Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-03 / 2. szám

1994. január 3., hétfő Közélet üj Dunántúli napló 7 A demokrácia létérdeke az egyértelműen tiszta választás Közéleti diagnózis - Szabad György szemével Szinte naponta hallhatunk, olvashatunk kétes ügyletek­ről, visszaélésekről, hivatali korrupciókról. A választási kampány kibontakozása, a politika porondján élesedő küzdelem arra int, hogy föl­erősödhetnek a társadalmi morált, a közélet tisztaságát veszélyeztető folyamatok. Jo- gosak-e ezek az aggályok? - kérdeztük dr. Szabad Györ­gyöt, az Országgyűlés elnökét. Bár a tanár úr - sokan a t. Házban is így aposztrofálják, mert prominens politikusok sora volt tanítványa az egye­temen - közismerten szigorú morális mércét állít elsősor­ban önmaga, de mások elé is, nem mindenben osztja a köz­állapotokat illetően megfo­galmazott aggodalmakat. Tisztulás több szakaszban- A társadalom jelentékeny részével együtt magam is azt vallom: nem elég, ha tisztul a közélet - az igazán kívánatos az, hogy tiszta legyen! A törté­nelmi szakasz, amelyben élünk, magyarázza, hogy ezt még nem állíthatjuk, noha - s ez talán meglepően hangzik - a közálla­potokat az utolsó években s ki­vált a szabad választások óta erőteljesen tisztulónak látom. E több szakaszban végbement, végbemenő tisztulásnak termé­szetesen volt előjátéka... A histórikus-házelnök kö­zelmúlt történelmünk filmkoc­káit idézi. Az Illyés-poémát, az Egy mondat a zsamokságról-t, amely művészi erővel hitelesíti a tényt: diktatúrában csak olyan értelemben lehet tisztaság, mint a viszonylag jól takarított bör­tönben, a konszolidált vallató­szobában vagy siralomházban. Hozzáteszi, hogy a diktatúra különböző szakaszaiban a zsar­nokság más-más távolságra volt a tisztaságot megérlelni képes közéletiségtől. Egyes vonatko­zásokban legtávolabb éppen akkor, amikor már válságát élte, s - ahogy fogalmaz - „a jövőt lesők egy része már gyűjtötte a jópontokat az átmenetre ...”- A múltbeli szerep megtaga­dásának és a jövőre készülésnek is hosszú a lépcsősora - fejte­geti. - 1956 számos fejleményét és számos szereplőjének moz­gását már meghatározta az a kö­rülmény, hogy sokan akkor döbbentek rá: talán mégsem így lesz az idők végezetéig ... Ez pedig tagadhatatlanul odaveze­tett, hogy a moralitás és a hata­lom konfliktusában a hatalom oldalára való helyezkedés mel­lett - ilyen vagy olyan meggon­dolásokból - megjelent az er­kölcs követelményeivel való számvetés is. Napjaink morális előképét vázolva Szabad György el­mondta: 56 sokkhatása meg­rázta a diktatúrát olyan értelem­ben is, hogy többé sem a világ­ban, sem Magyarországon nem lehetett ugyanaz, mint annak előtte volt. Itthon lazítani kellett a láncokon, a politikai óvatos­ság új elemei tűntek fel, s a robbanás megismétlődésétől való félelem jegyében keresni kezdik a nép jobban tartásának feltételeit is: A helyzet ahhoz volt hasonlítható, mint amikor a börtönben, koncentrációs tá­borban javítanak a koszton, s a fegyőröket még büntetik is, ha a „megengedhetőnél” szigorúb­bak ...- Ilyen körülmények között a közember - aki csak az őt köz­vetlenül érő hatások alapján ítéli meg a közéletet, s aki a szabadság világáról csak a ré­giek nosztalgiázásából kap hírt - a változtatásokat, a rendszer korrekcióit a rendszer reformja reményének tekinti és erköl­csösnek ítél minden olyat, ami a diktatúrát elviselhetőbbé teszi.- 1987-ben kezdődik és 1988-89-ben teljesedik ki az a szakasz, amikor valami már ér­zékelhető arról, hogy a rendszer reformját sejtető közéleti törek­vés ígéretes versenytársra talál s ez a rendszer felszámolását ígérő lehetőség. A látóhatár pe­remén megjelenik az a remény, hogy amit Nyugatról hallottak - valóra válhat, ha a rendszer kor­rekciója helyébe a rendszer föl­számolása lép. Visszatérjünk a régihez?- Ez magyarázza azt, hogy az első szabad választásokon - az előkészítésnek, a közéleti sze­replők megválogatásának, a pártok szelekciós tevékenysé­gének és a választók ismeret- szerzésének oly rendkívül rö­vidre szabott időszakában - a szavazók jó 90 százalékban új embereket küldtek a parla­mentbe. Új emberek felül, a kö­zélet porondján - új feltételek és remények lenn ...- Ebben a történelmi szituá­cióban éri hazánkat a térség régi rendszereinek összeomlása, an­nak minden megrázkódtató kö­vetkezményével, és megérlelő­dik természetesen az átalakulás követelménye. Tudnivaló, hogy a korhadt gerendák lebontása - mint a városrendezés valóságá­ban is - sokkal nehezebb, oly­kor sokkal veszélyesebb, mint egy új építmény emelése. Mindez azonban közvetlenül nem magyarázza azt, hogy meg­szaporodtak a társadalom, a gazdaság és a politika legkü­lönbözőbb szinterein az erkölcsi normákat sértő jelenségek.- Hadd emlékeztessek rá: Magyarországon a most elhunyt Antall József volt az első és egyetlen miniszterelnök, akinek kormányzása idején egyetlen embert sem végeztek ki. Ez, ha úgy tetszik, a halálos ítéletet el- törlő jogszabály következmé­nye. De látni kell: ez a nagyon humánus intézkedés nem feltét­lenül népszerű. Jómagam is rendre kapok leveleket, ame­lyeknek írói a halálbüntetés visszaállítását, a sokkal szigo­rúbb ítélkezést szorgalmazzák. Okkal kérdezhető: miért viszo­nyulnak így az emberek az át­alakulás idején tapasztalható bűnözéshez?- Egyfelől természetesen azért, mert valóban van bűnö­zési hullám. A terror eszközei­nek felszámolása egyebek közt azzal is jár, hogy a bűnöző ke­vésbé fél a megtorlástól, hiszen az emberi jogi törvények a vé­delem korábban nem ismert le­hetőségeit nyitják meg számára. S megtapasztalva a jogállamot - e lehetőségekkel vissza is él. Másfelől régiónk átalakulása, a határok átjárhatóbbá, sőt át­járhatóvá tétele odavezetett, hogy szökött fegyencek, kato­nák, nemzetközi bűnszövetke­zetek szintén élnek a számukra adott vagy kínálkozó lehetősé­gekkel.-A kérdés azonban nem el­sősorban az, hogy nekünk mindez jó-e vagy rossz. Hanem az: visszatérjünk-e emiatt a ha­tárzárak rendszeréhez, az uta­zási tilalmakhoz, stb. vagy pró­báljunk „csak” disztingválni. Nos, a mai kormányzat ez utób­bit választotta. A közélet színpadán- A jelen problémái elől való kitérés szándéka nélkül is föl kell azonban tenni a kérdést: va­jon a mai politikai közéletben több-e az erkölcsileg kifogásol­ható motívum, mint volt a má­sikban? Ne feledjük: a közvé­lemény számára a világos meg­ítélést sajátos optikai csalódás nehezíti. A régi rendszerben ugyanis a nomenklatúra bűnei­nek elpalástolására kialakult egy finom, majdnem tökéletesen záró mechanizmus. Egy-egy botrány kiszüremlett rajta - az is inkább már csak a fellazulás időszakában -, minden más a párnázott ajtók mögött ért vé­get. Volt persze, aki megúszta az ejnye-ejnyével, volt, aki pártmegrovásban részesült s volt, akinek vétkeit talán csak az objektív történetírás fogja föltárni. A politika az emberek számára a jól szervezett füg- göny-föllebbentés színházi al­kalmaira, a néppel való azono­sulás előadásának jelenetsorára korlátozódott. Az eltérés ettől olyan ritka volt, mint a hamis hang az opera színpadán ... S ha mégis megesett, azonnali süllyesztő és megfelelő zenei effektus volt a kompenzáció.- Ilyen előzmények után a közvélemény hirtelen és várat­lanul szem- és fültanújává vál­hatott annak, hogy a túlnyomó részükben tisztességes, jó szán­dékú, illemtudó, magukat de­mokratáknak tartó emberek a hitük szerinti igazságért nyílt színen vitatkoznak. Sőt - hajba kapnak és nem átallják indula­tos szavakkal is rongálni egy­más idegeit. Vagyis a demokrá­cia szokásos élete került - szinte átmenet nélkül - a képer­nyőre. Olyan közönség elé, amelynek tudatában egyfelől a pártállam anti-parlamentariz- musa élt, másfelől a korábbi diktatúra parlament-ellenes- sége. Nem meglepő, hogy mindez még az 1944-ben az el­lenzéki pártokat betiltó, majd ellenük a terror eszközeit al­kalmazó diktatúrát és a nemzeti egységet a parlamenttel konf­rontáló nyilas gyűlés eszmebó­dulatát megismert emberek számára is megdöbbentő volt. Voltak és vannak azonban a törvényhozás életében olyan közjátékok, vita-szakaszok, amelyek stílusukkal és tartal­mukkal egyaránt ártanak a tör­vényhozás hitelének és presztí­zsének.- Ahogy említettem: a pár­toknak és a választóknak egy­aránt kevés idejük volt 90-ben a szelekcióra. Érthető tehát, hogy a közélet színpadán megjelentek a parlamentáris követelmé­nyekhez nehezen alkalmazkodó - vagy alkalmazkodni nem is akaró -, tapsra, feltűnésre, po­énkodásra vágyó személyiségek is. Jó alkalmat kínálnak az anti- parlamentáris erőknek, hogy rá­juk - az összességében törpe ki­sebbséget alkotókra - utalva próbálják lejáratni a parlamen­tet és mindazt, amit a parlamen­táris demokrácia jelent. Kedvezés és elnézés nélkül Az anyagi természetű vissza­élésekről, jogtalan előnyszerzé­sekről szóló hírek azt sugallják, hogy az, erkölcsi környezet­szennyeződés a közélet felsőbb régióit is veszélyezteti.- A reális megítéléshez fi­gyelembe kell venni, hogy az újonnan alakult vagy újjáalakult pártok közötti harc nem mente­sült az egymás lejáratására irá­nyuló törekvésektől. Ennek je­gyében sötét anyagi manipulá­ciókkal, korrupcióval, vissza­élésekkel vádolták egymást, s a dolog természetéből fakadóan e vádak nagyobb hányada a kor­mánypárti oldalon elhelyezkedő politikusokra hullott.- Úgy vélem, a közéletben szerepet játszók, közéleti pozí­cióba jutottak esetében szinte a világ minden szabad országá­ban fölharsanó vádakról van szó, amelyeket úgy általában elhárítani nem is igen lehet. Ezek kapcsán azonban felfogá­som szerint etikai követelmény az, hogy a vádoló pontosan ne­vezze meg, hogy kit és mivel vá­dol. S amennyiben a felrótt cse­lekedet a jogállam jogszabálya­iba ütközik, vállalja vádjának jogi útra terelését is.- Jómagam egyértelműen er­kölcstelennek és bebizonyított vád esetén lemondatandónak tartom azt a politikust, aki jog­szabályokat sértő, büntetendő anyagi visszaélést követ el. Nemcsak gondolom, hanem ha kell, minden szinten és fórumon képviselem is, hogy a politika ilyen szereplőit minden kedve­zés és elnézés nélkül marasztal­ják el. De ugyanilyen követel­ménynek tartom, hogy ilyen vádak általánosságban ne han­gozhassanak el, s hogy a médi­umokban - konkretizálás nélkül - ne legyen helyük! Tehát a rá­galmazás, a becsületsértés, az alaptalan vádaskodás épp úgy nyerje el a jogállam jogszabá­lyai szerinti büntetést, mint adott esetben a vétkes tett, a bűn és a visszaélés.- Tapasztalatom szerint su­nyi vádaskodással, a rágalomá­rián túltevő mocskolódással sajnos tele van a közéletünk, de nagyon kevés konkretizált, személyre szóló, bizonyítékok­kal alátámasztott vádemelést ismerek.-Személy szerint egyébként amellett vagyok - s örömmel mondhatom, a választott tiszt­ségviselők között e téren nem állok egyedül -, hogy kormány­zati oldalról több kezdeménye­zésre van szükség a közélet megtisztítására, minden vissza­élés földerítésére, bizonyítás esetén pedig a kemény megtor­lásra.- Szilárd meggyőződésem, s ezt nagyon sok múltbeli tény ismeretében állítom, hogy mai közéletünkben megközelítően sincs annyi korrupció, hata­lommal való visszaélés, kapzsi­ság és harácsolás, mint ameny- nyi a múltban - akár a lakásü­gyek és egyéb, az anyagi ha­szonszerzés kategóriájába tar­tozó ügyekben is - retrospekti­ven bizonyítható lehetne, noha elévülés, amnesztia és egyéb okok miatt ma már nem büntet­hető. Azt hiszem, a tények ilyen fajta szembesítése korunk és sajtójának még meg nem oldott nagy feladata. Körvonalazottabb erkölcsi igényt Elnök úr, már jócskán benn­járunk a választási kampány­ban. Lehet, épp ennek részeként fogalmazódik meg, hogy a ve­zető politikai erőknek nem iga­zán szívügyük a választások normális időben és rendben tör­ténő megtartása.- Azt tartom, hogy a demok­rácia próbatétele és legfonto­sabb intézménye az időről-időre periodikusan bekövetkező vá­lasztás, amelynek törvényes le­bonyolítása az átmenet, a de­mokrácia legitimációja. De­mokrácia csak ott van, ahol a népakaratot kétségbevonhatat- lanul tükröző választás lehető­sége fennáll és lefolytatása megtörténik! A demokráciának, minden demokratikus erőnek - legyen bármilyen következmé­nye az illető pártra, irányzatra - több mint illemtani követelmé­nye: létérdeke a választások egyértelmű tisztasága és - mint nálunk is lesz - törvényes idő­pontban és módon való lebo­nyolítása.- Nagyon bízom benne, hogy a pártok között eddig létrejött megállapodások és a reményem szerint ehhez történő csatlako­zások - s netán a további bizto­sítékokat megteremtő kiegészí­tések - hozzájárulhatnak ahhoz, hogy érvényesüljön a magyar parlamentáris demokrácia, ame­lyet a diktatúrákat megdöntő or­szágokban viszonylag a legma­gasabb szintre emelkedettnek ítélnek a szabad országok meg­figyelői. Más szóval: bízom ab­ban, hogy a következő parla­mentnek senki sem vetheti jog­gal a szemére, hogy nem a né­pakarat kifejezője. A népaka­ratról pedig remélem, hogy vá­lasztásról választásra haladva egyre nagyobb és egyre körvo­nalazottabb erkölcsi igényt tá­maszt azokkal a pártokkal és személyekkel szemben, amelye­ket és akiket képviseletével bíz meg a magyar átalakulás és Magyarország felemelkedése érdekében - fejezte be nyilatko­zatát Szabad György. Bajnok Zsolt Hogyan képzeli el az Agrárkamara? Gyógyszertermék marketing program A tél a mezőgazdaságban "holt időnek" számít. A földeket hó borítja, „csupán” az állatok ellátása marad a gazdákra,és felkészülés a tavaszi munkákra. De vajon mire készüljenek a kistermelők? - kérdeztük Kö­rösi Imrét, a Magyar Agrárka­mara elnökét.- A mezőgazdaság úgy lá­tom, jobb, ha a gazdák mini­mum szinten tartják az állatál­lományukat, s ugyanezt teszik a földekkel is. Vagyis minden szem termést betakarítanak, de nem vetnek be ugyanakkora te­rületeket. Az állatállományt azért kell őrizni, s azért nem szabad a tenyészállatokat ki­vágni, mert az ökonómiai prob­lémákat okozhat később, ami­kor már érdemes lesz szaporí­tani az állományt.- Ön szerint mikor lesz ez?- 1994-ben még biztosan nem lehet nyereséges a mező- gazdaság Magyarországon. A földtulajdonváltás 1994 végére befejeződik, s reméljük, hogy az évek óta tartó aszály is véget ér. S akkor már „csak” a megfe­lelő agrárfinanszírozási rend­szert kell kialakítani ahhoz, hogy az ágazat talpra állhasson. A mezőgazdaságot sújtó hibás döntések mára oda vezettek, hogy tejből, cukorból, búzából behozatalra szorul az ország, s hogy ma Magyarországon drá­gább a gabona, mint a világpia­con.- Milyen agrárfinanszírozási rendszer segíthetne a mezőgaz­daság gondjain?- Mindenekelőtt a kisterme­lőket kell pénzhez juttatni. Je­lenleg a bankoknak nem áll érdekükben, hogy hitelt folyó­sítsanak a részükre. Miért is tennék, amikor az állami kibocsátású értékpapí­rokba is befektethetik a pén­züket? Kockázat nélkül, na­gyobb nyereséggel, mint amennyi a hitelkamatokból származna. Ráadásul a mező- gazdaságban éven túli hite­lekre van szükség, ami külö­nösen kedvezőtlen a bankok számára.- Az adórendszer is hátrál­tatja a kis- és középvállalko­zások működését, fejlődését. A tíz százalékos élelmi­szer-áfa egyenesen gyaláza­tos! Máshol ilyen vagy egyál­talán nem létezik, vagy ala­csonyabb a mértéke. Domi Zsuzsa Jövőre a Kereskedelemfej­lesztési Alapból 180 millió fo­rintot fordítanak a magyar élel­miszerek, 210 millió forintot pedig a magyar gyógyszerter­mékek exportbővítését szolgáló úgynevezett kollektív marke­ting programra. Tóthné Pásztor Zsuzsa, a Külgazdasági Minisztérium fő­osztályvezetője elmondta, hogy a kollektív élelmiszerprogram hároméves időszakra készült, és a fontosabb exportpiacokon a magyar élelmiszer ismertségét, piaci pozícióit kívánja javítani, illetve új piacok feltárásában közreműködni. Kiemelkedő je­lentősége volt a FÁK-orszá- gokban a gabonaértékesítés le­hetőségeiről készült piackuta­tásnak, valamint az egyik leg­nagyobb húsexportáló ország, Dánia marketing tapasztalatai átadásának a magyar húsipari cégeknek. Kialakították a ma­gyar élelmiszerek minőség és eredetjelző védjegyét is, amely­nek elkészült speciális kritéri­umrendszere is. Jövőre a holland húsiparról készül el a marketing tapaszta­latokat feldolgozó tanulmány, és tervek szerint a friss gyü­mölcs értékesítésében élen járó Izrael és Új-Zéland közöspiaci tapasztalatai is bemutatásra ke­rülnek. Cél, hogy a minőség és az eredetjelző védjegyet mind belföldön, mind külföldön be­vezessék. A gyógyszer-marketing programot másfél évre dolgoz­ták ki, és három termékcso­portra, a gyógyszerekre, a gyógyhatású készítményekre és a gyógynövényekre vonatkozik. Első lépésben elkészül az ága­zat magyarországi helyzetét felmérő piackutató tanulmány, s ezeket követi a főbb exportpia­cok, hangsúlyosan a FÁK köz­társaságokra vonatkozó piacku­tató tanulmányok elkészítése. Mindkét marketing program elsődleges célja az exportlehe­tőségek bővítése, hiszen az utóbbi években visszaesett a magyar értékesítés. Az élelmi­szeripar az idén az elmúlt évi 2,7 milliárd dolláros exportnál várhatóan 36 százalékkal keve­sebbet teljesít. Nincsenek pontos adatok a magyar gyógyszerexport nagy­ságáról, itt az egyik legjelentő­sebb piacnak számító FÁK ex­port idei várható nagysága 40 millió dollár.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents