Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-04 / 331. szám

6 üj Dunántúli napló Riport 1993. december 4., szombat A Bundeswehr 48,5 milliárd márkából gazdálkodott az idén A működőképesség határán A Média Központban a legújabb technikai berendezéseket al­kalmazzák a videókazetták készítéséhez A Honvédelmi Miniszté­rium öt napos látogatást szer­vezett újságíróknak Németor­szágba, ahol a Bundeswehr különböző objektumaival, in­tézményeivel és a Védelmi Minisztériummal ismerked­hetett meg a Népszabadság, az Új Magyarország és az Új Dunántúli Napló egy-egy munkatársa. A Bundeswehren szolgáló hivatásos, sorállomány és pol­gári alkalmazottak létszáma Németország egyesítésekor meghaladta a 600 ezret. Napja­inkra ez a szám 420 ezerre csökkent, jövőre pedig szeret­nének beállni a 370 ezer fős szintre. A hadsereg idén 48,5 milliárd márkából gazdálkodott, ez az ország teljes költségveté­sének 10 százaléka. A szá­munkra magasnak tűnő összeg ellenére is szinte mindenhol pa­naszkodtak a pénzügyi támoga­tás megszorítására, többen úgy fogalmaztak, hogy a német had­sereg a működőképessége hatá­rán van ezzel a költségvetéssel. Információs Akadémia Bonntól 60-70 kilométerre, barátságos erdőktől övezve ta­lálható Waldbröl, ahol a Bun­deswehr Információs és Kom­munikációs Akadémiája műkö­dik. Egyedülálló ez az akadé­mia az országban, mert nem működtet egyetlen más szerve­zet, vagy cég sem információs egyetemet. A parancsnokhelyet­tes elmondta, az akadémia a hadsereg egyik kiképző köz­pontja, itt oktatják a sajtó és in­formációs munkát. Sajtó és ifjú­sági tiszteket képeznek, illetve a különböző szintű parancsno­koknak szerveznek szeminári­umokat, médiatréningeket. En­nek keretében az inteijúadásra, a sajtóval való kapcsolattar­tásra, egyebekre készítik fel a tiszteket.- A hadseregnek történeténél fogva vannak sajátos problé­mái: sokan nem nézték jó szemmel, amikor 1955-ben lét­rehozták a Bundeswehrt. Szám­talan támadás és kritika érte a katonaságot, mára csendesedtek ezek a hangok, azonban nem hallgattak el teljesen. A kriti­kus, támadó kérdésekre, csak felkészített emberek tudnak megfelelően válaszolni, ezért nélkülözhetetlen ez a képzés a katonák számára. Az akadémia mindenki előtt nyitva áll, ez azt jelenti, hogy tanárok, diákok, papok is érdek­lődnek a szemináriumaik iránt, diákújságíróknak is szerveznek tanfolyamokat, évente 2500 hallgató fordul meg itt. Vadászbombázók Nörvenichben Nörvenich városkától nem messze, mintegy 900 hektárnyi területen helyezték el a 31. „Boelcke” Vadászbombázó Kö­teléket. A 3 kilométer hosszú betonkifutón elsősorban Tor­nado típusú vadászbombázók emelkednek a magasba és érnek földet naponta többször is. Ez az alakulat a Bundeswehr egyik legidősebb köteléke, 1957 óta állomásoznak itt. A pilóták tíz éve repülnek a német-olasz-an- gol kooperációban kifejlesztett Tornado vadászbombázókkal. Az alakulatnál 1800 katona és 560 polgári alkalmazott teljesít szolgálatot. Mint az egység pa­rancsnokhelyettese elmondta, 46 vadászbombázó tartozik egy kötelékbe, ezeket mind zárt hangárokban tárolják. Évente több alkalommal Kanadában, az Egyesült Államokban és Szar­dínia szigetén gyakorlatoznak a A Nörvenichben lévő katonai reptér irányítótornya pilóták. Egy-egy ilyen „beveté­sen” gyakorolják például Kana­dában a mélyrepülést, ahol több tízezer négyzetkilométernyi la­katlan terület felett a földfel­színtől 30 méter magasságban a hangsebesség közelében repül- nek.- Öt éve vezettük be a „nyi­tott laktanyák” programot, en­nek keretében évente közel 10 ezer látogató jön az alakulathoz. A lakosság kérésére naponta 12-13.30 óra között nem repü­lünk, illetve nincsenek éjszakai repülések áprilistól szeptembe­rig­A sorkatonák havi illetménye 350 márka, emellett teljes ellá­tást, egyenruhát, felszerelést kapnak. A pilóták jövedelmét elsősorban a rendfokozat és a kor határozza meg, például egy 32 éves százados havi jöve­delme 5200 márka. A pilóták 41 éves korukban kérhetik nyugdí­jazásukat, a jövedelmük 75 szá­zalékát kapják nyugdíjként. Géppuskás őr a III. hadtestnél A látogatás legnagyobb meg­lepetése volt, amikor Koblenz belvárosában, a III. hadtest pa­rancsnokságán a homokzsákok mögött álló őr géppuskát szege­zett ránk. A kerítésen tábla: Vi­gyázat! Fegyverhasználat! A táskáink és a gépkocsi átvizsgá­lása után mehettünk csak be az épületbe. Kísérőnk elmondta, a III. hadtest 1700 katonája az ENSZ megbízásából Szomáliá­ban teljesít békemissziós felada­tokat, ezért több terrorista fe­nyegetés érte az alakulatot, ez indokolja a szigorú ellenőrzést. A sajtótörzs vezetője el­mondta, munkájuk egyik leg­fontosabb része a Szomáliái fel­adat, amelyet kritikus világ­nyilvánosság előtt végeznek. Megtapasztalták, hogy az ENSZ csapatokat nem minden­hol látják szívesen, de a német hadsereg tevékenységét és a humanitárius szállítmányaikat elfogadták a szomáliaiak.-Másik fontos feladatunk a létszámcsökkentésből adódik, megváltozik a vezetés rend­szere, a szervezeti felépítés, a jövőben a III. hadtest az egész hadsereg vezető szervezetévé alakul át. Tervezzük, hogy a harcoló csapatok nagy részét nemzetközi egységekbe integ­ráljuk, német-amerikai és né­met-belga hadtesteket állítunk fel hamarosan. Célul tűztük magunk elé a világbéke iránti elkötelezettséget, törekszünk a különböző nemzetközi feszült­ségek feloldására, ennek érde­kében fejlesztjük a fegyveres erőket. Nagyon fontos, hogy a nyilvánosság előtt végezzük feladatainkat, szinte már üveg­falú kaszárnyákban dolgozunk. A Sankt Augustinban lévő Média Központ egy komplett tévé- és rádió stúdiót, valamint lapszerkesztőséget és nyomdát foglal magában. Ez az egyetlen intézménye a német hadsereg­nek, amely pénzt is termel. A különböző filmeket és videoka­zettákat értékesítik a stúdiók felé, viszont a fotókat ingyen a sajtó rendelkezésére bocsátják. Az archívumban 15 ezer kikép­zést segítő film van, több mint 200 katonai szakmát mutatnak be ezeken, illetve 4000 mozi­filmből álló „könyvtáruk” is rendelkezésre áll. Évente közel 200 vásáron vesz részt az inté­zet Németországban, ahol a hadsereg tevékenységét mutat­ják be. Hetente jelentkezik a ka­tonaság Aktuális című lapja 250 ezer példányban, amely ingye­nes a katonáknak és a civilek­nek egyaránt. Hetente készíte­nek videomagazint, amelyet a 200 külföldi szolgálati helyre küldenek szét. A 2 órás kazettán napi híreket, sportot, és szóra­koztató^ műsort láthatnak a ka­tonák. Évente 70 ezer videoka­zettát másolnak át, illetve 10 ezer magnókazettát, amelyekről szintén híreket és zenei összeál­lítást hallgathatnak a katonák a stúdióban készített felvételek közül. A legnagyobb minisztérium Bonnban, a Védelmi Minisz­tériumban 5000 alkalmazott dolgozik, ezzel a létszámmal a legnagyobb a minisztériumok között. Mivel a jövőben a kor­mányzat Berlinbe költözik, ezért két részre szakad majd a minisztérium is, a politikai és katonai vezetés továbbra is Bonnban marad, Berlinben pe­dig egy 500 fős hivatalt állíta­nak fel, a jelenlegi létszámot 4000-re csökkentik. A minisztérium sajtóosztá­lyán megtudtuk, az idei 48,5 milliárd márkás költségvetés csak annyira futja, hogy meg­őrizze a hadsereg a működőké­pességét. Jelenleg kevesebb pénzből kell „két hadsereget” fenntartani, míg az egyesítés előtt a Bundeswehr egyedül na­gyobb összegből gazdálkodha- tott.- Örvendetes ugyanakkor, hogy a nemzetközi, nagy kato­nai összecsapás lehetősége a múlté. Új biztonsági rendszerek alakultak ki, illetve Európa or­szágai együttműködésre törek­szenek. Sajnos bizonytalansági tényező a nemzetállamok elkü­lönülése, illetve a volt Szovje­tunió utódállamainak gazda­sági, politikai, etnikai problé­mái helyi katonai konfliktusok­hoz vezettek. Minden ország érdekelt abban, hogy közös erővel építsük a demokráciát, közösen lépjünk fel a háborúk ellen. Hajdú Zsolt A Tornado típusú vadászbombázókat zárt, fedett hangárokban tárolják Csók és pofon az iskolában Versmondó pódium a pécsi Babits Mihály Gimnáziumban A színjátszó gyerekek egy csoportja Fotó: Läufer László Az ütésváltás nem volt veszé­lyes, de a nézők úgy ítélték, még gyakorolni kell. Minden igényt kielégített azonban az a csók, melybe annak ellenére, hogy csak színpadi, mímelt pu­szi volt, belepirult az is, aki kapta, de még jobban az, aki adta... Periskics Péter és partnere, Vera ezúttal tanári engedéllyel váltott „csókot”, mindketten tagjai ugyanis annak a pódium­nak, melyet a pécsi Babits Mi­hály gyakorló gimnázium és szakközépiskolában vezet Szász Kolumbán Olga magyartanámő, aki azonban előadóművészként is fellép. A két páros ezúttal gyakorolt, de a többiek sem ma­radtak el mögöttük szorgalom­ban. Kényelmes helyzetben, a közönség szerepéből nézhettem bele a pódium munkájába. Be­széd- és helyzetgyakorlatok hangzottak el, légzéstechnikai tudnivalókat ismételtek át, kö­vetkező műsorukból adtak rész­leteket. És persze beszéltek ma­gukról is. A csapatban jelenleg 24-28 diák van, köztük egy elsős, a többiek nagyobbak, de jár közé­jük néhány „külsős” is, például egy 24 éves egyetemista. Har­madik éve működik ez a kör, s az első időszak döcögős indu­lása után mára 15 osztályból gyűlnek össze a tagok egy-egy találkozóra.- Én már azt is sikernek érté­kelem - mondta el a tanárnő -, hogy egyáltalán kinyílt a fiiliik egy ilyen tevékenységre. Az, ami a lélekben épül, az az igazi eredmény, és az, ha majd szíve­sebben elmennek egy színházba, ha észrevesznek egy plakátot az utcán. Aki itt van, az egy közös­ség tagja. Dolgoznak egymá­sért, más emberré alakulnak, áldozatvállalókká, olyanokká, akik a másik sikereit is el tudják viselni. A változás minőségi. Ál­talában „nehéz” gyerekekkel dolgozunk, olyanokkal, akik amúgy is konfliktusos helyzet­ben élnek a világban. Itt megta­lálják önmagukat, és észreve­szik, hogy a másik is zseni... Az Erdélyből érkezett ta­nárnő elkötelezettje szülőföldje kulturális örökségének. Ebből a tiszta forrásból azonban hama­rosan meríthetnek tanítványai is, december közepén ugyanis egyhetes körutazást terveznek Erdélyben, ahol 5 előadást is tartanának, találkoznának isko­lásokkal, s olyan írókkal pél­dául, mint Sütő András, Ká- nyádi Sándor. Ezt a szolgálatot csak az veszélyeztetheti, hogy nincs elég pénzük buszra, segít­séget várnak tehát, hogy a hi­ányzó 120 000 forintot megsze­rezhessék. A pódium tagjai többször szerepeltek sikeresen megyei és országos versenyeken, legutóbb a Ki mit tud?-on is felhívták magukra a figyelmet. És hogy mit köszönhetnek még ennek a körnek? Rózsahegyi Tímea, aki első­sorban rendezőként dolgozott itt, talán azt, hogy felismerhette önmagában a vezetői hajlamot, erényeivel, hibáival együtt. Ha­tározottan jelentette ki: „Nem nagyon szeretem, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy aka­rom. De a siker talán megérte, hogy bántanom kellett a többie­ket, ha valami nem volt jó ... Tímea még nem tudja, merre megy tovább, de Bocz Teréz már igen: ad egy esélyt a szín- művészeti főiskolának. Ádám Balázs is ezzel a gondolattal ka­cérkodik, és azt mondja:-Ha nem sikerül, akkor is tanulhatok belőle. Amit itt ta­nultam, felhasználhatom akkor is, ha előadóművész leszek, ak­kor is, ha esetleg tévériporter, de a tanári pályán is kamatoz­tatni lehet ezt a tudást. Másoknak más téren jött jól az itt szerzett ismeret, gyakor­lat. Katreiner Anita például igencsak izgulós volt, most azonban úgy véli, a pódium hozzásegítette, hogy dolgokat másként lásson. Kés Dóra ha­dart, már nem teszi. '„Elhárítot­tam a hibát", jelentette. A pódiumról, de egyébként az egész iskoláról büszkén nyi­latkozott az igazgató, dr. Litkei József is. Úgy látja, amióta az iskola a JPTE gyakorlógimná­ziuma lett, sok változás történt, a munka jobb, minőségibb jel­legű. Ehhez hozzájárul az iro­dalmi színpad, a rajz szakkör, és természetesen a most bemuta­tott versmondó pódium. Fontos, hogy egy iskola a szaktárgyi képzés mellett teret adjon az ilyen kezdeményezéseknek, hi­szen ez azt jelenti, hogy nem mondanak le egyetlen diákról sem, és hiszik, hogy mindenki­ben van valamilyen tehetség. Ezek a társulások azért is szükségesek, mert a segítsé­gükkel a fiatalok számára kinyí­lik a világ, s talán kevesebb lesz az esély rá, hogy lelkűk sivárrá, intellektusuk torzzá nyomorod- jék a hétköznapok felnőtt vilá­gában. Hodnik I. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents