Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-09 / 8. szám
Bölcsőde-ábrándok Siófokon Abban reménykednek Siófokon, hogy mégis akad vállalkozó az önkormányzat egyik bölcsődéjének üzemeltetésére, holott a meghirdetett pályázatra egyetlen komoly jelentkező sem akadt. Nagy István, a polgármesteri hivatal humánirodájának vezetője azonban arról tájékoztatott, hogy januárban újra közzéteszik ajánlatukat. Ennek tárgya pedig a Kiliti bölcsőde üzemeltetése. Az ön- kormányzat azonban nem kívánná teljes egészében a vállalkozó vállára rakni az üzemeltetés gondját, hiszen tudja, erre neki sem futja a pénzéből, ezért is keres olyan társat, aki képes a költségek fedezésére. A vállalkozó viszont hasznot is szeretne, de az eddigi gyér érdeklődés azt mutatja, manapság ez nehezen elképzelhető egy bölcsődében. Úgy tűnik, kényszerpályáról indult ez a pályázat. Az állami támogatás megszüntetésével idén már 45-50 millió forintot kell költenie Siófoknak a három bölcsődére, csakhogy ekkora kiadást nehezen bír el a költségvetése. Ráadásul nem csak az intézményekre költ sokat, hanem támogatja a magasan megállapított térítési díjakat fizetni nem tudó családokat is. Molnár Árpád polgármester megjegyzi, semmiképpen nem szeretnék bezárni egyik intézményüket sem, és a legjobban kihasznált önálló egységként működő Kiliti bölcsődét ajánlják a vállalkozóknak, akiket nem hagynának magukra. Normatív támogatás formájában segítenék az üzemeltetőt, akinek ingyenes használatba adnák az épületet. Csakhogy a gyerekek felvételét önkormányzati bizottság bírálná el, a nyersanyagnormát a képviselőtestület, míg a szolgáltatási díjakat a vállalkozó állapíthatja meg. Vagyis megkötözött lábakkal kellene táncolnia. Ezt a bölcsőde dolgozói sem vállalnák, ők sem pályáztak. Nyilvánvalóan tudják, hogy csupán a létszámmal lehetne spórolni, egymásnak kellene felmondaniuk. Talán a saját konyhából ki lehetne hozni a hiányzó pénzeket, ám mint hallottuk, ebben sem látnak fantáziát. A siófokiak mindössze egy hasonló békéscsabai kezdeményezésről tudnak, ami szintén nem valósult meg. Mégis kényszerűen próbálkoznak, az első kudarc után sem adják fel, mert szükségük van a külső segítségre. Az állami támogatást megvonták, a szigorú szabályokat meghagyták a bölcsődék üzemeltetésében, és így kell az önkormányzatoknak szűkülő anyagi lehetőségekkel egyre nagyobb gondokat megoldani, ha tudják ... G. M. A Garay Gimnázium új tornacsarnoka Oktatásban és kultúrában siker a „megyeszéki modell” Pénzszűkében Szekszárdon Egyenruhák, rendfokozatok, csillagok, katonák... Az év elején hatályba lépett új honvédelmi törvény egyik látványos, pontosabban jól látható része lesz, hogy megváltozik a Magyar Honvédség tábornoki, tiszti, zászlósi és tiszthelyettesi állományának rendfokozati rendszere. Január elsejétől - alkalmazkodva a külföldi hadseregek gyakorlatához - már van dandártábornoki és főtörzszászlósi sarzsi, míg az alhadnagyi rendfokozat megszűnik. Ezek szerint Lőrincz Kálmán, a Magyar Honvédség parancsnoka, vezérezredesként négycsillagos tábornok, Deák János vezérkari főnök altábornagyként három csillagot visel a váll-lapján. A vezérőrnagyok - a tábornoki kar többsége ebben a rendfokozatban van - az eddigi egy csillag helyett két csillagot hordanak, így például Preininger Ambrus, a kaposvári 2. Katonai Kerület parancsnoka. Az ezredesek pedig - amennyiben ezt beosztásuk indokolttá teszi - dandártábomoki sarzsit kaphatnak - egy csillaggal. A főtörzszászlósoknak a törzszászlósoknál eggyel több fénylő csillag jár. Milyen? A honvédelmi miniszter elfogadta az ünnepi, köznapi és a gyakorló ruházaton viselhető csillagokat. A leglényegesebb változás, hogy ezek nem öt, hanem hatágúak lesznek, hasonlóak azokhoz, amelyeket avatáson láthattunk a társasági zubbonyokon. Az új-régi csillagok formája a jelenlegi társasági ruhán lévőkkel azonosak, nagyságuk pedig a még rendszerben lévő ötágúakéhoz hasonló. A hatágú csillagokat a tábornokok január 3-tól, a tisztek, zászlósok, tiszthelyettesek május 21-től viselhetik ünnepi, köznapi és gyakorló ruházatukon. A fegyvernemeket színekkel is megkülönböztetik, de még jelvénnyel is meghatározzák, hogy a hivatásos katona melyik szakágnál szolgál. A posztó köpenyen azonos módon változik a rendfokozat, ezen azonban csillag helyett paszomány lesz. További érdekesség, hogy a tisztek ünnepi nadrágjára vékony piros csík kerül, a vállon arany zsineg díszeleg, míg a rendfokozat a zubbony gallérjára kerül. A nagy váltás során nem változik, hogy a Magyar Honvédség hivatásos tagjai 55 éves korukban vonulhatnak nyugdíjba. Amennyiben a miniszter él e jogával, akkor ebben az esztendőben több tábornok kerül nyugállományba. így fegyvernemi parancsnokok, főszemlélők, minisztériumi és más magas beosztású személyek. R. N. Na, hogy tetszik az új egyenruha? Már némi adósságot a következő önkormányzatra is áthagyományoztak Szekszárdon: a tavalyi évben közel 100 millió forint bankhitelt vettek föl, amit több éven át kell visszafizetni. Szükség volt rá: a már megkezdett beruházások befejezésére, a város intézményeinek fönntartására. Erről és a jövőről beszélgetve Kocsis Imre Antal, a város polgármestere némi szomorúsággal mondotta: az idén még siralmasabb a helyzet. Magyarázatképpen: tavaly 1,6 milliárd forintot költhettek a városi intézmények fenntartására és fejlesztésekre, 1994-re pedig alig 1,25 milliárd van a pénztárcában. Ebből eredően az önkormányzati testület búcsúéve nem lesz városépítési és szépítési diadalmenet. További hitelfelvételekről nem igen álmodhatnak, hiszen illetlenség volna a következő választási ciklus embereit kész tények elé állítani, eleve tetemes adósságokkal startoltatni. így, ami most a legfontosabb: a város működését biztosítani. S ez feltehetőleg menni fog. Az előző három évben ugyanis Szekszárdon megalapozták ezt. A város infrastruktúrájában óriási változások történtek: csatornáztak, utakat építettek, gázt vezettek be, megsokszorozták a telefonvonalakat. Csak jellemzésképpen: e 37 ezer lakosú megyeszékhelyen - ami ugye jószerével kisvárosi rangot ad - közel 17 kilométer hosszú földút volt még Kocsis Imre Antal 1990-ben. A település legöregebb részében, a Felsővárosban végre megindult a város-rekonstrukció, az öreg utcák és házak rendbetétele, komfortosítása. Ahol kellett, felújították a beváros útjait, a nagypiac új burkolatot kapott, folytatódott a város alatt húzódó pincerendszer okozta gondok elhárítása. A legnagyobb örömük: az oktatás és kultúra terén megannyi beruházással és forintinjekciókkal megalapozták a jövőt. A oktatásügy ilyetén reformja - mint szekszárdi modell - a szomszédvárak számára is követendő példát sugall. Szinte minden oktatási intézmény felújítása megtörtént, s tornatermek sora épült. Köztük talán a legszebbre, a régi iskolaépület stílusához igazodó, Garay Gimnázium tornacsarnoka sikeredett. Mint azt Kocsis Imre Antal polgármester említette: az „oktatásbarát önkormányzat” az ifjúság, a jövő érdekében használta el a javakat legfőbbképpen. Az idei év tehát nem sok újat hoz. Kéretlen-kelletlen félre kellett tenniük vagy húszmillót a pince-programra : bármikor bárhol beszakadhat az úttest, üreg támadhat a láb alatt. Hasonló pénzzel kell a szőlőhegy meliorációs programját is tovább vinni, s talán sikerül az oktatási program záróakkordjaként a Dienes Valéria és a Beze- rédj általános iskolák - lapostetejű épületekről van szó - tetőtereinek beépítésével néhány újabb tantermet nyerni. Lakás egy szál sem épül: állami beruházásokból erre nem futja, nincs is rá keret. Szerencséje a városnak talán, hogy akad közművesített területe a lakásépítések - és az ipartelepítés - számára is. (A magánerőre szabva a DOM Rt. kivitelezésében épülnek talán sorházak a Csatári és a Bezerédj utcákban.) A kérdése, hogy mennyi pénze hiányzik Szekszárdnak 1994-ben, a polgármester azt mondotta, hogy legalább félmil- liárd kellene ahhoz, hogy a város nagyságához szabott - és megszokott - fejlesztéseket megtegyék. Ezért aztán nehéz esztendő lesz az idei Szekszárdon. Kozma Ferenc Öt helyett hatágúak lesznek a csillagok Váll-lap váltás katonáéknál Mária Terézia is forog a sírjában: hol van már a 30 napos határidő? Törvénysértő földhivatalok Kéményj obbítók a mesterkörzetekért Hasonlóképpen Kaposvárott, Szekszárdon, Nagykanizsán és Pécsett, s hasonlóképpen momentán az ország valamennyi földhivatalában. Sokan mondják, még Mária Terézia idején sem kellett annyit dolgozni a telekkönyveken, mint ma. Ugyanis a napi megszokott ritmusra állított földhivatalokat ellepte az aktahalom, a sokféle átírási, bejegyzési, újrafogalmazási kérelem. Földek, lakások, ingatlanok cserélnek gazdát. Forog a vagyon, s utolérni alkalomadtán igen nehéz. Szakemberek állítják: ilyen, dokumentálni is köteles változások a tulajdonviszonyok területén Magyarországon még nem voltak! (Bár az ötvenes években is forgott a tulajdon, ekkora adminsztratív nyomás akkor sem nehezedett a földhivatalokra, hiszen az állami tulaj- donbavétel egy tollvonással elintéződött. Vagy még annyi sem kellett! Elég volt birtokba venni földet, épületet, miegymást.) A pécsi példa talán szemléletes, bár hasonlót régiónk minden földhivatalában elmondanának. Jelenleg akár egy esztendeig is sorban kell állni egy tulajdonlapi átíratásért. Van olyan akta, ami négy esztendeje utazik. Pontosan nem tudni, csak saccolni lehet, pillanatnyilag 25 000 elintézetlen akta vár jobb sorsra a Pécsi Földhivatalban, s mint azt Lakiné dr. Németh Elvira elmondotta, legfeljebb 2000-2500-at tudnak ügyintézőik elintézni havonta. Túlmunkában, hétvégeken, meghosszabbított műszakokban dolgozva. (Már aktákkal fekszenek és ébrednek!) A törvényben előírt ügyintézési határidő 30 nap. Ezt, indokolt esetben, legfeljebb még egyszer 30 nappal meghosszabbíthatják. Ma minden földhivatal törvénysértő Magyarországon. Hol vannak már azok a szép napok, amikor még volt értelmük e határidőknek? Es mikor jön el megint az az idő? Tudják ezt a felügyeleti szerveknél is: hazánkban még az ezredforduló idején sem érhetjük el a földnyilvántartások és telekkönyvek terén, hogy a 30 napos határidők visszatéijenek. Az ok: folyik az egykori tsz-földek nevesítése, tulajdonba adása, folyik a privatizáció, a gyárak, üzemek, boltok, vendéglők, szállodák és egyéb ingatlanok magánosítása. A városokban pedig az egykori tanácsi lakások vétele-eladása növeli a teendőket. (Az amúgy, egyébként is szokásos földhivatali forgalom mellett!) A szakemberek tudják: a földhivatalok lelassulása ellen nincs orvosság. Hirtelenjében ugyanis nehéz lenne kitanítani és foglalkoztatni annyi embert - talán a munkanélküliek zömét el tudnák helyezni -, amennyi átmenetileg a földnyilvántartások átvezetésére kellene. így aztán az ügyfeleknek várniuk kell és hozzászokni ahhoz: időbe telik, mire az ingatlan adásvételi szerződésre végleg pecsét kerül. Egy esetben élvezhetnek az ügyfelek soronkívüliséget: ha anyagilag megszorulnak, s az ingatlanukat kölcsönök felvételének fedezetéül kívánják adni. E kölcsönfelvétel a gazdasági élet olykor nélkülözhetetlen eleme: a földhivatalok ezért a bejegyzést igyekeznek gyorsan megtenni. Igaz, néhány napot erre is várni kell. Egyébként e felgyülemlett feladatokkal egyidőben megkezdődött hazánkban a földnyilvántartások számítógépre vitele, komputerizálása. Ahol csinálták már hasonlót, tudják mit jelent, s meddig fog tartani. K. F. A somogyi Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Kft. - amely a Megyei Közgyűlés tulajdona, miután a települések lemondtak a javára - szerződést ajánlott a somogyi önkormányzatoknak a kötelező feladatokon túlmenő szolgáltatásokra január elsejétől, a következő öt évre. A 236 ön- kormányzat döntő többsége már aláírta a szerződést, kivéve a ba- latonboglári testületet, amely úgy vélekedett, hogy a kéményseprői tevékenység ellátása a megyei önkormányzat törvénybe előírt kötelezettsége, a nem kötelező munkákra pedig nem köthet érvényes szerződést a tulajdonosok helyett, főleg a díjak ismerete nélkül. Amint a kft. értesült a testületi döntésről, a KÖGÁZ-nál és a tűzoltóságnál bejelentette: január elsejétől Bogláron ellátatlan a kéményseprői és tüzelés- technikai tevékenység. Farkas József, a kft. műszaki igazgató- helyettese elismeri, hogy félreértésre ad okot ez a levél, mint mondja, tényleg azt hihetik az emberek, emiatt esetleg leáll a városban a földgáz-szolgáltatás. Erről persze szó sincs, nem szándékoztak ilyen barátságtalan lépést tenni. A szakma jövőjét a majdan létrehozandó mesterkörzetek jelentik, amelyek jól működtek Magyarországon a 40-es évek közepéig. A kaposvári Építőipari Szakközépiskolában februárban fejeződik be egy tanfolyam, a leendő szakmunkásokat felkészíthetnék a mestervizsgára, csak ma nincs ilyen képzés. Reményt ad viszont a három hete alakult Kéményjobbí- tók Országos Szövetsége - tagja a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola is - amely képes lehet a mesterképzés megszervezésére. G. M. 1994. JANUÁR 9., VASÁRNAP Új VDN 3 L % t 4
