Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-10 / 307. szám

10 üj Dunántúlt napló Politikai vitafórum 1993. november 10., szerda Ennyi... Anyagilag független, politikai befolyástól mentes, tárgyilagos hírszolgálatot! A Kereszténydemokrata Néppárt pártatlan, független, tárgyilagos és etikus tömegtájé­koztatást igényel. Sajnálattal ál­lapítja meg, hogy ezen kívá­nalmak súlyos megsértésének gyanúja merült fel a Magyar Te­levízió 1992. október 23—i egyik adásával kapcsolatban. Ilyen nagy horderejű kérdésben a közvélemény manipulálásá­nak a gyanúja súlyosan sérti a Televízió szakmai, erkölcsi te­kintélyét. Éppen ezért a Keresz­ténydemokraták helyeslik az ügy kivizsgálását és elengedhe­tetlennek tartják, hogy a gyanú­sítottak az ügy befejezéséig a munkájukat ne láthassák el. Ha a fegyelmi eljárás során a gya­núk beigazolódnak, úgy meg kell vizsgálni, hogy az elköve­tett cselekmények nem valósí­tottak-e meg vétségeket, amiko- ris az elkövetőknek a fegyelmi eljáráson túlmenően is felelniük Jogszerű lepesek kell cselekményeikért. Ugyan­akkor a demokrácia súlyos megsértésének tartjuk, ha kine­vezett vezetők jogkörüknek megfelelő intézkedéseit politi­kai oldalról befolyásolni próbál­ják. Ugyancsak elítélendő min­den olyan magatartás, mely belső szervezeti intézkedések ellen tömegdemonstrációkkal, vagy a munkafegyelem meg­szegésével lépnek fel. A hosz- szabbtávú megegyezés csak ak­kor lehetséges, ha a Rádió és a Televízió ellen indított belső és külső támadások megszűnnek. A széleskörű ellenzéki nyi­latkozat-háború bizonyítja, hogy a hozott intézkedések nem a független tömegtájékoztatás elvét, hanem éppen az ellenzék érdekeit szolgáló tevékenysé­gek fékezését jelentik. Ez annál is inkább sajnálatos, mivel hosszú távon minden pártnak a valós érdekeit csak a pártatlan tömegtájékoztatás szolgálja. Akik hadállások eleséséről be­szélnek, maguk bizonyítják, hogy nem a közérdeket, hanem rész-érdeket képviselnek. A Ke­reszténydemokrata Néppárt to­vábbra is szükségesnek tartja, hogy a kormány ne avatkozzék bele a Televízió és adott esetben a Rádió belső munkajogi vitá­iba, de az ellenzék sem. Azok lebonyolításának megvan a tör­vényes kerete, hibásnak tartja a kérdés túldimenzionálását és elutasít minden olyan próbálko­zást, amely a fenti jogszerű lé­péseket a demokrácia veszélybe kerülésével próbálná azonosí­tani. Ha súlyos etikai-szakmai hibák feltárásának az igényét egyes szervezetek a sokoldalú tájékoztatáshoz való jog veszé­lyeztetésének tartják, ezt sajná­latos módon kénytelenek va­gyunk demagógiának minősí­teni. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a tavalyi események tár­gyalása a hazai és a nemzetközi sajtóban alapvetően ártott Ma­gyarország jóhírének és tekinté­lyének. A Kereszténydemokrata Néppárt Elnöksége leszögezi, hogy anyagilag független, poli­tikai befolyástól mentes, tárgyi­lagos tájékoztatási és közszol­gálati feladatok ellátására al­kalmas hírszolgálatot tartunk alkalmasnak. Ursprung János Kerszténydemokrata Néppárt Elnökségének tagja Jóvátehetetlen károkat okozhat A Átfogó rendezést Erkölcsről és politikáról Nem lehet öncél a szavazatok száma A Fiatal Demokraták Szövet­sége Országos Elnöksége 1993. október 29—i rendkívüli ülésén áttekintette a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban kia­lakult helyzetet. Az elmúlt napokban végre­hajtott személycserék után, a Rádióban és a Televízióban a két alelnök kinevezése óta meg­indult folyamatod olyan pontra jutottak, ami következtében nem csupán a pártatlan és hite­les tömegtájékoztatás, hanem a Televízió és a Rádió működő- képessége is veszélybe került. A Rádió munkatársainak al- elnökükhöz írt levelében foglal­takhoz hasonlóan a FIDESZ El­nöksége is úgy látja, hogy a két intézményben kialakult helyzet jóvátehetetlen károkat okozhat a demokratikus intézmények működésének és azon belül, nemcsak a politikai pártoknak, hanem a Kormánynak is. Az Elnökség véleménye sze­rint a történtek immár túlmutat­nak a két intézmény feletti kor­mányzati befolyás megteremté­Az országgyűlési és önkor­mányzati képviselők legutóbbi általános választásakor sokat hallattak magukról a zöld pár­tok. A környezetvédelmet lobo­gójukra tűző szervezetek képvi­selői az Országgyűlésbe nem, de több település önkormányza­tába bekerültek. Aztán elcsen­desedtek, eltűntek a politika színpadáról. Most a választási kampány küszöbén újra megjelentek a környezetvédők felhívásai. A Magyarországi Zöldek Pártja dr. Molnár Péternét jegyzi egyik vezetőjeként.- Pártunk neve nem végle­ges, valószínű, hogy a bíróság kérésére meg kell változtat­nunk, mert jelenlegi formájában könnyen összetéveszthető a többi, hasonló programot felvál­laló szervezetével. Az alapító nyilatkozatot aláírók akarata szerint nem „csak” környezet­védő, hanem valódi zöld párt kívánunk lenni. Olyan szerve­zet, amelyik a társadalmi prob­lémák megoldását a környezet védelmével összhangban szor­galmazza. Mi azt valljuk, hogy a környezet védelme nem alap­vetően pénz, sokkal inkább szemléletmód kérdése. A jö­vőnkért felelősséget érző szava­zókat szeretnénk megnyerni.- Elégedettek a honatyák környezetvédelmi érzékenysé­gével?- Nem. Azt szeretnénk, hogy a szűk fiskális, mindenáron ta­karékos szemlélet helyett az előrelátó, a következményekkel is számoló beruházások valósul­janak meg. A környezeti károk utólagos jóvátételénél nincs na­sére irányuló eddigi kísérlete­ken. Elfogadhatatlan a Kormány­nak az a nyilatkozata, amelyben vitathatatlan felelősségét áthá­rítva, visszaélve a tényleges jogi helyzet adta lehetőségek­kel, lényegében a két alelnök „magánügyének” minősíti a tör­ténteket. A FIDESZ Enöksége szerint abba a helyzetbe jutottunk, amikor tekintettel a közeledő választásokra, a politikai élet minden szereplőjének érdeke, hogy a Rádióban és a Televízi­óban a közszolgálati tájékozta­tási eszközöktől elvárható pár­tatlan, nyugodt és kiegyensú­lyozott működéshez szükséges feltételek megteremtődjenek. A FIDESZ Országos Elnök­sége ezért javasolja, hogy a Kormány és a köztársasági el­nök a lehető legrövidebb időn belül együttesen tekintse át, mi­lyen lehetőségeket látnak a kér­dés átfogó és megnyugtató ren­dezésére. FIDESZ Országos Elnöksége gyobb pazarlás. A nyílt techno­lógiai folyamatok helyett a zárt- rendszerűek megvalósítását szorgalmazzuk. Az iparszerű mezőgazdaság ellenében a ha­gyományosan működő földmű­velésért, az állatkínzó telepek helyett a természetes körülmé­nyek között való állattartásért emeljük fel szavunkat. Vagy itt van például a közlekedés: eről­tetik az utak építését, miközben a sokkal olcsóbb és környezet­barát vasutat és hajózást a pad­lóra küldik. Egyértelműen el­utasítjuk a „hulladékgyárakat”, az utóbbi években elszaporodott egyszer használható termékeket és csomagoló anyagokat. Meg­győződésünk, hogy ez az ország nem a takarítás hiányától sze­metes, piszkos, hanem azért, mert tízmillióan szemetelünk.-Az Országgyűlés mit te­hetne mindezek érdekében ?- Már el kellett volna fogadni az Európa legtöbb országában bevezetett, a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő ter­mékminősítési rendszert. Ha ez nem történik meg, nemcsak az országot lepi el a nehezen, vagy soha el nem bomló műanyag áradat, hanem egyúttal kiszoru­lunk a külföldi piacokról is.- Milyen esélyt lát arra, hogy a Zöldek bejussanak az Ország- gyűlésbe?- Cselekvőképes, határozott zöld erő nélkül nem működhet felelősségteljesen az Ország- gyűlés. Történelmileg jó esély van rá, hogy az egészségükért aggódó, a nyugalmukat féltő polgárok a zöldekre fognak voksolni.-szabó­November 5-én Pécs vendége volt Kis János filozófus, az SZDSZ első elnöke. A párt öt éves születésnapjának a jegyé­ben szervezett előadásában fel­tett kérdése a következő volt: lehet-e erkölcsösen politizálni? Az előadó már a bevezetőjé­ben jelezte, hogy a közelmúlt honi tapasztalatai nem jogosíta­nak fel túlzott optimizmusra. A be nem tartott egyezségek (pl. ombudsman-jelöltek), a médiák gátlástalan lerohanása, kor­mánypárti képviselők igazgató- tanácsi tagságainak a halmozása mind azt sugallják, hogy a poli­tika és az erkölcs nehezen ösz- szeférhetőek. Szellemes, allegorikus törté­nettel illusztrálta azt az erkölcsi dilemmát, amelybe egy vezető politikus a választások közeled­tével kerülhet. Vajon hozhat-e egy nagyobb érdek képviselete céljából - azért, hogy a válasz­tópolgárok és pártjának tagjai megelégedettek legyenek - olyan döntést, amelyet magá­nemberként tisztességtelennek tart? Lehet-e vállalni annak a kockázatát, hogy egyéni tisztes­ségéhez ragaszkodva, döntően tisztességtelen versenyben a partvonalra szoruljon az a prog­ram, amelyre bizalmat kapott és amelyet felvállalt? Ezeket a kompromisszum­kényszereket teljes mértékben aligha lehet kiszorítani a közé­letből, de meg kell találni annak a módját, hogy mi módon lehet a politikai élet erkölcsi küszöbét minél magasabbra emelni. Mindenekelőtt le kell szö­gezni: meddő és kudarcra ítélt kísérlet hatalmi szóval erkölcsi normákat kikényszeríteni. Tö­rekedni lehet és kell azonban a Az 1990-es választásokon a mai parlamenti pártok nagy po­litikai eltökéltséggel készültek az új hatalom másságának bizo­nyítására. Közülük a legfrap­pánsabban újat ígérő FIDESZ a betonba döngölős nótát fújta, az SZDSZ elszámoltatást ígért, és hogy egymástól különbözze­nek, egyik a fiatalos lendületet emelte ki, a másik a szürkeál­lomány bölcsességét hangsú­lyozta, az MDF pedig a nyugodt erőt akarta megtestesíteni. Egy­ben voltak azonos nézeten, ab­ban, hogy a FKgP reprivatizá­ciós programját szidniuk kell. Ezt a pártot félkarú harcosnak titulálták a „féloldalas” program okán. Sajnos a FKgP kevés olyan kulcsemberrel rendelkezett, aki meg tudta volna védeni ezt az összes többi párténál átfogóbb törekvést. Ma már, 3 évvel a ja­vaslat lesöprése után napnál fé­nyesebb, hogy ez lett volna a legjobb megoldás. Meg lehetett volna takarítani a kárpótlási törvényt minden buktatójával, politika kiszámíthatóságára. Nagymértékben befolyásolja ugyanis a döntést az előbb emlí­tett dilemmában az, hogy mit feltételezünk az ellenfelünkről. Tisztességes szándékai van- nak-e, vagy komolyan lehet arra számítani, hogy a már megkö­tött egyezségeket is felrúgja? Ha tudjuk, hogy bizonyos tisz­tességtelen dolgokat az ellenfél - a törvényadta korlátok miatt - nem tehet meg, akkor mi sem kényszerülünk hasonló lépé­sekre. Az egyik ilyen fontos korlát­nak a szigorú összeférhetetlen­ségi szabályoknak kellene len­niük, amelyek a korrupció mér­tékét is erőteljesen mérsékel­nék. Ezenkívül mindent meg kellene tenni a közélet átlátha­tóságáért és a véleménynyilvá­nítás szabadságáért. A nyilvá­nosság ereje, a közvélemény nyomása lehet ugyanis a legerő­sebb ellenszere a tisztességtelen politikai manővereknek. Kérdésekre válaszolva Kis János hangsúlyozta: politikai versenyben nem lehet öncél a szavazatok számának a növe­lése. Ugyanis ha ezt tisztesség­telen alkukkal, korrumpálódás­sal, előreláthatólag teljesíthetet­len ígéretekkel sikerül elérni, akkor az egész küzdelem célját és értelmét veszítheti, mivel magának a demokráciának a te­kintélye járódhat le. Mint el­mondta: örül annak, hogy az SZDSZ eddig el tudta kerülni a tisztességtelenség csapdáit és a botrányokkal zsúfolt közéle­tünkben is sikerült alapvetően tisztának maradnia. Dr. Németh Tibor SZDSZ megyei ügyvivő kárpótlási hivatalával, licitálás­sal és törvény kijátszásának számos esetével egyetemben. Rövidebb időt vett volna igénybe és - noha ádáz acsar- kodás közepette -, gyorsan le lehetett volna bonyolítani a tu­lajdonosváltást. Sajnos, azokat, akik akkor az FKgP nevében tárgyaltak a koalícióról, a kis­gazda célokról hamar el lehetett téríteni az eredeti szándéktól, hiszen ők sem látták át ennek nagy horderejét. Nem is csoda, hiszen a polgári birtokpereken megtollasodott T. dr. még azóta sem jött rá, hogy a tulajdon és annak féltése milyen erős moz­gató rugó a gazdasági stabilitás megteremtéséhez, sokkal na­gyobb, mint a demagógia. Ezért hagyta meggyőzni magát a MDF-től az előprivatizáció mel­lett, és ez lett a későbbi - ma is tartó - első téves lépése. A legfőbb érv (és még ez is milyen gyenge lábon áll?) az Rossz a közérzetem manap­ság. Természetesen nem ezért fordulok a nyilvánossághoz, hi­szen ez magánügy. Látom azonban, hogy nem csak az én gyomrom szorul össze nap mint nap, hanem ismerőseimé, bará­taimé és felebarátaimé egy­aránt. Ma Magyarországon ilyen gyomorrángásos demokráciá­ban élünk. Ilyenné tették szaba­don választott politikusaink gőgjükkel, zavaros féligazságok szajkózásával, az önös pártér­dekek közcélként való beállítá­sával, a legszentebb érzések ki­sajátításával, erőszakoskodás­sal, megnemértéssel, intoleran­ciával, a hatalom megszerzésé­ért folytatott görcsös erőlködés­sel, napi apróbb-nagyobb ha­zugságokkal, az önjelölt messi­ások és népboldogítók kivagyi­ságával, türelmetlenségével. Nem volt olyan politikus, vagy közéleti ember, aki meg­álljt tudott, vagy akart volna pa­rancsolni az ellentétek szításá­nak, a gyűlölködés terjedésé­nek. Tegnap nemzeti ünnepün­kön a köztársaság elnökébe, ma a hírközlő szervekbe akarják be­lefojtani a szót, holnap talán az egyszerű állampolgárok követ­keznek. Most kell tennünk el­lene, nem később! Utcára vinni a tömegeket azonban éppen a provokáció le­hetősége miatt bűn lenne. A legutóbbi Charta-megmozdu­lást is volt olyan kormányhű képviselő, aki „randalírozás- nak” nevezte, habár éppen a csendesség volt a jellemzője, el­lentétben az egykori „seprűs” tüntetésekkel. A tények sokakat nem zavarnak manapság. Van­nak olyan erők, akik semmitől sem riadnak vissza, az igazság saját olvasatukban történő bi- zonygatása érdekében. Éppen ezért utcára ne menjen senki! Se diák, se „chartás”, se más. Töb­A MIÉP Mohácson is Folyó év auguszutus 20-án megalakult Mohácson a Magyar Út Körök Mozgalom, amely a Tömöri Pál nevet vette fel. A Magyar Út szervezésében októ­ber 28-án megalakult a Magyar Igazság és Élet Pártja mohácsi csoportja. Értesítjük a lakosságot, hogy minden hét csütörtökjén 15-18 óra között fogadóórát tartunk mindazok részére, akik a pár­tunkkal ismerkedni akarnak, Mohács Széchenyi tér 3. ta­nácskozó teremben (Polgármes­teri Hivatal 2. ép.). Kapcsolat- felvétel végett kérjük a már megalakult, vagy megalakulni szándékozó baranyai MIÉP csoportokat, írják meg címüket. A mohácsi címe: Magyar Igaz­ság és Élet Pártja Pf. 151. A MIÉP Mohácsi csoportja Monostori Antal volt, hogy sok tulajdon meg­szűnt, átalakult, vagy értéke­sebb lett és így nem adható vissza eredeti állapotában. Ké­zenfekvő volt akkor is, hogy ezek helyett államkötvényt kap­janak a volt tulajdonosok, le­származottak és azt a gazdasági helyzet alakulásának függvé­nyében lehessen beváltani, vagy más tulajdonra cserélni. Mind­esetre sokkal egyszerűbb lett volna, mint a folt-hátán folt kárpótlási törvényeket össze- eszkábálni és mérgelődni azon, hogy bármit tesznek vele, mégis csak rossz marad. Valószínűleg a reprivatizációt ellenzők egy része is tudta ezt, azok, akik va­lóban értettek a gazdasági kér­désekhez. Egy baja volt a prog­ramnak a többi párt szemében: aki ezt megvalósítja, esélyes le­het a következő választás első helyére. Hogy pedig épp a „műveletlen” kisgazdák találták ki, az nem volt véletlen, józan bet árthat a demokrácia ügyé­nek egy balul sikerült incidens, mint amennyit használhat egy demonstráció! Ezért nem tudok egyetérteni azzal, hogy a Demokratikus Charta nevében hívjanak tün­tetni embereket, még akkor sem, ha a kiváltó okot magam is elítélem. A Demokratikus Charta ugyanis sokkal neme­sebb, sokkal többet ér, semmint pártpolitikai ízű célokkal legyen vádolható. Ezért lemondok pé­csi szóvivői tisztemről. Nem a charta, vagy annak országos ve­zetői ellenében, hanem azért, mert más módszereket tartok célravezetőbbnek! Lemondásommal tiltakozni is szeretnék, tiltakozni a közélet eldurvulása, a nemtelen kiszorí­tósdi, a gőgös hatalomgyakorlás t. a nemzet megosztása ellen. Azt akarom kifejezni vele, hogy MÁST ÉS MÁS MÓDON vá­rok el, mert ha ez így folytató­dik, egy reggelen boszniai poli­tikai módszerek és erkölcsi ér­tékek között fogunk ébredni! Akkor már KÉSŐ LESZ! Még ma kell tiltakoznia mindenki­nek, aki kis felelősséget is érez az ország sorsáért, aki a nemzet összefogásának híve. Felhívom ezért mindazon polgártársaimat aki tenni kíván valamit, küldjön egy üres borítékot az Ország- gyűlés elnöke címére. Azért üreset, mert bármit is írnánk, azt lenne, aki félre tudná magya­rázni, aki saját kisstílű politikai játékának eszközévé silányítaná a legnemesebb szándékot is. Az üres boríték kritika. Ha elég ér­kezik, akkor kifejezi a döbbene­tét, hogy ide jutottunk, figyel­meztet, hogy így NE TO­VÁBB! Ennyit tennünk kell, mert ennyit tehetünk még ... Meixner András a Demokratikus Charta elkötelezett híve Újbóli kárpótlás Az utóbbi időben híradások jelentek meg az újbóli kárpót­lási igények érvényesítésével kapcsolatban. A félreértések elkerülése vé­gett közöljük, hogy aki eddig még nem adott be kárpótlási igényt, az várja meg azt, amíg az országgyűlés meghosszab­bítja a határidőt, vásárolja meg a kárpótlási csomagot a posta- hivatalban és kitöltve juttassa el az illetékes kárpótlási hivatal­hoz. Ha az összes kárpótlási igé­nyét nem tudja dokumentu­mokkal alátámasztani, akkor keresse föl a Baranya Megyei Levéltárat, de hozza magával a dokumentum-kiegészítésre szóló határozatot a kárpótlási hivataltól, mert enélkül a Levél­tárban igényével nem tudnak foglalkozni. paraszti gondolkodás terméke volt. Rövidebb lehetett volna az átmeneti idő a „szocialista” Szerkezetből a természetes gaz­dálkodásba, és noha elemi erejű csapás lett volna néhány tízezer elithez tartozó embernek, ezek száma sokkal kisebb lett volna, hogy országos jelentőségűvé nőhetett volna az ő drámájuk, viszont milliónál is több ember számára jelentett volna meg­nyugvást az igazságos rend helyreállása. Sajnos, csupa volna - volna, amivel már nincs mit kezdeni. Mára néhány volt MDF-es is belátja a hibát. Kár hogy későn. Viszaforgatni az idő kerekét nem lehet, a továbblépés ebből az eredetinél rosszabb helyzet­ből bonyolultabb, ez a parla­ment már nem is segíthet rajta. Csak abban bízhatunk, hogy a választás utáni olyan megosz­lású lesz, ahol az egyszerű megoldások hívei nagyobb sze­rephez jutnak. Székely Sándor Zöldek az Országgyűlésben? Mi lehetett volna? * i 1 1 A

Next

/
Thumbnails
Contents