Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-20 / 347. szám

10 üj Dunántúli napló Külföld 1993. december 20., hétfő A Nyugat pocsékolja az időt Miféle érdekünk fűződhet ahhoz, hogy elfogadjuk a „part­nerség a békéért” gondolatát, ha az nem vezet sehova? Akár vissza is utasíthatnánk a részvé­telt, ha az nem nyit utat a NATO-hoz történő csatlakozás felé - jelentette ki Lech Walesa lengyel államfő a Le Soir című lapnak adott interjújában. Wa­lesa szerint a Nyugat ugyan megnyerte a hidegháborút és megszabadult a kommunista fe­nyegetéstől, de képtelen volt megteremteni a stabilitást. Ért­hetetlennek nevezte, hogy a Nyugat ahelyett, hogy learatná e győzelem gyümölcseit és nyitna Közép-Európa felé, csak bizonytalanul kivár vagy visz- szautasít, „pocsékolva az időt”. Krajinában Babic győzött Milan Babic, a „Krajinai Szerb Köztársaság” fővárosá­nak, Kninnek a polgármestere a legújabb részeredmények sze­rint elsöprő fölénnyel győzött a vasárnap lebonyolított krajinai elnökválasztásokon. Babic mintegy 100 ezer voksot kapott legfőbb ellenfelének, Milan Martiénak 50 ezer szavazatával szemben. Mintegy 320 ezer jegyzékbe vett krajinai választó 80 százaléka járult vasárnap az urnákhoz, hogy megválassza a szakadár szerb köztársaság el­nökét, valamint „parlamentjé­nek” 84 képviselőjét. Hullanak a fejek A választások után sorra hul­lanak a fejek Borisz Jelcin kör­nyezetében. Szergej Sztankevi- cset, az elnök politikai tanács­adóját szerdán este, Alekszandr Kotyenkovot, az államfő állam­jogi hivatalának vezetőjét pedig csütörtökön reggel menesztet­ték és leváltották Vjacseszlav Bragint, az államközösségi tévé vezetőjét is. Noha a döntéseket nem indokolták, megfigyelők szerint azok nyilvánvalóan ösz- szefüggésben vannak a válasz­tások eredményével, amelyek a szélsőjobboldali Vlagyimir Zsi- rinovszkij sikerét hozták. Együttműködés és éberség A NATO főtitkára szerint nincs szükség arra, hogy a va­sárnapi választások nyomán a szervezet megváltoztassa poli­tikáját Oroszország iránt. Manf­red Wömer - aki egy párizsi ta­nácskozáson szólalt fel - kije­lentette: - az Oroszország irá­nyában folytatott politika két pillére továbbra is érvényes. Egyrészt valódi együttműkö­dést akarunk kialakítani Moszkvával, másrészt az egy­ség fenntartására és éberségre törekszünk. A tanácskozást a párizsi nemzetgyűlés szervezte, s fő témája a francia védelmi politika volt. Wömer sürgette, hogy Franciaország - haderejé­nek újbóli integrálása nélkül - teljes mértékben vegyen részt a NATO-ban. Versengés Kínáért A Zsenmin Zsipao című kommunista pártlap számára írt cikkében a kínai diplomácia ve­zetője utalt arra, hogy az 1989-es eseményeket követően a Nyugat megpróbált diplomá­ciai blokádot vonni hazája köré, ám a blokád rövidesen megtört, s az idén megindult a nyugati hatalmak nyílt versengése Kína piacáért. Csien hangsúlyozta: A nyugati országok gazdaságát elhúzódó recesszió sújtja, mi­közben Kína piacának felvevő- képessége rohamosan nő. A külföldi tőke beözönlése mu­tatja, Kínának és Nyugatnak je­lentős közös érdekei vannak. A háború túlságosan fontos dolog ... Politikusok, generálisok? Európa vezetői családi képhez sorakoznak fel a brüsszeli királyi palotában december 10-én. Balról jobbra elsősor. Balladur, P.Rasmussen, J. Major, A. Papandreou, F. Gonzales, H. Kohl, E. Klepsch, F. Mitterand, II. Albert király JL. Dehaene, J. Delors, R. Lubbers, J. Santer, A. Ca- vaco Silva, A. Reynolds and C., Ciampi. 2. sor: T. Pangalos, N. Petersen, H. Van Den Broek, J. Barroso, K. Kinkel, J. Poos, W.Claes, D. Hurd, J. Solana Madariaga, P. Kooijmans, D. Spring, B. Andreatta, A. Juppe. EU-csúcs után Ami megoldatlan maradt Oly nagy volt már a nyo­más az Európai Tizenkettőre, hogy folyton csak az (általuk elképzelt) „európai ház” épí­tésével vannak elfoglalva, és csúcsról csúcsra csak a meg­álmodott Európai Unió leendő intézményeit csiszolgatják - miközben a gazdasági alap lassan már széthullik a lábuk alatt -, hogy most az egyszer valóban leginkább csak ez utóbbival töltötték az időt, félretéve néhány sürgető in­tézményi döntést is. Nem is állta meg az itt is folyton elé­gedetlen brüsszeli sajtó, hogy megjegyezze: a most lekezelt intézményi oldal még be­nyújtja a számlát ezért. Talán már hamarosan. Euróbábel Az egyik ilyen, idő híján ren­dezetlenül maradt kérdés: a nyelvhasználat. Egyre több példa mutatja, hogy az Unió már kilenc hivatalos nyelvvel is egyre nehézkesebbé válik. Az állandó fordítási kötelezettség, a horribilis papír-, szakmunka-, és időigény egyszerre teszi költ­ségessé és gyakran iszonyúan lassúvá a döntéshozást. Ám az is kiderült, hogy ezügyben (egyelőre?) hiába is apellál bárki az ésszerűségre: a nemzeti szuverenitás féltése változatla­nul minden más megoldást fél­resöpör. Emlékezetes, hogy a Mad­ridban januárban felállítandó Európai Védjegy Hivatal eseté­ben Brüsszel részéről néhány hete már megpendítették, mi lenne, ha most csak a „nagy nyelveket” (angolt, franciát és németet) használnák. Amin elő­ször még csak a (lélekszámra) ugyanolyan „nagy” Olaszor­szág, no meg a vendéglátó spa­nyolok háborodtak fel. De mi­kor végül nekik is „beígérték” a nyelvhasználatot, jöttek sorban a dánok, hollandok, portugálok is - elvégre miért az ő kereske­dőik kerüljenek hátrányba fordí­tási kötelezettség miatt?!... Jól jött volna hát egy elvi, vi­tát feloldó (lezáró?) döntés a csúcson - de ahhoz alaposabb vita, több idő is kellett volna, így aztán „abban maradtunk, hogy egyelőre mind a kilenc nyelv egyenrangúan hivatalos munkanyelvnek minősül, és arányosan ezt az elvet követjük majd az új tagfelvétel esetén is” - jelentette be a csúcs végezté­vel az elnöklő belga kormányfő. Márpedig az új tagfelvétel - ha sor kerül rá - 95-től már tizen­két nyelvet jelent majd. „Euro- bábel?” - teszi fel a kérdést a Le Soir, emlékeztetve rá, hogy már 9 nyelv mellett is 82 fordítási variáció létezett - ám akkor le­gyen majd 132 ?! Ellenkoalíció Amit Brüsszelben máris a szőnyeg alá söprés tipikus ese­tének minősítenek, hiszen leg­később a közép-európai orszá­gok megjelenésével az elv vég­kép tarthatatlan marad - azaz egy „nagy döntés” még megke­rülhetetlenül hátra van. Szintén a halasztás sorsára ju­tott a szavazási rend módosí­tása. A tizenkét ország népes­ségi súlytól függően eltérő számú szavazattal bír - a négy nagy tízzel, a legkisebb Lu­xemburg kettővel -, s eddig 23 voksnyi ellenszavazatot kellett összegyűjteni a lehetséges 76-ból valamely döntés feltar­tóztatásához. A létszám bővülé­sével várhatóan 90-re nő majd az összvoksok száma, s így elv­ben növekednie kellene a „vétó-küszöbszintnek” is. Ezt azonban elsősorban Nagy-Bri- tannia és Spanyolország kono­kul ellenzi, így ugyanis nehe­zebbé válhat valamely döntés megakadályozásához szükséges ad hoc „ellenkoalíció” meg­szervezése. (Azaz ragaszkod­nak a 23-hoz, amelynél még elég „két nagy és egy kicsi” összeállása ehhez. A matemati­kailag következő 27-nél már komplikáltabb az ügy.) A döntést végül ebben is „bo­rítékolták” - igaz, csak a követ­kező csúcsig, de persze semmi sem garantálja, hogy akkor majd könnyebb lesz megtalálni a közös nevezőt. A 20 millió munknanélküli réméhez képest valóban afféle köldöknéző problémázgatások mindezek. De - mutatnak rá so­kan „Európa (politikai) főváro­sában” - tartós megoldatlansá­guk idővel ugyanúgy kikezdheti az Unió működőképességét és hitelességét, mint ha nem fordí­tanának elegendő gondot a kö­zös gazdasági gondok karban­tartására. Fóris György Varsóban híre járta, hogy az új kormányszóvivő telefon­száma: 90-60-90. De akik ezen a számon tárcsázták a hivatalt, hiába próbálkoztak, hiszen ezek a „telefonszámok” a szóvivő tökéletes méreteit jelzik. Ő ugyanis nem más, mint Ewa Wachowicz, a tavalyi Miss Po- lonia, a Dél-Afrikában megren­dezett Világszépe választás bronzérmese. Mindezzel 176 cm-es termet, 55 kilogrammos „versenysúly” párosul, amelyet annak ellenére tart, hogy ked­vence a csokoládé. Az öltözkö­désben a klasszikus vonalakat, a zöld, kék, fehér és fekete színe­ket szereti s csak nagy néha egy kis „bolondító pirost...” Hozzászokhattunk a gyen­gébb nemből kikerülő erős, egyben bájos szóvivőkhöz, a State Department Tutweiler asszonyától a magyar kormány Juhász Juditjáig, de az új len­gyel miniszterelnök, Waldemar Pawlak munkatársa a legfiata­labb, októberben töltötte be 23. A háború túlságosan fontos dolog ahhoz, hogy csupán a tá­bornokokra bízzák - szól a régi aforizma, s ha szélnek eresztés nem is fenyegeti igazán a ki- sebb-nagyobb hadseregek fő­tiszti karát, az azért kétségtelen, hogy a világméretű politikai változások az elmúlt években a hadseregek állományában is éreztették a hatásukat. A kormányok Washingtontól Moszkváig, az újraegyesült Németországtól Kínáig min­denhol szembesültek a haderők önkéntes vagy kényszerű csök­kentésének feladatával. Miként változott az a szerep, amelyet a szuperhatalmak had­seregei játszottak? Csakugyan másodlagossá vált már napja­inkra a fegyveres erők hadipo­tenciálja, s átvette helyét a kü­lönböző országok, szövetségi rendszerek gazdasági, kereske­delmi súlya? Tényleg időszerűt­lenné vált a „hadiipari lobbyk" emlegetése? A kérdés annál is jogosabb, mivel ezekben a napokban mind az amerikai, mind az orosz had­sereg hága táján „zajlik az élet”. Les Aspin honvédelmi minisz­ter meglepetésszerű lemondása Borsos Sándor, az MTI tudó­sítója jelenti: Padánia (a Pó-síkság és kör­nyéke), Etruria (Olaszország középső része Rómával) és a Dél Köztársasága - így hívnák azt a három független köztársa­ságot, amelyet az Északi Liga nevű olasz párt alkotmányter­vezete alapján hívnának életre a mai Olaszország területén. A párt főideológusa, Gianfranco Miglio szenátor által ihletett tervezetet vasárnap nagy több­séggel jóváhagyta a Liga Milá­nóban tartott kongresszusa. Az alkotmánytervezet értelmében az olasz föderációt e három köz­társaság szabad társulása al­kotná, s önként csatlakozhatná­nak hozzá az olyan autonóm tar­tományok, mint Szicília és Szardínia, Trentino-Alto Adige (Dél-Tirol), a franciák lakta Valle d,Aosta és Friuli Venezia Giulia. A terv Olaszország feldara­bolására nem új, de a Liga első ízben foglalta írásba, s azt ráa­dásul tárgyalási alapnak tekinti a más pártokkal folytatandó ko­alíciós tárgyalásokhoz. A de­cember elején lebonyolított helyhatósági választások ered­ményeit tekintve az Északi Liga életévét s az egyetlen, aki szép­ségversenyt nyert. Ám, ha a szállóigévé lett mondás szerint „szép lehetsz, de okos nem” - neki nem elég szépnek, okosnak is kell lennie. Reggel hatkor kel, ritkán ke­rül ágyba éjfél előtt. Elalvás előtt sajtószemléket és törvé­nyeket olvas, angol nyelvtudá­sát igyekszik tökéletesíteni, szorgosan tanulja az állam­ügyeket. Barátját, Ádámot Krakkóban hagyta, s az az el­képzelése, hogy megértő félje és öt gyermeke legyen, egyelőre nem tűnik időszerűnek. A jelek szerint „beleszeretett” a politi­kába, amit rendkívül érdekfeszí­tőnek tart s ahogyan Lengyelor­szágban mondják, rendelkezik egy hatalmas előnnyel: Ő az, akinek nincs politikai múltja - csak jövője. Kleczany faluban, a Tátra lá­bainál született, ahol szülei öt hektáron gazdálkodnak. Az ott­honi környezet alakította szen­vedélyeit: síel, lovagol, kocog, kapcsán például maguk az ame­rikai megfigyelők is emlegették a befolyásos hadiipari körök elégedetlenségét a miniszterrel, mert Clinton elnök oldalán sok százmilliárd dolláros költségve- tés-lefaragási és bázisbezárási program végrehajtását vállalta fel És az orosz haderő? Mennyi a valóság azokban az állítások­ban, hogy a moszkvai hatalom­átvételi kísérlet során nyújtott támogatás miatt Jelcin való­sággal lekötelezettjévé vált a tábornoki karnak? S vajon ho­gyan fogadják katonái az üstö­kösként felszínre került szélső- jobboldali Zsirinovszkij ígére­teit az orosz birodalom dicsősé­gének helyreállításáról? Általa visszanyerhető lenne konkrét politikai szerepük? Vágynak-e egyáltalán még rá? Vagy immár a sokcsillagos, parolis generá­lisok is elfogadják, hogy a poli­tika terhe jobb, ha a politikusok vállán nyugszik? A történelem s benne a mi évszázadunk is - sajnos - eddig többnyire ennek az ellenkezőjét bizonyította. Sz. G. Olaszország három legfonto­sabb pártjának egyike, s a lege­rősebb párt Északon, így véle­ményével számolni kell. A Liga hétvégi kongresszusa - felismerve, hogy a párt egye­dül nem lesz elég erős a kor­mányzáshoz - nyitott más poli­tikai erők felé, de kizárta az együttműködés lehetőségét a Baloldali Demokrata Párttal (a volt kommunistákkal) és az Olasz Szociális Mozgalommal (az újfasisztákkal) - a másik két legjelentősebb politikai erővel. Bossi elsősorban Silvio Berlus­coni születőben lévő pártjának és Mario Segninek, Olaszország legnépszerűbb, de pártháttér nélküli politikusának ajánlott szövetséget. Berlusconi máris üdvözölte, hogy a Liga végre nyitott más pártok felé és elfo­gadta az ajánlatot a hármas szö­vetségre. A kongresszus félresöpörte a korrupció kényes témáját, a résztvevők összedobták 200 millió lírát, amelynek átvétele miatt a múlt héten őrizetbe vet­ték a Liga egyik magas beosz­tású funkcionáriusát. A pénzt hétfőn adták át a Montedison cégnek, amelytől tavaly csikarta ki Bossi választási célra. szereti a diszkó táncokat s ami már újabb keletű: egy Opel Ast- rával a nők közül első, az össz- mezőnyben negyedik lett a sok akadályt magában rejtő Krakkó-Zakopane auto-rallyn. A középiskola után élelmiszer­technológiát tanult a krakkói Mezőgazdasági Akadémián, de miután már szépségkirálynő­ként megnőtt az elfoglaltsága, halasztást kapott a főiskolán. Több sikeres reklámot csinált az egészséges étkezésről, majd a legnépszerűbb magántelevízió műsorvezetője lett s bizonyít­hatta újságírói képességeit. így esett rá az új parasztpárti kor­mányfő választása, azzal az in­dokkal is, hogy Ewa „mindig hű maradt falusi kötelékeihez”. Meggyőződéses katolikus. Soha nem vállalna abortuszt, de egyetlen asszonyt sem ítélne el, ha más választás híján, rákény­szerülne. Sokaknak tetszik ter­mészetessége, jó kapcsolatte­remtő képessége, s hogy talpra­esett válaszokat ad a legnehe­zebb kérdésekre is. Kiskorában színésznő akart lenni,nem gon­dolta,hogy ilyen feladatot kejl ellátnia. Réti Ervin Méretei: 90-60-90 Ewa, a világszép szóvivő S Az Északi Liga terve Itália feldarabolásáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents