Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-22 / 52. szám

1994. február 22., kedd Közélet új Dunántúli napló 9 A vízdíjemelés háttere Baranyában Nem biztos, hogy akkor takarékoskodunk, ha keveset fogyasztunk Az árak megállapításáról szóló 1990. évi törvény hatósági árka­tegóriába sorolja a víz- és csatornadíjakat, ezek megállapítását pedig a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter hatáskörébe utalta. Ezt a törvényt módosította a parlament tavaly decem­berben, ennek értelmében az önkormányzati tulajdonú vízmű­ből szolgáltatott ivóvízért, illetve a csatornahálózat használatá­ért fizetendő díjak megállapítói a helyi önkormányzatok képvi- selő-testületei lettek. Az állami tulajdonú vízművek esetében továbbra is a miniszter az ármegállapító. A lakossági vízdíj 66 forint Dr. Karancsi Zoltán, a Bara­nya Megyei Vízmű igazgatója szerint az új törvény meglehető­sen nehéz feladat elé állította az önkormányzatokat. A törvény- módosítás pontosan szabá­lyozza azt az esetet, amikor az önkormányzat egyénileg, mű­szaki szempontból önálló víz- és csatomaműveket üzemeltet egy településen, viszont nem ad megoldást a közös, vagy kistér­ségi vízművekkel ellátott tele­pülésekre vonatkozóan. Hogyan fog közel azonos döntést hozni - törvényi kötelezés nélkül - az árra vonatkozóan például két szomszédos önkormányzat, ho­gyan alakul az ár kérdése, ha az egyik településen van a vízbázis és a tisztító, a másikon pedig a vezetékhálózat? Egyre több olyan önkormányzat van, amely nem vállalja fel a törvényben meghatározott kötelezettségét, nem állapítják meg az új vízdí­jakat, mert az áremelés népsze­rűtlen lenne a lakosság körében. Ugyanakkor a törvény arról is rendelkezik, hogy a vízművek önköltségét lefedő árakat sza­bad csak jóvá hagyni. A Baranya Megyei Vízmű esetében (mint egyelőre állami tulajdonú vállalat) a miniszter állapította meg a február 1-jétől érvényes hatósági árakat. Ez alapján a lakossági vízdíj a me­gyében ÁfA-val együtt 66 forint köbméterenként, míg a csator­nadíj 44 forint köbméterenként. Országos szinten a lakossági ivóvízen idén is mintegy 1,5 milliárd forintos állami támoga­tás van. A közületek által fize­tendő teljes áru vízdíj 87 forint plusz ÁFA, illetve a csatornadíj 54 Ft plusz ÁFA.Az áremelke­dés megyei átlaga (25 százalék) nem haladja meg az országos szintet. Az eltérés tízszeres is lehet A megyei vízmű a Dunántúli Regionális Vízműtől vásárolja az ivóvíz egy részét, 48 forint 40 fillérért köbméterenként, ÁFA nélkül. A vízkészlet másik részét a megye területén lévő kutakból, víznyerőkből biztosít­ják. A vállalat működési terüle­tén a jelenlegi szervezeti felépí­tés mellett és a miniszter ár­megállapítása értelmében azo­nos díj van érvényben. Ha a te­lepülési önkorámyzatok állapít­ják meg majd az árakat, akkor az egyes települések közti díj- különbség elérheti a tízszerest is. Baranya az ország leginkább aprófalvas megyéje, az ellátás érdekében a kis mennyiségű vi­zet is ki kell termelni, azonban ez sokba kerül. Manapság oly mértékben szennyezettek a vi­zek, hogy nem épülhet törpe­vízmű kisebb-nagyobb tisz­tító-technológia közbeiktatása nélkül. Az elmúlt három évben 23-24 százalékkal esett vissza a vízfogyasztás, azonban ez nem jelent költségmegtakarítást, mert a 2000 kilométer vízveze­ték és 340 kilométer csatornahá­lózat üzemeltetéséből eredő ál­landó költségek változatlanok. A fajlagos költségek akkor csökkennének, ha több vizet használnának fel a fogyasztók. A különböző vezetékhálózato­kat, tisztító berendezéseket, tá­rozókat, gépi eszközöket a ko­rábbi, nagyobb fogyasztásra méretezték, most csökkentett kapacitással üzemelnek, ezért több helyen alakul ki pangó víz, lerakódás, egyebek, amiért többször kell tisztítani a beren­dezéseket. Ez szintén költség- növelő tényező. Az alaptevékenység (víz­szolgáltatás, szennyvízelvezetés és tisztítás) évek óta vesztesé­ges tevékenység. 1990-ben pél­dául - amikor még több vizet használtak fel a fogyasztók - 44 millió forint volt a vállalat vesz­tesége az alapszolgáltatáson, míg összességében 24 millió fo­rint nyereséget könyvelhettünk el. Tavaly 45 millió forint volt az alaptevékenységből szár­mazó veszteség, a cég összes nyeresége pedig 1 millió forint. Amennyiben nem lenne nyere­séges, vállalkozói jellegű tevé­kenysége a cégnek, akkor kép­telenek lennénk ellátni az alap­feladatot. Melyek a nyereséges tevékenységek? Tavaly 50 víz- és csatornahálózat megépítésé­vel kapcsolatos versenytárgya­láson vettünk részt, az elnyert munkák értéke meghaladja a 150 millió forintot. Ezen kívül vállalkozunk kútfúrásra és kút tisztításra, tervezésre, laborató­riumi tevékenységet végzünk, vízóra javítással és hitelesítéssel foglalkozunk, különböző mű­szaki felülvizsgálatokat vég­zünk, tehergépjárműveket adunk bérbe, ezek szerelésére is vállalkozunk, illetve különböző irányítástechnikai eszközöket, berendezéseket állítunk elő és forgalmazunk. Ezen tevékeny­ségek bevételéből tudjuk bizto­sítani a működést. Az átalakulás után az ön- kormányzatok csak az alapte­vékenységhez tartozó közmű- hálózatot kapják meg tulaj­donba. Ebben az esetben csak a díjak megemeléséből, vagy önkormányzati pénzből tudnák biztosítani hosszú távra (15-20 évre) a biztonságos vízellátást. Az ármegállapítás során az ön­költség lefedésére kell töre­kedni, ennek ellenére mindig keletkezik veszteség. A válla­lat minden év októberében megkapja a következő évben várható áremelkedések mérté­két, ezt figyelembe véve álla­píthatja meg az új árakat. Azonban ezek az irányszámok eddig minden esetben többszö­rösen alatta maradtak a tényle­ges változásoknak. Ebből adó­dik, hogy a tervezéskor a kal­kulált ár lefedi az önköltsége­ket, az év végén viszont több tízmilliós a veszteség. Az együttműködésre szükség lesz Több kedvezőtlen problémát is felvetettek az eddigi átalaku­lások, ezért megfontolandók a következő lépések a megyei közművagyon működtetése szempontjából. Az átalakulás után is célszerűnek látszik meg­tartani az eddigi üzemeltető kö­zösséget, bizonyos idő eltelte után a tapasztalatok ismereté­ben lehetne dönteni az üzemel­tetés végső formájáról. Nem lenne célszerű Baranyában több tucat vízdijat alkalmazni, ha­nem a mohácsi! komlói, sziget­vári és siklósi üzemigazgatósá­gok működési területén belül kellene azonos díjakat megálla­pítani. Azonban ehhez majd az önkormányzatok együttműkö­désére is szükség lesz, mert a testületeknek kell megszavaz­niuk az árakat. Hajdú Zsolt A baranyai aprófalvakba csak drágábban lehet eljuttatni a vezetékes vizet Fotó: Läufer László A Baranya Megyei választási szervek Területi Választási Bizott­ság. Székhelye: Pécs, Rákóczi út 34. Telefon: 412-222. Elnöke: 4dr. Hetesy György, titkára: dr. Petrétei József. Tagja: Magdáné Törő Katalin. A Területi Választási Bizott­ság mellett működő területi vá­lasztási munkacsoport vezetője: dr. Győrpál Elemér megyei fő­jegyző. Telefon: (72) 411-043. Székhelye: Pécs, Rákóczi út. 34. 1. sz. Egyéni Választókerü­leti Választási Bizottság. Székhelye Pécs, Széchenyi tér 1. Telefon: 413-222. Elnöke: Dohány Antalné, titkára dr. Gengely László, tagja: Szolga Antal. 2. sz. Egyéni Választókerü­leti Választási Biztotság. Székhelye Pécs, Széchenyi tér 1. Telefon: 413-222. Elnöke: Szűcs Edit, titkára dr. Szabó Ida, tagja Hajdú István. 3. sz. Egyéni Választókerü­leti Választási Bizottság. Székhelye Pécs, Széchenyi tér I. Telefon: 413-222. Elnöke: dr. Spós Attiláné, titkára dr. Szi­lárd Éva, tagja Kövesi Zoltán. Az 1-3. sz. Választási Bizott­ságok mellett működő munka- csoport vezetője: dr. Farkas Ká­roly városi jegyző. Telefon: 413-222. Székhelye: Pécs, Szé­chenyi tér 1. 4. sz. Egyéni Választókerü­leti Választási Bizottság. Székhelye: Komló, Város­háza tér 3. Telefon: 481-150. Elnöke: Kovács Dezső, titkára dr. Kőfalvy Ede, tagja Schaub Józsefné. Á Választási Bizott­ság mellett működő munkacso­port vezetője: dr. Somogyi Ká­roly városi jegyző. Telefon.: 482-056. 5. sz. Egyéni Választókerü­leti Választási Bizottság. Székhelye Mohács, Széche­nyi téri. Telefon. 69/322-722. Elnöke Katona József, titkára Darabos László, tagja dr. Legá- nyi Jenő. A Választási Bizott­ság mellett működő munkacso­port vezetője: dr. Olt György városi jegyző. Telefon.: 69/322-722. 6. sz. Egyéni Választókerü­leti Választási Bizottság. Székhelye Siklós, Kossuth tér 1. Telefon. 352-122. Elnöke Percsy Éva, titkára Takács Zol­tán, tagja dr. Vásárdy Zsu­zsanna. A Választási Bizottság mellett működő munkacsoport vezetője dr. Priol János. Tele­fon: 321-100. 7. sz. Egyéni Választókerü­leti Választási Bizottság. Székhelye Szigetvár, Zrínyi tér 1. Telefon 321-211. Elnöke dr. Király Rózsa, titkára dr. Nomics Ágnes, tagja dr. Kiss György. A választási Bizottság mellett működő munkacsoport vezetője dr. Aracsi József városi jegyző. Telefon: 211-103. Sorskérdéseink 1994-ben is több alkalommal kerül sor a Honvéd Hagyomá­nyőrző Egyesület Baranya Me­gyei Csoportja rendezvényei­nek keretében előadásra és vi­tára az előző évben kezdemé­nyezett sorozat folytatásaként „A magyarság sorskérdései az ezredforduló küszöbén” gyűjtő­címmel. Az eddigi előadásokról már nyújtottunk ízelítőt az Új Dunántúli Napló oldalain az el­hangzott, mindvégig magas színvonalú tanulmányok főbb gondolataiból, amelyeket a ma­gyarság sorsa felett érzett aggó­dás mellett tárgyilagos elfogu­latlanság, nyitottság és békés együttélésre törekvés jellem­zett. Az 1994. évi első rendezvény előadójaként dr. Bárdi Lászlót, a Déldunántúli Oktatási Köz­pont igazgatóját sikerült meg­nyernünk. Nem csupán hivatali tevékenységéből eredő ismere­tei, hanem közismerten érdek­feszítő tudományos kutató munkájának eredményei is in­dokolttá teszik a várakozást: je­lentős és érdemi gondolatokat hallhatunk az adott témakörben, újakat, amelyekre fel kell fi­gyelni és amelyeket minél szé­lesebb körben kell megismer­tetni mindazokkal, kik felelős­séget éreznek a nemzetért. Dr. Bárdi László előadására március 1-jén 14 órai kezdettel kerül sor a Honvéd Helyőrségi Klub klubhelyiségében (Pécs, Király u. 13), ahol eddigi gya­korlatunkhoz híven ezúttal is szívesen látunk vendégeket - a helyiség befogadóképességének határai között. Kovácsy Zoltán Videoton-ny ereség Az 1991-ben még csődhely­zetben lévő Videoton 16—17 százalékos forgalomnöveke­dést, s mintegy 25 millió forint nyereséget ért el tavaly. 1994-re 20 százalékos forgalomnöveke­dés mellett 150 millió forint bruttó eredményt tervez a cég. A ^Videoton nem mondott le a FÁK-országok piacáról sem. Szót sem érdemel Kecskeköröm szülte a kecske templomot? Nyelvtörő pongyolaságaink Betűt sem kapott a hírek kö­zött, bár még nem megszokott hétköznapi esemény. Furcsa utcai jelenet volt, amint világos nappal egy fiatal­ember futott a Munkácsy Mi­hály utcában magához szorítva egy nagy fém-vázát. Első gondolatom volt, hogy miért siet annyira? Elrohant mellettem, majd a sarkon fel­tűnt egy szintén rohanó lány, aki ordította: Fogják meg! Mel­lette egy zöld dzsekis fiatalem­ber, hátrább még két nő kiabált futva. Ráeszméltem, hogy rablás történt. A fiatalember nem megvásárolt vázával sietett haza. Azt is végiggondoltam, hogy mit kellett volna tennem, mint állampolgárnak, ha észle­lem a bűntettet. Be kell valla­nom, hogy nem mertem volna elébe állni egy rohanó fiatal fér­finek. Egyszerűen fellökött volna. Esernyő volt nálam. Ha kinyitva eléje tartom, talán megrémül és elesik, talán feltar­tom addig, amíg az üldözők utolérik. Mindehhez gyorsabb helyzetfelismerésre, nagyobb bátorságra lett volna szükség. Egy kicsit arra is kellett gon­dolnom, hogy a gyávaságon a beavatkozás rosszat tesz valaki­nek, aki bár rabló, mégiscsak ember, elég ahhoz, hogy kikap­csoljon olyan gyors reflexet, amely az adott esetben az elvárt cselekedetet váltja ki a résztve­vőből. így áll össze mindaz, ami az „utca emberét”, egy egyszerű városi polgárt - jelen esetben egy idős férfit - állít szembe olyan eseménnyel, amely MÉG nem megszokott, de előfordult. Távolról figyeltem a hajszát, ameddig láttam, nem érték utol. Később megtudtam, hogy ele­sett, elejtette a zsákmányt, de el tudott szökni. Ezek szerint az eset egyetlen nyoma a fenti korabeli „karco­lat”. K. T. A. Nem mondom, elég bonyo­lult kiejteni az influenza szót. Botladoznak is vele sokan, amikor a szezonja van. Mint pl. most is, amióta Baranyában el­különítették az A-vírust. Meg is hökkentem, amikor a rádióban az éppen soros férfihang kemé­nyen, érthetően, semmi kételyt nem hagyva infulenzát mon­dott, és hogy ne is tekinthessük a dolgot félreértésnek, két mon­dattal odébb ismét hallhattuk: infulenza. (Voltaképpen örülhe­tek, hiszen mondhatta volna így is: infulenzia.) Mit is lehet erre mondani? ... * Evek óta feláll a szőr a háta­mon, amikor hallom - elsősor­ban persze a tévé és a rádió sportműsoraiban - az Olaszor­szág szó szinomimájaként em­legetni, hogy csizmaország. Mintha a szóismétlés elkerülése végett nem lenne elég az Olaszország és az Itália szavak váltakozó emlegetése! És most tessék figyelni, mert egy újabb gyöngyszem született e tárgy­ban. Nemrégiben a délelőtti rá­diós riportműsort hallgatva kaptam fel a fejemet. Tihanyról szólt a riport, s egyszer csak el­hangzott a gyöngyszem: kecs­ketemplom. Hát ez aztán! .. . Még hogy kecsketemplom! De honnan is eredhetett e fura le­lemény? Tihany és a kecskekö­röm legendájából asszociált a kolléga? Vagy a templom két tornya juttatta az eszébe a kecske két szarvát (különös képzettársítás)? Vagy a kettő ötvöződött valahogy e nyelvi rettenetben? Ki tudja ... A feledés mély kútjából kecmergett elő egy fogalom, amiről joggal hihettük, hogy egyszer s mindenkorra elparen- tálódott. Pedig - úgy látszik - nem. Az előzmény: úgy két év­tizede, amikor megkezdték Pé­csett a felüljáróval együtt a 6-os főközlekedési út új városi átke­lési szakaszát több ütemben építeni, a beruházási zsargon­ban ennek a 6/A nevet adták mondván: a 6-os tényleges át­kelési szakasza még funkcio­nál, megkülönböztetendő tehát egymástól a kettő, s erre a /A a legalkalmasabb mindaddig, amíg az új út át nem veheti a főszerepet a régitől. S akkor majd eltűnik a 6/A, annak a neve lesz az M6, a Rákóczi út-Doktor Sándor utca (ma Hungária út)-Szigeti út pedig marad az, ami. Vagyis városi főforgalmi út. Ám mostanában fel-felbukkan a pécsi rádió köz­lekedési híreiben a nem létező 6/A név. De minek? Minek elő­szedni, újraéleszteni olyasmit, ami valóban nincs. Bizony, jó másfél évtizede nincs! , * Élőbeszédben hallani igen gyakran, bár igazában nem ér­tem, hogy aki mondja, miért nem veszi észre, mekkorát döc- cen a mondanivalója . .. Gör­dül a beszéd, és akkor egy­szerre csak elhangzik: „termé­szetesen, hogy ...” vagy „nyil­vánvalóan, hogy... ”, vagy . .. És ne tessék azt hinni, hogy csak az ún. egyszerű - értsd: ta­nulatlan - emberek botladoznak ilyeténképpen (ők egyébként sem szoktak ilyen fennkölten fogalmazni, ha éppen interjúa­lanyokká válnak). Mondják így miniszterek, egyetemi tanárok, pártvezetők, képviselők ... Szóval alaposan beleette már magát köznapi beszédünkbe (sajnos sok egyébbel egyetem­ben) ez a torzszülött, s amint az lenni szokott, oda sem figyelve mondjuk. Pedig, ha odafigyel­nénk, „nyilvánvalóan úgy mon­danánk", hogy ... szóval így mondanánk. Vagy ha már min­denáron ragaszkodunk a hogyo- záshoz, akkor ragozatlanul „nyilvánvaló, hogy úgy monda­nánk ..Beszélőtársaim! Fi­gyeljünk már arra, mit s hogyan mondunk. Hársfai István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents