Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-23 / 350. szám

1993. december 23., csütörtök Városaink üj Dunántúli napló 9 Pécsi Körkép Jobb egy gyertya elől Lassan körmünkre ég ez az esztendő is. Szinte minden az ünnepek körül forog a karácso­nyi készülődés és az óévbúcsúz­tató jegyében. Talán túlságosan is. Csak hát a nyájösztön miatt nem igen szabadulhatunk az olykor már igazi tartalmát vesz­tett láz hatása alól. Lám, e jegyzetet is a kará­csonyfák gyertyáira asszociálva kezdtem így, noha az ősi ma­gyar szólás a körmünkre égett dolgokról szól, s nem az elmúló esztendőről. Eredetét tekintve a középkori szerzetesi élet egyik mozzanata jelenik meg benne: ha sötétben olvastak, apró vi­aszgyertyát tapasztottak a kör­mükre. Természetesen sietniük kellett a kiszabott imádság elol­vasásával, máskülönben a kör­mükre égett a gyertya. Sok ilyen apró gyertyát ra­gasztottak a körmükre a pécsi önkormányzati képviselők is december közepén, amikor folytatólagos ülésből folytató­lagos - sőt kétnapos - ülésbe esve próbálták teljesíteni az ez évi penzumot. Persze, hogy a körmükre égtek a dolgok, már ami az eredetileg tervezett munkaprogramot illeti. Igyeke- zettben ugyan nem volt hiány: múlt pénteken megmutatták, hogy egy óra alatt másfél tucat­nyi napirendi pontot is képesek megtárgyalni. Valószínű, hogy a határozatok e felpörgetett tö­megtermelésében az ülésezé­sekbe való belefáradás és az év végi ünnepekre való, magánel­foglaltságokat jelentő készülő­dés játszotta a döntő szerepet. Karácsonyi motívumot vélhe­tünk felfedezni abban is, hogy néhány közszolgáltatásokkal kapcsolatos tarifaemelési témá­ról a döntés a jövő esztendőre halasztódott: képviselők nem akartak ilyen „ajándékokkal” kedveskedni a polgároknak. (Persze, ami késik, nem múlik.) Azok, akik fiatalos hévvel azt szorgalmazták, hogy hátralékok nélkül kezdje a 1994-es munká­ját a testület, már a jövő évi költségvetés sok időt igénylő előkészítésének munkájára gondoltak. Ezt a költségvetést részben már örökségül hagyja utódjának a mostani testület. Minden ilyen jellegű munká­nál azon Damoklész-kard jel­legű eshetőség alatt töpreng a tervező, amit Seneca így fogal­mazott meg: „Szolgád lesz a pénz, ha tudsz vele bánni, ha nem tudsz, zsarnokod”. Ezt a mondást persze az időre is le­hetne vonatkoztatni, mert a pénzével eddig még mindig jobban tudott gazdálkodnia közgyűlés, mint az idejével. Ezért lehetett az zsarnokává. Az idő mint múlt is jócskán szerepet kap majd a költségve­tés előkészítésében. Három év gyakorlatából bőven akad mire emlékezni útmutatóként, vagy szemrehányásként, ami alig burkolt választási propaganda lesz már. S ezzel megintcsak az idő telik haszontalanul. Nem kívánok erről ismét sza­tirikus éllel írni, de karácsonyi ajándékként megtoldom a Se- neca-idézetet Juvenalis idő­szerű gondolatával: „Jobb egy gyertya elől, mint számos lámpa mögöttünk”. Dunai Imre Virágágyak és szemét „Közterületfenntartó Vállalat” a Kertészeti és a Köztisztasági Vállalat összevonásából Drágább lesz a kéményseprés Az év elején fogadta el Pécs Közgyűlése a közüzemi vállala­tainak átalakítására vonatkozó koncepciót, amelyben többek között már megfogalmazódott az egységes közterületfenntartó szervezet létrehozása. A PIK után most beteljesedett a Kerté­szeti és Parképítő, valamint a Köztisztasági Vállalat sorsa is, csak másként. A közgyűlés de­cemberi utolsó ülésén ez év végi hatállyal kimondta mind­két vállalat megszüntetését. Egyben az előbbivel azonos, december 31-i határnappal a két vállalat általános jogutódjaként és azok egyesített vagyonával létrehozza a Pécsi Közterület- fenntartó Vállalatot. Az új önkormányzati vállalat csak első lépcsője az átalakítás­nak. A tervek szerint a cég gaz­dasági társasággá alakul majd át. Ennek megvalósulásáig ne­vezte ki a közgyűlés Révbíró Gézát a vállalat igazgatójának. A mostani döntés a koncep­ciónak arra a következtetésére alapozódott, hogy e két vállalat összevonásával a közterület­fenntartó és gondozó tevékeny­ség áttekinthetőbb lesz, szerve­zettsége, összehangoltsága pe­dig olyan mértékű, hogy a vá­rosnak ilyen téren nem marad­nak ellátatlan területei. Az ed­digi párhuzamosságok kiiktatá­sával az üzemeltetés költségei is jelentősen csökkennek. D. I. Ma már elvileg nem magától értetődő, de versenytárs hiá­nyában Pécs Önkormányzata 1994-re is a Baranya Megyei Kéményseprő és Tüzeléstech­nikai Vállalatot bízta meg a kéményseprőipari szolgáltatá- ’ sok ellátásával a város közigaz­gatási területén . E tény fontos előzménye, hogy előbb a Köz­lekedési és Kommunális Bizott­ság, majd annak javaslatára a Közgyűlés is elfogadta a válla­lat igényét a még néhány napig érvényben lévő ideinél jóval magasabb díjakra, amelyeket - mint eddig is - a szolgáltatáso­kat igénybe vevőknek kell majd megfizetniük. Az áremelés mér­téke az egyedi kényéneknél a bázisnak számító ideihez képest 140,84, a gyűjtőkémények ese­tén pedig 132,29 százalék. A vállalat méltányolt gazdasági kalkulációja szerint ennél ala­csonyabb ár nem nyújtana fede­zetet a közvetlen költségek megtérítésére sem. Az új tarifák január 1-jétől lépnek életbe és a díjakat a vál­lalat szedi be. Egyedi kémények évenkénti kötelező kétszeri tisz­títása és négyévenkénti kötelező vizsgálata 200 Ft. darabonként és évenként, ugyanez szolgálta­tás gyűjtőkémények esetén 680 forint darabonként és évente, a központi kémények kötelező egyszeri tisztítása és négyéven­kénti kötelező vizsgálata 40 fo­rint méterenként és alkalman­ként. Egyedi tartalékkémény el­lenőrzése, tisztítása és felül­vizsgálata 115 Ft., a gyűjtő és központi tartalékkéményeké 400 forint évente. A hímek ez a része zsebbe vágó, a többi csak érdekesség: Világörökség is lehetne! Kincs rejtekhelyen - de vajon meddig? K ét-háromszázan lehettünk a tágas csarnokban, ke­zünkben tartott fáklya lobogó lángja világítja meg a teret, az egyetlen reflektor fénykörében jelmezes táncosok lába csosz- szan az érdes betonon. Épí­tész-kiállítás nyitánya ez a „dóm-múzeumban”. Közben suttogva beszélgetünk. „Lega­lább 50 millióra lenne még szükség ...” - hallom, aztán a köszöntőbéli szám üt szíven: „Kb. 80 millióból lehetne befe­jezni...” Úristen! Eretnek gondolat fészkelődik bennem: ha csak ezt az egyetlen dolgot nézzük, talán várhatott volna egy-két évet a rendszerváltás ... 1987-88-ban igen komoly formában indult a dóm-kőtár ügye, s akkor úgy látszott: né­hány év alatt meg is születik. Aztán minden hirtelen a partvo­nalon kívülre került. Az erőfor­rásokból mostanáig futotta: tető alatt van ez az építmény a bazi­lika keleti apszisaival szemben, a püspökvár falához simulón. Dóm-kőtár? - vélem hallani - fontosabb dolgokra is szüksé­günk lenne, még sincs rá pén­zünk. A lekicsinylő ellenkezést méltatlannak érzem: csak az be­szélhet így, akinek fogalma sincs arról, milyen kincs vár egy raktárban arra, hogy ott­hona szülessék. A székesegyház évszázad előtti generális felújítása idején véletlenül bukkantak a kincsre, az első(?), 12. századi templom csodálatos faragvá­nyaira, amelyek az eltelt száz év alatt hol láthatók voltak, hol nem. Az utóbbi húsz évben ép­penséggel nem: egy generáció nőtt fel Pécsett, amely nem is­merhette meg e csodát. S vajon felnő-e egy újabb, s még újabb, amely szintúgy nem ismeri meg? Az újságíró - hallván a tízmilliókkal dobálódzást - bo­rúlátó: lehet, hogy csakugyan így lesz? ... Mostanság - több mint fél év­tizede már! - egy vasasi volt moziban szunnyad a gyűjte­mény. Néhány szép darabjából éppen öt esztendeje, 1988. de­cemberében volt kiállítás a Mű­vészetek Házában, ahol ki-ki meggyőződhetett arról, hogy kincs rejtőzik Vasason. N em ártana évente megren dezni e kiállítást, ébren tartandó az érdeklődést. És a meggyőződést arról, miszerint Pécs olyan érték birtokában van, amihez fogható nincs még e ha­zában (a budavári gótikus szo­borlelettel említeném együtt, de az több évszázaddal később szü­letett). A kor igen magas művé­szi színvonalú román stílusú al­kotásaival díszítették a pécsi székesegyházat, ezek akár világ­védettséget is érdemelnének, s hozzájuk hasonlók némely sze­rencsés nyugati országban még álló katedrálisokon eredetiben és „in situ” láthatók. A pécsiek meg egy raktárban rejtőznek. Vajon meddig? A kőtárépületből az 1989 őszén felavatott korsós sírkam­rába vezetett a fáklyások útja, s ott elmerenghetett a látogató azon, hogy az idő tájt Bachman Zoltán építész igen bizakodó hangon beszélt a székesegyház délkeleti saroktomya előtt a föld alatt rejtőző, s évek óta nem látogatható Péter-Pál sír­kamra közeli felújításáról, amit a mauzóleumnál és a korsós sír­kamránál sikerrel alkalmazott elvek szerint kíván végrehaj­tani, hogy a pompás ókeresz­tény freskók még sok évszá­zadra megmenthetők legyenek. Nagy szükség is lett volna erre, hiszen a falakról már akkor is konok egykedvűséggel pergett le a festék, mintegy előreve­títve: lehet, hogy nincs távol az idő, amikor már nem lesz mit megmenteni - a falakon kívül. A Péter-Pál sírkamráról szinte szó sem esik ... P écs sajátos helyzetű város. Falai közt az elmúlt két évezred valamennyi korszaká­nak az emlékei megtalálhatók az ősi Sopianae maradványaiból a török hódoltság itthagyott re­likviáiig, s éppen az utóbbiak - a két dzsámira gondolok amelyek a legépebb állapotban emlékeztetnek a város történe­tének egy nem éppen dicsősé­ges korszakára. Az elmúlt évti­zedekben sok minden történt az óriási emlékanyagért, bár talán nem annyi, amennyit jelentő­sége alapján megérdemelt volna, viszont látszott valami céltudatosság. Ez manapság mintha elveszett volna. Alapít­ványokra bízták a kőtár, a sír­kamra jövőjét, ám nem tudni, mennyire képesek ezek megbir­kózni a nem kis feladattal. S ha azok nem, akkor ki? A pécsi emlékanyag helyileg ugyan itt, e város falai közt vannak, mégis nem csak Pécsé, nem is csak Baranyáé, hanem Magyarországé is, és ha csak a kőtár anyagára gondolunk, Eu­rópáé is, a világé is. (Zárójelben jegyezzük meg: hiba volt nem szakítani csupán öt percet II. János Pál pápa pécsi látogatá­sakor arra, hogy a Szentatya láthasson ezekből akár csak egyet. Például a Péter-Pál sír- kamrát.) Alkalmasint szükséges lenne, hogy a pécsi önkormány­zat a megyei önkormányzattal együtt vizsgálja meg a ránk bí­zott emlékanyag helyzetét, s ke­resse számára a kiutat. A jelen- és az utókor hálás lesz ezért! Hársfai István Városvédő őrjárat Vannak olyan nehézségek, amelyeket ha nem oldanak meg még időben, később igen­csak megkeserítik egy kis kö­zösség életét. Önmagában di­cséretes dolog, hogy annak idején a Király utca 15. számú ház udvarára egy spirálfüzet ültettek. Mivel azonban idő­ben nem kezelték a fát, s ké­sőbb sem törődtek vele, ma már olyan nagyra nőttek az ágai, hogy veszélyeztetik a háztetőket és a villanyvezeté­ket, de a kisebb fák sem igen élnek meg alatta. Levelei ősz- szel-télen beterítik az udvart. A lakók többször is szóltak a PIK-nek, de most, a végel­számolási eljárás idején, ki törődik egy fával. Persze nem kivágni kellene, hanem gon­doskodni róla. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső egyedi kéményből 48 116, köz­pontiból 812, gyűjtőkémények­ből 1534 darab, gyári és gyáijel- legű kéményekből 493 darab, tartalékkéményekből pedig 16 358 darab van Pécs közigazga­tási területén. D. I. Mindenki fája? Évtizetedekel ezelőtt szép szokás alakult ki: legyen egy központi helyen Mindenki Karácsonyfája, hogy a nehe­zebb anyagi körülmények kö­zött élők is ünnepelhessenek a fa alatt. A Széchenyi téren minden évben szép fát állí­tunk: feldíszítve, kivilágítva gyönyörködtet minden arra járót. Igen ám, de a mai világban mindent tönkre lehet tenni. Kezdődött azzal, hogy felelőt­len elemek heccből megcson­kították az ágait, leszakítot­tak a díszeiből. Amit pedig szilveszter éjszakáján művel­tek vele, az már egyenesen felháborító volt. Részeg ran- dalírozásuknak az lett a kö­vetkezménye, hogy most már szilveszter előtt lebontják a fát. Ki akarna tragédiát egyesek gátlástalan magatar­tása miatt? Pedig a pécsiek szokásává vált, hogy az évkezdetet a Mindeki Karácsonyfája alatt köszöntik: elsétálnak arra az újév első óráiban. Már, ha van, hova. Dr. Vargha Dezső Módosított rendezési terv a Csontváry utcai ABC környékére A Csontváry utcai ÁBC kör­nyékén a kereskedelem és szol­gáltatások vállalkozói részben közterületfoglalási engedély alapján létesített ideiglenes pa­vilonokban helyezkednek el, olyan területen, amelyet eredeti­leg állami beruházásra szántak. A közgyűlés által módosított részletes rendezési terv a pavi­lonok felszámolása céljából rendezett és állandó jelegű kis üzletcsoportok elhelyezését, to­vábbá az ABC korszerűsítésé­vel összefüggő épületbővítést és zárt gazdasági udvar kialakítá­sát tartalmazza. Új takarítógép A napokban mutatta be a vá­ros gépi közterület-takarítását végző Tóth László vállalkozó új, KROLL-gyártmányú takarí­tógépét. Az ügyes masinával már az utcán is találkozhattak azóta a pécseik, hiszen a Város- gondnokság gépi tisztítást vé­gezetet a vállalkozóval. Karácsonyi utcadíszek A Városgondnokság szerve­zésében a „Mindenki Kará­csonyfájának” szállításánál és díszítésénél ingyen segédkezett a Tűzoltóság, a Posta Gépjármű Szállítási Üzeme, a Kertészeti Vállalat és Törteli László park- fenntartási vállalkozó. A Vá­rosgondnokság a feladatot im­már harmadik éve közmegelé­gedéssel végző Róth Nándor villanyszerelő kisiparost bízta meg a Széchenyi téri fenyő, va­lamint az Irgalmasok és a Ki­rály utca karácsonyi díszkivilá­gításának megvalósításával és az üzemelés ellenőrzésével. A rejtett kincs egyik legszebb darabja. Nádor Katalin felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents