Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-03 / 2. szám

6 aj Dunántúli napló Közélet 1994. január 3., hétfő Családi támaszt vár a világ? A kérdést annak idején már Cicero is feltette: meg tudja-e oldani a család azt, amit Róma nem tud? A szándék éppen eb­ből következően nyilvánvaló: az ENSZ közgyűlése azért mi­nősítette 1994-et a család nem­zetközi évének, hogy újból tu­datára ébressze az emberiséget: a család a társadalom alapvető sejtje, s egyben a demokrácia legkisebb eleme, amelynek an­nál nagyobb a közösségformáló szerepe, minél több közös gonddal küszködik a világ. Ez az egyetlen érv önmagá­ban válasz arra: miért éppen az új évre esett a választás? A pápa pontosan fogalmazott, amikor arra hivatkozva fejezte ki egyetértését a világszervezet céljaival, hogy abban a válság­ban, amelyet az emberiség je­lenleg átél, „meghatározó a csa­ládjelentősége”, mivel az „hoz­zájárulhat a világ békés jövőjé- hez”, mint „a szolidaritás, a be­fogadás és a testvériség megtes­tesítője”. Tehát a társadalom kér iga­zában még többet a családtól? Valójában igen, mert egy ösz- szekuszálódott világ keres tá­maszt legalább a családok ösz- szetartó képességében. S mit ajánlhat ezért cserébe a világ? Tiszteletet azok iránt, akik fenntartják és összetartják a családokat, bármi történik is körülöttük. Kézzelfogható se­gítséget azoknak, akiket a leg­inkább sújt egyénileg a közös­ségek válsága. Kocsis Tamás Ki mit remél az új évben ? Mit remélnek Nyugat-Euró- pában 1994-től? A német Sample közvéleménykutató in­tézet szerint a legtöbben egész­séget, boldogulást önmaguk és családjuk számára, s mindennek a megvalósításához munkalehe­tőséget. A megkérdezettek 66 száza­léka tette kívánságai élére az egészséget, pontosan fele so­rolta legfontosabb céljai közé, hogy biztosítsa a maga és sző­kébb családja boldogságát.39 százalékuk pedig az új év meg­határozóan fontos reménységei közé számítja azt,hogy sikerül­jön végre megállítani a gazda­ság világméretű visszaesését, s ennek részeként kevesebb le­gyen kontinensünkön is a mun­kanélküli. Érthetően Európa nyugati felében is sokakat nyugtalanít a balkáni tűzfészek: a közvéle­ménykutatás tanulsága szerint a lakosság 31 százaléka sürgeti a boszniai háború befejezését. De alig vannak kevesebben azok, akik belső biztonságra és békére vágynak: a megkérdezettek 27 százaléka 1994-es reményei közé besorolta azt is, hogy csökkenjen a bűnözés; 20 száza­léka pedig, hogy szűnjék meg az idegengyűlölet, a faji gyűlöl­ködés minden formája. A „zöldek” örömére ma már a nyugat-európai közvélemény negyede kiáll a környezet­szennyeződés megállítása mel- lett.A gazdasági problémák is­meretét jelzi, hogy a megkérde­zettnek csupán 19 százaléka ra­gaszkodik jövedelmének 1994 évi feltétlen emeléséhez; mind­össze 12 százalékuk remél sokat az új évtől karrierje szempont­jából; 4 százalék hisz a több szabadidő lehetőségében,s mindössze 1 százalék szeretné, hogy csökkenjen a munkaidő. Vagyis - állapítják meg a közvéleménykutatók - Nyu- gat-Európa a realitások ismere­tében indul neki 1994-nek, s éppen ez jogosítja fel arra, hogy reménykedjék. Jelentősen fejlődött az infrastruktúra Tavaly a KSH adatai szerint az összes beruházások volu­mene az 1992-essel azonos nagyságú volt, azonban ezen belül nőtt az infrastrukturális beruházások aránya - állapítja meg a Központi Statisztikai Hi­vatal közleménye. Az infrastruktúra-hálózat fejlesztése 1993-ban hatással volt a beruházások élénkülé­sére. Az első három negyedév­ben beruházott 242,6 milliárd forintból a szállítás, a raktáro­zás, a posta és a távközlés, va­lamint a villamosenergia-, gőz-, hő- és vízellátás beruhá­zásaira jutott a teljes összeg 37 százaléka, Az országos közúthálózat hossza 100 négyzetkilométe­renként átlagosan 33,2 kilomé­ter. Az úthálózat kiépítettsége a nyugati, északi megyékben az átlagnál magasabb, míg a déli, délkeleti megyékben az átlagnál alacsonyabb.Az or­szág vízvezetékhálózatának hossza 1992-ben meghaladta az 55 ezer kilométert. Az el­múlt négy évben több mint 4000 kilométer hálózat épült meg, s az ország településeinek 89 százaléka rendelkezik veze­tékes ivóvízzel. A közüzemi hálózatba a lakások háromne­gyed része, közel 3 millió lakás van bekötve. A közüzemi csatornahálózat hossza ’92-ben 16 ezer kilomé­ter volt. Az utolsó három év­ben 1875 kilométer csatornahá­lózat épült ki s ezzel a közcsa­torna hálózatba bekapcsolt la­kások száma 1,6 millióról 1,7 millióra emelkedett. Ez azt je­lenti, hogy a lakások 43 száza­léka csatornázott. Az ország összes településének 17 száza­lékában van zárt közcsatorna hálózat. Tavaly 589 település rendel­kezett vezetékes gázszolgálta­tással, közülük 172 települést 1989 óta kapcsoltak be. A gáz­cső-hálózat kiépítése az elmúlt években - főként a községek­ben - gyors ütemben haladt: kétszer olyan hosszú hálózatot építettek ki, mint például 1989-ben. 1992 év végén a csőhálózat hossza közel 30 ezer kilométert tett ki, és 1,8 millió háztartáshoz jutottak el. A távközlési szolgáltatások egyes területeinek a kiépített­sége, korszerűsége - az utóbbi évek számottevő fejlesztési eredményei ellenére vegyes képet mutat. A telefon ellátott­ság az elmúlt négy év során 18 százalékkal javult: 1992 végén közel 20 távbeszélőhely jutott 100 lakosra. A fejlődés Buda­pesten, Győr-Moson-Sopron és Vas megyében volt a leggyor­sabb ütemű. 1992-ben már 40 százalékkal több, összesen 1,3 millió főállomás működött az országban, mint 1989-ben. A főállomások 74 százalékát laká­sokon, 24 százalékát pedig kö- zületeknél szerelték fel. A nyil­vános állomások száma megkö­zelítette a 28 ezret. Jelentősen nőtt a távhívásba kapcsolt főál­lomások száma is. Amíg 1989-ben a főállomások 85,5 százalékát, addig 1992-ben már 90,1 százalékát lehetett közvet­lenül távhívással elérni. A lakásépítés visszaesése az előző éveknél jóval kisebb volt, és az év során egyre több és több lakásépítési engedélyt ad­tak ki negyedévente. 1993 szep­temberéig 12 ezer lakást építet­tek az országban. Magyarország jóindulattal viseltetik szomszédai iránt Történelmi kiegyezésre van szükség Az Országgyűlés Külügyi Bizottsága az eltelt esztendőben eleget tett a törvényhozási munkából reá háruló feladatok­nak, és a külpolitikát illetően olyannyira fontos konszenzus újrateremtésének fórumaként is jól vizsgázott. így értékelte a testület idei munkáját Kovács László a bi­zottság elnöke. Nagyobb empátiával A testület idei napirendjén szerepelt előterjesztések sorá­ban Kovács László elsőként em­lítette Magyarország bizton­ságpolitikájának alapelveit, amelyeket utóbb beható vita után jóváhagyott a Ház. Az alapelvek legfontosabb üzenete, hogy Magyarország jóindulattal viseltetik szomszédai iránt és nem fabrikál ellenségképet. Ha­sonlóan nagy jelentőséggel bír­nak az idén ratifikált különféle nemzetközi szerződések. Ezek közül a bizottság elnöke kie­melte: hazánk társulási szerző­dését az Európai Unióval, il­letve az európai szabadkereske­delmi társulással, a visegrádi országok szabadkereskedelmi megállapodását, a szomszédok­kal kötött kétoldalú alapszerző­dések sorát, a magyar-szlovén kisebbségvédelmi egyezményt és az idén megerősített beruhá­zásvédelmi szerződéseket. A bizottság konszenzuste­remtő ténykedésének példája­ként a Szlovákia, illetve Romá­nia európa-tanácsi felvételével kapcsolatos magyar álláspont kialakítását említette a politi­kus. Bár voltak azzal ellentétes felvetések is, a magyar külpoli­tika végül is nem törekedett vé­tóra, illetve a két szomszéd be­fogadásának lassítására. Ehe­lyett a hangsúlyt számonkérhető normák kidolgozására helyezte. Egy kérdésre válaszolva Ko­vács László röviden kitért Horn Gyula szocialista pártelnök azon kijelentésére, miszerint történelmi kiegyezésre van szükség Magyarország és szom­szédai között. A politikus meg­jegyezte, hogy nagyjából a kormánykoalíció is hasonlóan gondolja ezt. A különbségek nem is annyira a célok megfo­galmazásában, mint inkább a módszerekben mutatkoznak, így például a Szocialista Párt kívánatosnak tartaná, hogy a szomszédok nagyobb empátiás készséggel közelítsenek egy­máshoz. Üdvös lenne emellett olyan magyar gesztusokat tenni a szomszédok irányába, ame­lyek a kölcsönös érdekek felis­merését tükrözik, és ezáltal a hosszú távú magyar nemzeti ér­dekeket is szolgálják. Megszí­velendő tanácsként említette a politikus azt is, hogy célszerű tartózkodni a félreérthető külpo­litikai nyilatkozatoktól. Külö­nösen egy olyan régióban, ahol amúgy is megvan a hajlam arra, hogy mindent félreértsenek, ami csak félreérthető. Zsirinovszkij jelenség Ugyancsak egy kérdésre vá­laszolva Kovács László nagyon károsnak ítélte, hogy a liberális pártok megtorpedózták a ma­gyarországi kisebbségek par­lamenti képviseletének eredeti tervezetét. A Külügyi Bizottság elnöke hozzátette: nem is tudja igazán, hogy a két liberális párt miért nem fogadta el a terveze­tet. A nagykövetjelölt-meghall- gatások és a külföldi partnerek­kel folytatott megbeszélések mellett a bizottság időt szakított arra is, hogy világpolitikai lép­tékű fejleményeket is áttekint­sen. így például a közelmúltban vitatták meg - a Külügyminisz­térium készséges együttműkö­désével - az oroszországi fej­lemények hatását a magyar kül­politikára. Ennek kapcsán kér­désre válaszolva Kovács László hangoztatta: a Zsirinovsz­kij-féle párt előretörése egye­lőre nem jelent közvetlen ve­szélyt Magyarország^számára. Személyes értékelése szerint az erős elnöki hatalmat biztosító alkotmány, illetve a törvényho­zásba bejutott pártok sokszínű­sége kellő ellensúlyt képez. Hosszabb távon viszont kedve­zőtlenebb a kép. A szinte meg­oldhatatlan szociális gondok mellett ugyanis, Zsirinovszkij előretörését segítette az a nosz­talgia, amely az elvesztett biro­dalmi pozíciók iránt él Oroszor- szágban.Ez a fajta mentalitás táplálhatja az orz külpolitika expanzív jellegét. Ha ez így tör­ténik, akkor az a kérdés, hogy a befolyási övezet megszerzésére irányuló törekvés meddig nyúj­tózkodik. Partnerség a békéért Kérdésre válaszolva Kovács László kitért Magyarország és a NATO viszonyára is. Vélemé­nye szerint Közép-Kelet-Eu- rópa valós biztonsági igényei­nek megfelel a Clinton elnök ál­tal előterjesztett Partnerség a békéért koncepció Ez ugyanis szoros együttmű­ködési lehetőséget kínál a NATO-val, ami segíti a bizton­ságpolitikai kapcsolatok fejlő­dését. Fontos az is, hogy ez a meg­oldás nem kelt bizalmatlansá­got, feszültséget az esetleg kí- vülmaradók körében. Ez külö­nösen akkor fontos, ha törté­nelmi problémákkal megvert szomszédokról van szó. A politikus hozzáfűzte még, hogy a januári NATO-csúcs után a tervek szerint a Külügyi Bizottság napirendjére tűzi a biztonságpolitikai kérdések át­fogó elemzését. Tisztelet a túlélőknek Négy kontinensnek operagála Négy kontinensre kiterjedő operagála. Az afrikai éhezőkért rendezett emlékezetes könny­űzenei gálához fogható. Ám most az opera és a komolyzene képviselői, világsztárok, mint Giuseppe De Stefano, Renata Scotto, Jósé Carreras, Lola Greco, Luigi Alva, Victoria de Los Angeles, Placido Domingo és sokan mások a boszniai me­nekültekért és éhezőkért lépnek fel egy"világméretű jótékony- sági koncerten. Azaz, hogy nem is egy kon­certről van szó. Hiszen Szaraje­vóban, Salzburgban, Rómában, Velencében, Turkuban, New Yorkban - és Budapesten (ja­nuár 3-án, az Operaházban) zaj­lik majd egy-egy előadás. Ezekből a koncertekből válo­gatott 80 perc látható, hallható majd január 5-én a világ számos tévéműsorában. Közvetíti az Eurovizió, a sza­rajevói tévé. Átveszi több ame­rikai és arab állomás. S termé­szetesen a Magyar Televízió is, az egyes csatornán, 20 óra 40 perces kezdettel. És éppen a magyar operaházi gála szolgáltatja az euroviziós közvetítés utolsó 15 percét, Mahler II. szimfóniájának utolsó tételét a Filharmóniai Társaság Zenekarának előadá­sában, Stefano Pellegrino ve­zényletével. Á szólista Komlósi Ildikó. A szimfónia kórusát pedig három­százan éneklik egyszerre a Bu­dapesti Operaházban és a szara­jevói székesegyházban. Tisztelet a túlélőknek, ezt a címet adták a nagyszabású gá­lának. Amelynek célja, hogy a részvét, a segítőszándék felkel­tése mellett érzékeltesse a volt Jugoszlávia területén élők kö­zös veszélyeztetettségét. Ezt idézve csendülnek fel muszlim, zsidó és keresztény dallamok is. A háború ártatlan áldozatainak emléke előtt tisztelegve a szara­jevói gyermekkórus két dalt ad elő. Feltéve, hogy nem akadá­lyozzák őket ebben a harci ese­mények. Ausztria nem tiltakozik Olasz kormánymérleg Ausztria egyelőre nem fordul a hágai Nemzetközi Bírósághoz a Dél-tiroli Néppárt (SVP) által hátrányosan megkülönböztető- nek tartott új olasz választási törvény ügyében. Ez tűnik ki Andreas Kitolnak, az Osztrák Néppárt (ÖVP) külügyi szóvi­vőjének interjújából, amelyet a Die Presse közölt. Az SVP sze­rint az új olasz választási tör­vény korlátozza a dél-tiroli ki­sebbségek jogait, és a mandá­tumok egynegyedétől meg­fosztja őket azzal a korlátozó rendelkezéssel, hogy egy párt­nak legkevesebb a szavazatok 4 százalékát meg kell szereznie ahhoz, hogy képviselői helyhez juthasson. A Dél-Tirol német ajkú lakosságát tömörítő párt egyik lehetséges ellenlépésnek nevezte a hágai bíróság megke­resését. Az olasz kormány befejezte küldetését és mostantól bármely pillanatban kész távozni - jelen­tette ki Carlo Azeglio Ciampi miniszterelnök, megvonva 8 hónapja hivatalban lévő kor­mányának mérlegét. A miniszterelnök az állama­dósság növekedésének megállí­tását, az infláció megfékezését, a privatizáció elindítását, a tit­kosszolgálatok megreformálá­sát és a választójogi reformot nevezte meg átmeneti kor­mánya legfontosabb eredmé­nyei közt. A jegybank volt elnöke által vezetett szakértői kabinet április 29-én váltotta fel a korrupciós botrányokba belebukott koalí­ciós kormányt azzal az ígérettel, hogy átvezeti az országot a vá­lasztásokig hátralévő idősza­kon. Kabinetkérdések A gyermekek jogai A magyar kormány képvise­lője 1990. március 14-én írta alá a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményt. A doku­mentum a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezsé­gokmányával, illetve az Emberi Jogok és Alapvető Szabadság- jogok Védelméről szóló egyezménnyel összhangban szabályozza a gyermekek jo­gait, mint olyan emberi jogokat, amelyek speciális garanciákat és védelmet igényelnek a jogal­kotás és jogalkalmazás területén egyaránt. Az egyezmény rögzíti, hogy tiszteletben kell tartani a gyer­mek személyazonosságát, s el kell ismerni a jogát a szociális biztonságra, a családban nevel­kedésre, arra, hogy minden őt érintő kérdésben szabadon ki­nyilváníthassa véleményét Az egyezményhez való csat­lakozást a magyar kormány so­hasem puszta formalitásnak te­kintette, hanem kötelezettség­vállalásnak arra, hogy a hazai családjogi szabályokat össz­hangba hozza az ÉNSZ okmá­nyokba foglalt követelmények­kel. Ezt tette a kabinet múlt heti ülésén is, amikor módosította a családjogi törvényt, s egyben kimondta, hogy a jövőben nem születhet a gyermekek jogait érintő olyan jogszabály, amely figyelmen kívül hagyja a nem­zetközi egyezmény rendelkezé­seit. A szakértők véleménye sze­rint a magyar családjogi törvény alapvetően megfelel a nemzet­közi normáknak. Miért foglal­kozott vele akkor mégis a kor­mány? Azért, mert úgy találta, hogy a gyermeki jogok szabá­lyozása és az ezzel összefüggő jogi garanciák hiányosak. A szabályozásnak a gyermek in­kább tárgya, mint alanya, nin­csen olyan általános szabály, amely biztosítaná a gyermek vé­leménynyilvánítási jogát az őt érintő lényeges kérdések eldön­tésében. Ezen a helyzeten kívánt vál­toztatni a kormány,amikor alapvető célként jelölte meg, hogy a gyermek, mint autonóm személyiség aktívan részt ve­hessen a sorsát érintő kérdések eldöntésében, a mindennapok problémáitól kezdve a pályavá­lasztásig, vagy akár a szülői ház elhagyásáig. A gyermeket - életkorának és érettségének megfelelően - tájékoztatni kell az őt érintő kérdésekről, be kell vonni a vele kapcsolatos döntési folyamatba. Bizonyos alapvető, sorsdöntő kérdések a 14. életév betöltése után nem rendezhetők a gyermek egyetértése, belee­gyezése nélkül. A hatályos rendelkezések szerint, ha a szülők különvál­nak, úgy a szülői felügyeletet az a fél gyakorolja, akihez a gyer­meket elhelyezték. A házasság felbontásakor lehetőség van arra, hogy a szülők - akár peren kívül - megállapodjanak a gyermek elhelyezéséről és ezzel összefüggésben a közös szülői felügyeletről. Ez utóbbi garan­ciát jelent arra, hogy a gyermek intenzív személyes kapcsolat­ban marad a különélő szülőjével is. A szülői felügyelettel és a gyermekelhelyezéssel kapcsola­tos ügyekben a bíróságnak és a gyámhatóságnak indokolt eset­ben meg kell hallgatnia a gyer­meket is. Ugyanígy az apai el­ismerés, az örökbefogadás so­rán sem mellőzhető a 14. életé­vét betöltött gyermek meghall­gatása, véleményének figye­lembevétele. Mint ahogy nem hozható döntés a pályaválasz­tásról sem a gyermek tudta nél­kül, akarata, hajlama ellenére. A 16. életévét betöltött gyermek viszont lehetőséget kap az önálló munkavállalásra. A mindennapok nyelvére le­fordítva: a szülőnek a gyerme­két olyan partnernek kell tekin­tenie, akivel a legkényesebb kérdéseket is meg lehet, s meg is kell vitatni. Egy társadalom gyermekei jogainak védelmével saját önbecsülését gazdagítja. Juhász Judit kormányszóvivő

Next

/
Thumbnails
Contents