Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-04 / 331. szám

1993. december 4., szombat Közélet aj Dunántúli napló 7 Bent is, kint is? Magyarország megfigyelői státuszát írásban is rögzitette, megerősítette a Nyugat-európai Unió - olvashattuk a szerdai la­pokban. Magyarország európai integrációja lelassult - állapí­totta meg az Unió parlamenti közgyűlésén résztvevő MDF-es és FIDESZ-es képviselő.-Nincs ellentmondás a két megállapítás között? Nincs, mert az a megfigyelői státusz, amelyet Magyarország most írásban is kapott az Uniótól, csupán az eddigi gyakorlatot rögzíti. S történt mindez ahe­lyett - amit Budapesten, de más kelet-közép-európai fővárosban is sokan reméltek -, hogy a „vi­segrádi országoknak” esetleg az egy fokozattal szorosabb kap­csolódást jelentő társult tagsági viszonyt ad a szervezet.- Mi lehet az oka annak, hogy ezek a remények nem vál­tak valóra? Ennek vizsgálata sokkal fontosabb, mint a puszta kesergés az elmaradt döntés he­lyett, mert jelzi a térségünkről Nyugaton alkotott képet. A megfigyelők szerint a szá­munkra is kedvezőtlen fejle­mény arra vezethető vissza, hogy a nyugatiak - jórészt a nemzetiségi konfliktusok miatt- bizonytalan térségnek tartják Közép-Európát. Szerepet játsz­hat Moszkva „vétója” is épp­úgy, mint az az aggodalom, amelyet bizonyos nyugati kö­rökben a litván és a lengyel vá­lasztások eredménye keltett. Mit tehetünk ebben a hely­zetben? Az egyetlen ésszerű magatartásnak az tűnik, hogy ne azzal törődjünk, amit nem ér­tünk el, hanem azokat a lehető­ségeket használjuk ki maximá­lisan, amelyeket a jelenlegi stá­tuszunk nyújt. Aknázzuk ki en­nek előnyeit, hallassuk hangun­kat a kínálkozó fórumokon, s közben igyekezzünk elhárítani- már ami rajtunk múlik - a „magasabb osztályba lépésün­ket” ma még nehezítő akadá­lyokat. Rendezkedjünk be arra, hogy már félig bent vagyunk a Nyugat-európai Unióban. P.T. Jazz lexikon A Kossuth Kiadó gondozásá­ban megjelent a Jazz-zenészek lexikona. A könyv a Guinness kiadó jazz „ki kicsodájának” a magyar változata - jelentették be a kiadó keddi sajtótájékozta­tóján. A 7500 példányban nap­világot látott kötet több mint ezer jazz-zenész életútját, mun­kásságát mutatja be. A lexikon angolszász központú, így azt a magyar jazz történetét - annak hangzóanyaga alapján - össze­foglaló tanulmány, valamint a magyar jazz teljes, a mai napig érvényes diszkográfiája egészíti ki. A Jazz-zenészek lexikona egyébként egy új sorozat első kötete, amelyet jövő áprilisban az Opera enciklopédia, majd májusban a klasszikus zenei en­ciklopédia követ. Egy átlagos napon egy, leg­feljebb két kocsi marad bent a mentőállomáson. No nem azért, mert az útviszonyok miatt nem mernek útnak indulni, hanem mert nincs rájuk gépkocsive­zető. Mégis gyökeres változás­nak tekinthető ez az állapot ah­hoz képest, ami még a nyáron is jellemezte a baranyai mentők helyzetét. Akkor volt olyan nap, amikor - gépkocsivezetők és ápolók hiányában - a fél kocsi­park bent maradt. De hol van már a nyár, s az akkor hideglelést okozó gon­dok! November közepétől a mentők is küszködnek a szokat­lanul korán beköszöntött téllel.-A Toyotákat tényleg több­ször kellett tolni, de ezzel együtt nem sítjuk vissza a Nysa időszakot - mondja dr. Farbaky Iván főorvos, a Baranya Megyei Mentőszervezet vezetője. A novemberi első havas hét­végén egyébként nem volt ki­ugró sem a balesetek, sem a szállításaik száma. Összesen ti­zenegy töréses balesethez riasz­tották őket. Mindenhova eljutot­Hiányzik a koordináció, a térségi szemlélet A vízből szennyvíz lesz A közelmúltban oldódott meg az orfűi nyaralótelep víz és szennyvízelátása, de máris tovább kellene bővíteni kapacitá­sát Fotó: Läufer László Levél Németországból Munkanélküliség és jólét Nehezemre esik, hogy Németország gazdasági problémáiról újak, amikor tudom, hogy olvasóimnak sokkal nagyobb gond­jaik vannak ezen a téren, mint honfitársaimnak otthon. De nem lennék jó krónikás, ha nem szólnék arról, mi foglalkoztatja leg­inkább az embereket a Rajna és az Odera, az Északi-tenger és az Alpok között ezekben a napokban karácsony előtt: a hosszan el­húzódó és még növekvő munkanélküliség. Tizenöt évvel ezelőtt, még a szociáldemokrata kormány ide­jén a munkanélküliség átlépte a milliós határt. S bár a gazdaság­nak a 80-as években konjunktúrája volt, feltartóztathatatlanul tovább nőtt. Ma három és fél millió ember kap munkanélküli segélyt (a korábbi nettó kereset 50-60%-át). Éhhez jön majd egymillió ember, akiket szükségmunkán foglalkoztatnak és le­galább félmillió polgár, akiknek időnek előtte kellett nyugdíjba menniük. Összesen tehát 5 millió munkavállaló, s ők nem fizet­nek adót az államnak, hanem jelentős összegű pénzébe kerül­nek. Ezzel a szegénység oly mértékben nőtt, amit korábban elkép­zelni sem lehetett. Legkevesebb kétmillió lakás hiányzik Né­metországban. Akit a balszerencse sújt, s egyidőben veszíti el munkáját és lakását, az legtöbbször az utcán végzi hajléktalan­ként. Mert lakás nélkül nem kap munkát, és munka nélkül nem kap lakást. Kétszázezer polgárnak az egykori NDK-ban és 850 ezernek a régi szövetségi köztársaságban pillanatnyilag nincs fedél a feje fölött. Miközben ezeket a sorokat írom, éjszakáról éjszakára emberek fagynak meg Németországban. Nem keresik fel a szükségmenhelyeket, mivel ezt túlságosan megalázónak tartják, s mivel ezek a szomorú helyek nem is veszélytelenek. Gyakran elrabolják tőlük ott még az utolsó vagyonkájukat is. Egy üveg borral vigasztalják magukat városuk valamelyik sar­kában és lebecsülik a hideg veszélyét ezekben a napokban. A gazdasági szakértők a jövő évre újabb gazdasági fellendü­lést jósolnak Németországnak, de mindjárt hangsúlyozzák, hogy a munkanélküliség tovább fog nőni. FÍogyan lehetséges ez? Főleg két fejlődési tényező felelős érte. Az egyik: Németor­szágban igen magasak a bérek. S a vasfüggöny szerencsés eltű­nése következtében sok millió ember van Európa keleti részé­ben, akik iskolai és technikai képzettségük alapján elő tudják ál­lítani ugyanazokat az árukat s készek ezt alacsonyabb bérekért megtenni, amíg nincsenek hozzá saját ipari létesítményeik. Or­szágaik alacsonyabb árszintje megkönnyíti nekik ezt az önkorlá­tozást. Tudom, ez szívtelenül cseng olvasóim fülében. De ezek a pi­acgazdaság törvényei. Elegendő tőkével kell rendelkezni ahhoz, hogy olyan termelési apparátust építhessünk fel, amely a saját munka értékét megsokszorozza. Mivel a nyugati vállalatok ke­mény konkurrenciaharcban állnak egymással, megkísérlik ter­melésük egy részét alacsonyabb bérszintű országokba áthe­lyezni. Dél-Európában Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában úgy megnőttek a bérek (azt mondanám örvende­tesen), hogy a termelés áttelepítése oda már alig fizetődik ki. Ez másképp van Közép- és Kelet-Európábán. Ha a gazdaság a vá­rakozásnak megfelelően a jövő évben fellendül, az új munkahe­lyek ott jönnek majd létre. A nagy munkanélküliség ellenére sincs számottevő hang Németországban, amely ezt megakadályozni szeretné. Nem akarunk szegénységi határt Európában még akkor sem, ha a mostani különbségeket csak lassan lehet megszűntetni. S ezzel a jövőtfen értékes piacok is keletkeznek a mi áruink számára, egy remélhetőleg gazdaságilag és politikailag egységes Európában. Ha több munkahelyet akarunk teremteni embereinek, ezek csak a csúcstechnológia területén jöhetnek létre. De éppen itt, erős versenynek vagyunk kitéve az Egyesült Államok, Japán és növekvő mértékben más távol-keleti államok részéről, amelyek tegnap még fejlődő országok voltak. „Nem mi lettünk rosszab­bak - mondta Kohl kancellár a múlt héten - a többiek lettek jobbak.” így mondják ezt politikusok. A valóságban a jólét kissé kényelmessé tett bennünket, és ebben van a munkanélküli­ség másik oka. Több kutatásra, és a munkaerőpiacon szociális struktúráink megújítására van szükség. Erről széleskörű vita bontakozott ki. De ezek csak hosszú távú perspektívák. Mit tehetünk a kö­vetkező két-három évben, hogy a tömegméretű munkanélküli­séget gátak közé szorítsuk. A Volkswagen Művek, amely a múlt években kb. egynegyedével kevesebb autót értékesített, a na­pokban egy épp annyira meghökkentő, mint amennyire ember­ileg becsületes választ adott: a rendelkezésre álló munkát szoli­dárisán meg kell osztanunk. Heti öt nap helyett a 100 000 mun­kás csak négy napot fog dolgozni, s így elhárítják 30 ezer fog­lalkoztatott elbocsájtását. Hogy néz ez ki konkréten, s hogy ezt a piacgazdaság más területeire ki lehet-e teijeszteni, szívesen mutatom be egy másik cikkben. Befejezésül csak annyit: a vál­lalkozók is, s nemcsak a szakszervezetek lehetnek új szociális eszmék élharcosai. Hanns Rehfeld Sorskérdéseink Előadás- és vitasorozat Ami az egyik oldalról a leg­teljesebb elismerésre méltó eredmény, a másik oldalon csak hosszú évek alatt elhárítható gondot szült. Baranya megyé­ben 1995-re alig néhány telepü­lés kivételével mindenütt meg­oldott lesz az egészséges ivóvíz­zel való ellátottság. Várad, Bü­rüs és Eilend a három kieső te­lepülés, előbbi kettő önhibáján kívül, az utóbbiban most fúrják a kutat, s a szakemberek re­ménykednek, hogy hamarosan megfelelő vízadórétegig jutnak. Most ott tartunk - Wilhelm Fe­renc, a Baranya Megyei Ön- kormányzatok Társulása hiva­talvezetője szerint ez példátlan méretű előrelépést jelent -, hogy 155 település már kapott vezetékes vizet. 2010-ig 99 településen Időben fel kell azonban arra is figyelni, hogy az egészséges ivóvízből szennyvíz lesz. Ma a megyében 18 település csator­názott, a városi lakosság eseté­ben ez 74, a községek esetében 7 százalékos bekötöttséget je­lent. A lakások számát nézve: 152 500-ból 70 600 volt csa­tornázott. Ebben az összefüg­gésben ugyancsak fontos adat: az átlagos napi baranyai ivóvíz­fogyasztás 83 ezer köbméter. Áz aprófalvas településháló­zat szülte hátrányok ezen a terü­leten is jelentkeznek, Wilhelm Ferenc megfogalmazása szerint „nagyon izgalmas feladat az el­látás megoldása”. A tisztítómű megépítése ugyanis költségigé­nyes, nagyon sokba kerül maga a tisztítás is. Egy zalai példa: kisközség épített tisztítót, most a szennyvíz tisztításának ára köbméterenként 300 forint! A lakosság mekkora hányada vál­lalja (majd) ezt: alapvető kér­dés. Három érintett minisztérium pályázatot hirdetett ez év elején: célja annak felmérése volt, hogy a szakemberek mit java­solnak a szennyvíztisztítás megoldására. A célzottak Bács-Kiskun - mint „szellősen” települt illetve Baranya - mint sűrűn lakott - megyék vol­tak. Az eredményhirdetés most december 8-án lesz, s a bíráló- bizottságnak többek között tagja volt Wilhelm Ferenc is.- A szakembereknek nagyon sok szempontot kellett figye­lembe venniük, ezek közül most csak kettőt említek: hol kellene elsőként felépíteni a víztisztító kapacitást, illetve hova lehet úgy elvezetni a már kezelt szennyvizet, hogy a befogadó patak, folyó, tó vizének minő­ségét ne rontsa? Az egyértelmű válasz az első kérdésre, hogy a vízbázisok védelme nagyon fontos - kétséges azonban, tak, de lényegesen lassabban, mint normális útviszonyok kö­zött. Ez jeljemezte a szállításai­kat is, de hazavitelre csak akkor tudtak vállalkozni, ha azonos irányból beteget is hoztak. A második havas hétvégén viszont megháromszorozódott a töréses, zúzódásos balesetek száma.- Mintha kevésbé lettek volna óvatosak az emberek - mondja a főorvos - mivel már megszokták a hó jelenlétét. - Ezen a második hétvégén 38 ti­pikusan téli balesetet szenvedett sérültet vittünk kórházba. Az utak járhatóbbak voltak, mint egy héttel korábban, elmaradt szállításunk nem volt, késésünk viszont igen. Mindenesetre a hólapátokat az első havazáskor berakták a mentőautókba, s bent is marad­nak egészen tavaszig. A mentők ugyanis azon az állásponton hogy erre figyelemmel lesznek majd az önkormányzatok is. Ami Baranyát illeti, a szak­emberek javaslata: az első lé­pésben 2010-ig 83-99 telepü­lésnek kellene csatornázottnak lenni. Eredményeként a kelet­kezett szennyvíz 80-85 száza­léka feldolgozható lenne, to­vábbi 10 százalékát pedig szállí­tanák a tisztítóba. A kiépített rendszer révén a városi lakosság 97, a községi 47 százaléka lenne ellátott. Ma azonban a megyé­ben 540 kilométer a csatornahá­lózat hossza, s az említett cél érdekében további 640-et kel­lene megépíteni. A szakemberek csakis a kis­térségi szennyvízrendszerek lé­tesítésében látják a kiutat: Ba­ranyában 15-19-re lenne szük­ség. Olyan szervezet azonban, amely ezt a hatalmas infrastruk- túrális fejlesztést koordinálná, jelenleg nincs. Ha pedig még­sem kistérségi rendszerek épül­nének, hanem települések önál­lóan próbálnák megvalósítani, félő, a 300 forintos köbméte­renkénti díjért senki sem köt majd rá a hálózatra. . . Wil­helm Ferenc szerint ez nem csak Baranyára, de az egész or­szágra jellemző lehet. Már most van olyan kistelepülés, ahol ki­épült a vezetékes víz - ám mindössze napi 1-3 köbméter érkezne vissza a tisztítóba! Sajnos, nincsen olyan adat, amelyik megmondaná, milyen távolságra érdemes még a szennyvizet szállítani, mint vannak, hogy ha valakiknek, nekik aztán tényleg nem szabad arra számítani és hagyatkozni, hogy ha elakadnak, majd csak lesz valaki, aki segít. Ámeny- nyire lehet, eleve számítanak ilyen gondra, hisz ők nem mondhatják a segítséget kérők­nek, hogy az útviszonyok, az időjárás miatt nem tudunk in­dulni. Sokszor valóban nagyon ne­héz körülmények között teljesí­tik a szolgálatukat. Jó egy évvel ezelőtt azonban más jellegű problémák is nyomasztották őket.- Változott, valamit javult a helyzetünk - folytatja a főor­vos. - Korábban számos felké­szült szakember távozott tőlünk nagyobb jövedelemért. Állan­dóan létszámgondokkal küsz­ködtünk. Ezért is alakulhatott ki olyan helyzet, hogy a volt idő­szak, amikor a gépkocsijaink ahogy sem sem tisztázott, mek­kora település esetében gazda­ságos még az önálló rendszer kiépítése. Csak nagyjából lehet mondani: 2500 lakosnál. Bara­nyában azonban az ekkora tele­püléseken már megoldott a tisz­títás. Maradnak a kisközségek, mögöttük a szakemberek kistér­ségi rendszer kiépítését szor­galmazó véleményével. Szerencsés pályázatokkal A megyében több településen is felvetődött a beruházás meg­valósítása. Eddig jó és szeren­csés pályázatokkal a szükséges pénzügyi fedezetnek akár 90-100 százaléka is megszerez­hető volt támogatásokból. En­nek ellenére sem lehet előrelé­pésről beszélni: sürgetőbb fel­adataikat igyekeztek megoldani az önkormányzatok. A hivatal szakemberei szerint 1994-ben már nem is valószínű, hogy le­het pályázni, nehezebben lehet majd támogatáshoz jutni. Talán amikor a vízprogram befejező­dik, akkor nyílik meg ismét ez a lehetőség. Áddig is a megyei önkormányzat, a hivatal szak­embergárdája egy átfogó kon­cepció, javaslat kidolgozásán munkálkodik, amellyel segítsé­gére lehetnek a településeknek. Az optimális szempontokra irá­nyítják a figyelmet, s ez lénye­gében a hiányolt térségi koordi­náló szerep felvállalását is ta­karhatja. Mészáros Attila fele nem tudott az állomásokról mozdulni. Most szinte teljes a létszám, tűni nagyrészt a Mun­kaügyi Központ segítségének köszönhető. Ide közvetítettek számos pályakezdő fiatalt. No­vemberben volt béremelés, ami a legtöbb dolgozónak 3-5000 forinttal több fizetést jelent. Ez messze nem azt jelenti, hogy a mentők jól meg vannak fizetve, csak azt, hogy egy kicsit emel­kedett a még most is alacsony fizetésük.- Enyhítettek a szigorúan szabályozott túlórakereten, ami szintén egy kis plusz jövedel­met jelent, s amire hosszú időn át nem volt példa, jutalmat is tudtunk fizetni. A napokban kaptunk egy újabb Toyotát, idén még egy érkezik, s szintén idei beszerzés egy olyan infú­ziós pumpa, amellyel a legfi­nomabb gyógyszerelést tudjuk biztosítani. Jövőre számító­gépre visszük az adminisztráci­ónkat és váijuk azt a hívásrög­zítő berendezést, amellyel le tudjuk cserélni a jelenlegi mag­nót. T. E. A Honvéd Hagyományőrző Egyesület 1993. év elején elő­adás- és vitasorozatot indított „A magyarság sorskérdései az ezredforduló küszöbén” össze­foglaló címmel. A soron következő előadást a hazánkban élő nemzetiségek et­nikai csoportok, kisebbségek gondjairól, létkérdéseiről, a többségi nemzettel összekötő vagy éppenséggel szembeállító viszonyaikról, a kettős kötődés­ről, kultúráról, hagyományok­ról, anyanyelvről és történelmi fordulásokról szól. Ez éppen olyan szükség- szerű, amilyen mértékben soha­sem téveszthetjük szemünk elől a határainkon túli magyarság érdekeit. Ennek a kérdéscso­portnak a feldolgozását és vita­indító előadás megtartását Bá­ling József a Baranya Megyei Németek Szervezetének elnöke vállalta. Erre a várhatóan nagy érdek­lődést kiváltó rendezvényre 1993. december 7-én 14 órai kezdettel kerül sor a Honvéd Helyőrségi Klubban (Pécs, Ki­rály u. 13.) A rendezvény nyil­vános, minden érdeklődőt szí­vesen látunk és különös tiszte­lettel hívjuk meg mindazokat, akik akár személyesen, akár va­lamely szervezet, intézmény képviseletében érdekeltek az adott témakörben. Kovácsy Zoltán Honvéd Hagyományőrző Egyesület Több a pénz, megvan a létszám Hólapát a mentőautókban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents