Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-05 / 332. szám

„El sem hinném, ha nem velem történt volna!” Hosszú-ujjú postarablók J. F.-né az egyik baranyai postahivatal dolgozója, őt a hivatalba betérő alacsonyabb úr foglalkoztatta, míg a másik ablaknál társa próbálta meg­magyarázni valamiféle keve­rék nyelven, nagy hangon, kézzel lábbal mutogatva: az 5000 forintosokat gyűjtik, s a kollekciójukból az F-jelű hi­ányzik még. A postások meg­próbáltak a „ bamabőrű, arab, jólöltözött” numizmaták segít­ségére lenni. Eleinte készsége­sen, aztán ahogyan hangosab­bak és erőszakosabbak lettek az F-jelű bankókat keresők, úgy akartak megválni tőlük. A folytatás már jegyző­könyvbe került. A jól öltözött látogatók hi­hetetlen kézügyességgel ren­delkeztek. Egyikük egy pilla­natra nyúlt csak be a kiadó ab­lakocskán, s mint ahogyan az a jegyzőkönyvben a vallomásból kiolvasható:,, ... fogta a cso­magot, amit én a kezemben tar­tottam, huzakodtunk, kiabál­tam vele, hogy engedje el. El­engedte, megint vigyorgott egyet, s ezzel elmentek. A ke­zemben ott volt legyezőszerűen a köteg ötezres és amikor ösz- szecsuktam, már éreztem is, hogy valami nincs rendben, mintha kevesebb lenne... A kötegből húsz darab hiányzott. Akkor sem és most sem tudom elképzelni, hogyan sikerült neki a végig a kezemben lévő csomagból kivenni a bankje­gyeket. Rendkívüli kézügyes­séggel rendelkezett. Egysze­rűen hihetetlennek látszik, hogy ez megtörténhetett, talán el sem hinném, ha nem velem történik. ” Egy másik postamesternő vallomása szerint a pénzt el­rablónak igen hosszú ujjai vol­tak, s egyfolytában mutogatott. „Az egészből semmi sem tűnt fel, azt sem vettem észre, hogy a kezemben lévő bankjegyek száma kevesebb lenne. ” Ebben a hivatalban csak 15 000 forin­tot tudott elvarázsolni a hosszú ujjú bűvész. Nyilvánvaló, hogy a lopás- sorozat nyomán a Pécsi Posta- igazgatóság illetékese azonnal úgynevezett körözvénytávira- tot bocsájtott ki a többi posta- hivatal számára, ebben figyel­meztetve mindenkit az esetre. Ennek ellenére újabb hivata­loknál vizitáltak eredményesen bűvészeink. J. F-né mindehhez csak annyit tett hozzá: mintha az egyik újságban felismerni vélte volna az elkövető fény­képét. A bűnügyi krónikában. Kozma Ferenc Máglyákban és elfektetve A pécsi pezsgők penészes pincében pihennek Milyen egy jól öltözött kutya? Szolid szín a divat — Tüzelőbugyi a hölgyeknek A sál nem csak a hidegtől véd, divatos is Fotó: Vincze Barbara Nálunk is erősödik a kutya­kultusz, bár még nem sok usz­kárt, tacskót, máltai selyempin­csit öltöztetnek fel télen a napi sétához. Ruha természetesen csak a szobakutyáknak jár, a házőrzést és egyéb „külső” szolgálatokat végző ebek más kategóriába tartoznak. A hobbi állatfelszereléseket forgalmazó nagykereskedelmi kft. vezetőjétől megtudtuk, idén összesen 200 kutyaruhát vásá­roltak tőlük a régióban dolgozó kereskedők. Tavaly hoztak be először a pécsi piacra német ku­tyaruhákat, de akkor még csak nagyon kis mennyiséget tudtak forgalmazni. Budapesten ter­mészetesen ez is másképp van, a fővárosban a mai körülmé­nyek között is többen engedhe­tik meg maguknak, illetve ked­venceiknek a legújabb „model­leket”. Az esőkabát divat a nemek­hez igazodik. A piros alapon fehér pöttyös orkánanyag in­kább a kutyahölgyekhez illik, míg a kék alapú, de szintén fe­hér pöttyös kabátka az urak öl­tözéke lehet. A kabátok mind­két nem számára skótkockás kék-zöld flanell anyaggal bélel­tek. Még egy érdekesség, a ha­zai és a nyugati exportból érke­zett esőkabátok ugyanazt a sza­básvonalat és színkombinációt követik. Hideg időben a kabátok vé­dik a szobakutyák pocakját a megfázástól. Némely kabát egy kis bundához hasonlít: a vasta­gabb hőtartó szövetből készült külső részt belül műszőrme bo­rítja. Divatosak a zöld illetve drapp színű kötött „felöltők” is. A kötött ruhák előnye, hogy nyúlnak, és nem szükséges pánttal vagy patenttal össze­fogni. A megfelelő nagyságú kabát kiválasztásához két méret isme­rete feltétlenül szükséges: a ku­tya hossza és a mellbősége, vagyis testének kerülete közvet­lenül a mellső lába mögött, ott, ahol a legszélesebb. A kutyacipők iránt ma még elenyésző a kereslet, de már van. (Már akiknek.) A puha tex­tilből készült „topogókat” első­sorban pici kutyák lábára húz-> zák. Fontos kiegészítő a póráz, amelynek színe, akárcsak az esőköpenyé, a kutyák neméhez igazodik: fiúknak kék, lányok­nak piros dukál. Természetesen akadnak in­tim ruhadarabok is, amelyhez azonban nem mindig lehet hoz­zájutni. Ilyen például a tüzelő bugyi, amit a kutyahölgyek ta­lán nem is hordanak szívesen. A hosszúszőrű máltai selyem pincsi és a yorkshire terrier masnis kutyák, „akik” még sza­lagot is választhatnak a „ha­jukba”. A piros például minden hosszúszörű ebhez illik, a ró­zsaszín azonban inkább a fehér szőrűek színe. A hazai kabátkínálatot nézve a szolid árnyalatok, elsősorban a drapp dominál, de valószínű­leg elterjednek majd az élén- kebb színek is. Olaszországban nyáron már olyan kutyákat is látni, amelynek védik a szemét. Napszemüveget még nem, de élénk színű sildessapkákat már viselnek. P. E. Évekig fekszenek mozdítatlanul az üvegek a pince mélyén Fotó: Szundi György Ismét gyártunk helikoptert Repül az első madár Véradás Kétújfalun Gyerekek szervezték A nyugat-baranyai Kétújfa­lun a hétvégén nagyszabású véradásra került sor. A véradó­kat csak gyerekek szervezték, így a község szinte minden csa­ládjából sikerült valakit meg­nyerni ennek a nemes ügynek. A szigetvári vöröskereszt szervezet megkapta a helyi ön- kormányzat támogatását is, így a többszörös véradók jutalom­ban részesülhettek. Akik eddig tízszer adtak vért 500, a tizenöt­szörös véradók pedig 1000 fo­rintot kaptak. A sikeres véradást este vöröskeresztes bál zárta a helyi művelődési házban. A gyerekeket egy későbbi idő­pontban ünnepség keretében megjutalmazzák, ugyanis ad­digra kiderül, hogy a beszerve­zett véradók közül ki vett részt ezen az eseményen. Azok, akik tíznél több embert szerveztek, ajándékban részesülnek. P.E. A minap bemutatkozott a szakmai közvélemény előtt az a Magyarországon készült heli­kopter, amely előtt igazán ígére­tes jövő áll, hiszen óriási'érdek- lődés fogadta. Az eseménynek külön érdekessége, hogy évti­zedek óta nem készült nálunk ilyen légijármű, holott annak idején Asbóth Oszkár révén igen csak volt hozzá közünk. A HungarianBird - ki érti, miért az angol elnevezés - azaz „magyar madár” nevű helikop­ter- prototípusát eredetileg az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztették ki a Sikorsky-cég S-52-3 modelljéből. A gyártási költségeket is jelentősen csök­kentő műszaki változások révén úgynevezett kit, azaz alkatrész­csomag formában hozzák forga­lomba, kísérleti kategóriában. A Dunai Repülőgépgyártó Rész­vénytársaság - korábban Pest­vidéki Gépgyár - mérnökei, technikusai ezt a kit-modellt át­tervezték és továbbfejlesztették, s megépítették a sok-sok év utáni első magyar helikoptert. Céljuk egyértelmű volt: olyan forgószámyú repülő előállítása, amelynek viszonylag alacsony a gyártási költsége és sokoldalú a felhasználhatósága. Az eddigi próbarepülések bi­zonyították, hogy a nyolc hen­geres - V alakban elhelyezett -, 290 lóerős motorral szerelt, 153 km/h maximális sebességet el­érő, 650 kilométer hatótávol­ságú, négyüléses „magyar ma­dár” igen megbízhatóan repül, jól navigálható. Szerkezeti el­rendezése hagyományos: háro­mágú forgószámy rendszer, kétágú faroklégcsavarral. Sorozatgyártásáról a próba­repülések befejezése után dön­tenek a Dunai Repülőgépgyár vezetői. Egy biztos, sokoldalú felhasználhatósága keresetté tenné a közép-európai piacon. R.N. Az ötszintes, három kilomé­ter hosszú, 10-12 Celsius fokos pécsi pincelabirintusban, vala­hol a Szent István tér alatt já­runk Vén Mihállyal, a Pannon- vin Rt. pezsgőmesterével, a fa­lakat, a boltozatot vastagon bo­rítja a szürke penész, a csillogó nyálkagomba, a levegőben élesztőszag teijeng. Ez a klasz- szikus erjesztésű pécsi pezsgők birodalma, ahol másfél literes palackokba zárva, máglyákba rakva, penészlepedőkön, szigo­rúan elfektetve, évekig pihen a nemes ital.- Egy-egy máglyába 9-10 ezer üveget rakunk, jelenleg 400 ezer palack nyers pezsgőt tárolunk - mondja a pezsgőmes­ter, aki több mint három évti­zede szolgálja ezt a titkokat is rejtegető mesterséget. Persze, ő szerényen azt vallja, titkokról nincs igazán szó.- A pezsgő milyenségét alap­vetően az alapbor és a likőrözés határozz» meg. A bort nagyon tudatosan válogatjuk ki, az al­koholtartalma nem lehet több 10-10,5 foknál - ezért is mond­ják tévesen, hogy rossz borból lesz a jó pezsgő ez a palac­kokban történő erjesztés után egy fokkal emelkedhet. Két-há- rom évi erjesztés után - ez tör­ténik a pincében - a másfél lite­res palackokból, szűrés után tartályba ürítjük a nyers pezs­gőt, majd -3, -4 fokra vissza- hűtjük, s a fajtának megfelelően likörözzük. Az ember aligha gondolná, hogy ha mondjuk Örs vezér vagy Pannónia Cabemet pezs­gőt - ez az 1972-ben világgyőz­tes ital Vén Mihály szerint a legfinomabb - kortyolgat, olyan nedűt ízlel, amelyben például konyak is van. Mert a likőrözés azt jelenti, hogy olyan anya­gokkal „házasítják” a már seprő - üledék - nélküli, de szénsavas pezsgőt, amelyek során eldől, hogy extra száraz, száraz, fél­száraz, félédes vagy édes lesz-e, illetve fehér, rosé vagy vörös. Mi a különbség a palackban és a tartályban erjesztett pezsgők készítése között?- Sok, de alapvetően az, hogy a klasszikus pezsgőnél minimum 2-3 év után választják el az italt a seprőtől, míg a tankpezsgőnél ez mindössze 3-4 hét. A hozzáértők állítják: a klasszikus pezsgő az igazi, a nemes, az ünnepi. Roszprim Nándor DÁMTEJ a tamási utód Autópálya, autóút lesz Zamárdi és Pécs között? A közlekedési miniszter szerint egészségesen tárja fel Dél-Dunántúlt Az Állami Vagyonügynök­ség pályázattal vevőt talált a Tolna Megyei Tejipari Válla­lat három egységére. Az új tu­lajdonosok vajon folytatják-e a tejes hagyományt? Á volt tamási sajtüzemet az ott dolgozó több mint húsz ember saját pénzből és egyéni hitelekből DÁMTEJ Élelmi­szerfeldolgozó és Kereske­delmi Kft.-ként vette meg. A korábbi felvásárlási és keres­kedelmi körzetüket meg­hagyva novembertől négyféle (fokhagymás, köményes, Tol­nai sovány és Szekszárdi cse­mege) sajtot és többféle zsír- tartalmú literes és félliteres te­jet, valamint kefirt gyártanak. A több mint évtizede leállí­tott volt szakályi tejüzem és a szekszárdi sajtérlelő is gaz­dára lelt, az új tulajdonosok más tevékenységet fognak folytatni. Szakályban a helyi L és L Ipari és Kereskedelmi Kft. az épület felújítását köve­tően papírdobozgyártó és nyomda üzemet indít. A volt szekszárdi sajtérlelő a V&V Borászati, Termelő és Keres­kedelmi Bt., azaz a több év­század óta szőlészettel és bo­rászattal foglalkozó, a családi pincéjüket már kinövő Vesz- tergombi családok tulajdo­nába került. A Kadarka úti pincesoron ismét eredeti funk­ciójának megfelelő tevékeny­séget kívánnak folytatni az át­alakítandó volt sajtüzemben. Februártól már megkezdik a tárolást a 800-1000 mázsa szőlő feldolgozására alkal­massá tett pincében. Az átalakulást követően a Tolnatej dombóvári és szek­szárdi egységeit is meghirdeti majd az AVU. B. M. L. Az elmúlt három évben több­ször beszámoltunk arról a nagy­léptékű vállalkozásról, amely egy autópálya majdani megépí­tését tűzte célul. Az elképzelés szerint olyan sztráda valósulna meg, amely 173 kilométer hosszúságban, négy sávban, észak-déli irányban szelné át Dél-Dunántúlt, kapcsolatot te­remtve a már meglévő s a le­endő hazai és külföldi autópá­lyákkal. Az eredeti, tanulmány­szinten kidolgozott Dunántúl autópálya nyomvonala Zamárdi térségéből, az M 7-es sztrádától indul, s Somogy, Baranya, Tolna és Bács-Kiskun megyé­ken keresztül éri el Hercegszán­tónál az államhatárt. Miért van szükség egy ilyen észak-déli átjáróra? A kezde­ményezés szervezői, Dévényi Sándor, Skrobák László és Tí­már Lajos pécsi építészek több­ször hangsúlyozták, hogy a leg­fontosabb érv az alulról szerve­ződő kezdeményezés mellett, hogy a régió közúthálózatának „autópálya, autóút” színtű fej­lesztése tíz éven belül nem sze­repel az állami koncepciókban. Márpedig ez azt jelenti, hogy az amúgy sok tekintetben hátrá­nyos helyzetű területek lemara­dása tovább nő. A Dunántúl autópálya szer­vezői az elmúlt hónapokban önkormányzatokban, intézmé­nyekben, cégekben társakra is találtak, s megalakították a Du­nántúl Autópálya Kft.-t, amelyet szeptemberben a cégbíróság be­jegyzett. Persze, még mindig messze van, hogy ez az álom valóban megvalósuljon, kétke­dők is akadnak szép számmal, mindenesetre most már társa­ságként, a munkát folytatva to­vábbi partnereket akarnak az ügynek megnyerni, így többek között Somogy és Baranya me­gyék önkormányzatait. S ezzel párhuzamosan szeretnék elérni, hogy a Dunántúl autópálya nyomvonala szerepeljen a most készülő állami közúthálózat-fej­lesztési tanulmányban. Az ügyet sokan támogatják, így például Pap András bara­nyai országgyűlési képviselő, akinek segítségével a társaság képviselői a minap Scham- schula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter­nél is lobbyztak. Dévényi Sán­dor elmondta, a miniszter érde­kesnek és megalapozottnak tar­totta az elképzeléseket, azzal kapcsolatban pedig külön örö­mét fejezte ki, hogy lakossági kezdeményezéssel keresték meg egy térség infrastruktúrális gondjainak megoldásában. A tárca vezetője megállapította, a terv egészségesen tátja fel Dél-Dunántúl területét, s lehe­tőséget lát arra, hogy az évtized második felében a Zamárdi és Pécs közötti autóút kialakítása megelőzheti a 6-os út régóta esedékes továbbfejlesztését. A Dunántúl Autópálya Kft. koordinátorai szerint bíztatást kaptak a közlekedési miniszter­től, így folytatják a tervezést, a területfejlesztési, gazdaságos- sági és környezetvédelmi ta­nulmányok, a pályanyomvonal vezetésének - ebbe munkába bevonják az UVATERV szak­embereit - előkészítését. Azért, ha a kormányzatnál sikerül el­ismertetni az útvonalat, kész tervekkel állhassanak elő. R.N. Új VDN 3 1993. DECEMBER 5., VASÁRNAP

Next

/
Thumbnails
Contents