Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-09 / 306. szám

10 üj Dunántúli napló Az olvasó véleménye 1993. november 9., kedd Feltehetőleg a szakszerűtlen szállítás okozta, hogy egy ládányi sörösüveg-cserép hever a Megyeri út és Verseny utca kereszteződésében. Tóth L. Városunk zenei életéről Az ÁFA-kompenzáció és a munkanélküliek A Megyei Munkaügyi Központ tájékoztatója Figyelmeztetés a csomagkihordónak Az Új Dunántúli Naplóban október 26-án „Nesze neked szolgáltatás” címmel megjelent cikkben leírtakat megvizsgál­tam. Az érdekelt csomagkézbe­sítő az előírt kezelési szabályo­kat nem tartotta be, ezért írás­beli figyelmeztetésben részesí­tettem. Egyúttal az említett munkaterületen dolgozók köré­ben intézkedtem a hasonló ese­tek elkerülése érdekében. Csermely László hivatalvezető - Pécs 1. sz. Körzeti Postahivatal Gemenci kirándulás A Köztársaság téri Általános Iskola második osztályos tanu­lói, a szülők és tanárok nagyon hálásak vagyunk Csongrádi Fe­renc vállalkozónak és a két gép­kocsivezetőnek - Horváth Jó­zsefnek és Marton Zoltánnak -, hogy két alkalommal ingyen vittek bennünket kirándulni. Malomvölgybe volt az első utunk, a második pedig Ge- mencre. 120 tanulónak és 32 szülőnek szereztek ezzel kelle­mes, felejthetetlen élményt. A Köztársaság téri Általános Iskola tanulói Halottak napi buszközlekedés Úgy gondolom az idén nem mondhatjuk el, hogy Pécsi Tö- megközelekedési Rt. mindent megtett a halottak napi közle­kedés zökkenőmentes lebonyo­lítása érdekében. Soha nem láttam még ennyi szitkozódó, mérgelődő embert, mint november 1-én a Pécsi Köztemető buszmegállóiban, holott talán mérgelődés helyett a csendnek, a halottainkra való emlékezésnek volt az ideje. Eb­ből a csendes visszaszaemléke- zésből óriási tolakodás, han­goskodás kerekedett, amint megjött egy-egy járat. Há­rom-négy busz is elment,mire sorra kerültünk és végre fel tud­tunk nyomakodni. Nem értem miért nem állítottak be az idén is - a korábbi években jól bevált módszer szerint - „temetői jára­tokat”. Elég sokat fizetünk a buszje­gyekért és bérletekért, legalább egy évben egyszer a halottak napi csúcsforgalomban tennék meg, hogy sűrítik a járatokat. A Pécsi Városszeretők Klubja novemberi összejövete­lén városunk zenei életéről, an­nak közérdekké emeléséről folyt a beszélgetés. A résztve­vők között néhány közvetlenül érintett zenei szakember és még ennél is kevesebb önkormány­zati illetékes ismertette a jelen­legi helyzetet, a nehézségeket és a jövőben várható lehetősé­geket. A legégetőbb az a probléma, hogy a zene helyi palotája, azaz a városra méretezett hangver­senyterem megépítése térben, időben, tehát minden dimenzió­ban ködbe vész. A jelenlegi helyszínek (Liszt Ferenc hang- versenyterem, Nemzeti Szín­ház, Bazilika, Zsinagóga, egye­temi-aula) feldarabolják az összbenyomást, nagy káosz ha­tását keltik a közönségben. így az események csak láncszemek maradnak. E láncszemek össze- fűzése lehetne a régió zenei koncepciója. A mostani gazda­sági helyzetben, amikor az ideo­lógiai diktatúrát a pénz diktatú­rája vette át, aligha lehet re­mélni a kedvező elbírálását a lakosság kulturális ellátottságá­nak. így Szkladányi Péter igaz­gató aforizmája, miszerint a ze­nét azért találta ki az ember, hogy vigasztalja magát, igaznak tűnik. Csak éppen elérhetetlen marad a kívülállók, a közönség számára. Az utóbbi idők legjelentő­sebb zenei eseménye volt az Európa Cantat pécsi megrende­zése, melynek jogáért nagy küzdelem folyt Európa-szerte. A város bebizonyította, hogy a hatalmas vállalkozás nem ha­ladta meg az erejét, csak a „holdudvar” területén voltak nehézségek, mégpedig a részt­vevők elszállásolása, s a hely­színek biztosítása. így történhe­tett meg, hogy a kórusok egy­más műsoraiban gyönyörködve elvesztették a közönséget, mely kívülrekedt az előadásokról helyhiány miatt. Hasonló nagy­szabású eseményre a közeljö­vőben nem látszik lehetőség. Amíg a zenekarok és a kórusok teremhiány miatt kényszerülnek létszámstoppra, amíg a színház- felújítások arányával ellentéte­sen csökken a nézői befogadó- képesség, stb. addig valóban csak vigasztalásul fogunk dalra fakadni, s nem örömünkben. Faltysné Újvári Anna Pécs, Szántó Kovács J. u. 6/A. „Hellótok”! Sajnos, már negyven éve, hogy a pécsi Nagy Lajos Gim­náziumban dr. Puhr Ferenc osz­tályfőnök lelkünkre kötötte, hogy ne hagyjuk szó nélkül a nyelvi hibákat. Egyetemista ko­romban Budapesten a villamo­son is kijavítottam valakit, aki megkérdezte, hogy rokona va­gyok-e Lőrincze Lajosnak. Nyugodjék békében, de nem vagyok. Az Új Dunántúli Napló októ­ber 29-i számában ezt olvasom: „A Szarvas már nehéz dió lesz”. Ezt a pongyolaságot már 37 év­vel ezelőtt hallottam, azóta egyre gyakoribb. A legszomo­rúbb az, hogy az újságíró egy rövid cikkben kétszer is hasz­nálja. Meg kellene magyarázni a magyaroknak, hogy a dió mindig is keménységéről volt nevezetes, ugyanakkor egyálta­lán nem nehéz. Még talán ennél is borzalma­sabb, amit manapság köszönés címén művelnek az emberek. Mintha legalábbis Amerikában lennénk, annyi a „Halló” úton-útfélen. Erre a „nyugati” szokásra a koronát azzal teszik fel, hogy többesszámot képez­nek belőle, így keletkezett a „Hellótok”. Takács lajos Mohács, Vörösmarty u. 2. Egy olvasónk, aki szeretne a „névtelenségben” maradni, írta az Új DN-nek az alábbi levelet: „Egy sokakat érintő problé­mára szeretnék választ kapni. A Magyar Közlöny 1993/95. szá­mában jelent meg az országgyű­lés 60/1993. (VII. 16.) OGY ha­tározata az általános forgalmi adókulcs 1993. augusztus 1-jei emelésével összefüggő egyidejű lakossági kompenzálásról. Férjemmel munkanélküliek vagyunk, a kettőnk munkanél­küli segélye 18 000 forint. Úgy gondolom nekünk is járna az egyszeri 1500 forintos támoga­tás. Érdeklődtem a munkaügyi központnál, de kérésemet eluta­sították. Miért? A munkaügyi központoknál nyilvántartott munkanélkülieknek nem kell a vásárláskor áfás árat fizetniük? Két gyermeket nevelünk és már azon csodálkozom, hogy a csa­ládi pótlékhoz nyújtott 1800 fo­rintos támogatást megkaptuk mint munkanélküliek. Igen nehéz egy négytagú csa­ládot két segélyből eltartani és mi sem azért vagyunk munka- nélküliek mert így kényelmes számunkra. ” A panasszal megkerestük Gyöngyösi Péternét, a Bara­nya Megyei Munkaügyi Köz­pont mb. igazgatóját, aki a kö­vetkező tájékoztatást adta: A levél bevezetőjében hivat­kozott 60/1993. (VII. 16.) OGy határozatban foglalt felkérésre, az általános forgalmi adókulcs 1993. augusztus 1-jei emelésé­vel összefüggő,, egyidejű lakos­sági kompenzáció végrehajtásá­ról a 111/1993. (VIII.3.) Kor­mányrendelet rendelkezik. (Megjelent az 1993. 107. számú Magyar Közlönyben.) Csak egyféle jogcímen jár kompenzáció ■ A kormányrendelet 1. §-a a központi költségvetésből finan­szírozott állami szociális jutta­tásként meghatározza azt a há­romjogcímet, melyeken történt, illetve történik a lakossági kompenzáció, nevezetesen: a. / munkavállalói egyszeri pótlék (továbbiakban: pótlék) b. / egyszeri kiegészítő támo­gatás (továbbiakban: szociális támogatás) c. l gyermekes családok egy­szeri támogatása (továbbiak­ban: családi támogatás). A kormányrendelet 2. §-a ar­ról rendelkezik, hogy a kom­penzáció csak egyféle jogcímen jár, kivéve a családi támogatást, mert az a rendeletben meghatá­rozott esetekben és módon más jogcímek mellett is folyósít­ható. Anélkül, hogy a rendelet ko­rábbi paragrafusait részletez­ném, a levélíró kérdésére kon­centráltan, már az idézett jog­szabályhelyből (l.§.) megálla­pítható, hogy részére, mivel nem áll munkaviszonyban, az 1. §. a/ pontja szerinti pótlék nem jár. Az 1. §. c.l pont szerinti 1800 forintos családi támoga­tásban a két családi pótlékra jo­gosító gyermeke után jogosult volt, ezt levelében foglaltak szerint folyósították is részére. Az 1. §. b./ pontjában rögzített, egyszeri kigészítő támogatás jogcímen adható kompenzáció­ról a rendelet 8, 11. §-a tartal­maz részletes szabályozást. A munkanélküli járadékban részesülők nem jogosultak Az itt felsoroltak között nem szerepelnek a munkaügyi köz­pontoktól - a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélkü­liek ellátásáról szóló 1991. évi IV. tv. alapján - munkanélküli járadékban részesülő szemé­lyek. Ezeket a munkanélkülie­ket a kormányrendelet nem je­lölte meg kompenzálásra jogo­sultként, így részükre nem is ál­lapítható meg, illetve nem fo­lyósítható ÁFA kompenzáció. Feltételezhetően a levélíró és félje is ezen munkanélküliek körébe tartozik. Azokról a munkanélküli személyekről viszont - és a ne­kik járó 1500 forint szociális támogatás kompenzációról - akik a munkaügyi központok ál­tal nyújtható munkanélküli ellá­tásra már nem jogosultak, de a szociális igazgatásról és szociá­lis ellátásokról szóló 1993. évi III. tv. 33. §-a alapján munka- nélküliek jövedelempótló tá­mogatásában részesültek az ön- k >rmányzatoktól a kormány- rendelet 11. §-a rendelkezik, a következők szerint: A jövedelempótló támogatás feltételei 11. §. (1): „1500 forint szoci­ális támogatás jár annak a sze­mélynek, akinek 1993. augusz­tus 1-jét megelőzően az önkor­mányzat a. / munkanélküliek jövede­lempótló támogatását b. / rendszeres szociális se­gélyt cJ ápolási díjat állapított meg és az ellátást 1993. szeptember hónapban is folyósítja. (2) Az (1) bekezdés szerinti szociális támogatás annak a személynek is jár, akinek a munkanéküliek jövedelempótló támogatására való jogosultságát 1993. augusztus 1-je és 1993 október 30-a között állapítja meg az önkormányzat. A megyei munkaügyi köz­pontok a munkanélküliek jára­dékszerű ellátásából 1993. au­gusztus 1-je és október 30-a kö­zött kikerülő személyekről az érintett önkormányzatoknak 1993. augusztus 10-ig írásbeli tájékoztatást adnak. (3) Az (l)-(2) bekezdés szerinti szociális támogatás csak egy jogcímen jár. (4) A szociális támogatás kifize­téséről a települési önkormány­zatok a. / az (1) bek. szerinti ellátá­sok szeptember havi folyósítá­sával; b. / a (2) bek. szerinti jogosul­tak esetén a munkanélküliek jö­vedelempótló támogatására való jogosultság megállapítását követő folyósítással egyidejű­leg gondoskodnak.” A (2) bekezdésben előírt tá­jékoztatási kötelezettségének központunk is eleget tett. Összegezve tehát, a levélíró általános kérdésére, hogy jár-e a munkanélkülinek ÁFA-kom- penzáció vagy sem, a fentiekre figyelemmel rövidebben a kö­vetkező válasz adható: A munkaügyi központoktól járadékban részesülő munka- nélküliek részére nem. Kiknek jár egyszeri kiegészítésként 1500 Ft.? Azoknak a munkanélküliek­nek, akik részére az önkor­mányzat 1993. augusztus 1-jét megelőzően munkanélküliek jövedelempótló támogatását ál­lapította meg, továbbá akiknek 1993. augusztus 1-je és október 30-a között a jövedelempótló támogatásra való jogosultságát az önkormányzat megállapítja 1500 forint összegű szociális támogatás jár egyszeri kiegé­szítő támogatásként. Ezen összeget az önkor­mányzat folyósítja a jogosultak részére. A hivatkozott kormányrende­let a munkaügyi központok ré­szére nem ír elő kompenzálás folyósítási kötelezettséget egy­részt, mert a központ nem mun­káltatója a munkanélkülieknek, másrészt mert a központok által folyósított munkanélküli jára­dékban részesülőkre a hivatko­zott rendelet szerinti kompen­záció nem vonatkozik. Horváth Zoltánná, Pécs Jogi tanácsadó B. T. kérdezi, hogy mikor nem lehet a munkáltatónak a munkaviszonyt felmon­dással megszüntetni. Az 1992. évi XXII. törvény 90. §-ának rendelkezése sze­rint a munkáltató nem szün­tetheti meg rendes felmon­dással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott időtartam, valamint az azt követő harminc nap alatt: a./ a betegség miatti kere­sőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság le­jártát követő egy év, gümőkó- ros megbetegedés esetén két év, továbbá az üzemi baleset, vagy foglalkozási megbete­gedés miatti keresőképtelen­ség alatt a táppénzre való jo­gosultság teljes idejére; b. / a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helye­zés, illetőleg a közeli hozzá­tartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fi­zetés nélküli szabadság; c. l a terhesség, a szülést kö­vető hatodik hónap vége, va­lamint a gyermek gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság; d./ a sor- vagy tartalékos ka­tonai szolgálatnak a behívó parancs, a polgári szolgálat­nak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézhezvételétől szá­mított időtartama. A munkáltató csak különö­sen indokolt esetben szüntet­heti meg rendes felmondással a munkavállaló munkaviszo­nyát az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzé­sét megelőző öt éven belül. Az ismertetett felmondási tilalmak nem vonatkoznak az öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjra jogosult munkavál­laló munkaviszonyának és a további munkaviszonynak a felmondására. Horváth B. kérdése, hogy a kért társadalombiztosítási ellátást mennyi időre lehet visszamenően megállapí­tani. A hatályos jogszabályi előí­rások szerint a társadalombiz­tosítási ellátást - az egészség- ügyi szolgáltatások kivételével- szóban, vagy írásban, egyes ellátásokat csak írásban lehet igényelni. Az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni. Az egészségügyi szolgálta­tásra való jogosultságot az erre rendszeresített igazolvánnyal kell igazolni. Az igazolvány közokirat! (1975. évi II. tv. 98. §.). Tájékoztatásul még elmond­juk, hogy a 89/1990. (V. 1.) MT. sz. rendelet 251. §-ának előírása szerint a társadalom- biztosítási ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani. Abban az esetben, ha az igényt az igénybejelentés fel­vételére, illetve az igény elbí­rálására illetékes szervnél szó­ban tévesztették elő, az igény- bejelentés napja az a nap, ame­lyen azt írásba foglalták, il­letve amely napon az igénylő aláírta. írásban benyújtott igénybeje­lentés esetén a benyújtás napja számít az igénybejelentés nap­jának. Postai úton történő előter­jesztésnél az igénybejelentés napjának a postára adásnak az igazolt napját kell tekinteni. P. L. az iránt érdeklődik, hogy a gyógyfürdő utalvány meddig érvényes. A 19/1993. (X. 22.) NM. sz. rendelet 2. §-a szerint a gyógy­fürdő utalvány a kúra meg­kezdésétől számított nyolc - gyógyúszás esetén tizenkét - hétig érvényes. A kúrát a gyógyfürdőutal­vány kiállításától számított egy hónapon belül meg kell kezdeni. Amennyiben a kúrát a biz­tosított saját hibáján kívül álló ok miatt megszakítja, a beu­taló orvos a gyógyfürdőutal­vány érvényességét - személyi bélyegzőjével és aláírásával ellátva - egy ízben meghosz- szabbíthatja. Ebben az esetben a gyógyfürdőutalvány érvé­nyessége hat héttel meghosz- szabbodik. S. Á. I k i é

Next

/
Thumbnails
Contents