Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-03 / 2. szám

1994. január 3., hétfő A mai nap új Dunántúli napló 5 Az adóhatóság január 15-ig haladékot adott, addig elfogadja az egyéni számlát Taxisblokád nem lesz, de óra sincs Valamennyi személyfuva­rozó cég azt állítja, rosszindu­latú az az elterjedt hír, misze­rint a taxisok újabb biokádra készülnek. Azt viszont már nem tagadják, kellemetlenül érinti a vállalkozókat a taxa­méter hiánya, amelyet január elsejétől kötelezően használ­niuk kellene. A taxisokkal megint ki van szúrva - mondja a pécsi volá- nos, aki hetek óta hiába várja, hogy a hatóságok által elfoga­dott adattárolós, számlaadó ta­xaméterét beszereljék kocsi­jába. De emiatt nem fogunk sztrájkolni - magyarázza to­vább abban viszont remény­kedünk, ha a következő napok­ban sem kapjuk meg az órákat, az APEH elnéző lesz. A hatóság döntése értelmé­ben ugyanis szeptember vége volt az a határidő, amelynek ér­telmében a taxisok az óra be­szerzéséhez 30 ezer forintos kedvezményt kaptak. A hatóság viszont nehezen döntötte el, me­lyek azok a típusok, amelyet engedélyez, így azután kényte­len volt a határidőt módosítani, december 31-ig meghosszabí- tani. Ahogy közeledett az idő­pont, úgy sokasodtak a megren­delések, a gyártó cégek nem bír­ták az iramot, több hétig kellett várni az órákra. Gulyás István, aki Pécsett vállalta a beszere­lést, elmondja, a szolnoki gyártó, az Elektrosoft Rt. azért nem tudja már hosszú idő óta kielégíteni megrendelőit, mert egy fontos alkatrészt Németor­szágból nem kaptak meg. Egyébként a baranyai megye- székhelyen közlekedő 460 taxi­ból csak 120 rendelkezik az új mérőműszerrel, a többibe ja­nuár első napjaiban szerelik majd be. Lippai György, a helyi taxis­kamara elnöke viszont azt re­méli, a hatóság nem fog bün­tetni, hiszen nem a személyfu­varozókon múlott, hogy a jog­szabályban előírtakat nem tud­ják betartani. Elnézőek leszünk - mondja Burgmann György, a megyei adóhivatal osztályveze­tője, akinél még újév előtt ér­deklődtünk. De csak azokkal szemben, akik igazolni tudják, hogy december végéig befizet­ték a taxaméter árát, viszont egyéni számlát akkor is adni kell. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőr­zési Hivatal, a pénzügyi kor­mányzat döntésével összhang­ban, tájékoztatja a személy­taxi-szolgáltatást végzőket, hogy a taxaméterek határidőre történő beszerelésének és hite­lesítésének nehézségeire tekin­tettel 1994. január 15-ig nem bírságolja azokat a taxisokat, akik 1993-ban igazoltan meg­rendelték a taxaméterek besze­relését, de a forgalmazó, illetve a szerviz azt csak a fenti időpon­tig végzi el. A forgalmazók által igénybe vehető kedvezmény az 1993. december 31-e után be­szerelt taxaméterek esetében a PM-rendelet szerint változatla­nul 20 ezer forint. Az APEH is­mételten felhívja a figyelmet arra, hogy a nyugta­adási kötelezettség teljesítésére csak a hivatal által jóváhagyott készüléktípusok alkalmazhatók (Printax, Rase 93, Ecometer NT-93, Hale MCT-04, Fevita-X, Digtaxi-Print). B. G. A Volán taxik egy részében már üzemel az új óra Fotó: Läufer Néhány értékes darab és gyűjtőjük, a pécsi Kovács György Fotó: Läufer László Élve a régi holmik szeretetében írógépmúzeum Pécsett? Privatizálódó tejipar Az új évben minden bizony­nyal felgyorsul a tejipar privati­zációja, miután várhatóan janu­árban befejeződik valamennyi cég társasággá alakítása és meg­történik a decentralizált üzemek értékesítése is - mondta el Szil- vássy Gábor, a Földművelésü­gyi Minisztérium főosztályve­zetője az MTI munkatársának. Az átalakulásnak és a tulaj­donváltásnak köszönhetően megindulhat az ágazat fejlő­dése, az új társaságoknak azon­ban számos problémával kell majd szembenézniük. Az elmúlt években jelentősen csökkent a tejtermelés és feldolgozás jöve­delmezősége, a belföldi fo­gyasztás drasztikusan - másfél év alatt megközelítően a 60 szá­zalékára - esett vissza, a ke­let-európai piacok jelentős része elveszett és a hazai piacon meg­jelentek a külföldi termékek. Várhatóan azok a cégek tud­nak majd eredményesen tevé­kenykedni, amelyek a nyu­gat-európaihoz hasonló minő­ségű terméket állítanak elő és megszervezik a termelési hátte­rét is, valamint a minőségen túl a marketingre, a reklámra és a csomagolásra is figyelmet fordí­tanak. Az első tapasztalatok a kül­földi befektetőkről kedvezőek, nem bizonyult ugyanis valósnak az a félelem, mely szerint a kül­földiek a hazai gyártás fejlesz­tése helyett csak piacot keres­nek termékeiknek. A befektetők egy része a termelők támogatá­sának és a termelés megszerve­zésének szükségességét is fel­ismerte. A tárca a privatizáció során az árbevétel nagysága helyett a hosszú távú működőképesség biztosítását tartja elsőrendűnek, ami a megfelelő tulajdonosi struktúrával biztosítható. A cé­gek részvényeinek 25 százalé­kát plusz egy szavazatot minden vállalatnál a termelőknek tarta­nak fenn, az érdeklődés azon­ban ennél is nagyobb. Kevesen beszélnek oly szere­tettel a régi holmikról, mint Kovács György. A nyolcvana­dik életéve felé ballagó neves pécsi műszerész ipartörténeti remekekkel vette körül magát, s gyűjtőszenvedélye valahogy sok minden mellett az írógé­pekre koncentrálódott. Sem a British Múzeumban, sem a vi­lág egyik legnagyobb technikai múzeumában, a müncheni De­utsches Museum-ban nincs annyi régi szép írógép, mint az ő tulajdonában. Holt és ma még élő márkane­vek: Perveo, Halda, S.P.Blick, Remington, The Oliver Typew­riter, Yost, Adler, Smita Pre­mier No 5, Frolio, Corona, Tor­pedo, Continental, Wanderer, Mignon stb. Felsorolni is lehetetlen egy ilyen írás keretében. Minden­esetre a másfélszáz öreg masina többsége matuzsálemkorú a maga nemében. Akad köztük fabillentyűs, akad vakírógép, vagy ami Kovács úrnak a leg­kedvesebb - a Yost Premier ­amelyik igen furcsa mechaniz­musával a ráció csodája. Kör alakban, alulról fölfelé ütnek raffinált műszaki megoldással a billentyűi, külön a nagybetűsök, külön a kisbetűsök. (Rubik kockájához hasonlítanám ötle­tességét.) Yost valaha a Re­mington gyár konstruktőre volt, onnan kivált, s a maga alapította gyárából kerültek ki e ritkasá­gok. Sokan és sokszor megkör­nyékezték Kovács Györgyöt, aki esetenként egy-egy kiállí­tásra el is vitt írógépeiből néhá­nyat. (Különben igen szép var­rógépgyűjteménye is akad, de régi holmijai között mutatta az 1848-ból származó oroszor­szági kapcsos teásdobozt is, me­lyet talán éppen egy cári tiszt csicskása hozott el Magyaror­szágra e történelmi dátum okán. Akad múltszázadi sajátos szá­mológépe: a fadoboz vagy öt­ven kilós. S őrzi holmijai között az első magyar táskarádiót.) Lakásán és a Jókai utcai üzle­tében sorakoznak matuzsálem írógépei, utóbbi helyen bárki megtekintheti e csodákat, me­lyeket értelemszerűen nagyon félt, s mint mondotta, amíg él, nem szeretne megválni egyiktől sem. Persze ki tudja: lehet, hogy egyszer egy világhírű író­gép-múzeum alapjait veti meg vele itt Pécsett. Csak tudná biz­tosan, hogy vigyáznak rá, s úgy őrzik majd, s úgy tekintenek minden darabra, ahogyan ő. Azt már alig merem megem­líteni, amit talán már minden pécsi tud Kovács Györgyről: senior úszók világversenyeire jár - karnyújtásnyira tőle a vi­lágbajnoki cím -, s ilyen útjai alkalmával, ha van módja és le­hetősége, az írógépeit, s az író­gépekről való könyveit, szak- irodalmát is szaporítja. Mind­ezekből kiolvasható, hogy az első írógépek konstuktőrei kö­zött magyar ember is akad: Kempelen Farkas egy vak le­ányka számára szerkesztette masináját éppen kétszáz eszten­deje. Kozma Ferenc Nincs más út, ezen kell közlekedni Lassan, zötykölődve gördül­nek tova az autók Pécs közmű­építéstől feltúrt, kátyús, hepe-hupás útjain. Néhány mé­ternyi totyogás után megakad a kerék egy gödörnél. Hirtelen kormány rántás. Nyögnek a ru­gók, a lengéscsillapítók és mo­rognak a csapágyak. Az utasok gyomrában rendeződik az étel. A hátsó ülésen síró-rívó gye­rekét hallva az autós hangosan szitkozódik. Szidja a várost, az építőket, a környéket és min­denkit, aki az eszébe jut. A so­kadik rázatón átevickélve ki­szól a munkásoknak. Azok csak visszamosolyognak. Nem az ő gondjuk. Az autós dühöng az áldatlan állapotok miatt. Félti az autóját, az újat, a traga­csot, de nincs más út, ezen kell végigaraszolnia. Atkozza a ha­tóságot, az adót, a biztosítást. Ki vállal itt kockázatot? Csak ő, aki már majd egy éve nyúzza értelmetlenül az au­tóját. Az ő kocsija öregszik bele a többszörös igénybevé­telbe. Az előtte haladó mérgé­ben a kormányt ütögeti. Az van kéznél. Jövőre cserélhet futó­művet, kormányművet, lengés- csillapítót, csapágyakat, össze­kötőt, gömbcsuklót, mielőtt vizsgára viszi az éveket öre­gedő autóját. Az autósok dü- höngenek? És a környéken la­kók? Keresik a hazavezető utat a sárban. A felárkolt, átvágott utak helyreállítására még sokáig kell várni. Közép-Daindolba még mindig nem tudnak fel­menni az autók, de nem a hó miatt. A fuvarozók nem vállal­nak szállítást, a taxikból az út- torkolatnál kiszállnak a meg­értő utasok. Aki hónapokon át szenved a közlekedési nehéz­ségektől, azt nem nyugtatja meg a szó. Naponta találkozik a változatlan állapotokkal. A vállalkozó? Hol a felelős­sége? ő a maga részéről elin­tézte a határidő kitolásával. De talán még a megbízó sem ta­lálja. A rosszul betemetett ár­kot átmenetileg betakarta a hó, a jég, de az olvadástól besüp­ped, járhatatlan. Már a hatóság autója is fennakadt. Az országos közlekedési utakat a Közúti Igazgatóság felügyeli, így a Magyarürögi utat is. A mellékutak, dűlőutak Pécs városáé, ám a kivitelező cserben hagyta a várost és la­kosságát. Ezt látja a Városfej­lesztési és Üzemeltetési Iroda, de a Városgondnokság is. Bün­tetést szorgalmaznak. Többször szóvá tették a pé­csi Nagy Imre útnak a Keszűi út és Maiéter Pál utca közötti szakaszának zsúfolt forgalmát, átbocsájtó képességét. Hosszú sorban állnak az autók, buszok. A megoldás egyelőre várat magára. Rozvány Gy. Novembertől növekedett a forgalom Csendes év a vámosoknál Nem történt semmi szenzá­ció az elmúlt évben, nem vol­tak nagy fogások, a vámosok szerint csendesen telt el az 1993-as év. Igaz, déli határ- szakaszunkon, a Dunától nyugatra tulajdonképpen csak a drávaszabolcsi bonyolít le forgalmat, ott is inkább a horvát bevásárlók jelentenek munkát a pénzügyőröknek. Az év első felében Horvátor­szágból jóval többen jöttek, mint a másodikban. Ez persze érthető is, akkoriban még nem volt érvényben a jövedéki tör­vény, a szesz- és a dohányáruk csempészése még jó üzletnek bizonyult. A vámosok az ilyen szándékkal érkezettek közül el is kaptak néhányat, de igazán nagy fogást nem csináltak. Leg­többen azért hoztak be ezekből az árucikkekből a megengedett­nél nagyobb mennyiséget, hogy az eladásukból szerzett pénzen élelmiszert vásároljanak. A jö­vedéki törvény életbe lépése ezt a csatornát is elzárta, engedély nélkül ősztől fogva nem lehet árusítani szesz- és dohányipari termékeket, a vámhatóságok szigorúan ellenőriznek. November elsejétől viszont Horvátországban a pénzügyi kormányzat felszabadította az addig zárolt devizaszámlákat, akinek volt, ezer márkát kivihe­tett az országból. A drávasza­bolcsi határátkelőnél ekkortól kezdve ugrásszerűen megnöve­kedett a forgalom, napi 6-10 ezer ember jött délről bevásá­rolni, a vámosok alig győzték az ellenőrzést. Tartott ez kará­csonyig, az ünnepeken már nem sok dolguk akadt a határőrök­nek. Szinte ugyanez zajlott le szilveszter előtt, újév napján már csak a horvát vendégmun­kásokkal akadt dolguk az ott szolgálatot teljesítőknek. Hogy mire számítanak az idén? Azt szeretnék, ha ez az év is csendben, nagyobb „balhék” nélkül telne el. B. G. Kicsinyke nagyvásár Napsütéses sárdagasztás Pécsett Az újév első nagyvására al­kalmával végre nem volt „semmilyen vasárnap”, se bronz, se ezüst, se arany - egy­szerűen csak a vaSARnap volt, a kiadós eső elmúltával. Mindez meg is látszott a pé­csi vásártér kínálatán és keresle­tén is. Szinte élményszámba ment, hogy préselődés, lökdö­sődés, halk és hangosabb ká­romkodás nélkül végig lehetett menni az árusok sorain - már ahol voltak árusok. Ugyan még most is bőven akadt műanyag­papucs, télikabát és késárus, azonban kétségtelen tény, hogy egyes sorokban senki sem ütötte fel a sátrát. Azon a Megyeri út felöli hatalmas placcon pedig, ahol nyáron a por, most meg a fekete sár terpeszkedett, ezen a vasárnap egyetlen emberfiának sem volt semmi eladnivalója. Az előbbi helyszíneknél még nagyobb nyüzsgés volt a jóné- hány kocsit felvonultató autópi­acon, és mint mindig, most is népszerűek volt a régiségkeres­kedők, akik főleg a német szá­mokra korlátozódó szókicsüket fitogtatták a potenciális vevők előtt. Végül is, úgy tűnt, legtöbben csak nézelődni jöttek ki a szép napos időben, ám mint az ilyenkor már lenni szokott, csak bekaptak egy kolbászt, lángost, s hogy legyen is valami látszata a délelőttnek, ki-ki a hóna csa­pott még egy adag vécépapírt vagy papírpelenkát - igény sze­rint ... M. K. ?, j M W* A legtöbben napozni, nézelődni mentek ki a vásárba Fotó: Läufer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents