Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-06 / 5. szám
10 üj Dunantaii napló Társadalom 1994. január 6., csütörtök Szigetvári találkozó A Szigetvári Takarékszövetkezetnél évről-évre nyugdíjas találkozót rendeznek a szeretet ünnepe előtt. Az 1993-as év gazdasági nehézségeit figye- lembevéve többen nem számítottunk erre a találkozóra. Ezért nagy volt a meglepetés és az öröm, amikor kézhez kaptam a meghívót, amely a szigetvári Kumilla szálló éttermébe szólt. Boldogan elmentem, ott voltak a nyugdíjas társaim is. Dr. Kiss Endre elnök, az ebéd előtt tájékoztatott bennünket az év eredményeiről, a gondjaikról és a távlati elképzeléseikről. Mindannyian úgy éreztük, hogy nem vagyunk feleslegesek, mert megkérdezték és meghallgatták a mi véleményünket is. A délután további része nagyon vidáman telt. A találkozó az esti órákba nyúlt, s ajándékkal tértünk haza. V. L-né és 16 nyugdíjas társa Pécs-somogyi hagyomány Térzenével kezdődött az az ünnepség, amit a Pécs-somogyi Kossuth Lajos Művelődési Otthonban rendeztek a közelmúltban. A település társadalmi szervezetei, az egyházak és az önkormányzat immár harmadik éve közösen rendezi azt az ünnepséget, amelynek célja, hogy az ajándékozás mellett, szép perceket szerezzenek a több- gyermekes családoknak és az alacsony nyugdíjból élőknek. Ezúttal a helyi baptista gyülekezet egyórás színvonalas műsorának örülhettek a résztvevők. Kiss Sándor Ismét van ügyelet Az év végi szünet után ismét van ügyelet a Pécsi Nyugdíjas Egyesület Apáca utca 15. sz. alatti irodájában. Hétfőn 10-től 12-ig, délután fél 3-tól fél 5-ig, kedden 10-től 12-ig, szerdán 2-től 5-ig, csütörtökön szintén 2-től 5-ig, pénteken pedig délelőtt 10-től 12-ig és délután 2-től 4 óráig várják mindazokat, akik úgy érzik, hogy az egyesület segíteni tud ügyes-bajos dolgaik intézésében. Újra téma a nők nyugdíjkorhatára A parlamenti döntés felülvizsgálatát kezdeményezte az MSzOSz női választmánya Ismét napirendre került a nők nyugdíjkorhatárának emelése. Emlékezhetünk: 1993 elején nem fogadta osztatlan lelkesedés - elsősorban természetesen az érintettek részéről - azt az országgyűlési döntést, miszerint a mostani 55 évről 60 évre kell emelni a nők nyugdíjkorhatárát, s ezt 1995-től kezdődően kell bevezetni oly módon, hogy kétévenként egy-egy évvel növelik a korhatárt. A döntés nem hogy lelkesedést nem keltett, de egyenesen riadalmat okozott minden magyar nőben, akiket hiába is próbáltak azzal nyugtatgatni, hogy ettől még európa- iabbak lehetnek. Mert - emlékezzünk csak erre is! - a parlamenti vitában sok képviselő túláradó örömmel magyarázta, hogy Európához való felzárkózásunk (ugyan mi mindent kell még elviselnünk e jelszó ürügyén?) egyik kézzelfogható jele eme tervezett intézkedés lesz, hiszen - és következtek a lehengerlő hivatkozások -, hogy Európában így szokás, a nők jóval később mennek nyugdíjba, mint nálunk, a társadalom - Istenem, milyen megvesztegetően is hangzik! - sokkal tovább számít az értékes munkájukra. Csak éppen arról nem szólt senki (vagy ha szólt, hát még az elnöki pulpitusig sem hangzott el), hogy ima európai nők életkilátásai - éppen aktív koruk kedvezőbb életviszonyai következtében - mások, mint nálunk. Persze, így van ez mindennel, ami az Európához való felzárkózásunkat illeti, legyen az energia áremelés, vagy bármi más, amiben el kell érnünk az európai szintet, hogy igazi európaiakká válhassunk, csak egyvalamiről, egy apróságról nem esik szó, de ha igen, hát akkor nagyon is fenyegetően, hogy ettől gerjed az infláció: hogy nálunk mindehhez messze nem európaiak az életfeltételek. Szóval az Országgyűlés elfogadta a nők nyugdíjkorhatárának az emelésére vonatkozó javaslatot és utána néma csönd. Mostanáig. És elég sokáig. A MSzOSz női választmánya az elmúlt év utolsó hetében több mint 21 ezer, a parlamenti döntés felülvizsgálatát kérő aláírást nyújtott át az Országgyűlés elnöke megbízottjának azzal, hogy az akciót folytatják a napirendre tűzéshez szükséges 50 ezer aláírás összegyűjtéséig. De összegyűlik-e? Lehet, hogy túl borúlátók a magyar nők és vonakodnak az aláírásukat adni egy eleve kudarcra ítélt ügyhöz. Mert valóban nehezen képzelhető el, hogy ugyanaz az Országgyűlés, pontosabban országgyűlési többség, amely tavaly így döntött, most egyszeriben belátja a tévedését és másként dönt. Pedig az aláírásokkal együtt okos érveket is adott a MSzOSz női választmánya. Például azt, hogy a korhatár emelésnek még nem érkezett el az ideje. És például azt, hogy amikor több-tízezer fiatalnak az első munkahelyhez is kevés a kilátása, szabad-e a nőket visszatartani a munkában. És például azt, hogy - ha már Európa felé masírozunk - „európai” tapasztalatok alapján a nyugdíjkorhatárt tíz százalék alatti munkanélküliség mellett, tíz-tizenötéves átmeneti időszakkal lehet megváltoztatni. Mindent egybevetve: nem érettek meg még nálunk a korhatáremelés feltételei, s a gazdasági helyzet jelenlegi állapotából ítélve a bevezetés évtizedében alig várható olyan fellendülés (bár lenne!), ami már kiküszöböli a korhatáremelésből eredő ellentmondást, hogy ti. a munkában visszatartás a másik oldalon a munka- nélküliség növekedésével jár. Aki közvetlenül figyeli az Országgyűlés munkáját, annak a figyelmét aligha kerülte el, hogy az okos érvek nem mindig (vagy sohasem?) hatnak a többségre. Tény, hogy pár hónap múlva más parlament lesz, az pedig felülvizsgálhatja az előző egyes döntéseit. De miért ne tehetné meg ezt már a mostani. Egy hiba nyílt, becsületes beismerése sokkal tiszteletreméltóbb, mint a hibához való makacs ragaszkodás. Hársfai István Költözik az iroda? Szociális udvar Pécsett Egyre több embernek van szüksége az olcsóbb termékekre, szolgáltatásokra Szinte állandó a zsúfoltság az olcsóbb termékerket árusító üzletben Fotó: Szundi György A Pécsi Önkormányzat szociális és foglalkoztatási bizottsága és néhány vállalkozó egy szociális udvar létrehozásán dolgozik. Kissé szokatlan ez az elnevezés, de meg van a magyarázata. A Rákóczi út 2-5 szám alatt - a volt tűzoltólaktanya helyén - már korábban elkezdődött egy olyan szociális tevékenység amely folyamatosan bővül. Erről kérdeztem Térjék Tibor képviselőt, aki egyik kezdeményezője ennek a törekvésnek.-Ez lényegében egy vállalkozás, amely arra próbál törekedni, hogy a termelőtől közvetlenül a fogyasztóhoz jusson az áru, kihagyva a köztes kereskedőket. Ezáltal jelentős árkedvezményeket tudunk elérni. Létrehoztunk egy vegyeskereskedést a Rákóczi út 2-5-ben, ahol az ilymódon beszerzett árukat lehet megvásárolni.- Melyek ezek az áruk és milyen mértékű a kedvezmény?- Elsősorban a mindennapi élelmiszerekről és háztartási cikkekről van szó, a tejről, a kenyérről, a lisztről, a cukorról, a sóról. Ezeket a termelőnek fizetett áron adjuk - amihez hozzá- jönnek a szállítási költségek, de más nem, míg vannak olyan termékek mint például a csokoládé, a kávé, különböző mosószerek stb. amelyeken 8-9 százalékos haszon van. Ez lényegesen alacsonyabb mint a kiskereskedői haszon, mégis tisztességes megélhetést biztosít a vállalkozóknak. Minden évben be kell mutatniuk a könyvelésüket ezzel is bizonyítva, hogy nem használnak nagyobb haszonkulcsot. Emellett létrehoztunk egy szolgáltató részleget is, ahol szobafestő, mázoló, tapétázó, csempéző stb. munkáját lehet igénybe venni. A munkadíj 100 Ft óránként, illetve a kiszállási költség, maximum 200 Ft lehet. Ennél az összegnél magasabbat nem kérhetnek a mesteremberek. Említésre méltó példának tartom még az ünnepi karácsonyfa vásárt. Nálunk 120 forintos egységáron lehetett kapni a fákat, amely még a tavalyi árnál is jóval olcsóbb volt.-Kik vásárolnak itt, illetve kik veszik igénybe a szolgáltatásokat?- Mindazok, akik rászorulnak. Meghatározó többségben nyugdíjas emberek, vagy sok- gyermekes családok járnak ide. Ezeknek az embereknek nem arra van szükségük, hogy ingyen kapjanak, hanem hogy a nyugdíjukból meg tudják venni mindazt, amire szükségük van. Visszaéléseket nem tapasztaltunk eddig.Itt szeretném megemlíteni, hogy nem is az igényekkel, hanem a bolt nagyságává) vannak problémáink. Az évi forgalmunk meghaladja a 40 millió forintot. Ebből elképzelhető, hogy ez a kis bolt menynyire zsúfolt, mennyire a lehetőségei felett dolgozik.- Milyen elképzeléseik vannak a jövőre vonatkozóan?- Az induláskor egy jól működő hálózatot szerettünk volna létrehozni, ez azonban a mai napig nem sikerült. Sajnos több helyen falakba ütköztünk. A mai gazdasági körülmények még elég toleránsak az ilyen jellegű tevékenységgel szemben. Szeretnénk - többek között - beindítani egy „kenyér programot” még az idei évben, amelynek neve Szociális Udvar Alapítvány. Ezen belül a kenyér ára 40 Ft alá mehetne és ezzel párhuzamosan a liszté is. Természetesen első osztályú árukról van szó. Emellett keresünk más szakmákban dolgozó mestereket akik vállalnák, hogy a szociális udvar keretei között dolgoznának. Például háztartási kisgépszerelőre, villanyszerelőre, épületasztalosra lenne szükségünk. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet, a hálózat eredetileg 4-5-évre tervezett működését akár egy évtizedre is kitolhatja. Éppen ezért a „kenyér terv” mellett más, hasonló akciókkal is szeretnénk foglalkozni. K. Zs. A szociális és foglalkoztatási bizottság támogatja az elképzelést, így a Pécsi Nyugdíjasok Egyesülete bizakodva várja a közgyűlés döntését. E döntéstől függ ugyanis, hogy felválthat- ják-e a jelenlegi, Apáca utca 15. szám alatti két helyiségüket egy sokkal kedvezőbb otthonnal. Az egyesület jelenleg két irodát bérel az Apáca u. 15. szám alatt. A két helyiség összesen 26 négyzetméter. Itt tartják a napi ügyeleteket, különböző találkozókat, az elnökségi üléseket. A két irodáért négyzetméterenként és havonta 500 forint bérleti díjat fizetnek. Az egyesületbe tartozók száma, a különböző csoportok - horgász tagozat, amatőr képzőművész tagozat - rendszeres összejövetelei már hosszú idő óta indokolják a változtatást, de eddig nem találták meg a megfelelő helyet. Úgy tűnik, most igen. Az elképzelés szerint a Rákóczi út 11. szám alatti épület egy részét kapnák meg bérletbe. Az ingatlan a Városi Vagyonkezelő Kft. tulajdonában van. Az egyesület a kapubejárattól balra nyíló irodákat bérelné a hozzájuk tartozó folyosóval, mellékhelyiségekkel együtt, ami összesen 146,4 négyzetméternyi területet jelent. Amennyibn tényleg hozzá juthatnának ehhez az ingatlan részhez, javulnának a körülményeik, további csoportok, tagozatok számára tudnának találkozási, rendszeres összejöveteli lehetőséget teremteni. Ez azért is rendkívül fontos, mivel a jelenlegi szűkös helyük miatt többször arra kényszerültek, hogy egy-egy alkalomra másutt béreljenek helyiséget. A díjak azonban egyre magasabbak, nem tudják kifizetni. Fohász az új esztendőhöz Szemlesütve, némi borzongással, amely rosszul titkolt félelemből táplálkozik, de kislá- nyos kacérsággal magamat mórikálva állok itt előtted Új Esztendő, Új Titkok Anyja, Új Boldogságok és Reménytelenségek, Beteljesülések és Meg- hasonlások, Fájdalmak és Szárnyalások, Napsütések és Zord Viharok rejtelmes hordozója, hogy megköszöntselek. Hogy elmondjam néked, mit várok tőled, mit szeretnék néked adni, s miért szeretnélek imádva, rajongásig szeretni, mint szerettem már annyi társadat, idősebb testvéredet, immár kimondhatatlanul sok éve. Szentimentalizmusba fúló slágerszövegek, hivatalositott tirádák, megannyi belső izgalom fűtötte vágy felruház téged a misztikum muszlinfátylával, betakar sejtelmes érzelemködökkel, mert azt hiszi, ha meg kívánja lesni tested csodálatos fiatalságát, pattanásig feszülő izmokkal tarkított combjaid, vérvörös ajkad, s öled rejtett titkait, melyekre oly szomjasan vagyunk kíváncsiak, nehezebben vehető észre gyermekes leskelődésünk. Hadd legyek másmilyen, hadd legyek rendhagyó! Én nem öltöztetlek fel sem menyasszonyi pompába, sem koldus gúnyába, én meztelenül akarlak látni. Éhes szemem és zsigereim minden pillantásával beléd akarok hatolni, fel akarom mérni vonalaidat, rejtett zugaidat, meg akarom érteni a tested, érezni akarom az illatod, s bele akarok telepedni jót, vagy rosszat hozó tenyeredbe, hogy magam vizsgálhassam, mit tartogatsz számomra, mit hoztál nekem és enyéimnek magaddal, Agyba viszlek, mint a szerelmeket szokás, meg akarlak hódítani, hogy viszontszeress, hogy megajándékozzál önmagaddal, hogy színes konfettiemlékekkel, szerpentinélményekkel szórd be évemet. Nem félek tőled! Nem mutogatom alázatoskodásomat, hogy meghassalak, miközben arra a pillanatra várok, hogy legyőzhesselek. Nem rebesgetem a szemem, nem forgatom ki őket, hogy önmagam áldozatul ajánlva megnyerjem jóságodat. Nem készülök ócsárolni keserű piruláidat, nem készítek himnuszt, hogy glóriás' fénybe burkold napjaimat. Nem gazsulálok neked, nem borulok a lábad elé, de felemelt fejjel, kezemben az életszeretet, a hit és remény nektárjával köszöntelek. És kérlek! Kérlek, hozz nekem békét, hogy fel-felfortyanó lelkem jól lássa az életet, hogy a nyomában születő elhatározások javamra legyenek, s hogy azokat ne szenvedélyeim, de élettapasztalataim és szeretetem sugallják. Kezemet és szememet, érzelmeimet és értelmemet a józanság vezesse. Add, hogy úgy legyen érdemes élni, ahogy eddig volt, s hogy úgy ismerjem ki magam ebben az életben, ahogy szeretném. Adj nekem egészségét, hogy aggodalom nélkül nézhessek előre, a holnapokra és távoli időkre. Adj gazdag érzelmeket, melyek őrlőmalmaiban magamnak készíthetem öregségem kovászához az életet adó lisztet, hogy kenyeret süthessek magamnak és enyéimnek. Életízű, frissillatú, el nem száradó kenyeret életéhségem táplálására, a magam és embertársaim gyönyörűségére. Adj nekem hűséget! Önmagamhoz, mindahhoz, amihez hűnek kell lennem, s amiért hűnek lenni érdemes. Adj nekem boldog napokat, órákat, melyek hetekké, hónapokká duzzadva elöntik megbékélésre, boldogságra vágyó énemet! És hozz nekem reményt! Hogy boldogan akarjak a karjaidba bújni, hozz hitet, hogy érdemes legyen szeretni az embereket és hozz mindent nekem és mindannyiunknak, amit megérdemlőnk, amiért érdemes élnünk. Légy hát kegyes hozzám, mint voltak idősebb testvéreid, s adj át majdan olyan féltő szeretettel még meg sem fogant ifjú öcsédnek, mint legfiatalabb bátyád tette ezt, amikor - íme! - ide adott neked. Kezemet és szívemet nyújtom, legyünk jóbarátok! Szoríts magadhoz, táplálj, erősíts és gondozz, óva őrizz és halmozz el jóságoddal. Mindannyiunkat! Bokrétás András A l k A
