehetett a helyi gondokra, problémákra való rámutatásom, tehát népfrontosként az érdekképviseletem. Ugyanúgy, mint az 1983 szeptemberi kísérletem, amikor a Déli városrészek Pécs című ingyenes tájékoztatás szerkesztőjeként, felelős kiadójaként annak szervezett formát kívántam adni. És nemcsak a megjelenés indítékának nyíltan felvállalt vers (Váci Mihály: Még nem elég!), henem a tartalom is a további megjelenések megtiltására ösztönözhette az MSZMP-t. A városrész nevével kapcsolatban a választókerületemben lakók között felmérést végeztem, a Lvov-Kertváros-Lvov előtagjának elhagyása, illetve módosítása ügyében. Az eredményt 1986 áprilisában: 38% Lvov-Kertváros elnevezés megtartásával egyetértett, 2% Lvov város (rész) meghatározást tartotta kifejezőbbnek, 42% Déli városrész elnevezést javasolta, 5%-nak volt egyéb javaslata, 3% nem kívánt véleményt nyilvánítani, illetve nem volt értékelhető válasza. így nem volt eléggé meggyőző számomra az óhaj, s ezért további lépéseket nem tettem. Nem így a István tér/Szent István tér polémiában, amikor az érintett területen lakók 51 igen, 2 nem, 1 tartózkodó szavazatainak megfelelően a Szent István tér név visszaállításáért fel kellett venni a kesztyűt a város irányítóival. A szikrázóan kemény csatában való győzelmemet a tanácstagi lemondásommal (1987 dec.) tudtam kikényszeríteni, a hasonlóképpen gondolkodók támogatásával. Kritikus hangvételű aktivitásom a korabeli napilapban is követhető volt. Azonnal kapcsolódtam az elsőként induló mozgalom/ párt-kezdeményezéshez, a Magyar Demokrata Fórum pécsi szervezetéhez. 1988 októbertől tagja vagyok ezen szellemi műhelynek. A megyei illetve dél-dunántúli iroda vezetője voltam a kezdeti időszakban, s aktivitásom az 1990-es országgyűlési választásokig tartott. Azt követően nem tudtam azonosulni a helyi sze- vezet stratégiájával és taktikájával, így nem tudtam a nevem sem adani az elmúlt négy év operatív tevékenységéhez. Pótcselekvés lehetett, hogy 1991 októberében saját erőből újraindítottam a Déli-Pécs ingyenes tájékztató folyóiratot. Azóta is, híven követi havonta az impresszumban felvállalt küldetésem: „Pécs városrészeit tájékoztató, közhasznú információkat adó a direkt politikát kerülő, de Lakitelek szellemiségét tükröző, a keresztény erkölcsi értéket felvállaló lap”. így bizonyára érthető jelenlegi szerepem, melyhez a jövőben is tartani kívánom magam. Ez tehát a múlt, mely a jelen meghatározója, s a jövő biztosítéka. Várbíró Péter Az oktatásban kijavíthatatlan ellentmondások maradtak, és jöttek létre. Az állam sok feladattól megszabadult, vagy meg akar szabadulni. Nem tudja, vagy nem is akarja érvényesíteni az ingyenességet, a tanulásban való esélyegyenlőséget, az oktatás átjárhatóságát. Még látszatra sincsenek rendben a dolgok. Drágák a tankönyvek és taneszközök. Az iskolák sehogy, az önkormányzatok alig-alig tudnak segíteni, a szülők egy részének anyagi erejét pedig már meghaladta ezek kifizetése. Az elmaradott infrastruktúrájú településen élő gyermek nem tanulhat speciális képzést nyújtó városi iskolában, csak akkor, ha a helyi önkormányzat kifizeti a normatív és a tényleges működési költség közötti különbséget. A szakmunkásképzésben egyes szakmákban a tanulót foglalkoztatók esetleg 100, vagy 200 ezer forintot is elkérnek a szülőtől a szerződés megkötésekor. Ezek csak kiragadott példák, de az ilyen jelenségek összessége tette szükségessé, hogy a Munkáspárt programjába vegye a közoktatás ingyenességét, feltételrendszerének teljes biztosítottságát, demokratizmusát, a tanulás alanyi jogát és esélyegyenlőségét. Tarthatatlan helyzetet teremtett, hogy a közoktatási intézmények költségvetése 1991. óta nem változott, nem követte a közüzemi díjak állandó emelkedését, az inflációt, az ÁFA terheit. Az iskolák, kollégiumok, óvodák sorra lerongyolódnak, kevéske tartalékaikat felélték, legtöbbjüknél 3 év alatt egy festés sem jött össze. Az állami támogatás sehol sem fedezi az intézmények költségvetését, ugyanakkor az előírt alacsonyabb csoport- és osztálylétszámok csak súlyosbítják a fejkvóta vagy normatív keretek közé szorított gazdálkodást. Egyszerűen elképesztő a pedagógusok és az oktatási intéz- méynek nem pedagógus alkalmazottainak anyagi helyzete. 1991 óta nem volt említésre érdemes pedagógus bérrendezés. A január 1 -jévei bevezetett közalkalmazotti bértáblázat alka- almazása több csalódást okozott, mint amennyi örömet. Egy fiatal pedagógus házaspár 2 gyerekkel havi 20-20 ezer forint bruttó fizetés mellett családi pótlékkal egütt 36 500 forintot visz haza; egy személyre alig több mint 9 000 forintot. Közéletünk napsütötte oldalán viszont cseppet sem rejtőzködőn, havi többszázezerre alapozva tombol az „édes élet”. A Munkáspárt kiáll a pedagógusok, az oktatási intézmények dolgozóinak tisztességes, a társadalomban betöltött fontos szerepét kifejező, halaszthatatlan bérrendezése mellett; az oktatási intézmények működtetéséhez szükséges költségvetés maradéktalan biztosításáért. Mindezt miből, hogyan? Hát a pazarló állami kiadások csökkentésével, a felesleges állami intézmények megszüntetésével, a felduzzasztott államapparátus létszámának leépítésével, az állami főtisztségviselők és képviselők jövedelmének csökkentésével. Csorba Tivadar Fórumok Magyar Demokrata Fórum Tisztázó közgondolkodást A Lakiteleki Nyilatkozat egyik súlyos tézismondata: „Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe”. A Demokrata Fórum programja a demokratikus konszenzus távlatos programja volt és maradt. Amikor a parlamenti demokrácia kiépítését politikai programja tengelyébe állította, nem a hatalmi elit, hanem a hatalmi struktúra megváltoztatására tett javaslatot. Ezért nem tudunk mit kezdeni az olyan „függetlenül elkötelezetten” (dr. Iván László) sulykolt szte- reótipiával, mint az „Új hatalom”. Az új hatalom: a parlament, a független bíróságok, a kormány, az államelnök, az ön- kormányzatok együttesen, egymást egyensúlyozva. Dr. Iván László szerint a konstrukció bizonyult életképtelennek, tehetetlennek. Tisztázó közgondolkodás szükséges ahhoz, hogy bemérjük a független jelöltek helyét és lehetőségeit a többpárti parlamenti demokráciában. Ha a ma tisztán követhető blokkoso- dási, tömbösödési folyamatokat higgadtan figyeljük (lásd: liberális szövetség, baloldali blokk,) tudnunk kell, hogy a pluralista demokrácia is néhány alternatívára koncentrálódik végső fokon. Ezek egy-egy viszonylag koherens eszmerendszer körül kristályosodnak ki, körülírható társadalom- és gazdaságfilozófiával megalapozva. Ez szükségszerű is, hiszen távlatos jövőkép csak egy eszme- rendszer vonzáskörében fogalmazható meg. Ebből következik a globális, komplex programok versenye. A független képviselőtől is elvárható, hogy legyen megfogalmazott, kialakult világképe, világlátása. Ha ezt megfogalmazza, már besorolódik valamelyik alternatívába. Ha szemügyre vesszük dr. Iván László programtervezetét, a következő problémával szembesülünk: a társadalom életében mindenkor adott konfliktushalmazból milyen elvek szerint szelektál a pragmatizmus és a prakticizmus? Ez a probléma igazán érzékelhetővé akkor válik, ha a független képviselői lehetőséget a végletekig feszítjük: képzeljük el az elvi lehetőséget: az ország 176 egyéni választókörzetében mindenütt a független jelölt győz. A pluralizmus jegyében mindegyik mondja majd a magáét? Hol vannak a pluralizmus és az atomizálódás határai? Meddig mehet az erők, hatáskörök, elképzelések szétforgácso- lódása. E kérdés függvényében értelmezhető csak az a sulykolt sztereotípia, mintha a frakciófegyelem valami negatív jelenség volna. A választópolgárnak tudnia kell, hogy lényegi, távlatos döntéseket csak biztos egységben lehet hozni. S bár többnyire az ellenzék beszélt „sza- vazatgépezetről”, a súlyponti kérdések szavazásakor ők is kemény frakciófegyelmet tartottak. Frakciófegyelem nélkül megbénul és lehetetlenné válna a törvényhozói munka. A frakciófegyelem egyszerűen azt jelenti, hogy egy irányú, azonos elkötelezettségű emberek szabad egysége lehetővé teszi a kormányprogram végrehajtását. Az a súlyos kényszerpálya, amire a szocialista tervgazdálkodás 40 éve taszította az országot, behatárolja a mindenkori kormány mozgásterét. Ez adja a feladatok súlyát és rangsorát, nem pedig az ad hoc módon kiválasztott célok. Staub Ernő MDF. 3. sz.vk. képviselőjelöltje A történelem tanulsága A különböző fasiszta s velük rokon szervezetek nyílt provokatív fellépése új helyzetet teremtett, s új magatartást kíván hazánk demokratikus erőitől. Az állami szervek, a társadalom és a sajtó reagálása ebbe az irányba mutat. Ez lehetővé teszi, hogy következetesebb, egységesebb magatartással megakadályozzuk a háború, a német megszállás és a nyilas rémuralom poklát felidéző, egyre szervezettebb csoportok térnyerését. A történelem tanulsága, hogy addig kell cselekedni, amíg nem túlságosan nagy a veszély. A párizsi békeszerződés, az európai demokratikus államok joggyakorlata és a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét védő jogszabályok elegendő alapot adnak ahhoz, hogy se legális, se illegális formában ne működhessenek az igaz emberséget és magyarságot beszeny- nyező, a nemzeti, faji, vallási gyűlölködés és brutalitás parazsát felszító szervezetek. Különösen fontosnak tartjuk, hogy ezek hatása ne mérgezze a tavaszi választásokra készülő demokratikus közéletet. Bízunk abban, hogy a parlamentbe igyekvő politikai pártok nyíltan meghatározzák, s választási programjukba illesztik a fasizmus minden formáját elutasító álláspontjukat, s a választópolgárok ezek ismeretében adhatják le szavazataikat. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének Elnöksége Zöld alternatíva - egy tiszta ügyért A Pozsgay Imre vezette Nemzeti Demokrata Szövetség társelnöke Bíró Zoltán a párt megyei irodájában (Pécs, Nagy Lajos kir. u. 9. 404. szoba) politikai fórumon mutatja be február 28-án, hétfőn 17 órakor a párt Baranya megyei képviselő- jelöltjeit. * Staub Ernő, az MDF képviselőjelöltje tart bemutatkozó fórumot március 1-jén, kedden 18 órai kezdettel a keszűi házasságkötő teremben. * Február 28-án 17 órakor a Független Kisgazdapárt Pécsi Szervezete taggyűlést szervez. Témája: felkészülés a választásokra. Minden tag megjelenésére számítanak. * A Köztársaság Párt február 28-án Harkányban az Agro Hotelban (Harkány, Járó József u. 1.) 18 órai kezdettel lakossági fórumot tart. Előadók: dr. Veér András, a Köztársaság Párt ügyvezető alelnöke, Réthly Gábor, a Vállalkozók Országos Szövetségének szervezési igazgatója. * Győri József, Baranya megye 5. számú választókerületének MDF-es országgyűlési képviselőjelöltje március 1-jén, kedden 18 órakor a véméndi, 2-án, szerdán 18 órakor a som- bereki, 3-án, csütörtökön 18 órakor a palotabozsoki művelődési házban mutatkozik be és ismerteti porgramját. Mezőgazdaság és vidék 2000-ben címmel fórumot tart az Agrárszövetség Baranya Megyei elnöksége és a megye 7. számú választókerületének az agrárszövetségi képviselőjelöltje a szigetvári Zrínyi Filmszínházban március 2-án, szerdán 17.30-kor. A fórum vendége: Nagy Tamás országgyűlési képviselő, az Agrárszövetség elnöke. Házigazda: Patkó László agrármérnök, az ASZ 7-es számú választókerület képviselőjelöltje. Zöldek. - Sokan vannak, akik még ma is jószándékú, de zavaros gondolatoktól „elvarázsolt” emberek maroknyi csoportjára gondolnak e szó hallatán, akik arra jók, hogy békésen tüntessenek tervezett hulladékégetők ellen, kutyamenhelyek fenntartására kolduljanak forintokat, vagy önszántukból takarítsák el a fogyasztói társadalom szalonturistái által eldobált, elbontha- tatlan szemetet az erdei utakról. De sokan emlékezhetnek még néhány „zöld” vezető szélsőséges, kirekesztő megnyilatkozására is. Sokan feleslegesnek ítélik a zöldek politikai szerveződését azért is, mert valamennyi jelenlegi meghatározó politikai párt felmutat környezetvédelmi programot, sőt sok képviselőjük 1990-ben emiatt jutott be a Parlamentbe. Ehhez képest mit végeztek? Az eredmény több, mint lesújtó: nincs környezetvédelmi és természetvédelmi törvény, erdőtörvény, állatvédelmi törvény. Mi történik ezalatt? Természetvédelmi területeket, erődket veszélyeztető kárpótlás és privatizáció zajlik. A Bős-Nagymaros ügy további viharokat vet. „Ipari alapanyag” címen külföldi veszélyes hulladékokat csempésznek be és raknak le az országban (ez ma már legalább akkora üzlet, mint a kábítószer, vagy az olajmanipuláció). Nyugati konzorciumok versengenek azért, hogy belföldi igényeinket sokszorosan meghaladó monstre-hulladékégetőket építsenek saját hulladékuk itteni égetésének fejében (pl. a baranyai Garé), de megyénk lehet a világ első végleges atomerő- művi kiégett fűtőelem tárolájá- nak színhelye is. Meggyőződésünk, hogy az ilyen és ehhez hasonló problémák lényegi kezelésére csak a hagyományos politikai színkép (konzervatív, liberális, baloldal) pártjaira épülő politikai struktúrák alkalmatlanok, mert a globális környezeti károsodást figyelembe nem vevő módon számított nemzeti jövedelem korlátlan növekedésére alapoznak. Ez a .jólét” mércéje, függetlenül attól, hogy szabadpiaci vagy állami irányítású gazdaságról van szó. Csakhogy a növekedés eddig is egyenlőtlen volt, a döntő számbeli többséget kitévő embercsoportok (harmadik világ, posztkommunista világ, „vesztes” társadalmi rétegek az egyes országokban, stb.) kárára. Még egyenlőtlenebb lesz a közeljövőben, amikor egyre élesebb lesz a harc a fogyatkozó erőforrásokért. A Zöld Alternatíva Párt a zöld mozgalmak választási pártjaként 1993. júniusában alakult, elutasítja a szélsőségeket, nem azonos a zöld párttal. Ez év januárjában megalkotta programját, s felvételt nyert az Európai Zöld Föderációba, amely kontinensünk zömében parlamenti zöld pártjait tömöríti. E pártok ma már nem egyszerűen környezetvédők, hanem az élet minden területére kiterjedő környezetpolitikát folytatnak. A zöld gondolkodás arra a meggyőződésre épül, hogy a sokszínű emberi környezet az emberi lét, a, jólét” alapvető része. Megvalósítható egy olyan gazdaság, mely kíméli az emberi és természeti értékeket, takarékoskodik az energiával és a nyersanyagokkal. Megvalósítható az olyan társadalom, melynek polgárai tudnak és hajlandóak cselekedni az egészséges környezetért, mert tudják, hogy ezzel saját utódaik életfeltételeit biztosítják. Dr. Kóbor József Zöld Alternatíva Baranya Megyei Szervezete
