Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-22 / 349. szám
10 uj Dunántúli napló 1993. december 22., szerda Politikai vitafórum A FIDESZ jelöltjei az 1994-es országgyűlési választásokon Képeinken a Fiatal Demokraták Szövetségének baranyai egyéni országgyűlési képviselő-jelöltjei láthatók a megyei választókerületek sorrendjében (Pécs I., II., III., Komló és környéke, Mohács és környéke, Siklós és környéke, Szigetvár és környéke). A jelöltek múlt héten sajtótájékozatón is bemutatkozhattak. A FIDESZ megyei és országos listája január végén lesz végleges. Dr. PÁVA ZSOLT 38 éves, pécsi születésű, jogi egyetemet végzett. Jelenleg Pécs alpolgármestere. Nős, három gyermeke van. Dr. TROMBITÁS ZOLTÁN 33 éves, orvosi egyetemet végzett. A párt országgyűlési képviselője, a parlament jegyzője. Nős, egy gyermeke van. DE BLASIO ANTONIO 38 éves, angol-orosz szakos tanár, a WHO pécsi programirodájának vezetője, pécsi ön- kormányzati képviselő. Dr. WETZL JÓZSEF 45 éves, jogi végzettségű. A Komlói Városi Polgármesteri Hivatal irodavezetője. Nős, felnőtt gyerekei vannak. BÁNKI ERIK 24 éves, felsőfokú külkereskedelmi áruforgalmi végzettséget szerzett. Jelenleg egyéni vállalkozó. Nőtlen. BÁLINT BÁNK 47 éves, agrármérnöki diplomája van. Siklósnagyfalu polgármestere, a megyei közgyűlés tagja. Dr. KORNYA LÁSZLÓ 29 éves, orvos. Lakhelyén, Szigetváron dolgozik. A párt országos választmányának tagja. Nős, egy gyermeke van. Mire szavazzunk 1994-ben? Kampány fogások ’94 Ha megdobnak sárral... Magyarország fejlődését kedvezően befolyásolná, ha 1994-ben a parlamenti választással egy időben népszavazásra is sor kerülne arról a két kérdésről, hogy a megválasztandó új kormányzat hivatalba lépése után egy éven belül nyújtson-e be csatlakozási kérelmet az Európai Unióhoz és a NATO-hoz? - vetette fel nemrégiben egy politikai vitairatban Ursprung János, a KDNP Baranya megyei elnöke, akit most javaslatának indokairól kérdeztük.- Hazánk csatlakozása az említett szervezetekhez olyan súlyú kérdés, amely a választók közvetlen döntését igényli. Magyarország számára földrajzi helyzeténél, gazdasági kapcsolatainak irányultságánál fogva követelmény, hogy a tőlünk nyugatra fekvő térséghez alkalmazkodjon, függetlenül attól, hogy tagja-e az EU-nak, vagy sem. Külkereskedelmi forgalmunk döntő hányada ma is, a jövőben is az EU-val bonyolódik. Eladni ezen a piacon csak olyan árukat lehet, amelyek az EU szabványainak megfelelnek. így minden olyan lépés, amely elősegíti az alkalmazkodást, kedvező az ország gazdasági, társadalmi életére.-A csatlakozásokból - főként kezdetben - bizonyosan nem csak előnyök származnak.- Egy létrejövő EU, vagy NATO teljes jogú tagságnak előnyei és hátrányai egyaránt lennének, és ezek eredőjeként alakulna ki a „végső egyenleg”. A NATO esetében kevésbé felmérhetők a szerzett előnyökért fizetendő árat meghatározó tényezők. A biztonságért cserébe a nemzeti szuverenitás jelentős részét kellene feladni és gazdasági terheket vállalni. Valószínű, hogy az EU-t illetően a magyar társadalom csatlakozáspárti, s az is, hogy távlatilag és összességében mind hazánk, mind az EU számára előnyös lesz a csatlakozás. Ez azonban Cigánypárt Magyar Cigányok Béke Pártja néven párttá alakul a Magyar Cigányok Antifasiszta Országos Szervezete - jelentették be a szövetség országos értekezletét megelőző sajtótájékoztatón. Horváth Albert a szervezet elnöke elmondta, hogy az elnökség azért döntött igy, mert véleményük szerint a cigányság hátrányos helyzetén nem segített a rendszerváltás sem. Horváth Albert leszögezte: a Parlamentben lévő cigány képviselőket nem a cigányság, hanem a pártok delegálták, ennek megfelelően pártjuk érdekeit jelenítik meg. nem jelenti azt, hogy ne lennének régiók, gazdasági ágazatok, társadalmi rétegek, amelyek számára a „fizetendő ár” ne lenne nagyobb a „várható előnyöknél”. Azért, hogy az érdekeikben sérelmet szenvedők hátrányait részben elfogadtatni, főként társadalmi erőforrásokból kompenzálni lehessen, s hogy a csatlakozás ezen érintettek számára is vállalható legyen, össztársadalmi döntésre van szükség. De más lenne súlya az e kérdésekben népszavazás útján hozott döntéseknek a külföld számára is. Más hírértéke van a külföldi politikus vagy beruházó számára, ha a döntés nem egyik, vagy másik kormányzat, a társadalmat csak részben képviselő politikai erő által születik meg.- Van-e értelme a közeli jövőben benyújtani bármelyik szervezethez a teljes jogú tagságra irányuló kérelmet, amikor komoly jelei vannak a fogadókészség hiányának.- Hazánknak kára nem származhat abból, ha csatlakozási kérelmeket nyújt be, hosszan tartó „fektetésük” viszont tisztázhatná esélyeinket és megteremtené a tisztánlátást ahhoz, hogy a kívül maradás stratégiáját kialakítsuk, amennyiben erre van szükség. Ezért attól függetlenül, hogy a jelek szerint nincs esély arra, hogy Magyarország a közeli jövőben e szervezetek tagja legyen, semmi nem indokolja, hogy társadalmi egyetértés esetén, államunk ne adjon be csatlakozási kérelmeket mintegy másfél éven belül. A késedelmesen benyújtott kérelem viszont még inkább kitolhatja a taggá válás időpontját.- Csakhogy a világgazdaság tendenciái, s ezen belül a hozzánk legközelebb eső és térségünk iránt leginkább érdeklődő Németország gazdasági helyzete nem túl sok okot adnak ma az optimizmusra.- Sem az európai recesszió, sem Németország keleti felének újjáépítése nem tart örökké. E gazdasági folyamtok lezárulásának időpontjait előre látni ugyan nem lehet, de valószínű, hogy az Európát érintő pangás egy-két éven belül megszűnik és Kelet-Németország újjáépítése sem tart tovább néhány évnél. így négy-öt éven belül nagy volumenű nyugat-európai tőke keres majd befektetési lehetőséget. Ez pedig azt jelenti majd Magyarország számára, hogy az EU-un belül egy ma is fontos támogatónak számító ország jóval erőteljesebben fog lobbizni a közép-európai országok befogadásáért. A magyar gazdaság gyors ütemű fejlődésének nem lesz tőkekorlátja, ha képes lesz a tőke befogadására és hasznosítására, ha a jogrendszere, a magyar munkaerő képzettsége, a műszaki szabványok stb. kellő mértékben egyezőek lesznek az EU-ban érvényes normákkal. Ha nem ez lesz a helyzet, a felszabaduló tőke a világ más térségeibe fog áramlani, annak ellenére, hogy . a földrajzi közelség és a történeti hagyományok nem ezt indokolnák.- Minőségében új kihívás és új korszak előtt állunk?-Míg az 1990-es évek első felét a rendszerváltás, addig az évtized második felét - kedvező esetben! - a tőlünk nyugatra fekvő térségbe való integrálódás fogja jellemezni. Az 1994-ben a parlamentbe kerülő politikai erők felelőssége, hogy megtegyék azokat az előkészületeket, amelyek az országot alkalmassá teszik az EU-tagságra, felkészülten várja a felzárkózási lehetőséget és képes legyen azt kihasználni.- Milyen hatást remél javaslatának megvalósulásától?-Ma a csatlakozással kapcsolatos kérdések jelentőségükhöz képest alig vannak jelen a pártok programjaiban és tömegkommunikációban. A magyar társadalom tájékozatlan a tekintetben, hogy milyen követelményeket jelentene - egyénileg és az ország szempontjából egyaránt - a közelebbi kapcsolat az EU-val. Az 1994-es választással együtt rendezett népszavazás a politikai közgondolkodás, a kampány középpontjába helyezné a csatlakozással kapcsolatos témákat. Az együttes szavazás arra késztetné a pártokat, hogy programjaikban nagy súlyt helyezzenek az alábbi kérdésekre: Milyen időpont lenne ideális a csatlakozásra? Ehhez milyen intézményekre van szükség? Milyen ütemezésben építse be az ország a jogrendjébe az EU- tagok számára kötelező jogi normákat. Szükség van-e, s ha igen, milyen tartalommal átmeneti stációkra a jelenlegi társult státusz és a teljes jogú tagság között? Hogyan érintik például a maastrichti egyezmény követelményei a költségvetést és az államadósságot, vagy az agrár- támogatások mezőgazdaságunk esélyeit.- Mennyire lenne ettől a várhatónál más jellegűbb a választási kampány és annak tétje?- Az együttes szavazás korlátozná a kampány eldurvulását, hiszen a jövő kérdéseinek a középpontba kerülése nem adna lehetőséget a személyeskedésre. A következő választási ciklus döntéshozóinak nemcsak hazánk problémáit kell pontosan ismerniük. Tisztában kell lenniük az EU-t alkotó országok érdekeivel, az EU-nak mint közösségnek a működésével, s, annak jövőjével is - amennyire lehetséges -, hiszen az EU akkor, amikor Magyarország csatlakozása realitássá válhat, már sok tekintetben más lesz, mint amilyen ma. A legfontosabb kérdés 1994-ben így tehát ez: új politikai elit mennyire lesz alkalmas az előbbi kérdések megválaszolására. D. I. gondokkal küzdenek, az ingyenes orvosi ellátás köre nap- ról-napra szűkül. Immár luxus a gyógybeutaló, a szanatórium. Idősek és fiatal anyák mennek vissza az orvoshoz a patikából olcsóbb gyógyszerért. Nos, az önkormányzati „mellékállások” utáni juttatások és az 1994-ben átadandó irodaház korántsem olyan szerény, mint a nyugdíj vagy a térítésmentes egészségügyi ellátás köre és színvonala. És ez számomra nemcsak érthetetlen, hanem erkölcstelen is. Lehet, hogy e fentiek töredékét adják a társadalombiztosítási kiadásoknak: de egy szemléletre azért rámutatnak. Hantos Gyula, Mohács „A jövő évi választásokat megelőző időszakot, a pártok versenyét mindannyian megszenvedjük majd” - állítja dr. Pető György szociálpszichológus, egy hazai kommunikációs kapcsolatokkal foglalkozó, úgynevezett „public relations” tanácsadó szervezet igazgatója.- Óriási verseny várható a kampányidőszakban, amelyben minden párt elkövet mindent jelöltjeinek sikeres befutásáért, ugyanakkor a sajtóra is nagy nyomás nehezedik majd, különösen vidéken, ahol a helyi lapok szerepe jelentősen felértékelődött. A lakosság nagy része ma már csak egyetlen napilapot tud megvásárolni és a többség - praktikus okokból is - a helyi újságot választja. Nem is beszélve a választókról, akiknek a többsége nem is tudja majd, hogy kire szavazzon, melyik pártban bízzon.- Ön szerint mit tegyen egy párt, hogy sikerre vigye a programját, illetve saját képviselőjelöltjét?- Előre megjósolhatatlan, hogy ki és hogyan fog szavazni. De a választókat azért bizonyos szempontból csoportosítani lehet, fel lehet mérni, hogy milyen csoportot milyen eszközökkel kell „megcélozni”, kiket kell a kampány során megnyerni. Vannak ugyanis törzsválasztók, akik valamilyen okból eleve kötődnek egy párthoz, vagy a jelölt személyéhez, őket már különösebben nem kell meggyőzni. A másik csoport a racionálisan választók köre. Viszonylag szisztematikusan gyűjtik az információkat, s arra adják majd voksukat, aki a legjobb benyomást teszi rájuk. Ezt a csoportot kell elsősorban meggyőzni arról, hogy: „a mi jelöltünk a legjobb”! Ä választók harmadik nagy csoportja az ingadozóké, akik vagy elmennek szavazni vagy nem ... De ha elmennek, akkor is lehet, hogy csak a fülkében, találomra döntenek, nem gondolják végig: kire is szavaznak.- Hogyan lehet megnyerni a „célba vett csoportokat”?- A legnagyobb hiba, amit általában a pártok elkövetnek, hogy a kampány során a jelölt megismertetésére rossz sorrendet alkalmaznak. Először gyűléseket hívnak össze, drága szórólapokkal toborozzák a választókat. Természetesen a gyűlésen eleve csak a párthoz közel álló „törzsközönségre” és az ellen oldal „felderítőire” számíthatnak, ugyanakkor a drága nyomtatványaikkal „kivívják” a potenciális választók ellenszenvét. Az embereket manapság irritálja a pazarlás, mivel ők maguk nehéz anyagi körülmények között élnek. Mit tesznek az okosabban gondolkodók? Miután kialakították a programjukat és kiválasztották a számukra legmegfelelőbb jelöltet, tanácsos olyan bemutatkozási lehetőséget biztosítani neki, amikor „spontán” helyzetben találkozhat a választókkal. Egy pia- cpn, egy színházban, egy kórházban, ott, ahol az emberek nem politikai nézeteik alapján „szelektálódnak”. Az igazi kihívás: odamenni az emberekhez, szót váltani velük. Közvetlen kontaktusban nagyobb eséllyel lehet elnyerni a bizalmukat. Persze az ilyen találkozót is meg lehet profi módon szervezni. Egy jó választási kampánycsapat előre felkészíti a jelöltet az ilyenkor várható kérdésekre, hogy azonnal, meggyőzően válaszolhasson. Mindezt persze úgy kell „spontán” előadni, hogy közben ne derüljön ki, milyen mérhetetlen tudatosság rejlik az akció mögött. A választókörzetben rendezett néhány ilyen „akció” után már lehet gyűléseket is összehívni. Ekkor már nagyobb esély van arra, hogy az ingadozók érdeklődését is felkeltették a jelölt iránt, s így a „törzsközönségen” kívül közülük is többen elmennek a gyűlésre.- Mi a véleménye arról, amikor mások lejáratásával próbál valaki előnyösebb pozícióba kerülni? Az amerikai elnökválasztás idején is szórták a szidalmakat egymás fejére a jelöltek,..- Egyértelműen lebeszélek mindenkit arról, hogy negatív kampányba kezdjen, mert az - akár a bumeráng - visszaüthet. Amerikában is a nyilvánosság előtt kért elnézést Bush a megsértett Clintontól.- Hogyan védekezhet valaki a támadások ellen, illetve hogyan reagáljon az, akit megvádolnak?- Ha például az egyik jelölt azt terjeszti a másik jelöltről, hogy az valamikor, gyermekkorában mondjuk, csirkét lopott, akkor a megtámadott három dolgot tehet: elkezdhet hosszasan mentegetőzni, bizonygatva, hogy ezt azért sem tehette, mert ő sohasem szerette a csirkehúst, vagy azért sem mert a bőre allergiás a csirketollra. Megteheti, hogy „visszalő” és azt bizonygatja, hogy ő pedig látta, amikor a másik valaha beleköpött egy hídról a patakba. A harmadik lehetőség: könnyedén felülemelkedni. Utalni kell rá, hogy a „sárdobálás” nem az ő stílusa, és hozzátenni, nem is a választóké! Németh Zsuzsa Számomra érthetetlen Az Új Dunántúli Napló 1993. december 13-i számában megjelent egy épülő, láthatóan óriási épület maketjének képe: „Társadalombiztosítási intézmények irodaháza épül Budapesten” aláírással. Nem foglalkoztam eddig a társadalombiztosítással, a járandóságunkat levonták és kész, - a munkahelytől 40%-nál többet, 10%-ot közvetlenül a bérből; egyiket erre, a másikat arra. A két társdalombiztosítási ön- kormányzat megalakulása, az állam kivonulása e területről sem érdekelt különösképpen. Korábban ugyan már egyszer felkaptam a fejem, amikor a megalakult két új önkormányzat (a pontos nevüket nem tudom): a nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási, melyeknek első üléseinek egyikén saját illetményüket (tiszteletdíjukat) határozták meg: mellékállásban, nem rendszeres napi elfoglaltsággal járó munkáért havi - ha jól emlékszem - 40-100 ezer forint összegben. Ez a székház, vagy irodaház már sok nekem; bár bevallom, hogy fogalmam sincs a „társadalombiztosítási intézmények” irodaház ellátottságáról sem Budapesten, sem vidéken. Az egészségügy válságos helyzetben van, a kórházak napi
