Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1994-02-21 / 51. szám
1994. február 21., hétfő Gazdaság üj DunantüU napló 9 Békés Legutóbb Szalántán találkoztam egészen véletlenül, meglehetősen hosszú idő után a villányi termelőszövetkezet elnökével. Természetesen ott folytattuk, ahol annakidején abbahagytuk: mi történt veletek, hogy éltek, mire vittétek e sorsfordító néhány esztendő alatt? Szó esett sok mindenről, s valahogy az elnök száján kicsúszott: talán sikerült megóvni magunkat attól, amitől leginkább tartottam: a gyűlölködéstől, az egymásra mutogatástól. Mert akár hisszük, akár nem, a politikai változások egyik, talán nem is lényegtelen velejárója, a falvak-községek lakóinak fejbujtása a tsz ellen. S akár tetszik, akár nein: ott is megviselték a dolgos hétköznapok az embereket, ahol együtt maradt a közös, és ott is, ahol az ebek harmincadjára hordták. S az osztozkodásnál kérdések záporoztak. Mi lesz velünk? Ki mit visz ki és miért? Ki érdemel meg többet és ki nem? Miért éppen azt a földet és miért nem a másik táblát? Mi tagadás: igaza van Czigler János elnöknek. A gondok és örömök, a vagyon és a semmi újrafölosztása a falvak dolga volt. S ebben a propagandisztikus folyamatban eleve halálra ítélték a közös gazdaságokat. Akár termelő- szövetkezetek, akár állami gazdaságok voltak, akár prosperáltak és jó megélhetést adtak a helybélieknek, akár nem, a nagy politika és a hozzá felerősödő szólamsor egy kalap alá vette mindegyiket. Főleg botcsinálta pártpolitikusok nyilatkozataiban. Az összes úgy rossz, ahogyan van, előre tehát a farmer- gazdaságok felé. Pedig hát az ország több térségre osztható, s Baranya mondjuk nem azonos Szabolcs Szatmárral, mint ahogy a jó földeken gazdálkodó, jónevű gazdaságokat nem lehetett soha sem egy kalap alá venni a hátul kullogókkal. Ebből eredően aztán az átalakulás-átrendeződés, a földek nevesítésének szükség- szerű - és fölöttébb szükséges! - folyamatában megannyi keserű pirulát is le kellett nyelni. Mondja Czigler János, mondják mások is: ideje volna már számba venni azt is, hogy vajon kinek mit hozott a konyhára a mezőgazdaság privatizációja, átformálása, ki szedte meg magát, s ki maradt hoppon? Mert bizony, ha körülnézünk, akad nem egy község Baranyában is, ahol nem kapja már az illetmény-juttatást a nyugdíjas, nem kapja a járadékot, nincs munkája életerős fiatalnak, s lassan azok is csak néznek, akik részesedtek ugyan a közösből, de a rájuk eső részből megélni, jövőt építeni nem tudnak. Szűkül a kör, egyre szűkül. Bemáth Ferenccel, a villányi termelőszövetkezet növénytermesztési brigádvezetőjével, a Szemétszállítás Keletre Az osztrák környezetvédelmi minisztérium a jövőben nem köti külön engedélyhez a hulladékok - köztük veszélyes anyagok - szállítását Ausztriából a keleti szomszédos országokba, így Magyarországra. A hírt a Der Standard című bécsi lap közli, s hozzáfűzi: ilyen engedély nélküli szállításra eddig csak azokba az OECD országokba volt mód, amelyekben feltehetően kellő műszaki színvonalon áll a környezetvédelem és a hulladék- feldolgozás, így az odakerülő veszélyes hulladék nem károsítja a környezetet. A döntéssel Horvátország, Lengyelország, Szlovénia, Szlovákia és Magyarország lekerül az engedélyköteles célországok listájáról. Ezt az ellenzéki zöldek botrányos könnyelműségnek tartják. zárszámadásra készülnek Villányban Nem maradhat parlagon a föld Schaffer Antal a villányi szövetkezet alapító tagja a szövetkezeti tagok által termelt szőlőből készült bort vizsgálja a Batthyány-pincében Fotók: Löffler Gábor A jonatán felett eljárt az idő Vágd az almát, ne siránkozz? szakmáját értő, 36 éves emberrel egy héttel később már semmi másról nem váltottunk szót, csak a villányi szövetkezetről. (Róla mondják: minden lehetősége meg lett volna, hogy önálló, magángazdálkodásba fogjon. Fiatal, határozott, nem fél a munkától. Mégis a gazdaságban maradt, fölmérve a lehetőségeket, kapacitásokat.) A tsz egyébként nevét nem váltotta. Dolgozóik egyetlen százaléka lépett ki az átalakulás idején.-Mi tartotta együtt az embereket? Bemáth Ferenc szerint az évek során kiépített biztonság, amit a magángazdálkodás nagyon is bizonytalan jelene ellenében hatott. Hiába a kívülről jövő sok ,jótanács”, amit manapság mindenhonnan kaphat az ember elég könnyen. (Bátorságot is meríthet azokból.) A józan ész mást diktált: a mai mezőgazdasági árak, termelési feltételek mellett iszonyatos kockázatot vállal az, aki farmernek áll. Nem tud tervezni, nem tudja mit hoz a holnap? Saját tőke és tekintélyes beruházási hitelek nélkül nem is teheti. Bernáth Ferenc szavait megerősíti a nálánál fiatalabb Mod- rovits István. Kérdése sokmindent magába foglal: Látunk-e szaporodó csillogó traktorokat a magángazdaságokban? Mire építsünk ott, ahol a törvény meghozatala és kihirdetése után több hónappal sem tudják, mi a teendő? Ahol hónapokat kell sorban állni a hitelkérelemmel, s füle botját sem mozdítják a pénzintézetek? Bemáth Ferenc a villányi tsz igazgatósági tagja, Modrovits István a felügyelő bizottság elnöke. Gyötrő, nehéz év után vannak, de nyereséges év után. Az aszály, az őszi betakarítási nehézségek ellenére jól vették a startot. A gazdaság Villány és még a hozzá tartozó 9 község - Magyarbóly, Lapáncsa, II- locska, Márok, Nagyharsány, Villánykövesd, Ivánbattyán, Palkonya és Kisjakabfalva - legnagyobb foglalkoztatója maradt a térség legnagyobb vállalkozásaként. Fejlesztettek, beruháztak, egy talpalatnyi földet nem hagytak műveletlenül. (Bemáth Ferenc bíztat: nézzek csak körül a határban.) Minden tagnak és minden kívülállónak ígéretet tettek, hogy földjét nem hagyják parlagon. ( A szerződéseket a kívülálló földtulajdonosokkal most kötik.) Negyven millióba jött a sertéstelep, megépült időközben a közös takarmánykeverő, s a holnapra készülve 17 hektár kékszőlő telepítését kezdték meg. Czigler János szerint a vagyon mellett a legnagyobb tőke a gazdaságban az évek hosszú során felhalmozott szakértelem, az a hozzáértés,amivel ez a fiatal gárda rendelkezik. Zárszámadásra készülnek Villányban. Békés zárszámadásra. Úgy tűnik, a már több lábon álló gazdaság biztos jövő előtt áll. Beszélgetésünk során kiderült, több mindenre büszkék lehetnek gazdálkodásuk, termelésük nyomán, de én hadd hagyatkozzak mindössze egyre. Szőlészetük-borászatuk felesel a múlttal. Minden eszközzel óvják a történelmi borvidék jó hírét, s termékeik választéksora a hozzáértésről tanúskodik. Bizonyíték erre: a míves palackok Svédországig eljutottak tavaly, s hogy a szőlővesszőkön csö- pögtetett nektár kiemelkedő hasznot hozott. És hoz majd még, bizonnyal. Kozma Ferenc Jóstehetség kell ahhoz, hogy valaki előre megmondja, mi várható az idén az almapiacon. Megszűnik, vagy folytatódik az almamizéria? Az okok közismertek: a keleti piac összeomlott, a nyugati államokban bőven terem e gyümölcsből, az ízletes magyar jonatánt legfeljebb, ha léalmának vásárolnák fel. A termelők hátán csattan az ostor: befektetésük, munkájuk nem térül meg, az almatermesztés ráfizetéses. Egyesek attól tartanak, hogy újra bekövetkezik az, ami nem is olyan régen megtörtént: „baltával fogják megoldani” a feszültséget, kivágják a fákat. Valóban ilyen tragikus a helyzet? Valóban nem érdemes ma Magyarországon exportra almát termelni? Tagadhatatlan tény, hogy a meglévő gondok a szovjet exportpiac kiesésére vezethetők vissza, ez érintette a legsúlyosabban a hazai termelőket, hiszen nyugatra már az utóbbi húsz esztendőben is csak A vállalkozások korát éljük, amikor gyakran apróságokon csúsznak el üzletek. De mitől is függ a siker? Hogyan változtathat egy cég a saját arculatán? Erről kérdeztük a kapcsolatteremtés egyik hazai szakértőjét, dr. Pető Györgyöt, a Magyar Public Relations Szövetség egyik vezetőjét.- Szerencsére már nálunk is előtérbe került a kommunikáció, a hatékony üzenettovábbítás tudománya -mondja dr. Pető György. -Lényegében az üzleti élet sikeressége is a jó kapcsolatteremtésen múlik. Egyre több hazai cégnél és intézménynél tapasztalható, hogy tudatosan igyekeznek formálni saját arculatukat.Sohasem késő változtatni.- Mi lehet az első lépés, amivel jó irányba fordítható a korf mányrúd?- Sokan azt gondolják, hogy egy cég arculata elsősorban a külsőségektől, a drága beruházásoktól függ. Pedig hiába rendezkednek be luxus épületben, luxus bútorokkal, hiába terveztetnek egymással harmonizáló, elegáns levélpapírt, névjegykártyát, hiába öltöztetik alkalmazottaikat csodálatos formaruhába, ha mindezek ellenére közönyösen vagy modortalanul beszélnek az ügyfelekkel... Ha a telefonos kisasszony vagy a portás kelletlenül, esetleg nagyon kevés almát exportáltunk. Az Európai Unió üzleteinek polcain csak kiváló minőségű termékeknek van helyük. A magyar jonatán nem tartozik ezek közé, nincs is kereslet iránta. A kereskedők ezt a fajtát az alacsony árkategóriájú almák közé sorolják. S ha mégis hajlandók megvenni, kizárólag ép és friss gyümölcsért adnak pénzt, ehhez pedig drágán fenntartható gáztárolókra lenne szükség. A gazdálkodókat tehát sem rá-, sem lebeszélni nem lehet az almatermesztésről. Segíteni viszont igen, az almatermesztéssel régóta foglalkozókat a fajtaváltásban, az újdonsült vállalkozókat pedig a fajta jó kiválasztásában. Apró jelek már utalnak arra, hogy a kistermelők körében ha csak lassan is, de megindult a telepítési kedv. Felismerték azt a tényt, hogy itthon is lehet olyan fajtákat termeszteni, amelyeket Nyugat-Euró- pában is el lehet adni. megfelelő tájékozottság híján végzi a dolgát - már el is mehet a kedve a partnernek az üzlettől. Ezért tehát az első és legfontosabb, hogy a vezetés a cég alkalmazottait, a munkatársakat meggyőzze: kedvesen, ha lehet mosolyogva fogadják üzleti partnereiket. A mosolynak óriási szerepe van.- Az anyagi ösztönzésen kívül mivel érhető el, hogy a morcosságot levetkőzzék és figyelmesebbek legyenek az ügyfelekhez?- Természetesen nem lehet elvárni egy dohos, sötét pincében ülő telefonközpontostól, hogy vidám és kedves legyen. Ezért fontosak a megfelelő munkakörülmények. A másik fontos szereplő: a portás. Nem is szeretem ezt a szót, hiszen ha egy cég igazán színvonalas, akkor recepcióval fogadja a vendégeit, ahol a belépőt megfelelően tájékoztatják és útbaigazítják. Ezt a szolgálatot nem lehet egy hagyományos portásfülkébe „gyömöszölni”. A hatékonyságra törekvő vezetés jól informálja a munkatársakat, de különösen a titkárságot, a telefonközpontban és a „portán” dolgozókat. így az ügyfelek kellemes hangulatban, megfelelően tájékoztatva kereshetik fel tárgyaló partnereiket. Németh Zsuzsa A szövetkezeti takarmánykeverő a környék magángazdáit is ellátja termékekkel Hogyan lehet egy cég sikeres? Kulcspozíciók: a telefonos és a portás Nem is olyan „fekete” gazdaság Adminisztratív eszközök nem hoznak eredményt A modem társadalmak mindegyikében jelentős gazdasági szektor a fekete gazdaság. De nem mindenütt egyformán nagy a szerepe. Mivel nálunk rendkívül kiterjedt, érdemes megvizsgálni létrejöttének, nagyságának okait. Mint minden fontos közgazdasági tendenciának, ennek is elsősorban a civilizációban, a kultúrában kell keresni a gyökereit. Ezt bizonyítják a tények. A nemzetközi összehasonlításban négy ország emelkedik ki a tőkés országok közül magasan a többi fölé: Görögország, Spanyolország, Olaszország és Portugália. Európában viszonylag alacsony a részarány a nyugat-európai puritán országokban. De még itt is magas a távol-keleti országokhoz képest. A fekete gazdaságot erjesztő tényezők között jelentős a szerepe a költségvetés súlyának. A puritán svédek között azért nagy a fekete gazdaság súlya, mert nagyon magasak az adók, nagyok a költségvetési terhek. Érthető, hogy ott nagyobb az ösztönzés a nem adózó gazdaságra, ahol magas az adó, vagyis ahol drága a mással való dolgoztatás, ahol az adózás alóli kibúvás a legtöbb előnynyel jár. ' Az is feltűnő, hogy milyen szoros az összefüggés a nagy jövedelemkülönbségek és a fekete gazdaság súlya között. Mindenütt burjánzik a fekete gazdaság, ahol a lakosság leggazdagabb tizedéhez viszonyítva a legkisebb jövedelmű tized aránylag is szegény. Egy sor társadalomban csak azért élhet meg a legszegényebb réteg, mert élvezheti a fekete gazdaság előnyeit. A fekete gazdaságot visszaszorító tényező a barkácsolás elterjedése és a praktikus munka tisztelete még értelmiségi körökben is. Az Egyesült Államokban ezek miatt viszonylag alacsony a fekete gazdaság súlya. Ott szinte mindenkinek van kis, jól felszerelt barkácsműhelye és az emberek büszkék, ha valamit maguk is meg tudnak csinálni, nem szorulnak másokra. A legkisebb a fekete gazdaság Japánban és Svájcban. Az előzőben magyarázat a nagyon puritán civilizáció, a nivellált jövedelem elosztás, az alacsohy költségvetés és a nagyon jól szervezett kisvállalkozási szektor, amelyek a nagyok fontos bedolgozói. A svájciak esetében is érthető a kis fekete gazdaság: magas az átlagos életszínvonal, nincs szegénység, alacsony a költségvetés súlya és ők is nagyon puritánok Mi mentalitásunkban nem vagyunk puritánok. Tehát a többi feltételtől függetlenül is olasz szinthez közeli lesz a fekete gazdaságunk. Az adók magassága is a nagy fekete gazdaságot indokolja. Az utóbbi években a jövedelemarányok annyira differenciálódtak, hogy széles rétegek életkörülményei csak azért el- viselhetőek, mert van fekete gazdaság. Az utóbbi években ugyan nagyon szépen gyarapodtak a házi műhelyek, azok felszereltsége, de még mindig messze vagyunk a nyugati országoktól. Örvendetes módon a magyar értelmiség körében csökkent a fizikai munka lenézése. Az ilyen családok is egyre gyakrabban maguk tapétáznak, havat lapátolnak. Bármennyire is a szegénységük, a szükség diktálta e változást, csak örömmel üdvözölhetjük. Arról már többször írtam, hogy az elmúlt húsz év során milyen sokat köszönhettünk a fekete gazdaságnak, és milyen sokat köszönhetünk ma is. Ezért nagyon óvom az illetékeseket attól, hogy adminisztratív eszközökkel próbálkozzanak. Azok még sehol nem hoztak eredményeket. Ha mi szorítottuk vissza ennyire a termelést, ha mi vezettük be az egyre nagyobb adókat, mi hoztuk létre az ilyen egészségtelenül nagy jövedelemkülönbségeket, a fekete gazdaság, ha nem is az egyetlen, de minden bizonnyal a legfontosabb lehetőség az általunk okozott bajok csökkentésére. Kopátsy Sándor
