Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-11 / 308. szám

1993. november 11., csütörtök Városaink uj Dunántúli napló 9 Pécsi körkép Gordionba kéne menni Arrianos történetíró szerint „amikor Alexandrosz megérke­zett Gordionba, valósággal égett a vágytól, hogy megnézze az ottani híres szekeret a kötél­csomóval meg a járommal együtt. Ugyanis az a mende­monda járta, hogy aki a kötelet le tudja oldani a járomról, az Ázsia ura lesz. A háncskötél úgy össze volt csomózva, hogy a vé­gei a csomó belsejében rejlet­tek. . . Alexandrosz nem látott semmi lehetőséget a csomó ki­oldására . . Némelyek azt állít­ják, hogy kardjával kettévágta a csomót. De valaki, aki akkor vele volt, azt mondja, hogy ki­húzta a rúdszeget, ami jármot meg a rudat tartotta össze. ” Nagy Sándor gordiuszi cso­móját a feladatmegoldó képes­ség mércéjének is tekinthetjük. „Átvágása” annak is példázata, hogy a másképp kibogozhatat­lan problémákat ésszerű a vég­letekig leegyszerűsíteni. Ez a módszer ugyan nem mindig igazolódik, de annál biztosan célszerűbb, idő és energiataka­rékosabb, mint az ellentetje, amikor az egyszerűt csűrik-csa- varják bonyolulttá. Tapasztalataim szerint a pé­csi önkormányzati képviselők ülésenként találnak legalább egy-két olyan „csomós” témát, amit feleslegesen tupírozott vi­tával gordiuszivá lehet tenni. Elrettentő példa erre a leg­utóbbi ülés 85 perces (!) vitája a kulturális és közművelődési in­tézmények igazgatóinak kine­vezéséről. Tulajdonképpen an­nak tisztázása tartott ennyi ideig, hogy pályázatok elbírálá­sával és a javaslattétellel meg­bízott kulturális bizottság a közgyűlés szervezeti és műkö­dési szabályzata szerint járt-e el, vagy megsértette-e azt. A kérdés azonban még ennél is egyszerűbb lehetett volna, ha így teszik fel: a bizottság képvi­selő tagjai hoztak-e külön is ha­tározatot a javaslatokról, vagy csak a pályázatok elbírálására kibővített bizottság álláspontja szerepel az előterjesztésben? Ezt egy mondatos válasz alapján el lehetett volna dön­teni. Ehelyett a szabályzatba üt­köző második változat követ­kezményeinek ecsetelgetése folyt, a rákérdezések pedig in­kább „kiugratni a nyulat a bo­korból” jellegűek voltak. Mintha az lett volna a cél, hogy rábizonyítsák a bizottságra a szabálytalanság elkövetését, s nem pedig az, hogy egy ilyen malőrt helyreigazítsanak, ha megtörtént. Nyilvánossága mi­att az utóbbira sem közgyűlés a kívánatos fórum - ott ilyesmi­vel csak önmagát blamálhatja a testület - , hanem a napirendet előkészítő jogi és ügyrendi bi­zottság. Mi az ördögnek van, ha nem azért, hogy a szabálytalan­ságokat még időben felfedje? De akkor a tagjai miért a köz­gyűlésen vetik fel kételyeiket? A szerep és a szereplés kény­szere lenne az ok, vagy a hely szelleme inspiráló? Akkor netán „Gordionba kéne menni” mód­szerért, mert meglehet, hogy ennek a „kötélnek” is a vége a gubanc belsejében rejlik: az ön- kormányzás céljánál és lénye­génél. Dunai Imre Változatlan díjjal bérelhetők a kiskertek A vízvédelmi terület miatt az utóbbi években, többször is fel­vetődött a Lőtéri dombok mö­götti bérelt kiskertek további sorsa. A vegyszeres növényvé­delem következményeinek ki­védése érdekében olyan radiká­lis álláspont is megfogalmazó­dott már, hogy fel kellene hagyni ennek a nagyüzemi me­zőgazdasági célra nem haszno­sítható területnek kishaszonbér- letbe adásával is. Ha egyáltalán van ilyen, igazi biztonságot a vízvédelmi terüle­ten valóban ez a megoldás je­lentene. Csakhogy ez mintegy 1200 hobbikert-bérlőt fosztana meg attól, hogy saját háztartá­suk céljára - netán csekély mér­tékű árutermelő jelleggel - zöldségféléket termesszenek egyenként alig néhány száz négyzetméteres parcellán. En­nek a kertészkedésnek ugyanis csak hivatalos megnevezésében hobbi a jellege: valójában erő­sen jövedelemkiegészítő tevé­kenység. Pécs Közgyűlése erre tekintettel mindig azt a komp­romisszumot támogatta, hogy a biokertészet elterjesztésével, a vegyszerezés tilalmával marad­janak fenn a kishaszonbérletek. A téma a fentiek ellenére rendszerint az ősz közepe táján - amikor időszerűvé válik a kishaszonbérletek megújítása - évről évre előbukkan: pletykák, aggodalmak keringenek arról, hogy mégis megszüntetik eze­ket a kishaszonbérleteket. A közgyűlés legutóbbi ülésén valóban foglalkozott a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat kezelésében lévő, mezőgazda- sági célra nem hasznosítható földterületek kishaszonbérleté­vel. Határozatával közvetetten megerősítette korábbi álláspont­ját a parcellák sorsáról. A szer­ződések aláírására a vállalat igazgatóját hatalmazza fel, ugyanakkor elvetette azt az igényt, hogy a terület kezelője az eddigi duplájára emelje az ir­reálisan alacsonynak minősített négyzetméterenkénti 3 forintos bérleti díjat, sőt azt is, hogy egyáltalán emelkedjen a díj. Abból ugyanis a városnak alig egymillió forint többletbevétele származott volna, a bérlőknek viszont egyenként legalább ezer forint plusz kiadás. A kishaszonbérletek díjának bevételéből egyébként 40 száza­lékot fordíthat a vállalat a föld­területtel kapcsolatos feladatai költségfedezetére, 90 százalékát viszont a város fásítására kell felhasználnia. D. I. Megmarad az 1200 hobbikért a Lőtéri dombok mögött Fotó: Szundi György Csaknem az egész belváros Lesz-e majd erő megóvni a régit? Műemléki védettségű ingatlanvagyon önkormányzati tulajdonban Új helyzet állt elő Pécsett (is) a műemlékként (M), mű- emlékjellegűként (MJ) és vá- rosképileg védettként (VK) kezelendő épületvagyon jövő­beni sorsát illetően. Az ön- kormányzat ugyanis augusz­tus végi ülésén döntött - az 1991. évi XXXIII., az úgyne­vezett Vagyontörvény alapján - eme épületek önkormány­zati tulajdonba igényléséről, s ezzel együtt a már korábban értékesített - magántulaj­donba adott - ingatlanok helyzetének a jogi rendezésé­ről. Gyakorlatilag a teljes bel­városról, mint műemlékként egyébként is már régtől fogva védett területről van szó. A helyzet legfőbb újdonsága, hogy az évek óta tartó lakásela­dási módszer szerint ezután a műemlék védelmében érdekelt szervek - önkormányzat, Or­szágos Műemlékvédelmi Hiva­tal - az egyes lakástulajdono­sokkal állnak szemben, vagyis velük kell szót érteniük. Egy-egy ház esetében négy, hat, nyolc, vagy még több tu­lajdonossal. Belátható, hogy ez mi min­dennel járhat. A listán, amiről a jelenlegi tulajdonviszonyok - hiszen az értékesítésnek még nincs vége - leolvashatók, fel­tüntették a műemlékvédelmi előírásokat is, amelyeket a tu­lajdonosoknak tudomásul kell venniük: hol, milyen mértékű és jellegű felújításra, karbantar­tásra van szükség, hol kell to­vábbá a pince felújításáról gon­doskodni, stb. Tudjuk jól: a belváros reha­bilitációja, rekonstrukciója ép­pen csak elindult, a Király ­A műemléki ingatlanvagyonba tartozik a várfal és a tettyei rom is. akkor még Kossuth Lajos - ut­cán alig terjedt túl, s már ez is iszonyatos költségeket emész­tett fel. A korábban is magántulaj­donú lakóházak felújítására - a rehabilitáció azokra is vonatko­zott! - nemigen futotta, az ál­lami keretekből történő támo­gatásról alig lehetett szó. Vajon akik most lettek tulaj­donossá - hiszen 1985-86-ban kezdődött és 1990-91-ben gyorsult fel a lakásértékesítés a belvárosban számoltak-e az­zal, hogy mily különleges ter­het vesznek magukra? Olyas­mit, amire például egy kertvá­rosi lakás esetében nem kell gondolni. (Bár ott meg a panel „különlegességei” leselkednek a tulajdonosokra). Vagy arról lenne szó, hogy az eddig állami költségvállalással folyt rehabi­litáció ezután a magántulajdo­nosok feladata lesz? Akkor pe­dig agyő rehabilitáció! Vajon van-e már jogszabályi rendezettsége - vagy legalábbis lehet-e rá számítani? - annak, hogyan lehet például lebonyolí­tani egy M, vagy MJ homlok­zatfelújítást egy többtulajdonú ház esetében, ha egyik-másik tulajdonos érthető és elfogad­ható okokból nem tudja vállalni az anyagi terheket? És a közismerten nagy költ­séggel járó pincefelújítás? Számíthatnak-e a tulajdonosok állami, vagy önkormányzati támogatásra? Mert ha nem, a pince romló állapota miatt egy­kettőre életveszélyessé válhat az épület. Ha pedig bontani kell, ho­gyan juthat új lakáshoz a tulaj­donos? Hacsak nem sikerül a áros védő őrjárat Fotó: Szundi György romot - mint értékes belvárosi telket - jó pénzért eladni. És, ha a helyén új épül? Ki garantálja, hogy a mai történelmi értékű városképet nem bontja-e meg valami, ami elindítója lehet egy rövidebb-hosszabb ideig tartó átépülési folyamatnak? Éz különben nagy csábítás lehet: a belváros nagyrészt földszintes épületállománya nincs a legjobb állapotban, s ha már bontani kell, célszerű egy szinttel magasabbra menni. Mert nézzük csak: amik újab­ban épültek a belvárosban, azok mind magasabbak legalább egy szinttel a régebbinél. Ez pedig - bárhogyan is nézzük - egy má­sik pécsi belváros felé vezet, vagy legalábbbis vezethet. Vajon lesz-e majd erő meg­óvni a régit? Hársfai István Létra és lepel Van, amikor az ember nagyon rászorul mások se­gítségére, s ha ez a szíves­ség elmarad, nem tudja el­érni célját, legyen az bár­mennyire közösségi is. Oly­kor egészen pici gikszeren múlik. A Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület az egyetemekkel karöltve az elmúlt héten emléktáblát avatott a Vargha Damján útca 4. számú házfalán. Az utolsó pillanatban derült ki, hogy létrát kell szerezni a lepel elhelyezéséhez. Átmentem a megyei rendőrfőkapitányságra, s ott találtam is egy megfe­lelő nagyságú létrát. Csak­hogy a szomszédos irodá­ban lévő hölgy „nem volt il­letékes ” kölcsönadni, a mű­szaki vezető nem adta oda, a rendőrfőkapitány és gaz­dasági helyettese szabad­ságon volt, a szakmai vizs­gáztatott. így illetékes hij- ján hoppan maradtam, s nem tudtuk leleplezni a táb­lát. * Dr. Vargha Dezső Akaratlanul is „szelet vetettünk”, amikor a Rákóczi út 73/a és 73/c közötti területtel kapcsolatban megemlítettük a DÉDÁSZ nevét. Helymeghatározásunkat úgy értették, mintha őket tennénk felelőssé az ottani parkoló szemetes voltáért, holott annak a ta- karíttatása a Városgondnokságra tartozik. Ezt a pontosítást annál is szívesebben tesszük közzé, mert a DÉDÁSZ példamutatóan sokat tesz központja és telephelyei környezetének tisztaságáért, parkosításáért. Ennek illusztrálására közlünk most két képet a DÉDÁSZ Malomvölgyi úti telephelyének környezetéről. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső Ingyen parkolhatnak a mozgáskorlátozottak A közgyűlés határozata alap­ján ezentúl a fizetőparkolókban ingyen parkolhat minden moz­gáskorlátozott. Eddig ez a ked­vezmény csak a pécsieket illette meg. A díjmentes parkoláshoz most viszont nekik is csak a mozgáskorlátozotti igazolvá­nyuk felmutatása szükséges. Bérelhető helyiségek November 15-ig pályázatai lehet elnyerni a Fekete gyémánt téri g. sor 51-es sorszámú, va­lamint 36. sorszámú (aknás), a Mohácsi út 38-40 szám alatti 3-as, 9-es, 10-es és 12-es sor­számú, illetve az Athinay u. 6. szám alatti 4-es sorszámú ga­rázst, továbbá a Béri Balogh Ádám utca 3. számú épületben a 8-as és 9-es sorszámú emeleti üzletetek. A pályázat feltételeit a Kossuth tér 1-3 szám alatti ügyfélszolgálati irodában lehet megtekinteni. A pályázatokat személyesen lehet benyújtani ugyanitt, de a Hatósági Iroda lakás és helyiséggazdálkodási osztályán. Útfelújítások Elkészült a Kemény Zsig- mond utcában az utasperon, a Buzsáki utcában híd felújítása, a Fülemüle utcában az árokbur­kolás. Kátyúmentesítés volt a Király utca felső szakaszán, a Nagy Lajos király út belső sza­kaszán és a TV-toronynál. Foly­tatódik a Megyeri úti járda fel­újítása és kátyúmentesítést vé­geznek a Sülé völgyi úton, a köztemetőben, az Ifjúság útján, az Alkotmány utcában és a Bol­gár közben. f I I V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents