Új Dunántúli Napló, 1994. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1994-02-12 / 42. szám

8 üj Dunántúli napló Riport 1994. február 12., szombat Festői környezetben, egy völgyben fekszik a négyszáznyolcvan lakosú Nagyhajmás Löffler Gábor felvételei Nagyhajmáson is újraszerveződik az élet A messziről jött ember Nagyhajmás megyénk legé­szakibb csücskében: fejével a térképen a megyehatárt veri. Mágocs és Mekényes felé van kijárata, de többnyire a mágo- csi-dombóvári kaput használják a helybéliek. Akár munkába mennek - mostanában egyre kevesebben - akár más miatt. Orvoshoz, bevásárlást, miegy­mást nyélbeütni. A valaha szebb napokat megélt települé­sen jómódú emberek éltek: a zömmel húszas-harmincas években épített faragott fa-osz- lopfős, hosszútomácos porták erről tanúskodnak. Megtá­masztja ezt a 33-as Baranyai helységnévtár, mely szerint ak­koriban közel 1300 lakosa volt, s bizony akadt vendéglője, boltja, megannyi iparosa. Ma 480 lakost tartanak nyil­ván. Erről és sok egyébről be­szélgetve a kisközség polgár- mesterével, Kürtös Csabával, kimondatlanul is megfogalma­zódott: ragyogó alkalom terem­tődött az előző néhány eszten­dőben arra, hogy lakóikkal kö­zösen, összefogva, újraélesszék e két domb hajlatában meghú­zódó hegyháti települést. Mert egy biztos: nagyon kies vidéket találtak egykor az alapítók. (A németajkú kitelepített leszár­mazottak éppen a nyáron jöttek vissza látogatóba először a fel­újított templom szentelésére, a II. világháborús emlékmű ava­tására.) Szóval ahogy mondtam: kies vidék ez. Elég csak fölbaktatni a katolikus templom előtti kertbe, s onnan letekintve, vé­gignézni az S-betűt formázó há­zsorokat. Ahogy oltalmat ke­resve meg-megbújnak völgyben óriásra nőtt diófák alatt. Az evangélikusok temploma előtt a park, a partoldalba símúló em­lékmű és a kaptató lépcsősor: G. Detky Rita, pécsi tájépítész keze munkáját dicséri. A vidék legszebb pontja. Szemközt, a másik dombon két új ház épül Kürtös Csaba polgármester pulykaneveléssel is foglalkozik már, megtörve a főleg önkorlá­tozó kényszerből fölvállalt épí­tési tilalmat. (Aki a múltban te­hette ugyanis, beköltözött a gyorsan urbanizálódó Dombó­várra vagy a szomszéd nagy­községbe, Mágocsra.) A február eleji délelőtt lát­tatja ki van otthon: többnyire füstölnek a kémények. A polgármester pesti gyerek: de nem az aszfalton nőtt. Ker­tes, saját szükségletre tán még gazdálkodó peremkerületben élt, ott választotta az agrár­szakmát, s mérnökségének és házasságának egybecsengését állás-és lakáshirdetések böngé­szésével kezdte. így akadt a mágocsi termelőszövetkezetre, s egy szolgálati lakásra. Messziről jött ember tehát. Nem sok időt adtak neki a maradásra, s most már ő is őszintén bevallja: átmenetnek szánta a nagyhajmási időket. Amikor kint a hátsó udvar­ban, a pulykanevelőt mutatja: nekem nagyüzemi beruházás­nak tűnik. Két istálló tele, a harmadik most vár újabb bete­lepítésre. Ez is, az itt töltött las­san húsz esztendő is azt mon­datja velem: Kürtös Csaba vég­képp idetelepült. Felesége is megerősíti ezt. (Ő is pesti lány volt.) Ezt a végleges letelepe­dési szándékot mutatja a pol­gármesteri lak is: házuk fel- ében-harmadában vastag falu parasztház, szép érzékkel bő­vítve, újra-pofozva, nagysze­rűen átalakítva. Hasonlóképpen mint a köz­ség: nagy részben. Mit tagadjuk: az elmúlt négy esztendőben többet kaptak fej- lesztésre-fönntartásra a koráb­ban kihalásra ítélt kisközségek, mint korábbi negyven évben. Többet kapott Nagyhajmás is a fejkvóta jóvoltából. így sikerült rendbetenni a kultúrházat, boltot kialakítani, aszfalt-utat és vizet elvinni minden portára! Ez utób­biról korábban még álmodni sem í.® 2.® 3.e 4.d 5m 6.[n 7. dl 8.® 9.® 10.® 11.® 12. (T] Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: , Az ezredforduló iskolájának új igényekkel kell számol­nia. A döntés joga óvodától az egyetemig az intézmény használóinak kezébe kerüljön. Az SZDSZ az iskolaala­pítás és választás szabadsága mellett áll ki. Nem lehet több reformmal sújtani a pedagógusokat. A helyi kez­deményezésekre, a pedagógusok törekvéseire kell épít­kezni. A szakképzésben a biztos munka reményében ta­nuljanak a fiatalok. Az egyetemeket nyitottabbá kell tenni. Magyarország jövője az iskolákban dől el.” SZDSZ ^ mertek. Ősszel jön a telefon: egyelőre a község 140 háza közül 63-ból érkezett rá igény. A kisdi­ákok utaztatását, étkezését rész- ben-egészben a községi pénzek­ből fedezik. Megszépült az óvoda is. A polgármester és felesége fá­radhatatlanok: összejöveteleket, különböző falusi programokat szerveznek. (Viszik a fiatalokat Dombóvárra színházi estekre, úszni tanulni.) Közéletiségük tisz­teletet parancsol. Váiják a betelepülőket is: min­den családot alapító tisztességes fiatal házast ingyen telekkel, 50 ezer forintos letelepedési segély- lyel. Szándékuk nem kevesebb: a megszeretett, s az otthont adó kis­községet még otthonosabbá tenni. Kozma Ferenc Magyarul magyarán A „generális faktor vagy valami más? A nyelvművelők immár több évtizede szakadatlanul ostoroz­zák a zsargont, az egyes társa­dalmi, politikai, foglalkozási csoportok sajátos nyelvhaszná­latát, beszédmódját, amellyel a zsargonban beszélők a közem­berektől való különbségüket, beavatottságukat, esetleg szel­lemi, szakmai magasabbrendű- ségüket akarják hangsúlyozni. A zsargon azonban ma is él. Mindenütt találkozunk vele: a sajtóban, a rádióban és a tévé­ben egyaránt. Kezdjük talán az enyhe változatával. A tévé bátor riportere néhány jól irányzott kérdésével a mulasztások nyílt beismerésére késztette egy vál­lalat vezetőjét, aki a társválla­latra igyekezett áthárítani a fe­lelősséget, így: „A ránk nézve sérelmes eljárást meg fogjuk ki­fogásolni.” - A beavatottak bi­zonyára értették, a nagyközön­ség aligha. Egy napilapunkban az Önök kérték - a megye veze­tői válaszolnak rovatban olvas­tam a következőt: „Egy súlyos izületi beteg kérdezi: Miért nem lehet kapni a betegség gyógyí­tását elősegítő külföldi gyógy­szereket? - A válasz: „Kétségte­len, hogy az import gyógy­szerek ütemezése, mennyiségé­nek meghatározása bizonyta­lansági faktorokat is rejt magá­ban.” - A súlyos izületi beteg aligha nyugodott meg a választ olvasva. Erről egy anekdotának is be­illő történet jut eszembe. A 2. világháború után az egyik hadi- fogolytáborban sínylődő magya­rok elunván az egyhangú táplál­kozást, olajban sült lángosra áhí­toztak. A vágy annyira elhatalma­sodott rajtuk, hogy bizottságot alakítottak, amely egy ékesen be­szélő vezérkari tiszttel az élén el­indult a táborparancsnokhoz. A bizottság másfél óra múlva érke­zett vissza a barakkba, s várta, hogy az udvaron felsorakozott tá­borlakók elcsendesedjenek. Ek­kor szólalt meg a vezérkari tiszt imigyen: „Tudni kell, hogy a lán- gos elkészítéséhez a három gene­rális faktor jelenlétére van szük­ség. Mivel a szükséges faktorok közül az olaj nem biztosítható, a táborparancsnok a kérést nem tudja teljesíteni.” A liszt, a krumpli és az olaj ge­nerális faktorra való minősítése olyan mély hatást gyakorolt a hallgatóságra, hogy bánkódni is elfelejtettek a lángossütés elma­radásán. Sajnos, még mindig vannak, akik a zsargon ilyenféle hatására számítanak, vagy a közérthető­ségtől szakmájuk, tudományuk tekintélyének csorbulását féltik: úgy gondolván, hogy ami érthető, közérthető, az csak közönséges, hétköznapi dolog lehet. Bosz- szantó tehát azoknak a körülmé­nyeskedése, akik társadalmunk közérzetének megjavításán fára­doznak. Jobb és biztonságosabb életünk megteremtéséhez még néhány, ha nem is generális faktor, csupán lényeges tényező állandó jelenlé­tére lenne szükség. Szerintem kö­zéjük tartozik a zsargonelemektől mentes, közérthető beszédstílus is. Rónai Béla Keresztrejtvény ni A VICC POÉNJA, ELSŐ RÉSZ EMZET /ÜLÉS Ar V I VÁROSI I | POLGÁR I tel------1 ' Ú —T V ~ SZÉ KELY . jffßife­BEN___^ C SAK, NE- > METOL KORPÁS LISZT (NÉPIES) í£bí­aar NYIÍJ1­HATÓ m­TÉVESEN JEGYEZ APÓÉN 2. RÉSZE JELEN­TÉS IS VAN ILYEN FARAGÓ MELÓ­DIA BÖRTÖN­SZIGET JÓTÁLL KOMOR NVIK ELŐTAG AZONOS V JAPAN HQSSZr MERTÉK NAP­SZAK GONOSZ TEVŐ USA­MÚHDU B R J1 HAMISÍ­TATLAN YAREN HATÁRAI NY ISMÉT LÉS, RÖV. IDÖHA-. TÁROZO- SZÓ KETTŐS BETŰ KEVERT SZÍN létező TA- MARTY) KES­KENY FAÁRU ... OVO (ELEVE) HASON­LÓ ara? í KÁRPÁT- UKRAJ­NAI , FOLYÓ HOZZÁ - TAPAD ORIGI­NÁLIS OSZTRÁK AUTÓJEL LEFEK­VÉSHEZ KÜSÍU­LODES aasL üng D.TÚLI HEGY­CSQPORT IRODAI KAPOCS TENGERI EMLŐS HOLLAND LÉGICÉG FOGAIT HASZ­NÁLJA GÖRjiG BETŰ SZÁMOS V FÉL VALA­MITŐL HEGYES SZÖGŰ CSÜCSÖK FFINÉV ÉLEME­DETT KORÚ TILTÓ­SZÓ ■v FELULE TÉRÉ NORVÉG AUTÓJEL KÜZDŐ­SPORT ELŐ­VIGYÁ­ZATOS KIOM­LÉSI KŐZET Beküldendő a helyes megfejtés február 21-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szer­kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A január 29-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Higgyétek el gyerekek, hogy ez nem a ti úszósapkátok”. A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Cseke Gábor, 7981 Nemeske, Fő u. 39., Divják Antalné, 7661 Kátoly, Szabadság u. 21., Markó Lajos, Pécs, 7625 Szőlő u. 35., Nagy Zoltán, Pécs, 7624 Fejér u. 7., Szlezák Pál, 7931 Csertő, Szabadság u. 22. Az utalványokat postán küldjük el.

Next

/
Thumbnails
Contents