Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-29 / 326. szám

10 új Dunántúli napló Külföld 1993. november 29., hétfő Heitmann visszalépett a jelöltségtől Nézeteit rendkívül konzervatívnak minősítik Németország új emlékhelye Anya - halott gyermekével Izrael lakossága Izrael lakossága a születése számának növekedése és a be­vándorlási áramlat folytatódása következtében elérte az 5,3 mil­liót - közölték jeruzsálemi hiva­talos körökben. A UPI amerikai hírügynök­ség ismertette az izraeli köz­ponti statisztikai hivatal jelenté­sét, amely szerint 1992-ben 4,5 százalékkal nőtt a népesség, a születések száma pedig 1,9 szá­zalékkal haladta meg az előző évit. Az 1993 novemberi adatok szerint az 5,3 millió izraeli la­kosból 4,3 millió (81,5 száza­lék) zsidó, 746 000 (14 száza­lék) muzulmán, 137 000 (2,8 százalék) keresztény, további 98 000 (1,7 százalék) pedig drúz és más csoportokhoz tar­tozó. A magas születési szám és a bevándorlás az elmúlt három évben évi 4,5 százalékos népes­ség növekedést biztosított Izra- elnak, amely nemzetközi össze­hasonlításban nagyarányúnak mondható. Ezzel együtt Izrael lakossága megmaradt fiatalnak - az össz- népesség 31 százaléka (1,6 mil­lió izraeli) 14 éves vagy annál fiatalabb. 25 év kémkedésért A hidegháború vége nem je­lent megbocsátást: a londoni büntetőbíróság 25 év börtönre ítélte a 45 éves Michael Smith elektronikai mérnököt, akit az­zal vádoltak, hogy 1990 szep­tembere és 1992 augusztusa kö­zött katonai jellegű titkokat adott el Oroszországnak. Smith a katonai termelést is folytató nagy GEC elektronikai cég egyik kutatóintézetében dolgo­zott. Letartóztatásakor radar­technológiai dokumentumokat találtak kocsija csomagtartójá­ban. Állítólag 20 ezer fontot kapott megbízóitól. A bírósá­gon elhangzott, hogy Smith a hetvenes években a kommu­nista párt tagja volt. Akkoriban szervezte be őt Viktor Oscsenko KGB-tiszt, aki a londoni szovjet nagykövetségen dolgozott. Közvélemény A lengyel közvélemény 63 százaléka szerint a baloldali kormány nem a kommunisták visszatérését jelenti a hatalomba - 24 százaléknak ezzel ellenté­tes a véleménye, míg 13 száza­lék nem tudott véleményt mon­dani. A CBOS közvéleményku­tató intézet szerint elsősorban az értelmiségiek és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők nem tartanak a rendszerváltás előtti idők visszatértétől, míg a balol­dali győzelmét „kommunista visszaesésnek” a diákok, a ma­gánvállalkozók, és a mélyen vallásos emberek minősítették. Sarkadi Kovács Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: Steffen Heitmann szász igaz­ságügyminiszter, a német ke­reszténypártok (CDU/CSU) kö­zös államfőjelöltje csütörtökön váratlanul visszalépett a megbí­zatástól. Heitmann elhatározá­sát Drezdában sajtóértekezleten jelentette be, s a helyére meg­lepő módon egy keletnémet szociáldemokrata politikust ajánlott, Richard Schrödert. A teológus professzor Schröder az első szabadon választott kelet­német parlament SPD-frakció- jának vezetője volt. Heitmann bejelentése kisebb politikai földrengést váltott ki Bonnban: a Bundestag megsza­kította költségvetési vitáját, a frakciók tanácskozásra gyűltek össze. Az elhatározásról a csü­Borsos Sándor, az MTI tudó­sítója jelenti: Élesen bírálják az olasz la­pok, élükön a La Stampával, Silvio Berluscohit, az egyik legbefolyásosabb olasz üzlet­embert, aki nagy feltűnést keltve bejelentette, hogy ha ró­mai lakos lenne, „habozás nél­kül” Gianfranco Finire, az újfa­siszta párt római polgármes­ter-jelöltjére adná szavazatát. (A helyhatósági választások második fordulóján, december 5-én több nagyvárosban, így Rómában és Nápolyban, a bal­oldal és a szélsőjobboldal je­löltje között dől el a verseny.) A lapok elhibázott lépésnek tart­ják Berlusconi állásfoglalását. A La Repubblica rámutat egye­bek közt, hogy Fini, a „Fekete Lovag” szorosan összefonódott a letűnőben lévő régi rezsimmel és annak korrupt politikusaival. A milánói üzletember, töitöki sajtóértekezletig csak néhányan tudtak, köztük Kohl-kancellár, a CDU elnöke, aki sajnálkozásának adott han­got. Günter Verheugen, az SPD országos ügyvezetője úgy fo­galmazott, hogy Kohl hivatali idejének „legsúlyosabb politi­kai vereségét” szenvedte el, „megkezdődött a kancellár nap­jának leáldozása”. Verheugen és mások arra utaltak, hogy az idei őszig jószerével ismeretlen Heitmann kiválasztása és áterő- szakolása a különböző CDU/ CSU testületekben a kancellár műve volt. A hivatására nézve ügyvéd Heitmann jelölése óta bírálatok kereszttüzében állt, főleg a kö­zéptől balra elhelyezkedő pár­tok és személyek részéről, de Olaszország legnagyobb kiadói birodalmának tulajdonosa, számos magánt tévé és folyóirat kiadója, előbb a La Stampa ha­sábjain, majd egy sajtóértekez­leten is bejelentette, hogy kész személyesen is bekapcsolódni a politikai életbe, akár saját pártot is alapítani a szétzilálódott cent­rum helyett, hogy „megmentse az országot a baloldaltól”. Berlusconi kiállása Fini mel­lett és bejelentése saját politikai párt esetleges alapításáról nagy aggodalmat keltett sajtóbiro­dalmában, ahol „súlyosan ve­szélyeztetve” látják a tájékozta­tás szabadságát. A TG5 televí­ziós csatorna igazgatója azonnal bejelentette, hogy kész távozni posztjáról, amennyiben meg­szűnik a csatorna hírműsorainak függetlensége. A médiamágnás kijelentései állásfoglalásra késztettek poli­tikusokat és más üzletembere­bírálat érte a CDU-n belül is. Kiválasztását nemzetközi zsidó szervezetek is helytelenítették. A szász igazságügyminiszter nézeteit rendkívül konzervatív­nak minősítik. A legnagyobb ér­tetlenséget azzal váltotta ki, hogy lapinterjúkban kifejtette: a náci holocaustot a történelem egyszeri esetének tartja, s ugyanúgy, ahogyan a többi egy­szeri eset fölött is napirendre tértek, a németeknek is le kell vetniük a náci múlt miatt vállalt erkölcsi vezeklést: a háború utáni időszak úgymond a német újraegyesítéssel véget ért. A jelenlegi köztársasági el­nök, Richard von Weizsäcker megbízatása kétszer öt év után májusban jár le, utódját egy kü­lön testület, a Szövetségi Köz­gyűlés választja meg Berlinben. két is. Mario Segni, a népszerű centrumpolitikus nagyon veszé­lyesnek mondta azt, ha egy olyan befolyásos vállalkozó kezd közvetlen politizálásba, mint Berlusconi, aki nagy tö­megek befolyásolására képes kiadói birodalmán keresztül. Luciano Benetton, a világhírű divatcég tulajdonosa sietve kö­zölte, hogy ő „habozás nélkül” Rutellire, a baloldal és a zöldek közös jelöltjére szavazna. Az Északi Liga kijelentette, hogy szó sem lehet semmiféle pak­tumról az újfasisztákkal. A Kereszténydemokrata Párt még nem döntötte el, hogy a két nem szeretett jelölt közül me­lyiknek a támogatására szólítja fel híveit. A párt egyes promi­nens személyiségei azonban már az első forduló előtt is az újfasiszta polgármester-jelöltek mellé álltak. Az Unter den Linden sugárút- ján sok honfitársunk is látta még a hajdani NDK-időkben vagy már az egység létrejötte óta a Neue Wache oszlophom- lokzatos, négy saroktomyú, klasszikus épületét. III. Frigyes Vilmos kívánságára a kiváló német építész, Karl Friedrich Schinkel építette fel az akkor még gesztenyefáktól körülvett Királyi Őrhelyet, amely a kie­melkedően ünnepélyes alkal­mak során a katonai tisztelet- adás színhelye volt. Ezt fejezte ki a főbejáratnál Wilhelm Frei­herr von Bülow és Gerhard Jo­hann David von Scharnhorst generálisoknak, a Napóleon el­len sikeresen harcoló porosz ka­tonai vezetőknek szobra. Az állandó őrség egy tisztből, két altisztből, egy dobosból és huszonnégy gárdistából állott, s egy ideig itt teljesített szolgála­tot a német irqdalom későbbi nagy alakja, Theodor Fontane is, aki közben titokban verseit írta. Ha már irodalom: 1906-ban ide hívatta a kerület polgármesterét Wilhelm Voigt cipész, a köpenicki kapitány modellje. Az első világháborúban ez volt a tábori posta központja, innen küldték a behívókat. A háború után emlékhely lett,a Weimari Köztársaságban itt avatták fel Heinrich Tessenov ezüstkeresztjét, amely a háború áldozataira emlékeztetett. A fa­siszta időkben viszont biro­dalmi dicsőséghellyé vált: előtte ravatalozták fel az elesett tábor­nokokat. A romokból 1960-ban épí­tették újjá, s a bronz fedlap alatt a csataterek és koncentrációs táborok földjét gyűjtötték össze, emlékeztetve a fasizmus és mi- litarizmus áldozataira. Az egységes Németország­ban most Kohl kancellár javas­latára élesztették fel az emlék­helyet. Középpontjába a világ­hírű Käthe Kollwitz „Anya - halott gyermekével” című szob­rának négyszeresre nagyított változata került: a művész ak­kor készítette ezt, amikor ön­kéntesként bevonult Péter fia 1914 novemberében elesett a flandriai fronton. A három Kollwitz unoka e szobor felállí­tásához Csak akkor adta a hoz­zájárulását, amikor a kormány kötelezettséget vállalt, hogy el­tekint minden katonai jelképtől s a két porosz tábornok szobrát sem helyezik vissza. Vita volt a feliratról is,amely végül a háború és az erőszak ál­dozataira emlékeztet. Voltak, akik emiatt a tettesek és áldoza­tok összemosásáról beszéltek, s kifejezőbbnek tartották volna a militarizmus és fasizmus áldo­zatainak említését; ez esetben viszont nem esett volna szó a sztálinizmus áldozatairól. Vé­gül maradt a háború és az erő­szak áldozatai előtti tisztelgés, de a táblán olvasható Weizsäc­ker szövetségi elnök híres, 1985 májusi beszédének az a része, amelyben hét pontban foglalta össze mindazokat, akiket az utókor megkövetett: a háború­ban szenvedő népektől kezdve, a koncentrációs táborok mártír­jain át, a háború összes áldoza­táig. Berlinben a november Nem­zeti Gyásznapon a legmagasabb közjogi méltóságok avatták fel Németország új, központi em­lékhelyét. Réti Ervin Gianfranco Fini (baloldalt) és Alessandra Mussolini, a volt diktátor unokája nápolyi polgármes- ter-jelölt a november 25-i tv-beszélgetésen. Az olasz tőke a fasizmust választja? Postaszolgálati bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN Ukrajna távozik az Antarktiszról? Kievi remények szerint az Antarktiszon is lengetnie kell a hideg sarki szélnek a kék-sárga ukrán zászlót. Az elmúlt évtize­dekben ott végzett, szovjet égisz alatt folyó munka tudo­mányos eredményei kerülnének veszélybe, ha távozni kellene az immár önálló Ukrajnát képvi­selő szakembereknek. Márpe­dig az állami pénztárca igen­igen lapos mostanában, kuta­tás-fejlesztésre alig-alig jut. Azért kongatják a vészharan­got a kievi tudományos akadé­mia illetékesei, mert a még szovjet időszakból származó és a hatodik kontinensre vonat­kozó nemzetközi engedély más­fél év múlva lejár, azt újra ké­relmezni kell. Nem kizárt, hogy a döntéshozók nem veszik fi­gyelembe az ország súlyos pénzügyi gondjait. Megjegy­zendő, hogy Ukrajna az elmúlt két évben semmiféle önálló ku­tatást nem folytatott, még expe­díciót sem indított, a néhány ki­küldött csupán nemzetközi cso­portokhoz tudott csatlakozni. Pedig a hagyományok ezen a téren tiszteletre méltóak. A déli sark felé igyekvő Peter Scott csapatában ugyanis ukrán tudós is volt 1911-12-ben, a neve Olekszandr Omelcsenko. A ké­sőbbi szovjet expedíciókban mindig volt egy-két ukrán származású szakember. Harkovosanka nevű terepjáró pedig világhírre tett szert az év­tizedek során, akárcsak a szov­jet kutatókat a helyszín köze­lébe hajózó Mihail Szomov ne­vét viselő óriáshajó. A járművet a dél-ukrajnai Herszon kikötő­jében gyártották. A nemzeti érzések illetve a gazdaságossági kérdések elő­térbe kerülésével egyenesen arányosan Ukrajnában mind többen vetették fel: Kievnek is részesülnie kell az Antarktiszon lévő, egykori szovjet, ma vi­szont orosz tulajdonúként kezelt javakból. Leonyid Kravcsuk elnök uta­sította a kievi külügyminisztéri­umot, hogy Moszkvától hivata­losan is követelje az arányos rész visszaadását. A válasz el­utasító volt, azóta semmi fejle­mény az ügyben. A tudományos eredménye­ken kívül szigorú gazdasági megfontolások miatt is jó lenne, ha végre tényleg lengene a kék­sárga lobogó. A környező vizek halállománya ugyanis rendkívül gazdag. A halászatot azonban csak azok az országok kezdhe­tik meg, amelyek önálló tudo­mányos munkát is folytatnak, saját kutató bázist tartanak fenn a kontinensen. Ehhez elhatározás, nemzeti érzés, a legfőbb dolog, pénz kell. Mester Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents