Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-09 / 306. szám

1993. november 9., kedd Városaink üj Dunántúli napló 9 Arcok a kenderföldi iskolából „Hospitálás ” az ötödikesek irodalomóráján Kopicz József kompenzációs órát tart az 5/á osztályos cigány gyerekeknek Fotó: Kóródi Komlói körkép Francia vendégek Eragnyból November 10-én este kül­döttség érkezik Komlóra a fran­cia Eragnyból Jean-Pierre Da- cheaux alpolgármester vezeté­sével. A testvérvárosi kapcsola­tokat elmélyítő látogatás első napján, november 11-én csütör­tökön Tóth József, Komló pol­gármestere fogadja a vendége­ket, majd a három nap során a város középiskoláit tekintik meg és találkoznak a Vöröske­reszt helyi képviselőivel. Megújult művelődési ház Mecsekpölöskén Megújult, kibővült a műve­lődési ház Mecsekpölöskén. A könyvtárral, konyhával bővített, központi fűtésű, szépen felújí­tott épületre 4 millió forintot ál­dozott a község, amelyből 1,5 milliót pályázat útján nyertek el. A felújítás kivitelezője a KSZQ Bt., a művelődési ház ünnepélyes, műsorral egybekö­tött avatására november 20-án, a pölöskei búcsú napján kerül sor. Az igazgatónő első benyo­másra is olyan embernek tűnik, aki vezetésre termett; tekinteté­ben, barnán csillanó szemeiben a bizalom jól megfér a határo­zottsággal. És szavai - a érvelő szenvedély, ahogy az iskoláról beszél - , azt is elárulják, hogy Kovács Dezsőné sorsa összefor­rott az általa vezetett intéz­ménnyel. Persze az iskola se más, mint egy nagyobb család, az idegeket másképpen koptató, s mint előzékeny kolléganőjé­nek, Király Istvánná igaz­gató-helyettesnek a segítségé­vel kisilabizáljuk, ez a „család” az 1978/79-es tanévben még 596 gyereket, 1982-ben már csak 524-et számolt. Majd 1989 után egyszercsak felgyorsult az apadás, ekkor még 542-en, de 1990-ben már csak 487-en jár­tak a Kenderföldi Általános Is­kolába Komlón. A tanévet 1993 júniusában már csak 416 gyerek zárta, majd idén'ősszel az októ­ber 1-diki „népszámlálás” sze­rint 400 kezdte meg. A cigánygyerekek aránya közben 10 százalékról 25 száza­lékra növekedett, míg az itt ta­nuló diákok fele német nemze­tiségi osztályba jár. Mert a len­dület, a pedagógiai program, sokféleség iránti érzékenyég nem csökkent. A cigánygyerekek arányának növekedése pedig azért érdemel említést, mondja az igazgatónő, mert - anélkül hogy bármi kü­lönbséget tennénk a nebulók közt - köztudott, hogy a ci­gánygyerekek többségének mi­lyen a családi háttere, s a mun­kanélküliséggel ez a helyzet hogyan alakul, romlik ma is. Nem szólva arról a csak képmu­tatók számára eltagadható tény­ről, hogy a cigánygyerekek ké­pességei — így tehetséggondo­zásuk is - egyben-másban el­térnek hasonló korú társaikétól. Ez a nembeli lényegünket te­kintve elhanyagolható körül­mény meghatározó a pedagó­giai metodikában, meghatározó, mert nagyfokú hajlékonyságot, emberismeretet, empátiát köve­tel. Ebben az iskolában arra kell felkészülnie a pedagógusnak napról-napra, hogy a kisdiáknak nincs füzete, vagy ha volt, ak­kor elhajította. Arra, hogy né­melyikük, mint például Orsós Sanyi az ötödik „A”-ból, igen ügyesen rajzol, míg Orsós Haj­nalkának szépen éneklő madár van a torkában, igen gyakran úgy, hogy ő maga nem is tud róla. És a tanítónak-tanámak fel kell készülnie a néha kudarccal járó, néha idegőrlő erőfeszítésre is, hogy legalább a többségük tanuljon meg tisztességesen írni és olvasni. Másfelől arra, hogy az 1979 szeptember 1-én indí­tott német nemzetiségi oktatás olyan sikeres legyen, mint ami­lyen sikeressé vált immáron másfél évtized alatt; sok más közt Zvara Attiláménak vagy Abel Jánosnak köszönhetően. Háromféle táncszakkörük is van, baráti kapcsolatban bikali, pécsváradi, hosszúhetényi ugyancsak táncoskedvű iskola­társaikkal, és a népi német tár­gyak, emlékek gyűjtése is meg­honosodott az iskola falai kö­zött. Külön fejezet illetné 1990 májusában már utazást, diákba- rátságókat termő németországi kapcsolataik fejlődését, külön fejezet azt a szerteágazó, ki- nek-kinek feladatot és sikerél­ményt adó szakköri munkát, amit hasonló korú társaik a nyolcosztályos gimnáziumok­ban néha hiányolnak. Külön fe­jezet a cigányklubot. A klub vezetőjének, Kopicz Józsefnek az órájára nem is ül­hettem be máshogyan, mint egy „hospitáló”, s némi drukkban lévő főiskolai hallgató, aki most „módszertant” tanul. Meglesni, mit is tud a másik. De ez a pusz­tán szakmai természetű alázat kevés lett volna annak megérté­séhez, mi a szerepe Weöres Sándor gyönyörű, ráfelelő ríme­inek, verses zenéjének, hogy itt az órán lélegzetvételekkel vett zenévé, belső ritmussá, tisztán artikulált hanggá - a lélek zené­jévé - váljon. A későbbi, a fo­galmi megértés oly türelemmel építgetett lépcsőfokaivá. Mindezek mélyebb átgondo­lásához kellett az a kérdés is, amit Kopicz tanár úr helyettem szegzett diákjainak: „Tegye föl a kezét az, akinek elváltak a szülei!” Majd a kézerdőt látva, rémlik mintha kijavította volna:”illetve az a néhány, aki­nek nem... „Nem hiszek a tiszta profilú is­kolában” - csengenek vissza ben­nem az igazgatónő szavai a tanár úr a hangok zenéjével messzerö- pítő óráján. „Minden ember fen­ség/ északfok, ütök ...” felelnek rá máshonnan, mások Ady sora­ival. B. R. Az eltűnt fiatalember nyomában Egy komlói családban 1993 február közepe óta a kétségbee­sés, a bizonytalanság az úr. Február 12-ről 13-dikára vir­radó éjszaka Szegeden, a Tisza Gyöngye Étterem diszkójából kisétált (mint mondta:„egyet le­vegőzni”) a 23 éves Jankai Béla, aki akkor láttak utoljára. Bár kemény hideg volt, a fiú kabát nélkül ment ki a helyiség­ből, azért barátja rövidesen a keresésére indult. Azóta sem akadtak a nyo­mára. . Másnap munkahelyéről is ér­tesítették a rendőrséget (átfésül­ték a Tisza-part ominózus sza­kaszát - hiába), majd néhány napig semmi sem történt. Nagykorú, önálló emberről lé­vén szó, néhány napot vártak, jankai Béla azonban sem né­hány napon belül, sem a kilenc hónap alatt nem került elő. Az édesapja, értesülvén fia eltűnéséről, azonnal Szegedre utazott, ahol a munkahelyi, ba­ráti vélemények is igazolták, hogy egy békés, okos, nyílt, környezetével harmonikus vi­szonyban lévő fiatalemberről van szó, aki nem léphetett ki így, önszántából addigi életé­ből, s szűkebb kömyzete sem látta jelét annak, hogy erre ké­szülne. Hogy valójában mi történt, arra a szülőket rendszeresen tá­jékoztató Csongrád megyei rendőrök sem tudják a választ. Mivel bűncselekményre utaló körülmény vagy ok nem jutott tudomásukra, csak államigazga­tási eljárás keretében, eltűntként kereshetik a fiút. A kétségbeesett szülők 50 ezer forint jutalmat ajánlottak fel a nyomravezetőnek. O. P. Alakulóban a „Kegyap” ‘ Egy komlói tanár, lévén „hívő” lélek, gondolt egy meré­szet - s noha a festészettel van egyre bensőségesebb kapcso­latban - pártalapításra adta a fe­jét, így jellemzve az elmúlt negyven évet: szocializmusa úgy viszonylik a kommuniz­mushoz, mint az inkvizíció a kereszténységhez. Mivel az újság dolga nem az, hogy elvi vitákba bonyolódjon, a szándékról tudósít; az önma­gát baloldalinak, kommunistá­nak nevező tanár kísérletet tett a Kerékpárosok és gyalogosok pártjának - a Kegyapnak - a megalakítására, a szolid polgári kezdeményezés jegyeivel, alap­szabálya szerint egy „termé­szetközeli”, közösségi elven alapuló társadalom ideájával, amely a személyes felelősségre, tettenérhető döntésekre és az in­formáció szabad áramlására épül. Egy emberközeli, a vi­lágot a maga bensőséges mivol­tában megragadó kerékpáros és gyalogos mentalitásra. „Nem hiszek abban, hogy a piac, a pénz kifejezhetné em­berségünket”- mondja a párta­lapító, aki nem „sörpárt” létre­hozására készül. Szombaton a Komlói Művelődési Központ­ban a többség csak ismerkedett gondolataival, nem csatlakoztak annyian - tízen - , hogy abból pártot lehessen alapítani. Most még mozgalomként hirdetik magukat, önellentmondásosan úgy, amely nem törekszik ha­talmi pozícióra. B. R. Diákszínpadi bemutató A komlói Színház és Hang- versenyterem az idén ősszel Kincskereső néven szervezte újjá diákszínpadát, amelyre iro­dalom- és zeneszerető és a szín­játszásban is tehetséget mutató általános- és középiskolások je­lentkezhettek. Áz irodalmi színpad verses, zenés bemutató­jára november 10-én 18 órai kezdettel a Színház és Hangver­senyteremben. A mentőszolgálatot is menteni kell Alapítvány az életünkért Az egészségügy mai hátrá­nyos helyzetében - ha ez még fokozható - mondhatjuk, hogy a mentőszolgálat számít legin­kább mostohagyereknek. Mint a dolgozók elmondták, a jelenlegi állapotok már tartha­tatlanok a komlói mentőállomá­son. A négy kocsi elegendő lenne, felszerelésük jórésze el­avult, a hatvanas évek színvona­lának megfelelő. A három or­vosból, két mentőorvosból 13 ápolóból és tíz gépkocsivezető­ből álló személyzet a jelenlegi körülmények között a kitűnő szakmai felkészültség ellenére sem tudja ellátni feladatát. A Komlói Mentőállomás - mivel ez saját forrásból nem le­hetséges - alapítványt hozott létre az állomás technikai szín­vonalának emelése érdekében Komlói Mentőalapítvány néven. Mint a szervezők el­mondták, ellátogattak a vonzás- körzethez tartozó önkormány­zatokhoz, ahol a képviselőtestü­letek szinte mindenhol a támo­gatásuk mellett szavaztak, de Komlón - noha már egy hó­napja benyújtották a kérelmüket - még nem tárgyalták az ügyü­ket, pedig ezzel a város önma­gán is segítene. Rendezvényekkel is segíteni szeretnék az alapítványt, ilyen lesz december 4-én a Borbála napi jótékonysági bál a Carbon éttermében, terveik között sze­repel színházi előadás és más hasonló program is. A vállalko­zók is jelezték szándékukat, hogy a pénz gyarapodjon a Ke­reskedelmi Bank 430-10002-7399 számú számlá­ján. Mint a komlóiak elmondták, az alacsony bérszínvonal pedig csak a társadalombiztosítás ér­tékrendjét, az életmentő munka megbecsülését minősíti. Ennek ellenére a pályán elkötelezett emberek dolgoznak. L. T. Pihenőidőben Fotó: Kóródi Gábor Kinek éri meg piacozni? „Őstermelők” virágcserépnyifölddel A családsegítő szolgálat szerepéről Erőt adhat a jó tanács is Lassan cseperegni kezd az eső. Cigányember kínálja rikol- tozva „leértékelt,, áruit, idős nénikék gubbasztanak szeré­nyen kevéske portékájuk mel­lett, a bolhapiac árusai a vé­kony pénzűeket ostromolják. Zajos reggelre virrad a komlói piac. A szegénység egy-két fo­rintot is mohon megspórol egy-egy kiló krumplin vagy egy csomag zöldségen. A hosszúhetényi Szabó néni, akiről senki nem gondolná, hogy már hetven felett jár. Szinte már el se tudja képzelni, hogy a szombat reggel ne itt a piacon találja.- Megéri mananpság pia­cozni? Jól jön ez a kis mellékkereset a háztájiból. A vevők mindig alkudni szeretnének, pedig ha a sok kert munkát meg a vetőma­gárakat nézem, nem sok az a 600-800 forint amit alkalman­ként megkeresek. Ha kötelező lesz adózni is utána, nem csiná­lom tovább. A mindenki által csak „ma­mának” szólított középkorú hölgy tavaly decemberben nyi­totta meg diszkontboltját a csarnok baloldali üzletsorán. Hosszú a sor, nemigen tud időt fordítani rám.-Nagyon kevés ez emberek pénze, ezért jönnek inkább ide. Az utóbbi időben rohamosan csökkken a forgalmam. A kon­kurenciát nem az úton-útfélen nyíló hasonló boltok jelentik, hanem az engedély nélküli áru­sok. Ezek a magukat kereske­dőnek nevező emberek, mielőtt árulni kezdenének a kocsijuk­ból, feljönnek ide, megnézik az áraimat, hogy aztán mindent egy-két forinttal olcsóbban ad­janak. megtehetik, nincs gond­juk tb.-re, adóra. A bejárat előtti sátorban egy szőke hölgy nemcsak szép áru­jával, de kedvességével is fel­hívja magára a figyelmet.-Nyolc éve dolgozom, mint gyártó és kereskedő.. Én még akkor kaptam iparengedélyt, amikor iskolai engedély volt a feltétele, ma már az árul, aki akar, és nemcsak a színvonal csökken, de csökken a vevők száma is. És ennek nemcsak a romló gazdasági helyzet az oka, hanem a sok külföldi. Nem azok, akik külföldről hozzák a cuccot, mint például a lengye­lek, hanem akik a nagykerben megveszik a ruhaneműt, és mi­vel semmiféle százalékot nem kell fizetniük, fillérekért elkó­tyavetyélhetik. Ennek a kispén­zűek örülnek, de bennünket tönkretesz. A bejárattal szemközti zöld­séges standján szinte minden megtalálható - ő is panaszko­dik.- Hétközben szinte nincs vevő, pedig 20 százalékkal ala- csonnyabbak az áraink, mint Pécsett. Sok „őstermelő” leg­többjének otthon csak a virág­cserépben van földje, de ugyan­ott veszik az árut, ahol én, csak adókötelezttség nélkül mindent olcsóbban adhatnak. Ez a mi „konkurenciánk”, a vevők meg azt hiszik, mi akarjuk becsapni őket. Aki meg irigyli ezt a „sok” pénzt, ajánlom, hogy fektessem bele annyit, amennyit én, dol­gozzon napi 14-16 órát, és majd rájön hány kiló krumplit kell el­adni csak ahhoz, hogy a fuvar­díj megtérüljön. B. R. Az elmúlt néhány év alatt az alkoholgondozótól a hajléktala­nok szállásáig és a Családsegítő Szolgálatig szociális intézmé­nyek sorát hozta létre Komló Város Önkormányzata. Vannak, akikben túlzott re­mények ébrednek és problé­máik azonnali megoldását vár­ják egy-egy intézménytől. De miben is tud segíteni például az egyébként jól működő Család- segítő Szolgálat?- A család védelmét, a devi­ancia visszaszorítását tűzve ki céljául, 1992-ben alakult meg - mondja Herbertné Sípos Csilla, a központ vezetője. - Berek ut­cai központunkban három tago­zat - családsegítő és a gondo­zási központ valamint szenve­délybeteg gondozó működik. Hozzánk tartozik a munkásszál­láson működő ingyenkonyha, ahol naponta 140-150-en jutnak meleg ételhez, a hajléktalanok éjszakai szállása, ahol húszán pihenhetnek és az albérlők háza.-Természetesen fő profilunk a helyes út körvonalazása, de hangsúlyozom, hogy mi nem tudjuk megoldani az emberek problémáit - csak tanácsot ad­hatunk.-Legtöbben azzal fordulnak hozzánk, hogy pénz kell, lakás kell, munka kell - és éppen ez a három dolog az, ami nem a mi feladatkörünkhöz tartozik. Két­száz komlói családdal tartunk kapcsolatot, akik a legkülönbö­zőbb problémával fordulnak hozzánk. Nevelési, pénzbeosz­tási gondokkal, családi konflik­tusokkal.-Ennél is többen kopogtat­nak nálunk a lét peremére sod­ródott férfiak, nők - gyakran alkoholisták, bűnözők. Az előbbiek főként a szilvási és a belvárosi részből érkeznek, az utóbbiak az Irinyi utca, a Sport­völgy környékéről, ahol lassan életformának számít a lopás. Rossz szociális helyzetűek pe­dig mindenütt vannak a város­ban. A segélyekkel, a segítség- nyújtással is sokan visszaélnek, az alkoholizmus és az ehhez kapcsolódó bűnözés felszámo­lása pedig szinte lehetetlen amíg közel hetven kocsma mű­ködik a városban. L. T. 4 k i

Next

/
Thumbnails
Contents