Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-24 / 351. szám
10 üj Dunántúli napló Irodalom - Művészet 1993. december 24., péntek Fényes csillag jelzi, trombita harsogja, Most született meg a Világ Megváltója Betlehem városában, piciny jászolában. Angyali seregek azt hirdetik széjjel, Nyájőrző pásztorok leüzenik éjjel: Jertek keresztények áldozni Krisztusnak, Tiszteletet tenni az Isten Fiának Dicséret-dicsőség a magos Mennyekben, Békesség e földön minden embereknek. Megváltó kegyelem, Isten szeretete Legyen e kis háznak mindig védőszentje. Fészkeljen e házban örök boldogság-vígság, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok! (Gyűjtötte: Bandi András) Karácsonyi köszöntő (Erdély, Magyarsárosról) Az ember békességre született Galambosi László Vérző szájjal Mikor a fegyver füstölögve gyalázatukat mennydörögte: vérző szájjal váltottak csókot a halállal. Az erdő talpig feketébe öltözködött. Madár csőrébe némult a hang. Nem zengett már Nap ölén a lant. Feküdt hóban mindahányan, kik nemrég a lét udvarában készülődtek s minket a harcban megelőztek Uram, adj nekik üdvösséget. Gyújtass fölöttük égi mécset. Vérző szájjal váltottak csókot a halállal. Zorán, Szörényi Levente és Koncz Zsuzsa karácsonya bársonyosnak is nevezik. Egy tény: hál Istennek vértelen volt az átmenet, s remélem, hogy így is marad. De a humanizmus, mint örök és mindig győzedelmeskedő eszme, nagyon hiányzik nekem...-Nálunk mindig szép, benKinek mit jelent a karácsony? Erre a kérdésre kerestük a választ. Három ismert énekes-zenész vall elmúlt idők karácsonyáról, az ünnep jelentőségéről, ősi titkok mai üzenetéről. hez idő kell, hiszen - ahogy mondani szokták - a forradalom sokszor megeszi a saját gyermekeit. Mi végül is egy ilyen forradalmi időszakban élünk; akármilyen csendesnek, vagy Sztevanovity Zorán: Azt kívánom magunknak, hogy próbáljunk valami módon felülkerekedni az emberi gyűlölködéseken, acsarkodásokon...” Fotó: Szundi György Szörényi Levente: „Nálunk mindig szép, bensőséges, hagyományos karácsonyok voltak.”- Rendkívül fontos számomra a karácsony - mondta Sztevanovity Zorán. - Én ugyanis hiszek abban: az ember úgy született, hogy a rítusok, a rituálék megtartották maguk jelentőségét, mert ezek nélkül szürkévé válna az életünk. Bármennyire is külsőségesek vagy külsőségesnek tűnnek, az ember érzi, valamilyen gesztusra szüksége van, hogy a környezete észrevegye: ki kit szeret, ki kinek fontos, kinek számít az, hogy őt szeretik. Már- csak azért is szükség van az ünnepekre, hogy legalább néha kötelezve legyünk arra - ha másként nem, legalább ekkor -, hogy érzelmeinket kifejezzük. Ha sokszor ezek a kötelezettségek amolyan pluszfeladatként is indulnak, az adott pillanatban mégiscsak valós érzelmekké változnak. Azt kívánom magunknak, hogy próbáljunk valami módon felülkerekedni az emberi gyűlölködéseken, acsarkodásokon, pitiáner tyúkpereken. Az emberek ugyanis gyakran elfelejtik, hogy emberek. Ebből kellene már kilépni. Tudom, hogy ehsőséges, hagyományos karácsonyok voltak. Még a legutóbbi időben is - emlékezik Szörényi Levente. - Remélem, így lesz ez az idén is. Legfőképpen azért várom, mert az egész lelki életembe és ideg- rendszerembe teljesen beépült, hogy az ősi hagyomány alapján a karácsony a napnak az újjászületése. Ilyen értelemben a lelkemben tartós ellentmondást nem okoz a katolikus vallás bizonyos tételeinek egyeztetésével. Az ember ugyanis fizikai állapotán érzi, pontosan tudja, mi a dolga a természet szerint. Nem kezd bele újabb vállalkozásokba. Váqa a tavaszt. Én is ezt teszem.-A karácsony számomra az összetartozás, a nagy családi találkozások örömünnepe mondta Koncz Zsuzsa. - Nagyon vágyok egy fehér karácsonyra; olyanra, amikor ropog a friss hó a lábam alatt. Szüleimmel, fivéremmel és családjával együtt töltöm az ünnepet. Bár erre az együttlétre egy kicsit rányomja majd bélyegét a december 28-i, Budapest Sportcsarnokban rendezendő koncert. Ám úgy is mondhatjuk, ez lesz az én karácsonyi ajándékom ...-Mi adja karácsony varázsát? A béke. Legalább erre a néhány napra. Nos, ez az, amit már évek óta hiányolok. Olyan Koncz Zsuzsa: „...az ember békességre született.” Fotó: Vincze Barbara borzasztó, hogy sokan még ezt is elveszik az emberektől, holott az ember békességre született. Fura dolog megszokni az ember ellentmondásos természetet. Állandóan vágyakozik a béke iránt, és ugyanakkor folyton megzavarja a vágyott harmóniát. P. É. Szép magyar vers Babits Mihály Karácsonyi ének Miért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-űr szele volna? Jobb talán a puha széna-alom mint a magas égi birodalom? Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kenetek? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: kezed csak bús anyád melléért nyúlt. . . Becsesnek láttad te e földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? s nem vélted rossznak a zord életet? te, kiről zengjük, hogy „megszületett”! Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkűnkben gyújts pici gyertyát sokat. Csöngess éjünkön át, s csillansd elénk törékeny játékunkat, a reményt. Miért éppen Betlehem? „Abban az időben történt - olvashatjuk Lukács evangélistánál a karácsonyi ünnepi Evangéliumban -, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ezt az első ösz- szeírást Cyrinusz, Szíria helytartója bonyolította le. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják feleségével Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson... ” Augustus római császár uralkodásának idejénben a zsidók országa, Júdea a Római Birodalom egyik provinciája volt, amelyet római helytartó irányításával kormányzott a zsidó tet- rarcha, másként negyedes fejedelem, azaz a Római Birodalomtól függő terület egy részének uralkodója. Jézus születésekor ezt a címet Heródes Antipas viselte. Augustus külpolitikai és katonai sikereit az állam belső rendjének kiépítésével tetőzte be. Hivatalnok-szervezetének kiépítése minden idők államberendezkedésének példaképül szolgálhatna. Ennek a - ma úgy mondanánk - államigazgatási-tisztviselői testületnek köszönhetően tudta elrendelni a siker reményében azt az „összeírást”, latinul censust, vagyis népszámlálást, amelyet az evangélium említ. Meg kell jegyeznünk, hogy az akkori népszámlálás nem statisztikai, demográfiai célt, hanem az adózók és a katonakötelesek nyilvántartását szolgálta. A „census” két eljárást foglalt magában: az összeírást, azaz az adózók hivatalos jegyzékébe való felvételt, a föld- és háztulajdonnal együtt, valamint a va- gyonbecslést, a vagyoni helyzet felmérését és az adó meghatározását. Ez a két adminisztratív eljárás időben egybeesett, de az összeírás volt az első lépés. Az evangélista a censusnak erről a szakaszáról beszél, amikor azt mondja: „mindenki elment a maga városába, hogy összeírják ...” Józsefnek tehát meg kellett jelennie származási helyén, Betlehemben, hogy adóbevallást tegyen, mivel ott része volt a családi vagyonban. Máriának pedig vele kellett lennie, mert ez volt a római előírás. Amikor azután József Máriával megérkezett Betlehembe, Dávid városába, a család tulajdonában lévő ház már tele volt a ház lakóival és a korábban érkezett rokonokkal. Egy zsúfolásig megtelt helyiség pedig alkalmatlan szülőszoba. Ezért József visszahúzódott, és szükségmegoldást választott: a ház istállóját, ami egy barlang volt. Hogy ez a barlang a házhoz tartozó istálló, erre abból következtethetünk, hogy jászol volt benne. Azon a vidéken mindmáig élő hagyomány, hogy a házakat ma is barlang elé építik, vagy a barlangot, mint istállót egyszerűen belefoglalják a házba. Ezért született Jézus Betlehemben, mégpedig istállónak használt barlangban. A , Jézus” név görög formája a „Jesuá”-nak, és azt jelenti: , Jahve, a megváltó”. Ez a név a zsidók között a II. századig meglehetősen elterjedt, azután már - nyilván tudatosan - csak a hosszabb változatával, a „Je- hosuá”-val találkozunk. A barlang, amelyben Jézus Krisztus született, évszázadokon át nevezetes látványossága volt Betlehemnek. „Ha valaki Jézus Betlehemben történt születéséről Mikeás jövendölésén és Jézus tanítványainak az evangéliumokban leírt történetein kívül még más bizonyítékra is kíváncsi - írja Origenes (185-254) -, az tudja meg, hogy Betlehemben az utazónak megmutatják Jézus születésének barlangját, benne azt a jászolt, amelyben kisdedként be- pólyálva feküdt. Ámít ott mutatnak, azt az egész környék ismeri. Maguk a pogány ok is elmondják mindenkinek, hogy a mondott barlangban született egy bizonyos Jézus, akit a keresztények tisztelnek és imádnak.” Nagy Konstantin császár 326-ban a barlang fölé bazilikát építtetett, amelyet a Születés templomának neveznek. 530-ban Jusztiniánusz császár kibővettete. Dr. Csonkaréti Károly Fotó: Romfeld Ákos
