Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-09 / 8. szám

Kancatej­tápszer? Siker Oberländer Ida rajza a telefonkártyán és az „igazgató bácsi” szobájában • I I 1 m { •% T T-» . T» ✓ • T I 1* 1 1 t / ■ /, T->,1 • 1 1 X ___'1_ ' A. Ki csi lány nagy győzelme A MATÁV Rt. Pécsi Igazga­tósága négy megyére kiírt rajz­pályázatának győztese Ober­länder Ida, a tolnai 1. számú Általános Iskola 3.c osztályos tanulója lett. A vékony, cserfes és mosolygós kislány rajza dí­szíti az új 50 egységes telefon- kártyát. Áz iskolában találkoz­tunk. Egy kicsit megszeppenve ült az iroda mély foteljében. Imre Ágnes tanítónő csendesen biztatgatta.- Otthon is szoktam rajzolni, festegetni - mondja Ida. - Már régebben vett az anyukám egy nagy rajzfüzetet, abba, de szok­tam képeket másolni is. A pá­lyázatra Ági néni küldte be a rajzainkat. Megkért bennünket, hogy akinek van, hozzon ott­honról játéktelefont, és min­denki a kabaláját. Ezt lerajzol­tuk, vagy lefestettük. Az én raj­zomon egy néni tart egy macit, ami telefonál. Az eredményhirdetést köve­tően az iskola egy telefonké­szüléket, míg Ida sok-sok tele­fonkártyát, karácsony előtt pe­dig egy elefántot, míg a test­vére egy hatalmas játékkutyát kapott ajándékba.- Az anyuék nagyon boldo­gok voltak, amikor megtudtuk, hogy én lettem a győztes, ők még nem is látták az eredeti rajzot, mert az a pécsi igazga­tóságon van: az igazgató bácsi szobáját díszíti.- Nagyon sok pályázaton vesznek részt^a gyerekeink - mondja Imre Ágnes tanítónő.- Rendszeresen küldünk ké­peket a megyei rajzpályázatra, tavaly 20 gyerekünk kapott komoly díjat. A Procter & Gamble pályázatán két tanítvá­nyunk nyert első díjat. Finnor­szágban és Hollandiában is vol­tak kint rajzaink. Már hatodik éve csak rajzot és technikát ta­nítok az alsós gyerekeknek, csak így lehet eredményt el­érni. A kicsikben még nagy a közlési vágy és lélekkel rajzol­nak. Mernek hibázni és más­képp látni a világot, nem akar­nak fényképszerűén másolni. Az idén már tíz pályázat kiírá­sát küldték el az iskolának. A gyerekekkel csak kéthetente ta­lálkozom két órában, ezért rajzszakkört szerveztünk, hogy eleget tudjunk tenni a felkéré­seknek. Sz. K. Oberländer Ida Cserére szorulnak a régi, vasból készült balesetveszélyes eszközök Fotó: Löffler Gábor Pécsi kezdeményezés az óvodásokért Pinocchio a játszóterekért A jó főnök kiszolgál A lótej annakidején, némileg erjesztve, ősmagyar ital volt: kumisz néven iddogálták hont foglaló eleink. A pacik tejének nem erjesztett - nem alkoholi­zált? - változata viszont igen magas tápértékű eledel. (Ezi- deig főleg az allergiás beteg­ségben szenvedők vagy anyag­csere-zavarokkal küzdők diétá­jában használták a nagyvilág­ban e sajátos terméket.) Mint azt a Pannon Agrártu­dományi Egyetem kaposvári ál­lattenyésztési kara kémiai tan­székének docense, dr. Csapó János elmondotta, a lótej cse­csemőtápként is hasznosítható, hiszen összetétele kísértetiesen hasonlít az anyatej összetételé­hez. E fölismerés nyomán jutot­tak el odáig, hogy netán bizo­nyos vitaminokkal megerősítve, kiváló tápértékű csecsemő-ételt lehet belőle készíteni. Mondjuk porítva. Azt is megtudtuk, hogy Ka­posvárott a kancatej hasznosítá­sát megelőző kísérletek javán túljutottak már. Az agráregye­tem kísérleti üzemében az elő­zetes kutatásokat befejezték, s tulajdonképpen a termék beve­zetése van hátra. Ez ma minde­nütt a világon megfelelő előké­szítést, próbát és engedélyezte­tési eljárást feltételez, ami nem kis pénzbe kerül. (Nem be­szélve arról, hogy keresniük kell valahol egy olyan egész­ségügyi intézetet, ahol e humán tápszer bevezetéséhez szüksé­ges előkísérleteket megteszik.) Mint azt dr. Csapó János el­mondotta, éppen a napokban nyújtottak be több pályázatot ez ügyben, s ha igaz, februárra döntés születik. Egyébként jó hír, s ezt dr. Stefler József, az egyetem tudományos dékánhe­lyettese is megerősítette, hogy a kancatej-kipróbálása talán rövi­desen megkezdődhet. A régión belül. Ugyanis a pécsi belkli­nika valamint a Pécsi Tejkísér­leti Állomás hajlandó részt venni a humánkísérletek lebo­nyolítását. Szomorúan tette vi­szont hozzá, hogy mindössze 3-5 millió forintra volna szük­ség mindehhez, de egyelőre se­honnan sincs kilátás az ügy tá­mogatására. Fel nem fogható, hogy miért? Pedig nemcsak csecsemőtápszerként lehetne hasznosítani a terméket, hanem a tej-allergiában szenvedők, gyerekek-felnőttek számára is megoldást hozhatna a kancatej­por! Használhatná a kozmetikai ipar is! Ezek szerint momentán kevés a remény arra, hogy a csecse­mőtápszerek köre rövidesen kancatejjel bővüljön. (Fel tehát a nyerítésre, apróságok!) És ha akad olyan vállalkozó, szpon­zor, aki a témában fantáziát ta­lál, megkeresheti a kaposvári agráregyetemet. Örömmel fo­gadják. K. F. Aligha állítható, hogy a ma­gyar játszóterek többségében szép és praktikus játékokat használhatnak a gyerekek. Sőt, a vasból, betonból készült esz­közök balesetveszélyesek is. Pécsi tanárok és egyetemisták - a JPTE Testnevelési és Sporttu­dományi Intézetéből - kutató­munkájuk során gondoltak egyet, s megalakították a Pi­nocchio Játék és Szabadidő Sportegyesületet. Azzal a céllal, hogy összefo­gással, természetes anyagok - fa, kötél - felhasználásával olyan szabadtéri, készségfej­lesztő játékokat fejlesztenek ki, állítanak elő és telepítenek, amelyek a szórakozás, hasznos kikapcsolódás mellett az óvo­dás, kisiskolás korú gyerekek fantáziáját megmozgatja, krea­tivitását elősegíti. Ha bárki azt gondolná, az egyesület munkája megmarad a tudomány, az el­mélet szintjén, az téved: Szabó János elnök szerint az alapmoz- gás-formákat játékos formában tanító módszereket már kidol­gozták, az eszközök - tulajdon­képpen játszó- és sportszerek - gyártását pedig a napokban el­kezdik. Pécsett, az egyetem mögötti parkban ezeket felállítják, ahol idén tavasztól az érdeklődők - óvónők, tanítók - személyes ta­pasztalatokat is szerezhetnek. Ezeket a játszótereket - bár­mekkora területre, egyedileg tervezik meg az eszközöket - az ország valamennyi óvodájába, iskolájába szeretnék telepíteni, majd később városi, községi parkokba. Ehhez persze pénz kell, s tud­ják, csak az önkormányzatokra nem számíthatnak. Éppen ezért az egyesületnek sikerült elérni, hogy a minisztérium illetékes főosztálya az óvodai nevelési programba illesztette a játék­módszert, de részt vesznek kü­lönböző pályázatokon, s szpon­zori támogatásra is számítanak. Tiszteletbeli elnöknek Zwack Pétert nyerték meg, aki öröm­mel vállalta e megbízatást. Tervezik, hogy olyan, külföl­dön már régóta működő játék- és sporteszköz-felügyeleti in­tézményt hoznak létre, amely szabályozná a gyerek játszóte­rek építésének feltételeit. Roszprim N. Ki ne találkozott volna kiok­tató, sértődékeny, „majd én megmutatom, hol a kedves ügy­fél helye” magatartással, amikor egy-egy szolgáltató vállalat ügy­intézőjével találkozott. Az úgye­vezett nyugati féltekén viszont már hosszú évek óta komoly gazdasági tényezőként tartják számon az ügyintézés színvona­lát. Rácz Lajos, a Magic Mana­gement International Vezetői és Vállalkozó Tanácsadói Kft. igazgatója arról beszélt, hogy a jó ipari technológia mellett egyre inkább az emberi tényezők dön­tik el egy-egy termék sikerét. Az USA-ban ma már az aktív dolgozók 60-70%-a a szolgáltató szektorban talál munkát. Az al­kalmazott átfogó szolgáltatói stratégia azt jelenti Amerikában, hogy megfordították a vállalati hierarchiát, és a piramis talpa, azaz a frontemberek kerültek felülre. Érdemes belegondolni, mit jelent igazán az a koncepció, hogy mindenki kiszolgál: az ügyintézők az ügyfeleket, a fő­nökök pedig a munkatársaikat a közös cél érdekében. Valójában nem az a kérdés, milyen egy jó ügyintéző, hiszen a frontemberek önmagukban nem tudnak jó eredményt elérni, ha nem a vállalat egészét hatja át a szolgáltatói személet. A tanfo­lyamon a vállalat minden dolgo­zója részt vesz, hiszen a portás és a szállító éppúgy ronthatja a cég­ről alkotott képet, mint a vezér- igazgató. A nálunk tapasztalható rossz szolgáltatói minőség okai között meghatározó lehet az elmúlt rendszer hiánygazdálkodása és diktatórikus berendezkedése. Rácz Lajos tapasztalatai szerint sokan elvesztik türelmüket, és „inkább vesszen az üzlet, de én akkor is megmondom a maga­mét” álláspontjára helyezked­nek. Az ügyintézőkre is gyakran a sértődékenység, az önérzetes­ség jellemző, pedig „vi'sszaszó- lás” ellentéte nem az, ha lenyeli a mérgét. Ha sikerül oldott, jó lég­kört kialakítani, a „mérges” fo­gyasztó nem ellenféllé, hanem partnerré válik. Ehhez többek között jó mo­dor, beleérző-képesség, tudatos helyzetismeret szükséges. A vál­lalatvezetők közül egyelőre még kevesen kérik a szakember segít­ségét szolgáltatói stratégiájuk megváltoztatásához. Porth E. Poptanyák Szigetvár mellett Demjén Ferenc után napjaink egy másik kedvelt popsztáija, Somló Tamás is megvásárolt egy Szigetvár környéki tanyát, hogy hosszabb pihenői alkalmával csa­ládja körében ott tölthesse nyu­godtan szabadidejét. Minderről a Pécsi Ambassador Club leg­utóbbi összejövetelén vendégként beszélt a legendás LGT egyik egykori vezéralakja. A népszerű előadóművész - aki hat évi dániai zenélés után mostanság végleg hazatérve egyéni karrieijét építi - a baráti találkozó alkalmával két­hónapos indiai útjának érdekes élményeibe is beavatta a Minaret vendéglőben székelő pécsi am- bassador-tagokat. A rövidesen egy éves fennállását ünneplő klub összejövetelein rendszeresen vendégül lát ismert közéleti sze­mélyiségeket, szakterületükön fi­gyelemre méltó eredményeket el­érő érdekes embereket. A svájci alapítású klubhálózat tagjai az immár több évtizedes hagyomá­nyok nyomán egymást megis­merve, illetve a vendégeket hall­gatva tágítják látókörüket. Rádió mellett Aztán a rádiót is lehet sze­retni és lehet nem szeretni, ámulva hallgatni egyes műso­rokat, vagy éppen káromkodva fogadni, csodálni a kiemelke­dően jó riportereket, elmarasz­talni a csapnivalókat, jómagam már rég rájöttem, hogy rádió nélkül nem élet az élet, így az­tán kis otthonomban szól is reggeltől estig és másnap reg­gelig, egyfolytában, az új esz­tendőben is. A rádió nálam a vérnyomás-szabályozó szere­pét is betölti, mert teszem föl, ha alacsony és gyengének ér­zem magam, csak bekapcso­lom a készüléket, amely - időnként - álmatlanság ellen is jó alkalmatosság. Az „örökzöld” témák csak látszólag unalmasak - hiszen az ember előre tudja, mi lesz a héten a fő sláger: karácsony he­tében orgonaszó, betlehemi történetek, történelmi vissza­emlékezések, karácsonyi va­csora-receptek, Szilveszter he­tében tudományos malacsüté­sek, aztán bölcs intelmek, mi­ből és mennyit szabad italozni és nem lerészegedni, mert mint ismeretes, élenjárunk az alko­holizmus tabelláján, karácsony és új év után tűzoltók nyilat­koznak, hol gyújtották fel a fe­nyőfát, hogy kishíján leégett az egész utcasor, a rendőrök el­mondták: Szilveszter éjszaká­ján hol és hány esetben verték egymás képét a népek, mennyit fordult a mentő a petárdáktól sérült balekokkal, aztán kez­dődnek a hétköznapok . . . Például a pesti közértben egyhelyütt megzöldült parizert árultak, egy hallgató telefonon bejelentette a műsorvezetőnek, hogy a megvásárolt és aján­dékba szánt üveg vodka ihatat­lan lötty volt, s amikor vissza­vitte, megvádolta a közértes: az elfogyasztott vodka helyébe moslékkal töltötte fel az üveget és most reklamál. „Hova men­mondjak, én két esztendeje cse­réltettem le két csaptelepet nem kevés költséggel, mind­kettőt összesen ötször javítot­ták, a legutóbbi műszaki be­avatkozásnál a szerelő közölte velem: ha még egyszer meghi­básodik, már nem javítható, mert a többszöri „dörzsározás” A riporter - hogy a témában illő jártasságát bizonygassa - azt mondta a Főpezsgőnek: „Hallottam, hogy egyesek fo­gyasztás előtt kanállal kikeve­rik a pezsgőt a pohárban, mert nem kedvelik a sűrű szénsav­buborékokat ...” A Főpezsgő - ki e ténykedést istencsapás­Egy kolleganőm meséli, svédországi rokoni látogatás alkalmával azt látta, hogy jobb svéd úrinők a retikülből elő­szedtek egy kis aranyozott, - némelyiknél ezüstözött - fém seprőt, félarasznyi méretűt és kikeverték a pezsgőt, mégsem illő, ha egy hölgy társaságban Főpezsgő úr összehúzta szemöldökét jek panaszra?” - kérdi most a hallgató a stúdióban összeült kereskedelmi szakértőktől. Va­laki a fiát lepte meg egy 37-es bakanccsal, aminek két nap múlva levált a talpa, vissza­vitte, kijavították, utána a má­sik talp vált el a felsőrésztől. Az anyuka most dühtől ful­dokolva szidja a rendszert, hol­ott ő azt hitte, ilyesmi ma már nem fordulhat elő. Ajaj... de még mennyire. Hogy mást ne következményeként a „per­sely” teljesen elvékonyodott. Akár az én perselyem ... Szilveszter napján délelőtt a Kossuthon különböző italok szakértői meséltek a borok, sö­rök, tömények történetéről, azok kulturált fogyasztásáról, mert ugye (örök jótanács) mér­tékkel minden ital iható, hiszen ezek élvezeti cikkek, miért is fosztanánk meg magunkat tő­lük. Tényleg, miért is? nak minősíti - flegmán így vá­laszolt: „Aki kikeveri a pezs­gőt, az ne igyon pezsgőt!” Vagyis akár karóba is húz­hatná. Pedig Főpezsgő uram, ne­kem is van egy barátom, aki fö­löttébb kedveli az említett italt (szárazát!) de előbb egy kiska- nállal veszettül kikavircolja és csak utána borítja le a fején lévő nyíláson, ahogy ez illő. Sőt. böfög a szénsavtól. Milyen igaz. Pedig szeretik a pezsgőt. En nem vagyok ellensége a pezsgőnek, csak éppen utálom, de aki szereti, hát igya egész­séggel. Ezért igazán nem kéne ösz- szehúznia a szemöldökét, Fő­pezsgő uram! "(QoJLp 4 új VDN 1994. JANUAR 9., VASARNAP 1> 4 i á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents