Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-24 / 351. szám
8 üj Dunántúli napló Kultúra 1993. december 24., péntek A papképzésről dr. Bán Endrével, a pécsi szeminárium rektorával Sugározza magából a szeretetet A pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola világába próbáltunk bepillantást nyerni, amikor interjút kértünk dr. Bán Endre rektortól. Iskolájuknak óriási hiányokat kell pótolnia az elkövetkezendő évtizedben, hisz amíg 1940-ben a Tolnára és Baranyára kiteijedő pécsi egyházmegye 460 ezer katolikusának 482 papja volt, ma csak 135 pap látja el lelki szolgálatukat. A 130 plébániának 70 százalékán 60 évnél idősebb lelkészek szolgálnak. Munkájukat 280 világi hitoktató segíti. A rektor először az 1991. évi újraindulásról beszélt: A Balatontól délre- A rendszerváltozás után arra törekedtek az egyházmegyék, hogy ismét visszahozzák területükre a papneveldéket, hogy a kispapok innen jöjjenek s ide kötődjenek. A Hunyadi út 11. számú épület az Új Dunántúli Naplótól egyezség útján hamar visszakerült a püspökség tulajdonába. Nehezebb volt a tanári kar megszervezése. Adva volt a hat éves hitoktató-képző oktatói kara, és voltunk mi, szolgáló lelkészek. Jómagam idén szeptemberig voltam a Pius templom plébánosa, többi kollégám azonban az oktatás mellett ellátja a templomi szolgálatot is. Világi oktatók is segítik munkánkat a pedagógia, pszichológia, a magyar, a német, a latin és a fakultatív olasz oktatásában.- Honnan érkeznek növendékeik?-Az egyházmegyénkből valamint Somogyból és Zalából, de Szabadkáról is, mivel a Balatontól délre csak Pécsett működik Hittutudományi Főiskola. Romániából erdélyi magyarok és románok valamint csángó hallgatónk van. Ott egyébként nincs paphiány, mert a szegényebb, de az urbanizációtól még érintetlen falvakban nagy a pap tekintélye.-Hányán vannak a főiskola hallgatói?- Harmincöt kispapunk van. A negyedévesek még öt, a fiatalabbak már hat évig tanulnak. Számuk évről évre emelkedik, hiszen korábban a szülők és egyáltalán mindenki lebeszélte a fiatalembereket a papi pályáról. Ez a megítélés most változóban van, és ez érezhető a létszámokban is: idén júniusban 4 papot szentelünk. A másodévesek száma 9, az elsősöké 10. Mellettük 70 világi hallgatónk is van, férfiak és nők egyaránt. A főiskola földszintjén vannak a tantermeink, a két emeleti szinten a lakrészek a kispapok számára. A legfelsőbb szinten hozzáépített részben délen a kápolna, északon a társalgó foglal helyet. A világi hallgatóink a városban laknak. Világi hallgatók- Milyen feltétellel nyerhet valaki felvételt a szemináriumba?- Nyilvános főiskola vagyunk, bárki jelentkezhet érettségi bizonyítvány birtokában. Felvételi vizsgát történelem, részben egyháztörténet tárgyakból kell tenni, továbbá Biblia-ismeretből, hittanból, az egyházi év szertartásainak ismeretéből. Először tesztet töltenek ki a felvételizők, és ha ez sikeres, akkor következik beszélgetés formájában a szóbeli.-Milyen tárgyakat tanulnak a leendő katolikus papok?- A legnagyobb tárgy a Biblia ismerete, aztán az egyháztörténet, a teológia vagyis a hitünk tudományos alapvetése. Az etika, egyházjog, szertartástan, lelkipásztorkodás tárgyakat 4-4 szemeszterben tanulják. Valamint zenét, szónoklattant, idegen nyelveket s a már említett világi tárgyakat. És mivel művészeti értékek lesznek a gondjaikra bízva, művészettörténetet és népművészetet is.-Mi az egyház célja a világiak oktatásával?- Olyan gyengék ma a vallásos ismeretek, hogy sokan eljönnek ezek tanulmányozására, noha sem papok, sem hitoktatók nem akarnak lenni, csak képet akarnak nyerni a hitükről. Jó részük azonban hittanárként szeretne működni. Elvállalhatják plébániák vezetését, közös imákat vezethetnek, csak a szentségeket nem szolgáltathatják ki. Van most nálunk egy fiatal pár: a fiatalember kántor, az egyik világi hallgatónknak udvarol, és miután összeházasodnak, szívesen elvállalnának egy plébániát.-Hogyan készítik fel a kis- papokat a lelkipásztori szolgálatra, a mai társadalomban való helytállásra?-Mivel oktatóink gyakorló lelkészek, előadásaikban az életből vett példákkal vértezhetik fel a kispapokat a rájuk váró feladatokra. Például Bíró László, a Székesegyház plébánosa oktatja a lelkipásztorkodást, aki maga is igen sokféle csoporttal foglalkozik hívei körében. Félévente háromszor mennek el növendékeink gyakorlatra ugyanazokhoz a plébániákhoz szombat és vasárnapokon. A teológiai képzés 1990 óta hatéves, s az utolsó esztendőt kint töltik egy plébánián. Találkoznak ekkor a különféle speciális területekkel, így a szociális otthonok, az állami gondozottak, a deviánsok, a kórházi betegek problémáival. Megújulás a városból-Milyen körből jelentkeznek ma a papi pályára?- Egyértelmű a személyes példaadás. Ahol egy dinamikus, tevékeny fiatal pappal találkoznak, ott többen kapnak reális képet e hivatásról. Éz általában a városokban jön létre, hisz falun sok az idős paptársunk. Míg a hitélet régen falun volt intenzívebb, most a városokból indul ennek megújulása. így a papnövendékek is általában városi, értelmiségi közegből jönnek, és idővel bizonyára innen fog megújulni a vidék hitélete.-Milyen gyakran teszik fel önöknek a papi nőtlenség kérdését epálya kapcsán?- Ez állandó téma a hívek részéről, de mi is sokszor beszélünk növendékeinknek a cölibátus értelméről: az ember akkor képes nagy áldozatokra az életben, ha értelmét látja. Az anyák vállalják a szenvedést és az életre szóló áldozatot, amikor gyermeket hoznak a világra - de az örömet is. Ha a pap tartalmasnak érzi az életét, a szolgálatát, akkor az ezzel járó áldozatot is vállalni tudja. Ha viszont csalódik papi hivatásában, akkor jönnek a problémák. A kispapoknak a felszentelésig kell dönteniük, vagyis hat év áll Harmincöt kispap tanul az iskolában Fotó: Szundi György Dr. Bán Endre a pécsi szeminárium rektora rendelkezésükre. A papszentelés előtt fél évvel diakónussá, magyarul szerpappá szenteli őket az egyház, és a nőtlenségi fogadalom alól még ekkor is kérhető felmentés. Újkori vonás-Mennyiben változott a pap szerepe az utóbbi évtizedekben?- Régen körülhatárolhatóbb volt a feladata, amikor kifejezetten a hit, a vallás fenntartását kellett szolgálnia. A mai világban súlyos veszélybe kerültek nem csupán a keresztényi, hanem maguk a humán értékek is. Ezeket szintén szolgálnia kell a papnak. Meg kell tanítania az embereket arra, hogy törődniük kell a szenvedőkkel. Nem társadalmi, intézményi szinten - az más szféra feladata, hanem lélekkel, odaadással, szeretettel. Újkori vonás, hogy a mai egyházi közösségekben nagyobb szerepet kapnak a hívek, sokkal aktívabbak mint régebben.- A pécsi püspökség egy nagymultú egyetemi városban indította újra a hittudományi főiskolát, melynek legfőbb vezetője a megyéspüspök. Felvető- dött-e a Janus Pannonius Tudományegyetemhez való csatlakozás gondolata?- Az egyház nem szívesen gondol arra, hogy egy további és a legkisebb kara legyen a JPTE-nek. Önállóan biztos könnyebben intézhetjük gazdasági és adminisztrációs feladatainkat. Szabadon dönthetünk a kinevezéseket illetően. Mi a gyakorló papok képzését végezzük, az utánpótlás nevelését. Ügyanakkor kapcsolatban állunk például a Bölcsészkar filozófia tanszékével, kölcsönösen értesítjük egymást a programokról, vendégprofesszorokról, növendékeink alkalmanként meghallgatják a JPTE Bölcsészkarának előadóit. Szilárd pont- Ön etikát tanít a kispapoknak. Véleménye szerint milyennek kell lennie ma a jó papnak?- Békés, nyugodt lényével a pap jelentsen szilárd pontot ebben az ideges világban. E szolid, higgadt lelkületet szeretnénk kialakítani. És azt, hogy sugározza a jóságot és a szeretetet. Én hiszem, hogy az emberek nem olyan rosszak, nyersek és vadak, mint amilyennek mutatják magukat. Egy önző ember közelében ez jön ki belőlük, de egy jó ember hatására a jóság. Hiszek abban, hogy az emberek képesek átadni egymásnak a józanságot, a jóságot, és jobbá tehetik ezt a világot. Gállos Orsolya Vallástörténeti krónikák Krisztus születéséről Rómában avatták ünneppé ... Sajátos ünnepe a kereszténységnek Jézus Krisztus születésnapja, amelyet minden keresztény egyházban és közösségben megülnek. Sajátos, mert - noha áttételesen vannak a nem keresztény vallásokhoz is kapcsolódó pontjai - más vallások ünnepei között hiába keresnénk analóg párját. Sajátossága az is, hogy a kereszténység első három századában még nyomát sem találjuk Krisztus születése megünneplésének. Ez utóbbi körülménynek minden bizonnyal az a magyarázata, hogy az istenek születésnapi kultusza pogány szokás volt, amitől a keresztények elhatárolták magukat. A Megváltó születését egyébként Rómában, a niceai zsinat (325) után avatták ünneppé azzal a céllal, hogy a zsinat tanítását - amely szerint a második isteni személy, a Krisztusban emberré lett Fiú egylényegű az Atyával - népszerűsítsék. Az ünnep napjának, december 25-ének a megválasztása tudatosan, a pogány napkultusz ellensúlyozására történt. Ezen a téli napfordulót követő napon ugyanis, amikor már tapasztalható, hogy hosszabbodnak a nappalok, mert a Nap legyőzhetetlen („Sol Invictus”), illetve mert új kis Nap született, az egész római birodalomban fényes örömünnepet ültek. A népszerű ünnep pompája az egyházatyák szerint nagy veszélyt jelentett a keresztények ' számára. Szent Ágoston például óva intette hittestvéreit: nehogy a Napot imádják azon a címen, hogy a Szentírásban a Nap olykor Krisztust jelenti. Az egyház tehát - a Messiásról jövendölő Malakiás prófétára hivatkozva - Krisztust az Igazság Napjaként (Sol Iusti- tiae) állította szembe a Legyőzhetetlen Nap kultuszával, s tette december 25-re születésnapját. Ám a liturgikus szövegek és az egyházatyák írásai nem győzik hangsúlyozni, hogy az Igazság és az Üdvösség Napja „új és igaz fény”, amely eloszlatja a bűn sötétjét és fellobbantja az üdvösség világosságát - nem azonos hát a pogányok Legyőzhetetlen Napjával. A liturgia szóhasználata ugyanakkor sokat megőrzött a pogány napkultusz kifejezés- módjából. Szent Efrém egyik karácsonyi himnuszában például az áll: „Leszállt a világító égitestek Ura és mint Nap áradt ki az anyaméhből...” Szent Jeromos egyik karácsonyi prédikációjában pedig azt mondja: „Növekszik a Nap, csökken a sötétség, ma született meg az Igazság Napja”. Egy ősi liturgikus szöveg szerint Krisztus a „Dicsőség Napja”, aki Betlehemben kelt fel, hogy fényével beragyogja a világot. Keleten 380 körül vált népszerűvé a karácsony, amely a keleti, ortodox egyházakban a 12 nagy ünnep közé tartozik. Igaz, a vízkeresztet ma is nagyobb ünnepnek tartják, a karácsony viszont a napkeleti bölcsekről („Háromkirályok”) való megemlékezés napja is. A protestáns keresztény egyházak a középkorban a mintegy 100-ra emelkedett ünnep közül számosat eltöröltek, de a Krisztus-misztérium ünnepeit, a Fiú testbe-költözésének ünnepét, a karácsonyt megtartották. A Krisztus születésével megjelent béke fölötti öröm adja az alapját a karácsonyi ajándékozásnak. A napon, amikor Isten a legnagyobb ajándékot adta az emberiségnek, a pápák az ünnepi mise után aranypénzzel ajándékozták meg a környezetükben szolgáló papságot. Később hasonlóan jártak el az uralkodók és hűbérurak, s a szokást átvették a családfők is. A gyermek Jézus tiszteletét, a betlehemi barlang készítésének szokását a ferencesek terjesztették el a középkorban, noha már az ősi bizánci liturgia is gyöngéd szeretettel említi az isteni gyermeket: „Ó, édességes Fiam, hogyan szoptassalak? Hogyan vegyelek karjaimba téged, aki akaratoddal mindent fönntartasz ...” - sóhajtott fel Szűz Mária. A nyugati katolikus egyház karácsony misztériumát Nagy Szent Gergely pápa óta három misével ünnepli. Az éjféli a mózesi törvény előtti időt jelképezi, mikor még sötétség volt a földön; de egyben Jézus égi születésére is emlékeztet. A hajnali mise a törvény alatti időt jelzi, amikor már halványan derengett és Jézus földi születésére irányítja a figyelmet. A délelőtti mise a kegyelem korszakát jelenti, amikor Jézus, a Lelkek Napja már fölkelt s kegyelme által az emberek lelkében is megszületett. Gecse Gusztáv L. O. Mersoni: Érkezés Betlehembe
