Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-13 / 310. szám
8 üj Dunántúli napló Riport 1993. november 13., szombat Baromfit majd minden háznál tartanak Fotó: Szundi György Ahol a víz is hiányzik Korongos nap Bürüsön Hosszúnak tűnt az út a párák, a permetező eső függönyében a , tompa formáival felbukkanó szélső házig. Ezen a hűvös, a Dráva-síkot puha paplanja alá rejtő ködös napon Bürüs szinte elveszett. Ha szó szerint így nem is fogalmazta meg, de legyintéseiben, eltűnődő mondataiban mintha Kovács Gyula is ezt akarná érzékeltetni. A polgármester a szomszéd szobából vaskos könyvet hoz: „Magyar- ország vármegyéi". Mély kék kötésű borítójának alsó sarkából aranyszínű turul röppenne felfelé. Szegény, gondolom, lehet ebben a sárrá ázott világban szárnyalni..? A könyv családi darab, 1939-ben adták ki. Kovács Gyula Bürüsnél üti fel, elmesélendő, milyen régi múltja van ennek a ma már tényleg csöppnyivé zsugorodott községnek. Közel 60 éve még 314 lelket számolt a Gyöngyös-patak melletti település, a három horvát és egy német család kivételével valamennyien magyar anyanyelvűek éltek a 61 lakóházban.- Elfogytunk - töpreng a polgármester -, emberek, házak egyaránt. Odakint makacsul szemerkél az eső, a falu keskeny útját lassan belepi a sár, pedig ritkán hajt el a Kovácsék régi, szép háza előtt autó. Hajön egy-egy, a polgármester, a felesége is az ablak felé pillant, tekintetével követi a kocsit: ki az, aki „ily cudar időben ..- Most - folytatja - mindösz- sze 125 lakosa van Bürüsnek - tíz a cigánycsaládok száma -, a 61-ből 35 ház maradt. „Bew- rés” - így írták régen a mi falunk nevét, s tényleg szomorító: évszázadokkal ezelőtt akkora volt, hogy lexikonból nem maradhatott ki a neve. Nem is ez a legnagyobb gond, hanem a jelen. A számok mögött sorsok vannak, bizonytalan holnapok, fűtetlen szobák, az est sötétjét szinte magukra rántó utcák, az akarást életlenné reszelő gondolkodás.-Nézzük ezt a 125 lelket - mondja Kovács Gyula -: 25 embernek van munkahelye, a munkanélküliek száma tizenöt, az inaktív korúaké 58, közéjük sorolom a gyerekeket és a nyugdíjasokat, de a rokkant nyugdíjasokat nem. Itt meg-megkérdezik tőlem az ideA templom felújítására Váraddal közösen adták össze a pénzt genek: hányán kértek vissza földet az árveréskor a bürüsiek közül? Mindössze ketten! Hát ilyen népesség-összetétel mellett mire lehetett volna számolni? Kik azok, akik újból kezdhetnék a kemény paraszti munkát? Mindezt nem emelt hangon mondja. Erősebben hallatszik a szobában az óra monoton ketyegése, mint a polgármester hangja. Megdöbbent a lassan leszűrődő tapasztalat: Bürüsön a legfontosabb teendők a halálhoz kötődnek. Két évvel ezelőtt a szomszédos Váraddal együtt 3 millió forintért csináltattak egy hidat a Gyöngyös-patak fölé. Az út a temetőbe visz, hogy a híd elkészült, gyorsabban jutnak oda, mert így két kilométerre rövidült a távolság. Korábban 10-12 kilométer volt. Ha elkészülne a Bürüs-Tekla közötti összekötőút, akkor „nem kellene szegény öregjeinknek akkorát kerülni a temető felé.” A templom azonban elkészült, ugyancsak Váraddal közösen adták a pénzt a felújítására - a szomszédos kisközségnek nincsen református temploma.- Ellenben nincsen elfogadható ravatalozónk se! A villany is hiányzik a temetőből, víz sincsen ott. Víz - egészséges - nincs az egész faluban. Hosszú története van ennek.-Váraddal együtt adtunk be pályázatot közkifolyós kútra. Visszaadták, azt mondták, pályázzunk idén. Ezt is elutasították, mert hiányzott az anyagból - ezt mondták - a vízjogi engedély. Én azonban határozottan tudom, hogy hozzá volt csatolva! Hetente hozzák a zacskós vizet, de csak a csecsemőknek. A többiek mind a szennyezett kutakból iszunk-főzünk. Ez itt a legnagyobb baj! 30 millió forintra lenne szükség, eddig kétmilliót tudtunk félretenni. Mikor lesz ebből Bürüsnek egészséges vize? Bürüsön kisgyerek két hónapja született. Lakodalom utoljára a faluban 1971-ben volt. A hatvanas évek óta új lakó nem jött, ’92-ben egy ház épült. Megnéztem. A külső vakolatig készült el, festve még nincsen, mint hallom, majdnem teljes egészében állami támogatásból épült. Kíváncsi tekintetű cigányasszony leskelődött a függöny möügül: „... ily cudar időben...” Mészáros A. Eurounió — kiknek? Arra valóban csak a történelem felelhet majd: számunkra mennyire írtak történelmet a hét végén Brüsszelben, a 12-ek csúcsán? A Közös Piac tagállamai a maguk szempontjából nagyjelentőségű elhatározásra jutottak:közösségük számára november 1-től megkezdődik az unióvá válás korszaka. Mit ígér az EK „törzstagjainak” az unió? „Európai állampolgárságot” a nemzeti állampolgárság mellé. Gyorsuló sebességgel érvényesülő közös gazdasági és pénzügyi politikát, s a többség szerint hamarosan közös pénzrendszert is. Egybehangolt külpolitikai vonalvezetést, külsőbelső biztonsági és védelmi lépésekkel együtt. Rövid távon pedig mindezt kiegészíti az európai gazdasági fellendülés mielőbbi beindításának szándéka, elválaszthatatlanul a munkanélküliség megfékezésétől. Ebben kaphat kulcsz- szerepet egy új intézmény, az Európai Valutaintézet, amelynek első elnöke a nagyhírű, magyar származású pénzember, Lámfalussy Sándor lett (belga színekben). De mit ígér nekünk valójában a szépreményű unió? A teljes jogú partnerek integrációjának hatékonyabbá válása következményeként mindenekelőtt társult EK-tagságunk természetes felértékelődésében bízhatunk. S nem tűnik kevésbé fontosnak az sem, hogy éppen az unió hivatalos megszületésének órájában minősítették „közösen formálandó témának” Európa közös biztonságát, s ennek részeként „Kelet- és Közép-Európa stabilitásának, demokratikus fejlődésének segítését”. John Major angol miniszterelnök úgy nyilatkozott,hogy „vagy együtt talpon maradunk vagy pedig együtt vallunk kudarcot”. Jó lenne remélni, hogy ez az „együtt” végre ránk is vonatkozik, nemcsak a nyugati 12-re. Például ezen is lemérhető lesz majd: mennyit is ér az unióban a társult tagság? Kocsis Tamás Kódolt slusszkulcs Németországban el akarják érni, hogy a jövő évtől kezdve minden új kocsit, 1995-től pedig minden használt kocsit a legkorszerűbb, tolvajokkal szemben védő berendezéssel szereljenek fel, különben nem lesz érvényes az autótulajdonos biztosítása. A Bundestag belügyi bizottsága fontolgat ilyen terveket, s még a karácsonyi szünet előtt szeretnének dűlőre jutni. Szakértők szerint ezt főleg az elektronikus kódkártyák vagy a kódolt slusszkulcsok jelentenék, csak ezekkel lehetne nyitni és indítani a járművet. A biztosítók a méregdrága luxuskocsiknál már most ilyen berendezést várnak el. Az új Scarlett Igazi cukormázas, hollywoodi csinnadratta közepette, egy vonósnégyes által megszólaltatott melódia dallamaira hirdették ki Los Angelesben, hogy ismét brit filmszínésznő, ezúttal Joanne Whalley-Kilmer fogja alakítani Scarlett O’Hara szerepét az „Elfújta a szél” folytatásában. Ötvenöt évvel ezelőtt Vivien Leigh-ra esett a választás a Margaret Mitchell világhírű regénye alapján készült film főszerepében: alakításáért Oscar-díjat kapott annak idején. A fekete hajú, eleven és vidám szépség, Joanne Whalley-Kilmer hosszú - és csaknem egymillió dollárt felemésztő - kutatás után részesült abban a megtiszteltetésben, hogy átveheti a stafétabotot nagynevű elődjétől. Magyarul magyarán Sarkaz vagy sarkal a futballista? Egy-egy szó, szókapcsolat használata az írott vagy az elektronikus sajtóban nemcsak a hivatásos nyelvművelőnek szúr szemet, hanem az igényes olvasónak, hallgatónak, nézőnek is. Közéjük tartozik Solymosi József pécsi olvasónk, aki megtisztelt levelével, s véleményemet kéri a következő megfigyeléséről: „Azon bosszankodom és nagyon bántja a fülemet, amikor a tv sportközvetítéseiben, nevezetesen a labdarúgó-mérkőzéseken az általam nagyrabecsült és tisztelt riporter, Knézy Jenő a következőket mondja a mérkőzés folyamán többször is: Az egyik játékos a másikhoz „sarkazta” a labdát. Vagy pedig szép „sarka- zás" volt a játékos részéről... Szerintem a helyes kifejezés ez esetben a sarkalta vagy sarka- lás.” - Ez után a levélíró magyarázata következik. Nem idézem. Helyette kérésének megfelelően saját véleményemet fogalmazom meg - nagyon röviden. Anélkül, hogy Knézy Jenő szóalkotó indítékait ismerném, előrebocsátom, hogy levélírónknak adok igazat. Megszámlálással lehetne megállapítani, hogy a különféle műfajú szövegekben a két „legelevenebb” igeképzőnk (az / és a z) közül melyik fordul elő gyakrabban. Becslésem szerint fej fej mellett haladnak. Megegyeznek abban, hogy az általuk képzett ige a cselekvést, mint valamely tárgyhoz vagy tulajdonsághoz kötöttet tünteti fel: hegedül, trombitál, botoz, ostoroz stb., s azt is kifejezi, hogy a cselekvés milyen eszközzel történik. A nyelvtanban ezt a típust így jelöljük: valamivel tesz- A sarkal-sarkaz már ahhoz a szűkebb körhöz tartozik, amelyben ez az eszköz az ember valamely testrésze. A labdajátékban a -járóknál is nagyobb szerepe van a fejnek. A fejel a közismert, a fejez-zel (legalábbis a futballban) én még nem találkoztam. A talp talán a sarokkal egyenrangú, de ugyancsak talpal, nem pedig talpaz, aki ezt a testrészét használja játék közben. A kéz használata súlyos szabálytalanság, de itt már jelentéskülönbség is van kezel és a kezez között. Egy kissé eltávolodva a labdarúgástól, megemlíthetjük még a tenyerel-tenyerez, könyököl-kö- nyököz, orrol-orroz stb. alakpárokat. Nyilvánvaló az l elsőbbsége. Az ököl testrészből alakult öklel és öklöz pedig még távolabbra kerültek egymástól. A sarkaz változat használata mögött az a tudat állhat, hogy az /képzős alak többjelentőségű. Jelenti a cipésznek azt a munkáját, amelyben a készülő lábbelit sarokkal látja el, sőt hosszú //-lel is előfordul ’ösztönöz’ jelentésben. Pl. a dicséret jobb munkára sarkallja a tanulókat. A sarkaz tehát igenis belefér a magyar szóképzés rendszerébe, ezért nem tekinthető hibának, csupán a fülünknek, szemünknek szokatlan. Tény, hogy a Magyar Értelmező Kéziszótárban csak a sarkal alak szerepel, melynek 2. jelentése: „Sport/. /Labdát/ sarokkal rúg.” - Valószínű, hogy egy későbbi kiadásban a z-s dák is benne lesz. Sok más szavunk életútja is így kezdődött. Rónai Béla Beküldendő a helyes megfejtés november 22-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. Az október 30-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Ha nem kapok azonnal enni, akkor megmondom, hogy ki a gyilkos.” A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Dancsó Klára, Pécs, Kolozsvár u. 5/B., Darabos János, Pécs, Fazekas M. u. 18., Gora Bernadett, Szigetvár, Szulimán u. 34., Szerecz Jó- zsefné, Páprád, Arany J. u. 40., Várda Ambrusné, Pécs, Kacsóh P. u. 10. Az utalványokat postán küldjük el. * i x
