Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-14 / 341. szám

8 aj Dunäntüll napló Közélet 1993. december 14., kedd Megalakult a Munkabiztonsági és Foglalkoztatás-egészségügyi Szövetség A Munkavédelmi törvény és a munkaadók kötelességei Trombitás Zoltán (Fidesz) módosító indítványa Osszák el igazságosabban a pénzt térségi feladatokra! Október elején fogadta el az Országgyűlés és január 1-jén lép hatályba a Munka- védelmi Törvény, amit a belső „számrím” miatt sorszáma alapján is könnyű lesz megje­gyezni: az 1993. évi XCIII. törvény. Ez a magas szintű jogszabály - centenáriuminak is nevezhető, hiszen az Oszt­rák-Magyar Monarchia ide­jén 1893-ban jelent meg ná­lunk az első biztonságtechni­kai előírásgyűjtemény és sza­bályozás - a mai nemzetközi normákhoz igazítja az egész­séget nem veszélyeztető és biz­tonságos munkavégzés alap­vető követelményeit. Közelgő hatályba lépése mi­att érdemes a törvényt alaposan tanulmányozni, valamint majd azt a várhatón összesen nyolc rendeletet, amelyeket még de­cemberben kell meghoznia a munkaügyi, illetve a népjóléti miniszternek a Munkavédelmi törvény végrehajtásával kapcso­latban. Pénzzel vagy mással megválthatatlan Általános követelményként a törvény kimondja, hogy „mun­kahely, létesítmény, technoló­gia tervezése, kivitelezése, használatba vétele és üzemelte­tése, továbbá munkaeszköz, anyag, energia, egyéni védő­eszköz előállítása, gyártása, tá­rolása, mozgatása, szállítása, felhasználása, forgalmazása, importálása, üzemeltetése a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározott, ezek hiányában a tudományos, technikai színvonal mellett el­várható követelmények megtar­tásával történhet.” Az egészsé­get nem veszélyeztető és biz­tonságos munkavégzés köve­telményeinek teljesítése helyett a munkáltató pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkaválla­lónak nem adhat. Hozzátehetjük mindehhez, hogy a munkavédelem hatósági felügyeletei 50 000-től 3 millió forintig terjedő bírságot alkal­mazhatnak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzőre vonatkozó köve­telmények teljesítését elmu­lasztó, és ezzel a munkavállalók életét, testi épségét vagy egész­ségét súlyosan veszélyeztető munkáltatóval szemben. Bár a törvényből a munkavál­lalókra is sok kötelezettség há­rul, most mégis a munkaadók, vállalkozók oldalán (is) jelent­kező sok kötelezettség közül emelünk ki néhány sajátosat. A törvény előírja, hogy a munkáltató a munkaügyi mi­niszter rendeletében meghatá­rozott veszélyességi osztályhoz, munkavállalói létszámhoz iga­zodóan, a rendeletben megjelölt időtartamra és képesítési feltéte­lekkel köteles munkavédelmi szakképesítéssel rendelkező­személyt foglalkoztatni az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés munkáltatói feladatainak teljesí­tése érdekében. (Ugyanakkor ilyen szakember(ek) foglalkoz­tatása nem mentesíti a munkál­tatót a törvényben meghatáro­zott felelőssége alól.) A munkáltató az előbbi köte­lezettségén túl a népjóléti mi­niszter rendeletében meghatá­rozottak szerint és valamennyi munkavállalójára kiterjedően szakképesítéssel rendelkező személyeket köteles biztosítani az egészséges munkakörnyezet kialakításához, az egészségká­rosodások megelőzése érdeké­ben. Ennek a foglalkozta­tás-egészségügyi szolgálatnak a szakmai irányítását az ÁNTSZ illetékes szervei látják el. Ebben a körben a munkáltató a foglal­koztatás-egészségügyi szolgá­latnál alkalmazottaknak utasí­tást nem adhat. Munkavédelmi képviselők A törvény a munkavédelmi érdekképviseletről is szól. Ki­mondja, hogy a munkavállalók az egészséget nem veszélyez­tető és biztonságos munkavég­zéssel összefüggő jogaik és ér­dekeik képviseletére jogosultak maguk közül képviselőt vagy képviselőket választani, amennyiben a munkáltatónál foglalkoztatottak létszáma a 10 főt, illetőleg a kizárólag vagy döntően nem fizikai jellegű te­vékenységet folytató munkálta­tónál a 20 főt meghaladja. Ha a munkavédelmi képviselők száma eléri a hármat, úgy mun­kahelyi munkavédelmi bizott­ságot hozhatnak létre. A munkavédelmi képviselők ugyanolyan munkajogi védel­met élveznek, mint a szakszer­vezeti képviselők. Jogaik gya­korlásához a munkáltató köteles biztosítani a feltételeket. A munkavédelmi képviselő (bizottság) jogosult meggyő­ződni „a munkahelyeken az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek érvényesülé­séről, különösen a munkahe­lyek, munkaeszközök és egyéni védőeszközök biztonságos álla­potáról, az egészség megóvá­sára és a munkabalesetek meg­előzésére tett intézkedések vég­rehajtásáról, a munkavállalók­nak az egészséget nem veszé­lyeztető és biztonságos munka­végzésre történő felkészítéséről és felkészültségéről.” Számos ezen belüli jogosultság köréből kiemelhető, hogy amennyiben a munkáltató munkavédelmi sza­bályzat megalkotására kötele­zett, annak kiadásához a mun­kavédelmi képviselő (bizottság) egyetértése szükséges. A szakmai érdekvédelem szervezete A törvényből egyértelműen kitűnik, hogy felértékelődött a munkavédelmi és foglalko­zás-egészségügyi szakemberek szerepe. A közelmúltban a Ma­gyar Munkavédelmi Kamara ál­talános jogutódjaként megala­kult a Munkabiztonsági és Fog­lalkozás-egészségügyi Szövet­ség. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarához csatlakozó MUFOSZ alapszabályban rög­zített céljaként szerepel a mun­kabiztonsági és fogalko- zás-egészségügyi tevékenysé­get végző munkavállalók, köz- tisztviselők, közalkalmazottak és vállalkozók szakmai érdeke­inek képviselete és védelme, az egységes munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi szemlélet kialakítása. A szövet­ség területileg regionálisan ta­gozódik. Baranya és Tolna me­gye regionális kollégiumának elnöke Perényi József, a Bara­nya Megyei Kórház munkavé­delmi vezetője lett. D. I. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Módosító indítványomról kí­vánok néhány szót szólni. Azok számára, akik eddig is figye­lemmel kísérték a költségvetési vitákat, talán ez nem lesz új, hi­szen már többször megkísérel­tem benyújtani és elfogadtatni az Országgyűléssel. Ez a kísér­let eddig sikertelen volt akár­hányszor is próbálkoztam vele, azonban ez nem szegte kedve­met, és újból megpróbálom meggyőzni Önöket arról, hogy van értelme támogatni a módo­sító indítványomat. A megyék a térségi feladatok ellátására - lakosságszámuk alapján - normatív támogatást kapnak. Ezt a támogatást ta­valyelőtt a kormány - benyúj­tott javaslatában - a lakoson­ként 500 forintban határozta meg, amelyet egy sikeres ke­reszténydemokrata módosító indítvány a kormány támogatá­sával 400 forintra szállított le. Tavaly ez az összeg 490 fo­rint lett, és az idén is ezt java­solja a kormány. E térségi feladatokat - véle­ményem szerint - a megyék nemcsak önmagukban végzik el, hanem megyei jogú városok is részt vesznek ezek ellátásá­ban, sőt sokszor a megyei jogú városok komolyabban kiveszik a részüket ezekből a feladatok­ból. Egy olyan város, ahonnan én jöttem, Pécs, amely nemcsak a megyében jelentős nagyváros, hanem az egész térségre, a Dél-Dunántúlra is kifejti hatá­sát, ott nyilvánvaló, hogy a vele összehasonlítható megyénél Az egri önkormányzat a he­vesi megyeszékhely belvárosá­ban felszínre törő Szent József forrás hasznosítására zárt pá­lyázatot hirdet olyan tőkeerős cégek számára, amelyek az ás­ványvíz hasznosítása és forgal­mazása terén már komoly ta­pasztalatokkal rendelkeznek. A percenként 350 liter ho­zamú forrás vize olyan ásványi anyagokat tartalmaz, amelyek alkalmasak a szív- és érrend­szeri betegségek kezelésére, to­vábbá kísérletek folynak a nagyobb feladatokat végez el ezen a területen. Indítványom azt célozza, hogy ezt az összeget meg kell osztani a megyei jogú város és a megye között. Most a megyei jogú város lakossága után is a megye kapja meg a támogatást, ezt a normatív összeget. Azt gondolom, hogy ez nem helyes. 1992-ben egy pénzügymi­nisztériumi egyeztetésen - ahol a megyei jogú városok vezetői is részt vettek - a minisztérium elismerte ezen indítvány jogos­ságát, azonban sajnos a szava­záskor végül is nem támogatta. Tavalyelőtt leszavazásra ke­rült az indítványom, amelyet akkor Balázsi Tibor MDF-es képviselőtársammal együtt nyújtottunk be és megpróbál­tunk itt, a Parlamentben is lobbyzni, bármelyik részén is üljenek a parlamenti patkónak a megyei jogú városok ország- gyűlési képviselői. Szerencsére sokan támogatták ezt. Az előző évben már egyedül nyújtottam be az indítványt és mindössze néhány szavazattal maradtunk le a sikerről. Idén tehát újból próbálkozom ezzel. Nem kérek több pénzt, tisz­telt képviselőtársaim, hanem mindössze egy igazságosabb elosztásra próbálok meg kísérle­tet tenni. Ezúton is kérem a kormányt, hogy csak azért, mert a megyei jogú városokat jelen­leg túlnyomó többségében a fia­tal demokraták és a szabad de­mokraták vezetik, ne tegyék meg azt - amit eddig tettek -, hogy az indítványomat elutasít­ják. Köszönöm a figyelmüket. szklerózis multiplex gyógyítá­sával kapcsolatban is. Á vízho­zam olyan mértékű, hogy 0,33 literes palackok esetén percen­ként ezer palack feltöltésére al­kalmas. Mint az ülésen elhangzott: az elmúlt évek során a forrás vizé­nek hasznosítására több kísérlet történt, sőt a Heves Megyei Vízmű Vállalat kis tételben ugyan, de jelenleg is palackozza a vizet, a tőkehiány azonban nem teszi lehetővé a forrás na­gyobb mértékű hasznosítását. A munkáltató köteles megteremteni a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeit Fotó: Szundi Befektetőre vár az egri Szent József forrás „Tanulni” tanulnak Könyörgés meséért-Rettenetesen unom, hogy a kisfiam huszadszor kéri ugyan­azt a mesét - hozakodik elő gondjaival egy anyuka a kozme­tikus masszírozó keze alól. A legjobb helyen. Ahol több nő gyűlik össze , előbb utóbb ,Jd- tör” a gyerek-téma. Tapasztalt nagymamák osz­togatják a bölcs tanácsokat gya­korlatlan anyukáknak, és fiatal lányok fülelnek, hátha egyszer jó lesz valamire, amit ezekből a beszélgetésekből elcsíphetnek. Most is ez történik. Egy idős hölgy lép közelebb a panaszkodóhoz:- Ismétlés a tudás anyja - jegyzi meg és ezzel egyből rávi­lágít arra, amivel a gyermek­pszichológia foglalkozik beha­tóbban: miért ismételteinek meg a csemeték újra és újra egy bi­zonyos történetet? Mert így ta­nulnak „tanulni”. Izmosítják az emlékezőtehetségüket. Aztán a sikerélmény kedvéért. Mert ugye milyen okosak ők, hogy már előre tudják, mi következik majd. Élvezik azt is, ha a jólis­mert cselekményből kibontako­zik egy - számunkra még rejté­lyes - szó jelentése. Bővül a szókincsük. Ösztönösen érez­nek rá arra, amit nyelvtanárok tudatosan alkalmaznak, amikor egész mondatokat, kifejezése­ket magoltatnak be a diákjaik­kal. Egyszóval a srácok tudják mit csinálnak. Higgyünk nekik!- Akkor legalább valami ér­telmesebb mesét kéme - foly­tatja az anyuka a méltatlanko­dást - Grimm, vagy Andersen ...de erről szó sincs. Elkese­rítő, hogy milyen blődségek a kedvencei. Most például Ödönke a tízemeletes házával. Az égvilágon semmi sem tör­ténik benne.- Ez egy Lázár Ervin mese, és rengeteg minden történik benne- állapítja meg a hölgy, akiről kiderül, nyugdíjas óvónő és most az unokáin gyakorolja a hivatását. Megmagyarázza az Ödönke jelenséget is: - Ödönke kitartóan építi a házat a kockái­ból. Eleinte többször ledől. Az­tán belemegy és minden eme­letnek köszön, egyúttal számol egytől tízig oda-vissza. Az eme­letek utálatoskodnak vele, mint némelyik érteden felnőtt, saját kezdőbetűjük szerint torzítják el a nevét. Adönke, Mödönke, Ködönke . ..- Na ez az. Ezen kacarászik nagyokat a fiam - szúrja közbe az anyuka.-.. .csak az ötödik szólítja helyesen Ödönkének. Ez az egyeüen rokonszenvesen „vi­selkedő” emelet. így aztán vilá­gos, hogy olyan házat kell épí­teni, amiben csupa ötödik eme­let, azaz csupa szeretet van. Mellesleg az emeletek alliterá- cióban beszélnek. Bizony. - mondja a nagymama és a tapin­tatos kioktatást még megtoldja néhány példálózással a mesében előforduló rokonértelmű, han­gulatfestő és hangutánzó szava­kat illetően. Eltűnődöm. Csakugyan. Mi­lyen egyszerű! Egy mai gyerek könnyebben azonosul Ödönké- vel meg a tízemeletes házával, mint a kemencesutban lencsét válogató szerencsétlen Hamu­pipőkével. Hogy néz ki egy kemencesut? És miért kéne át­válogatni a lencsét, amikor konyhakészen hapható az ABC-ben? Akkoriban, amikor még kemence ontotta a meleget, biztosan érthető volt a dolog. Na de a radiátorok világában...! Gondos szülők persze hajla­mosak rá, hogy a világirodalom gyöngyszemeivel „etessék” az apróságokat, többnyire túl ko­rán. Mert annak is eljön az ideje, de mit csináljon a kis óvodás, ha egyszer nyomasztja őt az a boldogtalan Hófehérke a méregkeverő mostohájával, Jancsiról és Juliskáról már nem is beszélve. Hát nem szívderí­tőbb az a figura, aki egész zene­karra való hangszerrel tömi tele a százzsebű köpenyét? Már mi­ért ne tudna zsebredugni az il­lető egy zongorát? Ha a boszor­kánynak van elég varázsereje mindenféle gonoszságokat mű­velni... Ha a lényeg - a jó és a rossz, az igazság és az igazságtalanság - hosszáférhetőbb nekik a mai díszletek között, hát bízzunk meg a gyerekek Ízlésében. An­nál is inkább, mert bűntudatot ébreszthet bennük, ha rájönnek, hogy egészen másfajta történe­teket szeret az apuka, vagy anyuka. Mert rájönnek ám! Ész­lelik a hangsúlyból a mesélő kelletlenségét, rosszallását. Könnyen elveszíthetik a saját megítélésüket is. Ez pedig na­gyon nagy baj. A mesehallgatás ugyanis az első lépés az olvasó ember kialakulása felé. Válságos időszak, amikor az óvodásból iskolás lesz. Ha me­séért könyörög óriási hiba azt mondani: „Ne nyaggass engem. Tudsz te már olvasni, meséld magadnak. Legalább az olva­sást is gyakorolod.” Hát nem hajlandó „gyako­rolni”. Mert nagy munka az ké­rem, hogy föl kell ismerni és összerakosgatni a betűket. Ki­nek marad ideje eközben kö­vetni a pergő cselekményt,meg­érteni a mondanivalót és elkép­zelni a körülményeket? Na ugye? Ha ebben a kritikus idő­ben megvonjuk tőle a mese szellemi táplálékát, „leszokik” róla. A TV felé fordul. Az aztán készséggel kiszolgálja őt. Megmutatja, hogy néz ki a ma- nócska, milyen az Óperenciás tenger és hogyan csupálja ki a fákát tövestől az Erős János. Hogy közben elsatnyul a képze- lőreje? Hát ez az. Ez a veszély nagyon fennáll. Itt most közreadnám szemé­lyes tapasztalataimat, milyen ravaszkodással intéztem el, hogy a gyerekeim maguktól ve­gyék kézbe a könyvet. Már harmadik osztályba jártak, hi­bátlanul, folyékonyan olvastak, a meséket azonban még mindig „hallgatni” akarták. Rendben van. Elkezdtem egy történetet, de a legizgalmasabb résznél - sürgős főznivalóimra hi­vatkozva, meg azzal az ígérettel, ha végeztem folytatjuk - otthagy­tam őket a nyitott könyv csalétké­vel. Persze, hogy „ráharaptak”. Olvasni kezdték, mert nem bírták a kíváncsiságukkal: mi a vége? Okvetlenül tudni akarták. Olvasni kezdték, mert érdekelte őket. És ez rendkívül fontos, hogy érde­kelje őket. Két, három ilyen , .hú­zás” elég volt a felismeréshez: függetleníthetik magukat az én mesélő kedvemtől. Eleinte tökéletesen mindegy, hogy mit, csak kedvtelve olvas­sanak. Ne kötelességszerűen. A „gyakorlás” így is benne van a pakliban. Meg az is, hogy ké­sőbb nem lesz baj a helyesírá­sukkal, fogalmazási készségük­kel. Igaz, van egy bökkenő. Hon­nan lehet tudni, melyik mesét szeretik? Kérem szépen. Vigyük el a gyerek-könyvtárba, és en­gedjük szabadjára a polcok kö­zött. Pár perc alatt csalhatalanul kiválasztja - akár a képek alapján is -, hogy mi kell neki. A köny­vesboltban aztán elég csak azt megvenni, ami már bevált. Amennyiben persze kapható. Lázár Ervin kötetei például telje­sen hiányoznak a könyvespolc­ról, Grimm és Andersen viszont van dögivei. Miután kellően ecseteltem, mennyire életbevágó a mese önmagában, nem ke­vésbé fontos az a meghitt légkör sem, ami a melésőt összekap­csolja hallgatójával. Ugyanakkor tisztában va­gyok vele, mekkora erőfeszítést jelent egy fáradt anyukának es­ténként odaülni a kiságy mellé, vagy mesélésre áldozni a vasár­nap délutánokat, de megéri. Vá­laszthatjuk ugyan a kényelme­sebb megoldást is, de akkor ne tessék ám szidni azt a szegény gyereket, ha egy idő után job­ban kötődik a TV-hez, mint a szüleihez, meg az olvasáshoz. Rezes Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents