Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-29 / 354. szám
6 uj Dunántúli napló Magazin 1993. december 29., szerda Az elit többsége szinte kínai módon és óraszámban dolgozik Szubjektív vallomás 1993-ról Tulajdonváltási forradalom a nyugati demokráciákban Nelson Mandela és Frederik De Klerk kézfogása Oslóban a Nobel-békedíj átadásakor, december 9-én Milyen volt a világ 1993-ban? A meglepetések éve Vízkereszt A Jézus születéséről megemlékező karácsonyi ünnepkör lezáró, befejező napja a január 6-án megült vízkereszt, amely régebbi keletű a karácsonynál. Az ünnep az egyiptomi Alexandriában alakult ki, ahol ekkor tartották a pogányok nagy pompával és örömújongás közepette a szűztől született Nap (Héliosz Aión) születésnapját. Ebbe az ünneplésbe kapcsolódtak be a ül. század elején az alexandriai keresztények, ám ők Krisztusnak, az üdvösség Napjának a születését ülték meg e napon. Vagyis Vízkereszt eredetileg Jézus születésének, a Fiú testbe költözésének az ünnepe volt. A keleti keresztények között sokan voltak olyanok, akik Krisztust nem tartották Istennek, ezért nem születését ünnepelték e napon, hanem a Jordán vizében történt megkeresztelkedését. Úgy tanították, hogy az em- ber-Krisztusban ekkor költözött az Isten szelleme, ekkor lett az Atya fogadott fia. Az ünnepnek ezt az ősi, az „eretnek” értelmezéstől megtisztított, ma is meglévő tartalmát napjainkban is őrzi vízkereszt liturgikus neve: epiphania vagy tehopha- nia-Isten megjelenése. Vízkeresztet a „három királyok napjának” is szokták nevezni, • mert e napon azokra a bölcsekre is emlékeznek, akik a távoli napkeletről érkeztek egy csillag vezetésével Betlehembe, a kis Jézus imádására. A Biblia csak bölcsekről beszél, de sem számukat, sem nevüket, sem méltóságukat nem említi. A Jézusnak vitt háromféle, gazdag ajándékból (arany, tömjén, mirha) már a keresztény ókorban arra következtettek, hogy hárman voltak és királyok lehettek. Az ünnep magyar neve onnan származik, hogy ezen a napon végzik mind a keleti, mind pedig a nyugati egyházban a vízszentelést (a víz „megkeresztelését”). Ekkor szentelik meg a tömjént is. E kettős szokásból fejlődött ki a lakóházak megszentelésének és megfüstölésé- nek a gyakorlata a vízkeresztet követő napokban. A magyarországi katolikus egyház, mivel vízkereszt parancsolt ünnep, amelyen a szentmisén való részvétel kötelező, de nem munkaszüneti nap, vízkereszt liturgikus ünneplését vasárnapra, január 2-ra helyezte át. Gecse Gusztáv Amiben leginkább reménykedtem, nem teljesült. Azt vártam az évtől, hogy a választások közeledtével a politikai pártok felébrednek, tudomásul veszik, hogy a választók többségét elsősorban az érdekli: mi lesz a munkanélküliséggel? E felismerésnek azonban nem sok jelét látom. Minden párt úgy kezeli a munkanélküliséget, mintha csak akkora volna, mint amekkorát a statisztikai adatokban közölnek, és mintha ez olyan objektív velejárója volna az átalakulásnak, amit nem lehet elkerülni. A munkanélküliséget és a munkahelyek bizonytalanságát úgy kezelik, mint aminek a megoldását majd csak egy további választási ciklusban lehet napirendre tűzni. Megmaradt a kettős gazdaság Évek óta egyre kevesebb a legalizált munkaalkalom. Ezért aztán, ha a lakosság élni akar, akkor részben, vagy egészben vissza kell húzódnia a szürke és a fekete gazdaságba. Tovább tart az a folyamat, ami jó tizenöt éve indult be: ha nem segít a gazdaságpolitika, legyél „partizán” a gazdaságban. Becsléseim szerint a modem piaci gazdaságban egyedülálló helyzet alakult ki nálunk. A makrogazdaság alig szervez több munkát, mint a fekete és a szürke gazdaság. Ez alatt azt értem, hogy körülbelül annyi munkaidőt emészt fel a gazdaság ott, ahol normatív adózási szabályok érvényesülnek, mint ott, ahol vagy nincs adózási kötelezettség, vagy kisebb-na- gyobb mértékben kijátsszák azt. Ehhez az arányhoz úgy jutottam el, hogy azt tételeztem fel: minden dolgozó a munkaviszonyban töltött idejét még átlagosan 30 százalékkal megtoldja annak érdekében, hogy mellékkeresete legyen, illetve elvégezzen olyan munkákat, amelyeket nincs pénze megfizetni. Ehhez járni az, hogy a munkanélküliek is körülbelül ledolgozzák a hivatalos munkaidő felét, kétharmadát otthon vagy feketén. Végül a munkaképes nyugdíjasok kétharmada dolgozik. Egyharma- duk legalább annyit, mintha munkaviszonyban volna, egy- harmaduk ennek felét. Mindezek a számok nem véglegesek, hiszen sokkal szélsőségesebb esetek is vannak. Ilyennek becsülöm az átlagot. A munkaviszonyon kívüli munkában különösen a falusi életformában élők, a kisvállalkozók és az értelmiség tűnik ki. Nálunk a falusi életforma a lakosság nagyobb felére jellemző, hiszen a városi lakosság legalább harmada is ilyen életformában él. A kisvállalkozók és az értelmiségi elit többsége szinte kínai módon és óraszámban dolgozik, hogy elvárásainak megfelelően élhessen. Ma Magyarország ismét valamiben világelső: itt a legrövidebb a makrogazdaság által szervezett munkával töltött idő, és itt a leghosszabb a nem szervezett gazdaságban végzett munka. Hiába abnormálisán rövid az előbbi, az utóbbi olyan hosszú, hogy ma minden bizonnyal nálunk a legnagyobb a ledolgozott órák száma. Az esztendő nagy csalódása volt a számomra, hogy ezt egyetlen politikai párt nem vette tudomásul. Tb-önkormányzatoké a jövő Az esztendő számomra nagy örömet is hozott. Aktív szereplője lehettem a minden várakozásnál sikeresebb társadalom- biztosítási önkormányzati választásoknak. Magyarázatra szorul, hogy miért értékelem én történelmi eseménynek ezt a választást. Huszonöt éve írtam le, hogy a modem fogyasztói társadalomban a nagyvállalati és az állami értékpapírok legjobb és legnagyobb tulajdonosa már nem a magántőkés, hanem a nyugdíjpénztár. Ezt ugyan a politikai erők nem értették meg, de annál jobban megértette a nép. Ennél nagyobb ajándékot nem adhatott volna egyetlen esztendő sem.- Tekintettel arra, hogy az ellen-drukkerek voltak többségben, különösen jól esett a győzelem.- Vannak objektív okaim is: 1. Évtizedek óta erős meggyőződésem, hogy számunkra az erős középbal politika jelentheti a legjobb megoldást. Mind 1956-ban, mind a Németh-kor- mány idején az a hitem vezetett, hogy csak ezen az úton juthatunk reális megoldásokhoz. Ez a választás bizonyság volt a számomra, hogy okos politikával megvalósíthatunk mindent, ami európaiságunkhoz kell és elvethetjük mindazt a múltból örököltek közül, ami minden volt csak nem európai. 2. A század legnagyobb forradalmát látom abban, hogy mind a magántőke, mind az állami tulajdon visszaszorult oda, ahol továbbra is szükség van rá. A helyét pedig átvette a dolgozók kollektív magántulajdonát kezelő nyugdíjpénztári rendszer. a/ A fejlett és demokratikus világ mezőgazdaságában és számos szolgáltatásában a bérmunkásokkal dolgozó tőkéseket kisajátították a saját munkán alapuló farmergazdaságok és kisvállalkozások. b/ A nagyvállalati részvények kétharmada a magántőkésektől a nyugdíjpénztárak tulajdonába került. d Az államnak nemcsak egyre kevesebb vállalkozás van a tulajdonában, hanem lassan mindenütt több lesz az adóssága, mint a vagyona. Az állam is elsősorban a nyugdíjpénztárakkal szemben adósodik el. Sajnos a közgazdaságtudomány alig veszi tudomásul a nyugati demokráciákban beálló tulajdonváltási forradalmat. Ismeri ugyan a számokat, de mivel nem barikádokon, nem erőszakkal vették el a tőkés tulajdon kétharmadát, nem érzékeli annak a jelentőségét. Ezért nem csodálkoztam azon, hogy a mi politikai pártjaink, amelyek állami tulajdonban kívánnak tartani jelentős vállalkozási tulajdont, idegenkednek e modem kollektív magántulajdonosi formától. Ma meglepő, hogy én a társadalombiztosítási önkormányzatok választásának ilyen nagy jelentőséget tulajdonítok. Pár év múlva azonban ez is érthetővé fog válni Dr.Kopátsy Sándor Milyen volt 1993 a világpolitikában? A hamburgi Welt am Sonntag például „a törés évének” nevezi, amelynek során egyaránt lehettünk fel- és letörések tanúi s a kifejezések a hirtelen változásokra utalnak. Úgy hisszük, nem lenne meglepő, ha 1993-at a meglepetések évének is neveznénk. A két legnagyobb meglepetés az európai kontinensen kívül született. Január elején még el sem kezdődtek a titkos tárgyalások Oslóban és szeptemberben már egy asztalnál ült Rabin és Arafat. S jóllehet vitákban, véres összeütközésekben sajnos továbbra sincs hiány a Közel-Keleten, ezek már a szélsőségesek utóvédharcai s nem oszlathatják szét a reményt, hogy mégis lesz béke az olajfák alatt. De Klerk és Mandela közös Nobel-békedíja is a végkifejletet jelenti: Dél-Afrikában megdőlt az érinthetetlennek tartott apartheid rendszer. Azért Európa sem szűkölködött meglepetésekben. Megismételt népszavazások, belpolitikai viharok, késhegyig menő viták nyomán Európai Unió lett az Európai Közösségekből, vé- gülis életbe lépett a maastrichti szerződés. A kontinens keleti részén főként Oroszország szolgált bizonyos értelemben várt, mégis váratlan fejleményekkel. Ki gondolta volna, hogy a belővések tűzében feketévé válik a moszkvai Fehér Ház, miután a Jelcinhez hű erők sikerrel ostromolják meg a parlamentet, oda a választások révén a szélsőjobboldalinak számító Zsirinovszkij emberei szereznek képviselői belépőt ... Az északi féltekén szinte nem volt választás - pedig tartottak néhányat - ingalengés nélkül. Franciaországban a hosszú kormányzási szakasz a szocialistákat koptatta el a jobboldal javára. Görögországban ez fordítva történt, a szocialisták kerekedtek felül. Kanadában az addig kormányzó konzervatívok mindössze két helyet voltak képesek megőrizni korábbi többségükből. Olaszországban egyszerűen eltűntek az ország politikai arculatát csaknem fél évszázadon át meghatározó pártok. Litvániában és Lengyelországban a baloldali irányzatok alakíthatták meg az új kormányt. Sajnos nem született meglepetés ott, ahol pedig sokan várták volna: a délszláv válságban, s ma már a legderűlátóbb diplomata se vállalkozna jóslásra, mikor lehet, mikor lesz vége az értelmetlen vérontásnak. Amint az egy évvel ezelőtt megindított Szomáliái Reménység hadművelettől sem azt várták, hogy a kudarc jelképe lesz:a nemzetközi közösség, az Egyesült Államokkal az élen nem bír majd az önkényeskedő hadurakkal. A nagy politika mellett azért sok máson is meglepődhettünk - megdöbbenhettünk. Gon- dolta-e volna valaki, hogy egy őrült merénylete következtében Szeles Mónika m?g az év végén is hiányozni fog a teniszpályákról; Michael Jackson vádak elől bújdosik; a Buckingham-palota pedig botrányoktól lesz hangos? A legudvariasabb betörő A belgiumi Molenbeekben az ABX szállítmányozási vállalat négy dolgozója éppen a másnap reggeli rakományt készítette elő, amikor kivágódott a raktár ajtaja és három fegyveres rontott be rajta. A munkásokat egy kis irodába tuszkolták, székekhez kötözték, majd a rablók egy teherautóba kezdtek rámolni a „szajrét”. Parfümöket, elektronikai cikkeket zsákmányoltak. A rakodás jó két óráig tartott, de közben nem feledkeztek meg foglyaikról sem. Az egyik betörő szinte negyedóránként érdeklődött hogy létük felől. Aki kávét kért, annak főzött egy jó erős feketét, amit kívánságra tejjel, cukorral, vagy anélkül szolgált fel. Aki rá akart gyújtani, annak cigarettát dugott a szájába és előzékenyen tüzet is adott.Még azt is megtudakolta, filterest vagy filter nélkülit kér-e a fogoly. Amikor végeztek a rámolással, elvágták a köteleket, de arra kérték a raktári dolgozókat, hogy még jó tíz percig maradjanak a helyükön. „Ha nem fogadnak szót, rosszul járnak - mondták. - Nem mindig vagyunk ilyen előzékenyek.” A munkások megfogadták az udvarias rablók tanácsát, így az ügy vértelenül, mondhatni barátságosan végződött. Azóta is keresik az udvarias bűnözőket. No, nem azért, hogy megköszönjék ,Jcedvességüket”... A leghűségesebb pár A történet szomorúan kezdődik, de boldog vége lesz. Ötven éve ismerkedtek meg, 1943. boldogtalan karácsonyán. A 21 éves olasz Mario Siniscal- chi és Kátya Kanina, a 23 éves ukrán lány kényszermunkán dolgoztak valahol Németországban. „Két méterre volt a munkahelyem az övétől - meséli Kátya. - Olyan szomorúan nézett, hogy bátorítóan rámosolyogtam, s ez eldöntötte a sorsunkat. Szerelem lett az első pillantásra!” Ám eljött 1945, felszabadultak és szem elől tévesztették egymást. Nem sokkal ezután Kátya megszülte szerelmük gyümölcsét, Stefanot, aki kalandos útakon végül is édesapja szülőhazájába, Olaszországba került, mig édesanyja Ukrajnában lakott. A fiú 48 évet élt Itáliában, amikor rátalált az apjára, aki közben megözvegyült. Ezt megtudván megkereste az édesanyját és összehozta a szüleit, akik rájöttek, hogy még mindig szeretik egymást. Kátya elvált és Mariohoz ment feleségül. Két boldogságban úszó embert hallva, mire is gondolhat az ember? Alighanem ez 1993. legboldogabb végű szomorú története. A legnagyobb siker és balsiker A Paris Match körkérdésére érkezett válaszok szerint 1993 legsikeresebb embere a szegények francia papja, Pierre abbé. Isten eme szolgája valóban sokat tett idén is a nincstelenek, az elesettek érdekében. Nagyarányú gyűjtő és egyéb akciókat szervezett, amelyek sok-sok ember életét könnyítették meg. Ennek ellenkezőjét mondják el Bemard Tapie-ről, akinek tevékenységét az év balsikere jelzővel tüntették ki. Az egykor zseniális pénzügyi szakembernek és remek sportvezetőnek kikiáltott Tapie-t ma már egyszerűen csak szélhámosnak tartja a francia közvélemény. A kevésbé sikeresek közé sorolják Michael Jacksont és Károly herceget, az angol trónörököst. A sikerlistán előkelő helyezést foglal el Jichak Rabin és Jasser Arafat, valamint a Forma-1 immár négyszeres világbajnoka, Alain Prost. A politikusok közül minden második megkérdezett Eduard Balladur miniszterelnököt nevezte a sikerlistára. Az év legszelídebb jogásza Az „Év jogásza” lett az Egyesült Államokban az a bíró, aki megtagadta a kötelező bírói palást viselését és nem veszi át a narkós ügyek aktáit. A díjat a tekintélyes Nemzeti Jogász Újság adományozta Jack B. Weinsteinnek. A hetvenkét esztendős bíró 1967 óta látja el feladatát a brooklyni bíróságon és azt tartja, hogy mint a legrégebben szolgáló bírónak előjogai vannak. Válogat az ügyek között, s ami nem tetszik neki, azzal nem foglalkozik. Tárgyalásain nem ül fel a bírói pulpitusra, hanem jogász kollégái, az ügyvéd és az ügyész asztalánál vezeti a pereket. „Öreg, fáradt bíró vagyok, aki már teljesítette szívtelenségi kvótáját” - mondja. És feltűnően enyhe ítéleteket hoz. Még az ügyvédeket is meglepően enyhéket, ezért gúnyosan a „legszelídebb jogászként” emlegetik. Legutóbb egy adóügyi perben hozott felmentő ítéletében kifejtette: „Egy adófizető állampolgártól, ha jogtalanság éri, nem lehet elvárni, hogy hűséges, alázatos híve legyen az adóhivatalnak.” A legjobban védett kutya A texasi állatvédő hivatal munkatársa, Gloria Wright felfigyelt arra, hogy Jimmie Wesley Hall Butch nevű farkaskutyája nagyon rossz bőrben van. Ézért nemcsak írásos figyelmeztetést juttatott el Hall úrnak, hogy gondoskodjék jobban Butch-ról, hanem gyakran még kutyaeledelt is hagyott házának ajtaja előtt. Ám mindez nem segített, a nagy termetű farkaskutya egyre csak fogyott, s úgy nézett ki, mint egy élő csontváz. Amikor az állat már csak 13 és fél kiló volt és veszélybe került az élete, a texasi állatvédők magukhoz vették és feljelentették Hallt állatkínzásért. A gazdi a bíróság előtt azzal védekezett, hogy a kutyaeledelt felesége és három kislánya falta fel. De ez nem hatotta meg Michael Peters bírót, aki testre szabott büntetéssel sújtotta a kutyatartót: egy hétvégét börtönben kellett töltenie és nem kapott mást enni, csak kenyeret és vizet. Hadd tudja meg Hall, mit állt ki kutyája. Ézen kívül két év felfüggesztett börtönbüntetést is Hah nyakába varrtak. Ám a történet nem ér itt véget. Butch a gondos ápolás és a megfelelő táplálás hatására visszanyerte eredeti súlyát, s ma újra 34 kilót nyom a pompás farkaskutya.A gazdája pedig egy életre megtanulta, hogy nem bánhat úgy a kutyájával, mint egy kutyával, mert az állatot is védi a törvény. R.P. Legek -1993
