Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-07 / 304. szám

Szekszárdon Több mint egy évtizedes szü­net után idén ismét megrendez­ték Szekszárdon a Babits Mi­hály és Illyés Gyula emlékének szentelt országos vers és pró­zamondó versenyt. Az elődön­tőket pénteken és szombaton tartották a városi művelődési központban. Ha valamivel kevesebben is mint a hetvenes években, de most is az ország minden részé­ből Győrtől Debrecenig érkez­tek a költészetet szerető fiata­lok. A versenyt meghirdetők között találjuk többek között a szekszárdi önkormányzatot, az Illyés Gyula Pedagógiai Főisko­lát és az Országos Versmondó Egyesületet. A zsűri a késő esti órákban döntött arról, kik kerülnek a Babits születésének 110. évfor­dulóján, november 26-án sorra kerülő döntőbe. A védnökséget Illyés Gyula özvegye vállalta. Versmondók Gesztivel a Rapülőkről, raptében Elrappennek, mintha itt se lettek volna Megszűnik a jelenleg tán legnépszerűbb magyar együttes Megszűnését jelentette be a minap a Magyarországon el­sőként rap-zenével sikereket arató együttes, a Rapülők. Frontemberét a tévénézők többek között a „Megáll az ész!” című show-ból is ismer­hetik. A fiatalembert Geszti Péternek hívják.- Amikor a Rapülők megala­kult, s három-négy számmal be­állítottunk néhány kiadóhoz, hogy hallgatnák már meg a fel­vételeinket, mindenhol azt a vá­laszt kaptuk, hogy magyarul nem lehet rappelni - idézi a kö­zelmúltat Geszti. - Mondtuk: így sejtjük mi is, de azért ha már itt vagyunk, hallgassák meg ami nálunk van - így kezdődött. . . És hihetetlen siker lett a do­logból. Kijött egy lemez, ami­ből annyi fogyott, hogy még a kiadó sem hitte el, egy darabig még zenél a három fiú - ugye a két első emeletesről és szövegí­rójukról Gesztiről van szó -, az­tán most meg úgy gondolják, ebből nekik ennyi elég. Mások vélhetően még húsz évig a Re­pülőkből éltek volna... - ők meg?-Azért szűnünk meg, mert megszűnni jó... Mindenesetre jobb, mint összeveszni, ami ed­dig hál’ Istennek nem sikerült, pedig ez a műfaj nem a benne dolgozók békés egymás mellett éléséről híres, ugyebár. Nem egymással van bajunk: a körü­löttünk lévő infratsruktúra olyan nehézkes, hogy ami en­gem illet, nekem tele van már vele az összes bakancsom. Meg hát nem szeretem, ha olyan akadályt állítanak elém, amit képtelenség leküzdeni bármi­lyen energiával is fut neki az ember. Van néhány dolog az életben ezen kívül is, ami érde­kel, nem beszélve Michelről és Gabiről, akik ugyanígy gondol­ják. Hétfőn megkezdődik a Ra- pülő-show elnevezésű turné. A Swatch, az Unlimited és a Bri­tish Knights támogatásával no­vember 21-ikén Pécsett, no­vember 22-ikén Kaposváron, 24—ikén pedig Szekszárdon is láthatók lesznek. Természete­sen már az új kazetta, a Rapeta dalait is hallhatja koncertjeiken a közönség. A későbbiekre vo­natkozóan pedig röviden annyit: azt folytatják, amit eddig is. Műsorokat készítenek, zenél­nek, kinek mi megy jobban. Pauska Zsolt November 21-én Pécsett is látható a Rapülő-show Már itthon is kapható az „elektronikus palatábla” A beszélő PC következik Saját filmet rendezhetünk otthon is A Nagyatád belvárosában fekvő Széchenyi parkot a közelmúltban nyilvánították természetvé­delmi területté Fotó: Kóródi Gábor Nagyatádon védik a házakat és a fákat Ahol 77 négyzetméter zöldterület jut egy lakosra Nagyatád karakterének, egyedi jellegének meghatározói a hatalmas, szép zöldterületek, a különböző fák, cserjék, bokrok. Mint Hubay Sándor referens elmondta, a növények alkotta békés környezet jól kiegészül a szökőkutakkal, csobogóval, a míves köztéri órákkal, illetve a szobrokkal, más képzőművé­szeti alkotásokkal.- Nagyatádon 77 négyzetmé­ter zöldterület jut egy lakosra. A város legszebb, legértékesebb településszerkezeti része (ter­mészetvédelmi terület) a Szé­chenyi tér, a város központja, amely egyre inkább a település fórumává is válik. Hangulatos városképi elem az ugyancsak védett simongáti park, a Petőfi tér és a Szent István park, vala­mint a Dózsa György utcai vad­gesztenyefasor. Értékes örökség Kisatádon a kápolnával tölcsé­resen kitárulkozó tér, a Petőfi és Gyár utca ipszilon elágazása. A várost átszelő Rinya-völgy a csónakázó tóval, közepén a szi­gettel további tartalékokat rejt a téli-nyári még gazdaságosabb hasznosításhoz. Ezen a terüle­ten szeretne a város a jövőben a sportpályák mellett egy vidám­parkot telepíteni, illetve ez a hely kínálkozik a legkedve­zőbbnek különböző tömegren­dezvények (majálisok, vándor- cirkusz, vásár) lebonyolításá­hoz. Mi is tudjuk, azonban hogy van még tennivalónk a szemét- gyűjtéssel és elhelyezéssel kap­csolatban, az eddigi elképzelé­seket megpróbáljuk minél előbb megvalósítani. A fák kivágásá­hoz külön engedélyt kell besze­rezni, itt a fák állva halnak meg. A kelet felé futó, elhagyott vasúti pályán a tervek szerint kerékpárutat alakítanak ki, ezál­tal ismét vonzóbbá válhat az Amor-erdő, a mára viseltessé vált pihenő és játszóhelyeivel, a kiállított, de nemrég még pö­fögő gőzmozdonyával. A fe­nyőfélék ritka választéka, az os­torfa, az idős egyedülálló bükk, a kislevelű hárs, a koros kocsá­nyostölgy teszi igazán gazdaggá és feledhetetlenné Kispusztát a kastélyával együtt.- A műemlékileg védett épü­letek, építmények parkok mel­lett jelentős számban vannak a városban védelemre érett egyéb épületek, amelyeknek építészeti minőségük miatt erős a környe­zeti kisugárzásuk. Az a törekvés él bennünk, hogy az egyes vá­rosrészek történelmileg kiala­kult karakterét, egyedi jellegét megőrizzük, illetve az ide nem illő elemeket távol tartva tovább gazdagítsuk, fejlesszük. H. Zs. Aki járatlan a komputerek világában, talán el sem hiszi, mennyi mindent tudnak már az úgynevezett PC-k, azaz a személyi számítógépek. A leg­újabb csodákról, a multimé­dia rendszerről és az ún. pen-alapú masinákról Nagy Miklóst, az AS-M Kft. számí­tástechnikai szakemberét kérdeztük. Mint a számítógépes szak­ember mondja, az utóbbi né­hány esztendőben hihetetlen fej­lődésnek lehettünk tanúi, s már-már karnyújtásnyira va­gyunk attól, hogy a számítógé­pek beszélni is megtanuljanak.- Ennyire persze nem egy­szerű a dolog, hiszen a kompu­ter soha nem kezdeményez, mindig csak válaszol. De amire jelenleg írásban képes, nem so­kára szóban is alkalmassá te­szik. Napjainkban ott tart az ipa­rág, hogy a klaviatúrás adatbe­vitelt a kézírásra reagáló ún. pen-alapú gépek váltják fel. A hordozható, szinte palatáblasze- rűen írható monitorra egy elekt­ronikus tollal ma már ugyanúgy bevihetők az adatok, mint a klaviatúrával, s a gép - a megfe­lelő parancsok beadása után - a kézírást akkor is értelmezi, ha az embernek magának például az a véleménye saját írásáról, hogy az nem más, mint macs­kakaparás. A valószínűleg a katonai ku­tatásokhoz (is) köthető fejlesz­tési láz eredményeképpen a kö­vetkező lépés az emberi hangra reagáló, s arra válaszolni tudó számítógép lesz - az ez irányú kísérletek előrehaladottságának ismeretében nem kell nagy me­részség ahhoz, hogy azt mond­juk: nem kell már sokat várni, hogy itthon is kaphatók legye­nek a legfejlettebb, beszélni is tudó rendszerek. A multimédia-típusú, gyakor­latilag bármilyen - kép, hang, szöveg - információt rögzítő, s azokkal dolgozni tudó gépek pedig - igaz jó pénzért, de - már ma is bárki által megvásá­rolhatók. Nagy Miklós szerint a lehetőségeknek csak a felhasz­nálói fantázia korlátái szabhat­nak határt:-A szükséges perifériák és programok megvétele után ma már bárki saját otthonában is elvégezhet olyan műveleteket, amire néhány éve még gondolni sem lehetett. Például akár játék- fűmet is konstruálhat, hiszen a videó ugyanúgy összekapcsol­ható a PC-vel, mint mondjuk a HIFI-torony, melynek szerepét egyébként a számítógép előbb-utóbb teljes egészében átveszi - véli a számítástechni­kai szakember. Az árak az átlagos magyar pénztárcákhoz mérten azonban egyelőre borsosak, hisz még egy - nagyobb teljesítményű - PC is 100-150 ezer forintba ke­rül, s akkor az extrának számító perifériákról még szót sem ejtet­tünk. Egyben azonban biztosak lehetünk: minél több kerül belő­lük piacra, annál olcsóbbak lesznek, s annál nagyobb lesz rá az esély, hogy a hazai háztartá­sokban ugyanúgy tért hódíta­nak, mint annak idején a hűtő- és mosógépek, vagy a televí­ziók. P. Zs. Rádió mellett... Murci illat, ősz, sültgesztenye illat, még őszebb, aztán még né­hányat alszunk és itt a kará­csony, a sajtó- és rádióreklámok már csalogatják a jónépet az „ol­csó” szaloncukor-vásárokra, jó másfél hónap múltán kirakodnak a karácsonyfa-árusok, aztán meglátjuk, mennyit kémek mé­teréért ... Valamikor - kará­csonyt megelőzően - a lapoknak nyilatkoztak az „illetékesek”, mikor és mennyi déligyümölcs érkezik a karanténokba (árusí­tás előtt néhány hétig ott pihen­tették még a zöld banánt, aztán a narancsot, ki tudja miért?), a kedves fogyasztó pedig már sut­togva egyezkedett a boltossal, hogy mennyi gyümölcsöt tegyen majd félre nekik az ünnepekre, mert évekig, évtizedekig min- digcsak pult alól került a cek- kerbe a mandarin, nagy ritkán füge; szentjánoskenyér meg soha. Nem mintha nagy datolya­evő nép lennénk, de azért mégis csak szégyen volt, minden esz­tendő végén hülye déligyümöl­csök után kuncsorogni, ame­lyekből azért nem volt elegendő, mert a Hatalom szerint nem ju­tott rá valuta. Az elosztásos rendszer következményeként még a nyolcvanas évek első fel­ében is botrányosan sok narancs rothadt meg karácsony előtt, egy héttel a raktárakban. Egész évben van narancs és banán, megértük azt is, hogy ta­vasszal azonos áron kínálták a hazai jonatánt, a naranccsal. Persze, ez is nézőpont kérdése: „Mi mennyi, mihez képest?” Tőkés érdekeltségű „kedvenc” ábécémben percekig elbámész­kodtam a csicsásán feldíszített - a zöldséges pult elé állított ­asztalka előtt. Nagyszemű, gyönyörű szőlőfürtök, aztán ping-ponglabda méretű, közép­kék és harmatos ringlók, pikke­lyes óriási ananászok, aztán csomagolt datolya, csomagolt füge, cukordinnye, aztán igazi papaya meg mangó, e két utób­binak neve feltüntetve kis cédu­lára, különben a jó ég tudná, melyik miféle. Nem volt nagy tülekedés, aki vásárolt, csak sárgarépát meg káposztát válo­gatott, aztán megpillantva a csábos asztalt, több-kevesebb indulattal káromkodott. Én is. Mert a déligyümölcsök árcédu­lája láttán fejünk, mint a cékla­répa, vöröslött. Papaya és társait 150-től 400.forintig kínálták, mondtam is körém sereglő nyugdíjas társaimnak, hogy bármelyiknek kilójáért ennyi dohányt elkérni, enyhén szólva is hülyeség, ám az árusító kis­lány felhívta figyelmemet arra tényre, hogy nem kilóját, csu­pán egy darabnak ennyi az ára. „Akkor meg főleg ... meg!” - kiáltott fel egy ifjú és csinos anyuka, aztán elhúzott a dróthá­lós kocsiban csicsergő kisgyer­mekével a pénztár irányába. Egy jól öltözött - a nyug­díj-korhatáron rég túllévő - úr bölcsen megjegyezte: Ez kérem csupán nézőpont kérdése. Mert ugye, attól függ, honnét nézi az ember. Első pillantásra szidjuk a kormányt, ám ha belegondo­lunk, hogy néhány papaya, vagy ananász áráért egy kiló disznó­húst vehetünk, akkor áldhatjuk a kormányzatot, lelkesedve, mi­csoda nagy olcsóság szakadt ránk! No nem igaz? - fordult hozzám kérdően. De igaz! - fe­leltem neki, nem kevesebb bölcsességgel. Aztán még megjegyeztem: Csak tudnám, hogy ennek a mangónak, mégis milyen íze lehet? Az öregúr aj­kát lebiggyesztette: Maradjunk csak mi a csirkeapróléknál. Hazaérőben már elment a mérgem, végül is nem kell megvenni a papayát és társait, legföljebb tudomásul vesszük, hogy ilyesmi is van, és ott egye meg a fene. Otthon bekapcsol­tam a rádiót, sörös szakembere­ket faggatott a riporter, egyik Fősör mondta, hogy három éve még száz liter fölötti sört fo­gyasztottunk fejenként és évente szép hazámban, mára vi­szont lecsökkent nyolcvan va­lahány literre. Ha most számol­nék, hogy aszongya nyolcvan li­ter sör áráért, ajaj, mennyi pa­payát kapnék, talán egy egész fára valót, fástól, majmostól együtt. Föltéve persze, hogy majmok élnek e papaya-ország­ban? Mert ez sem mindegy. Papaya és a majmok Kandúrok a Pandúrból A címlapon „Zsoldosjelöl­tek”, „Nagy dohány” és „Em­berpiac” felcímekkel csábítja olvasóit böngészésre a Pandúr című bűnügyi magazin novem­beri száma. A Pécsett szerkesz­tett Pandúrból sajnos ezúttal sem hiányoznak “a kandúrok, azaz a lányokat gátlástalanul megerőszakoló ifjak, képet ka­punk a Páfrány utcai és a duna- haraszti gyilkosságról; megis­merkedhetünk a szekszárdi ille­tőségű Angyalarcú Pétiké ke­véssé angyalarcú portréjával és viselt dolgaival, aki talán még jó útra téríthető, annyira fiatal. A magazin újabb száma is szomorúan bizonyítja, milyen leleményesek, nemegyszer pe­dig elvakultak vagyunk mások életének kioltásában, mennyire perdöntővé válhat ebben az ita­lozó életmód, és vannak, akik akkor is ügyesen a talpukra es­nek, ha lopni csalni kell. A Pan­dúrból ezúttal sem hiányozhat az önismeretet szolgáló teszt, és a közelmúlt autós baleseteiből is kapunk egy csokorra valót. Sajnos itt is gyakran vér folyik, de a Mecsek ralin történt bot­ránynak vagy az öncélú szágul­dásnak egyéb tanulságai is van­nak. B. R. Ellopott mandolin A 100 Folk Celsius együttes október 2-án koncertet adott Budapesten, az Orczy kertben. A koncert befejezése után, az autogramkérő gyerekek okozta felfordulásban a zenekar egyik hangszere eltűnt, valószínűleg ellopták. A hangszer egy barna, Morris márkájú country-man­dolin volt, diplomatatáska szerű tokban, melyből csak ez az egy darab van az országban. Ez a hangszer végigkísérte egész ed­digi pályafutásukat és az érté­kén kívül is pótolhatatlan szá­mukra. Ezt a hangszert kizáró­lag country zenészek használ­ják, ezért eladása nem könnyű dolog, mivel mások számára nem képvisel akkora értéket. A rendőrség az egész országra ki­terjedő nyomozást folytat az ügyben. A zenekar 10 000 fo­rint jutalmat ajánl a nyomrave­zetőnek. 4 Új VDN 1993. NOVEMBER 7., VASÁRNAP t 4 J I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents