Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-06 / 5. szám

10 üj Dunantaii napló Társadalom 1994. január 6., csütörtök Szigetvári találkozó A Szigetvári Takarékszövet­kezetnél évről-évre nyugdíjas találkozót rendeznek a szeretet ünnepe előtt. Az 1993-as év gazdasági nehézségeit figye- lembevéve többen nem számí­tottunk erre a találkozóra. Ezért nagy volt a meglepetés és az öröm, amikor kézhez kaptam a meghívót, amely a szigetvári Kumilla szálló éttermébe szólt. Boldogan elmentem, ott voltak a nyugdíjas társaim is. Dr. Kiss Endre elnök, az ebéd előtt tájékoztatott bennünket az év eredményeiről, a gondjaikról és a távlati elképzeléseikről. Mindannyian úgy éreztük, hogy nem vagyunk feleslegesek, mert megkérdezték és meghallgatták a mi véleményünket is. A délután további része na­gyon vidáman telt. A találkozó az esti órákba nyúlt, s ajándék­kal tértünk haza. V. L-né és 16 nyugdíjas társa Pécs-somogyi hagyomány Térzenével kezdődött az az ünnepség, amit a Pécs-somogyi Kossuth Lajos Művelődési Ott­honban rendeztek a közelmúlt­ban. A település társadalmi szervezetei, az egyházak és az önkormányzat immár harmadik éve közösen rendezi azt az ün­nepséget, amelynek célja, hogy az ajándékozás mellett, szép perceket szerezzenek a több- gyermekes családoknak és az alacsony nyugdíjból élőknek. Ezúttal a helyi baptista gyüle­kezet egyórás színvonalas mű­sorának örülhettek a résztve­vők. Kiss Sándor Ismét van ügyelet Az év végi szünet után ismét van ügyelet a Pécsi Nyugdíjas Egyesület Apáca utca 15. sz. alatti irodájában. Hétfőn 10-től 12-ig, délután fél 3-tól fél 5-ig, kedden 10-től 12-ig, szerdán 2-től 5-ig, csütör­tökön szintén 2-től 5-ig, pénte­ken pedig délelőtt 10-től 12-ig és délután 2-től 4 óráig várják mindazokat, akik úgy érzik, hogy az egyesület segíteni tud ügyes-bajos dolgaik intézésé­ben. Újra téma a nők nyugdíjkorhatára A parlamenti döntés felülvizsgálatát kezdeményezte az MSzOSz női választmánya Ismét napirendre került a nők nyugdíjkorhatárának emelése. Emlékezhetünk: 1993 elején nem fogadta osztatlan lelkese­dés - elsősorban természetesen az érintettek részéről - azt az országgyűlési döntést, miszerint a mostani 55 évről 60 évre kell emelni a nők nyugdíjkorhatárát, s ezt 1995-től kezdődően kell bevezetni oly módon, hogy két­évenként egy-egy évvel növelik a korhatárt. A döntés nem hogy lelkesedést nem keltett, de egyenesen riadalmat okozott minden magyar nőben, akiket hiába is próbáltak azzal nyug­tatgatni, hogy ettől még európa- iabbak lehetnek. Mert - emlékezzünk csak erre is! - a parlamenti vitában sok képviselő túláradó örömmel magyarázta, hogy Európához való felzárkózásunk (ugyan mi mindent kell még elviselnünk e jelszó ürügyén?) egyik kézzel­fogható jele eme tervezett in­tézkedés lesz, hiszen - és kö­vetkeztek a lehengerlő hivatko­zások -, hogy Európában így szokás, a nők jóval később mennek nyugdíjba, mint ná­lunk, a társadalom - Istenem, milyen megvesztegetően is hangzik! - sokkal tovább számít az értékes munkájukra. Csak éppen arról nem szólt senki (vagy ha szólt, hát még az elnöki pulpitusig sem hangzott el), hogy ima európai nők élet­kilátásai - éppen aktív koruk kedvezőbb életviszonyai követ­keztében - mások, mint nálunk. Persze, így van ez mindennel, ami az Európához való felzár­kózásunkat illeti, legyen az energia áremelés, vagy bármi más, amiben el kell érnünk az európai szintet, hogy igazi eu­rópaiakká válhassunk, csak egyvalamiről, egy apróságról nem esik szó, de ha igen, hát akkor nagyon is fenyegetően, hogy ettől gerjed az infláció: hogy nálunk mindehhez messze nem európaiak az életfeltételek. Szóval az Országgyűlés elfo­gadta a nők nyugdíjkorhatárá­nak az emelésére vonatkozó ja­vaslatot és utána néma csönd. Mostanáig. És elég sokáig. A MSzOSz női választmánya az elmúlt év utolsó hetében több mint 21 ezer, a parlamenti dön­tés felülvizsgálatát kérő aláírást nyújtott át az Országgyűlés el­nöke megbízottjának azzal, hogy az akciót folytatják a napi­rendre tűzéshez szükséges 50 ezer aláírás összegyűjtéséig. De összegyűlik-e? Lehet, hogy túl borúlátók a magyar nők és vo­nakodnak az aláírásukat adni egy eleve kudarcra ítélt ügyhöz. Mert valóban nehezen képzel­hető el, hogy ugyanaz az Or­szággyűlés, pontosabban or­szággyűlési többség, amely ta­valy így döntött, most egyszeri­ben belátja a tévedését és más­ként dönt. Pedig az aláírásokkal együtt okos érveket is adott a MSzOSz női választmánya. Például azt, hogy a korhatár emelésnek még nem érkezett el az ideje. És például azt, hogy amikor több-tízezer fiatalnak az első munkahelyhez is kevés a kilá­tása, szabad-e a nőket visszatar­tani a munkában. És például azt, hogy - ha már Európa felé ma­sírozunk - „európai” tapasztala­tok alapján a nyugdíjkorhatárt tíz százalék alatti munkanélkü­liség mellett, tíz-tizenötéves átmeneti időszakkal lehet meg­változtatni. Mindent egybe­vetve: nem érettek meg még ná­lunk a korhatáremelés feltételei, s a gazdasági helyzet jelenlegi állapotából ítélve a bevezetés évtizedében alig várható olyan fellendülés (bár lenne!), ami már kiküszöböli a korhatáreme­lésből eredő ellentmondást, hogy ti. a munkában visszatar­tás a másik oldalon a munka- nélküliség növekedésével jár. Aki közvetlenül figyeli az Országgyűlés munkáját, annak a figyelmét aligha kerülte el, hogy az okos érvek nem mindig (vagy sohasem?) hatnak a több­ségre. Tény, hogy pár hónap múlva más parlament lesz, az pedig felülvizsgálhatja az előző egyes döntéseit. De miért ne tehetné meg ezt már a mostani. Egy hiba nyílt, becsületes beisme­rése sokkal tiszteletreméltóbb, mint a hibához való makacs ra­gaszkodás. Hársfai István Költözik az iroda? Szociális udvar Pécsett Egyre több embernek van szüksége az olcsóbb termékekre, szolgáltatásokra Szinte állandó a zsúfoltság az olcsóbb termékerket árusító üzletben Fotó: Szundi György A Pécsi Önkormányzat szo­ciális és foglalkoztatási bizott­sága és néhány vállalkozó egy szociális udvar létrehozásán dolgozik. Kissé szokatlan ez az elnevezés, de meg van a magya­rázata. A Rákóczi út 2-5 szám alatt - a volt tűzoltólaktanya he­lyén - már korábban elkezdő­dött egy olyan szociális tevé­kenység amely folyamatosan bővül. Erről kérdeztem Térjék Tibor képviselőt, aki egyik kezdemé­nyezője ennek a törekvésnek.-Ez lényegében egy vállal­kozás, amely arra próbál töre­kedni, hogy a termelőtől köz­vetlenül a fogyasztóhoz jusson az áru, kihagyva a köztes keres­kedőket. Ezáltal jelentős árked­vezményeket tudunk elérni. Létrehoztunk egy vegyeskeres­kedést a Rákóczi út 2-5-ben, ahol az ilymódon beszerzett árukat lehet megvásárolni.- Melyek ezek az áruk és mi­lyen mértékű a kedvezmény?- Elsősorban a mindennapi élelmiszerekről és háztartási cikkekről van szó, a tejről, a ke­nyérről, a lisztről, a cukorról, a sóról. Ezeket a termelőnek fize­tett áron adjuk - amihez hozzá- jönnek a szállítási költségek, de más nem, míg vannak olyan termékek mint például a csoko­ládé, a kávé, különböző mosó­szerek stb. amelyeken 8-9 szá­zalékos haszon van. Ez lénye­gesen alacsonyabb mint a kiske­reskedői haszon, mégis tisztes­séges megélhetést biztosít a vál­lalkozóknak. Minden évben be kell mutatniuk a könyvelésüket ezzel is bizonyítva, hogy nem használnak nagyobb haszon­kulcsot. Emellett létrehoztunk egy szolgáltató részleget is, ahol szobafestő, mázoló, tapétázó, csempéző stb. munkáját lehet igénybe venni. A munkadíj 100 Ft óránként, illetve a kiszállási költség, maximum 200 Ft lehet. Ennél az összegnél magasabbat nem kérhetnek a mesterembe­rek. Említésre méltó példának tartom még az ünnepi kará­csonyfa vásárt. Nálunk 120 fo­rintos egységáron lehetett kapni a fákat, amely még a tavalyi ár­nál is jóval olcsóbb volt.-Kik vásárolnak itt, illetve kik veszik igénybe a szolgálta­tásokat?- Mindazok, akik rászorul­nak. Meghatározó többségben nyugdíjas emberek, vagy sok- gyermekes családok járnak ide. Ezeknek az embereknek nem arra van szükségük, hogy in­gyen kapjanak, hanem hogy a nyugdíjukból meg tudják venni mindazt, amire szükségük van. Visszaéléseket nem tapasztal­tunk eddig.Itt szeretném meg­említeni, hogy nem is az igé­nyekkel, hanem a bolt nagysá­gává) vannak problémáink. Az évi forgalmunk meghaladja a 40 millió forintot. Ebből elképzel­hető, hogy ez a kis bolt meny­nyire zsúfolt, mennyire a lehe­tőségei felett dolgozik.- Milyen elképzeléseik van­nak a jövőre vonatkozóan?- Az induláskor egy jól mű­ködő hálózatot szerettünk volna létrehozni, ez azonban a mai napig nem sikerült. Sajnos több helyen falakba ütköztünk. A mai gazdasági körülmények még elég toleránsak az ilyen jel­legű tevékenységgel szemben. Szeretnénk - többek között - beindítani egy „kenyér progra­mot” még az idei évben, amely­nek neve Szociális Udvar Ala­pítvány. Ezen belül a kenyér ára 40 Ft alá mehetne és ezzel pár­huzamosan a liszté is. Termé­szetesen első osztályú árukról van szó. Emellett keresünk más szak­mákban dolgozó mestereket akik vállalnák, hogy a szociális udvar keretei között dolgozná­nak. Például háztartási kisgép­szerelőre, villanyszerelőre, épü­letasztalosra lenne szükségünk. Úgy gondolom, hogy a jelen­legi gazdasági helyzet, a hálózat eredetileg 4-5-évre tervezett működését akár egy évtizedre is kitolhatja. Éppen ezért a „ke­nyér terv” mellett más, hasonló akciókkal is szeretnénk foglal­kozni. K. Zs. A szociális és foglalkoztatási bizottság támogatja az elképze­lést, így a Pécsi Nyugdíjasok Egyesülete bizakodva várja a közgyűlés döntését. E döntéstől függ ugyanis, hogy felválthat- ják-e a jelenlegi, Apáca utca 15. szám alatti két helyiségüket egy sokkal kedvezőbb otthonnal. Az egyesület jelenleg két iro­dát bérel az Apáca u. 15. szám alatt. A két helyiség összesen 26 négyzetméter. Itt tartják a napi ügyeleteket, különböző ta­lálkozókat, az elnökségi ülése­ket. A két irodáért négyzetméte­renként és havonta 500 forint bérleti díjat fizetnek. Az egyesületbe tartozók száma, a különböző csoportok - horgász tagozat, amatőr kép­zőművész tagozat - rendszeres összejövetelei már hosszú idő óta indokolják a változtatást, de eddig nem találták meg a meg­felelő helyet. Úgy tűnik, most igen. Az elképzelés szerint a Rá­kóczi út 11. szám alatti épület egy részét kapnák meg bérletbe. Az ingatlan a Városi Vagyon­kezelő Kft. tulajdonában van. Az egyesület a kapubejárattól balra nyíló irodákat bérelné a hozzájuk tartozó folyosóval, mellékhelyiségekkel együtt, ami összesen 146,4 négyzetmé­ternyi területet jelent. Amennyibn tényleg hozzá juthatnának ehhez az ingatlan részhez, javulnának a körülmé­nyeik, további csoportok, tago­zatok számára tudnának talál­kozási, rendszeres összejöveteli lehetőséget teremteni. Ez azért is rendkívül fontos, mivel a je­lenlegi szűkös helyük miatt többször arra kényszerültek, hogy egy-egy alkalomra másutt béreljenek helyiséget. A díjak azonban egyre magasabbak, nem tudják kifizetni. Fohász az új esztendőhöz Szemlesütve, némi borzon­gással, amely rosszul titkolt fé­lelemből táplálkozik, de kislá- nyos kacérsággal magamat mórikálva állok itt előtted Új Esztendő, Új Titkok Anyja, Új Boldogságok és Reménytelen­ségek, Beteljesülések és Meg- hasonlások, Fájdalmak és Szárnyalások, Napsütések és Zord Viharok rejtelmes hordo­zója, hogy megköszöntselek. Hogy elmondjam néked, mit várok tőled, mit szeretnék né­ked adni, s miért szeretnélek imádva, rajongásig szeretni, mint szerettem már annyi tár­sadat, idősebb testvéredet, immár kimondhatatlanul sok éve. Szentimentalizmusba fúló slágerszövegek, hivatalositott tirádák, megannyi belső izga­lom fűtötte vágy felruház té­ged a misztikum muszlinfáty­lával, betakar sejtelmes érze­lemködökkel, mert azt hiszi, ha meg kívánja lesni tested csodálatos fiatalságát, pattaná­sig feszülő izmokkal tarkított combjaid, vérvörös ajkad, s öled rejtett titkait, melyekre oly szomjasan vagyunk kíván­csiak, nehezebben vehető észre gyermekes leskelődésünk. Hadd legyek másmilyen, hadd legyek rendhagyó! Én nem öltöztetlek fel sem meny­asszonyi pompába, sem koldus gúnyába, én meztelenül akar­lak látni. Éhes szemem és zsigereim minden pillantásával beléd akarok hatolni, fel akarom mérni vonalaidat, rejtett zugai­dat, meg akarom érteni a tes­ted, érezni akarom az illatod, s bele akarok telepedni jót, vagy rosszat hozó tenyeredbe, hogy magam vizsgálhassam, mit tar­togatsz számomra, mit hoztál nekem és enyéimnek magad­dal, Agyba viszlek, mint a sze­relmeket szokás, meg akarlak hódítani, hogy viszontszeress, hogy megajándékozzál önma­gaddal, hogy színes konfetti­emlékekkel, szerpentinélmé­nyekkel szórd be évemet. Nem félek tőled! Nem mutogatom alázatoskodásomat, hogy meghassalak, miközben arra a pillanatra várok, hogy legyőz­hesselek. Nem rebesgetem a szemem, nem forgatom ki őket, hogy önmagam áldozatul ajánlva megnyerjem jóságodat. Nem készülök ócsárolni keserű piru­láidat, nem készítek himnuszt, hogy glóriás' fénybe burkold napjaimat. Nem gazsulálok neked, nem borulok a lábad elé, de fel­emelt fejjel, kezemben az élet­szeretet, a hit és remény nek­tárjával köszöntelek. És kérlek! Kérlek, hozz nekem békét, hogy fel-felfortyanó lelkem jól lássa az életet, hogy a nyomá­ban születő elhatározások ja­vamra legyenek, s hogy azokat ne szenvedélyeim, de életta­pasztalataim és szeretetem su­gallják. Kezemet és szememet, érzelmeimet és értelmemet a józanság vezesse. Add, hogy úgy legyen érdemes élni, ahogy eddig volt, s hogy úgy ismerjem ki magam ebben az életben, ahogy szeretném. Adj nekem egészségét, hogy aggodalom nélkül nézhessek előre, a holnapokra és távoli időkre. Adj gazdag érzelmeket, me­lyek őrlőmalmaiban magam­nak készíthetem öregségem kovászához az életet adó lisz­tet, hogy kenyeret süthessek magamnak és enyéimnek. Éle­tízű, frissillatú, el nem száradó kenyeret életéhségem táplálá­sára, a magam és embertársaim gyönyörűségére. Adj nekem hűséget! Önma­gamhoz, mindahhoz, amihez hűnek kell lennem, s amiért hűnek lenni érdemes. Adj nekem boldog napokat, órákat, melyek hetekké, hóna­pokká duzzadva elöntik meg­békélésre, boldogságra vágyó énemet! És hozz nekem reményt! Hogy boldogan akarjak a kar­jaidba bújni, hozz hitet, hogy érdemes legyen szeretni az embereket és hozz mindent nekem és mindannyiunknak, amit megérdemlőnk, amiért érdemes élnünk. Légy hát kegyes hozzám, mint voltak idősebb testvéreid, s adj át majdan olyan féltő sze­retettel még meg sem fogant ifjú öcsédnek, mint legfiata­labb bátyád tette ezt, amikor - íme! - ide adott neked. Kezemet és szívemet nyúj­tom, legyünk jóbarátok! Szoríts magadhoz, táplálj, erősíts és gondozz, óva őrizz és halmozz el jóságoddal. Mindannyiunkat! Bokrétás András A l k A

Next

/
Thumbnails
Contents