Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-14 / 341. szám

1993. december 14., kedd Városaink uj Dunántúli napló 9 Siklós Karácsonyi hangverseny December 20-án 18.30-kor kerül sor a siklósi művelődési központban a hagyományos ka­rácsonyi hangversenyre. Az ün­nepi beszédet dr. Máté János polgármester mondja, a fellé­pők között szerepel majd a mű­velődési központ vegyeskara, a Dél-Baranyai Sokacok-Horvá- tok Egyesületének női kórusa és a siklósi zeneiskola növendékei. Tornaklub a művelődési központban Új szolgáltatást avattak fel a múlt héten a siklósi művelődési központ épületének alagsori ré­szében a központ és egy siklósi házaspár közös kezdeményezé­sében: egy tomaszalont. A kor­szerűen kialakított, tükrökkel, szőnyegekkel berendezett he­lyiségben az esti órákban zenés tornára nyílik lehetőség. Az egy hete működő új klubban első­sorban hölgyekből álló csapat edz rendszeresen. Ajánlat a legutóbbi Siklós újságból — Invázió, a „boldog béke­időkre” emlékezve — Karácsony előtti gondolatok — Kommandósok és valutá- zók? — Megkezdődött a rendrakás — Részletes beszámoló a sik­lósi önkormányzati ülésről és a harkányi közmeghallgatásról — Hogyan váljunk meg politi­kai ellenfeleinktől? A fiúk Harkányba jönnek Az amerikai Chippendgays csoport mintájára alakult ma­gyar Johnson Man Show szere­pel december 17-én 22 órától a harkányi művelődési házban. Az egy külföldi származású, há­rom magyar fiúból álló csapat ugyanazt a programot ígéri, amit az említett amerikai: tán­cot, zenét és erotikát. Összeállította: Szabó Anikó HIRDETÉS­FELVÉTEL az Új Dunántúli Naplóba a Siklósi térség takarék­szövetkezeteinél: Siklóson (Felszabadulás utca 42.), Harkányban (Kossuth L. u. 75.) valamint az újpetrei, a szalántai a kozármislenyi, a vókányi és az egerági takarék­szövetkezeteknél. Vásár karácsonyfával Harkányban december 24-ig November 15-i határidővel hirdették meg a harkányi piacfe­lügyelőség munkatársai a je­lentkezést a december 1. és 24. közti karácsonyi vásárra, ám a túljelentkezés miatt e hónap ele­jén már nem tudtak senkit fo­gadni. Kecskeméthy Pál, a fel­ügyelőség egyik vezetője el­mondta: előnyben részesítették a baranyai jelentkezőket, és mellettük azokat, akik máskor is törzsbérlőknek számítanak. Az alkalomra felállítottak egy nagy karácsonyfát is a tér köze­pén a sátrak övezte területen. A huszonnégy sátras közt a téli ruhákat, cipőket kínálók csakúgy megtalálhatók, mint a gyerekjátékokat, népművészeti tárgyakat árusítók, s persze ka­rácsonyi díszeket is lehet kapni. Az egyik Békés megyéből érkezett kereskedő nem túl elé­gedett a forgalommal. Bár na­ponta kint vannak a „placcon”, úgy érzi, az sem teljesen igaz, hogy mostanában a volt Jugo­szláviából érkezettek közül töb­ben is vásárolnak. A konkurens sátornál a fiatalember másképp vélekedik, széles skálát felvo­nultató portékáiból ő már eddig is sok mindent el tudott adni. A harkányi piacon a felügye­lőség jövőre minden napra ter­vez vásárt, húsvétra egy két he­tes ünnepit is, bár akkorra lehet, hogy megszabják az árusoknak a kötelező nyitvatartási időt is. Huszonnégy kereskedő várja a vásárlókat Fotó: Szundi György Újabb „lakók” az üzletházban A kovácshidai térség is „magára talált” Ez az év igazán jól sikerült, összegezte Hatvani Edit, ko­vácshidai körjegyző 1993-at. A négy településen ugyanis annyi változás történt és kezdődött meg, mint már régen. Felújítot­ták a drávacsepelyi és az ipacs- fai művelődési házat, a csepe- lyiek nemrég kaptak egy mik- robuszt, beindul az ifjúsági klub Kovácshidán, .ahol nemrég sportpályát avattak, Drávaszer- dahelyen felújították a templo­mot, s jövőre már a magas számú telefonigénylő is vonal­hoz jut a területen. Gondot je­lent, hogy földárverést még nem tartottak a térségben, hogy az értelmiséget nehéz vissza­csalni a falvakba, ám már biz­tató, hogy egyre több a spontán lakossági összejövetel. A körjegyző szerint nagy­szerű látni, hogy a falvak végre „magukra találtak”. S bár még videóra nem tudtak rögzíteni olyan eseményt, mint például a december 6-i szános, csengős mikulás érkezése Kovácshidára, de ami késik, nem múlik. A Siklós közepén fekvő, a helyiek által az építtetőről egy­szerűen Zsálec-háznak nevezett hatalmas épület üzletház része újabb vevőkre talált az utóbbi másfél hónapban. November 1-jén nyitott egy füstöltárus, négy héttel ezelőtt egy ruhakereskedés, november másodikén pedig egy - az újabb divatáramlatnak megfelelően olasz nevet választó - butik a belső udvaron. Hogy milyenek az igények, azt híven tükrözi a boltok jellege. A füstöltáru ke­reskedéssel foglalkozó hölgytől megtudtuk, nem először próbál­ják meg a Zsálec-házban a bol­tot üzemeltetni. A városban ugyanis gombamód szaporod­nak a húsboltok, köszönhetően annak, hogy újra megélénkült a déli szomszédból érkezők for­galma. Ennek alátámasztására az üzletben rögtön meg is jele­nik pár horvát vásárlóerő. A füstöltárus szomszédjában használt ruhákat és új holmikat is kínál egy alkalmazott. A bolt egy pécsi fiatalemberé, aki eb­ben látott itt fantáziát. A turkáló a megszokottól eltérően igényes szeretne lenni, még egy próba­fülkét is beállítottak. A bálás holland ruhákkal szemben vi­szont ott sorakoznak a polcokon az új farmernadrágok, mellé­nyek 1000, 2000 forint körüli áron - talán csak a kontraszt kedvéért. Egyértelműbb a harmadik bérlemény stílusa, az olasz nevű butiké. Török, olasz importtal nem foglalkoznak, Budapestről szállítják a kínálatot. Az árak itt már borsosabbak, ám a minőség is igazodik ehhez. A siklósi tu­lajdonos társa, a kiszolgáló hölgy mellesleg régi kereskedő családból származik, úgy érzi, nincs mitől tartania. A versritmus zenél a történésekre Szálai Ottó esete is azt pél­dázza, az a ki szó, a „ha” mi­lyen fontos az ember sorsának alakulásában. Az 1952-ben szü­letett kétgyermekes családapa mellett siklósi lakásukban ott ül felesége, a vaskos kötetekbe gyűjtött versekből együtt válo­gatnak. Szerények. Szalai Ottó az aknamélyííőknél dolgozott húsz évig, mikor munkahelye megszűnésével ő is a munka- nélküliek kenyerét kezdte enni. Most nemrég sikerült újra elhe­lyezkednie, de a történtekbe be­lefogyott, s azóta ritkábban is ír. Pedig azt mondják róla, ő folyton versben gondolkodik. Lányát nézegetve, aki segédke­zik a konyhában, Radnóti Mik­lósra gondolva a buszon, meg­lesve valami szép természeti je­lenséget vagy a játszótéren egy kismamát, igazságtalanságot átélve, megelőzve jeles ünnepi alkalmakat, házassági évfordu­lót, születésnapot, ír egy-egy verset. S a „laikusok”, a Szalai Ottó által olyan fontosnak tartott családtagok, rokonok, barátok valahogy őt szívesen hallgatják végig. Nem ír patetikusan, sorai mégis zenélnek, és ott bújik mögöttük az a plusz, amire rá­csodálkoznak. Szalai Ottó viszont nem szü­letett sem Budapesten, sem művészcsaládban, nem lett ér­telmiségi, és bár egy időben rendszeresen látogatott a fővá­rosban egy költőkört, munkái meg is jelentek néhány lapban, valahogy nem sikerült kitörnie, kötete nem jelent meg. Ennek ellenére nem tudja abbahagyni, tizenhárom éves kora óta ír, az ő fejében már mindig a vers­ritmus fog zenélni a világ törté­néseire. Mi maradjon az utókornak? „Annyi mindenképpen, hogy a lelkiismeretünk tiszta marad­jon gyerekeink előtt”, hangsú­lyozta Katona Lajos, a BCM műszaki igazgatója. Ennek szel­lemében ismét érdekegyeztető fórumot tartottak az elmúlt hé­ten Beremenden az önkormány­zat és a BCM képviselői a „domb” lehetséges rekultiváció­járól. A tájépítészeti tervek el­készítésére felkért tervezők is­mertették az érdekegyeztetés alapjául szolgált hat variációt. A bemutatott dokumentációk ismeretében az önkormányzat bányabizottsága és a BCM kép­viselői a vélhetően legoptimáli­sabb változatot fogadták el. A BCM vállalta, hogy a ter­vezetet jóváhagyásra benyújtja a hatósághoz, valamint ígéretet tett arra, hogy a kritikus terüle­tek művelésére a bányafelha­gyás előtti időszakban kerül csak sor. De már azt megelő­zően is helyszíni művezetés biz­tosítja a kitűzött pályavonal megtartását. Úgy tűnik, nem kell pálcát törnie egymás felett a község vezetőinek és a gyáró­riás irányítóinak. S az utókor sem teszi ezt majd meg ve­lük. Bíró Lajos Pengeélen táncolok Igazgatósági ülés a beremendi Dózsa Tsz-nél 1000-1000 forint a nyugdíjasoknak Kb. 2600 nyugdíjas veszi majd át Siklóson azt az 1000-1000 forint értékű vásár­lási utalványt, melyet a siklósi önkormányzat megszavazott ré­szükre. December 13-tól lehet jelentkezni a polgármesteri hi­vatalban, a nyugdíjasoknak a személyi igazolványt, a rok­kantnyugdíjasoknak a megálla­pító határozatot kell felmutatni. Az utalványt a város bármely élelmiszerboltjában beválthat­ják december 31-ig. Nem mu­száj az első napokban érkezni, jut minden jogosultnak. „Amíg a hegyek vajúdnak, egerek születnek” - summázta találóan a beremendi Dózsa Tsz jogásza előadását a helyi szö­vetkezetét érintő önkormány­zati és munkaügyi rendeletek ismertetését követően a múlt hét elején megtartott igazgatósági ülésen. A tájékoztató után Vár- dai Károly, a tsz elnöke a jog­szabályokban történt változások értelmében munkaügyi sza­bályzatuk módosítására szólí­totta fel az igazgatósági tagokat, majd beszámolójában értékelte az egy éve Mezőgazdasági Szö­vetkezetté alakult gazdálkodó egység munkáját. Mint mondta, 1993. évi tervük minimális eredményt mutatott, a mintegy 20 százalékos alkalmazotti lét­szám csökkentése ellenére.- Változatlanul gondot jelent az alaptevékenységünkön kívüli cipőüzemünk fenntartása. Meg­fontolandó, hogy továbbra is működtessük-e. Ezek után a tsz főkönyvelője ismertette az ágazatok tervtelje­sítését, hangsúlyozva:- Bevételeink a tervezettől, az előző évitől is elmaradtak. Ez lényegében az alaptevékenysé­gen kívüli vállalkozásaink jöve­delmezőségének hiányából adódik. Összegezve: pengeélen táncoltunk, de a legfontosabb, hogy megőriztük fizető- és hitel- képességünket. Végül a mintegy 180 főnyi tagság - immár mint tulajdono­sok - nyereségének felosztására hangzott el javaslat, de a dön­tésre egyelőre nem került sor. Bíró Lajos Az ajándékok néhány darabja már látható Fotó: Szundi Gyönyörű ajándékok a török barátoktól A dzsámi újra gazdagodott A múlt hét elején Siklósra ér­kezett ankarai küldöttség külön­leges meglepetéseket hozott a dél-baranyai városnak. A török kor emlékeire ma már békésen emlékeztető, nemrég felújított Malkocs bej dzsámiba szánt ajándékokat az Ankarai Nem­zeti Múzeum igazgatónője, Séma Koc és egyik munkatársa, Filiz Kilman nyújtotta át. A sik­lósi polgármesterrel, Máté Já­nossal történt találkozó után megcsodálhatták a jelenlévők, egyelőre még csak a pakolásnál segédkezük azokat a berende­zési tárgyakat és díszeket,- me­lyek a művelődési központ mel­letti dzsámiban kerültek elhe­lyezésre. A 300 millió líra értéket rejtő dobozokból kendők, párnák, székek, ruhák, tea- és kávétar­tók, tükrök, szőnyegek kerültek elő. A dzsámiban három részen, egymástól kissé elkülönítve he­lyeztél el egyelőre a török ha­gyományoknak megfelelően tarka mintás, illetve aranyszínű tárgyakat. A törökországi házak három funkciójának megfele­lően egy fogadószobára emlé­keztető, egy imahelyiségre és egy teázóra hasonlító rész lett kialakítva. Az értékek méltó és illő helyre kerülnek, az elrendezés finomításai után igazi kis mú­zeumot lehet majd létrehozni Siklóson, ha a távolról érkezett ajándékok végleges helyükre kerülnek. Rockszombat és közétkeztetés % A szabadidőközpontban is­mét megváltozott valami. A sik­lósi Ságvári lakótelepen élők ta­lán már megszokták, és nem le­pődnek meg azon, hogy ha be­térnek a közeli Holsten vendég­lőbe és szabadidőközpontba, lehet, új tulajdonos köszön rá­juk. Novembertől a Holstent az a Kulturcenter Kft működteti, amely idén februártól bérli a harkányi művelődési házat is. A személyzetet átvették, ál­landó zenekart viszont nem al­kalmaznak, tudtuk meg a kft képviselőjétől. Főleg persze a helyi és környékbeli zenekarok játszanak náluk, merthogy pén­teken még több stílus előfordul­hat, szombatonként viszont rockklubot szerveznek, a fiata­lok boldogságára. Sikerült ugyanakkor száz fő fölé emelni azoknak a számát, akik naponta a szabadidőköz­pontban fogyasztják el ebédjü­ket. A Holsten karitatív célokat szolgáló hetenkénti összejöve­teleinek - mikor az ország több részéről érkező horvát fiatalokat vendégelik meg vacsorára - és egy horvátországi származású szakácsnak köszönhetően az ét­lapra immár felkerültek más or­szág ízei is. A berendezést felújították, és nem felejtették el - új gazdáktól ezt is elválja az ember - az ára­kat átalakítani. Szilveszter ná­luk is lesz, meglepő módon a vendégkör az évbúcsúztatóra nem annyira a fiatal korosztály­ból, mint a harmincasokból, negyvenesekből tevődik ki.

Next

/
Thumbnails
Contents