Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-04 / 241. szám
6 üj Dunántúli napló 1993. szeptember 4., szombat Elismerés Pécs város hírének öregbítéséért C ímeket adományozott Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése. Nem egyszerű címek ezek: olyan polgárokat tisztelt meg velük a város, akik Pécs hírét öregbítették itthon és külföldön, akik a politikai és közélet, a tudomány, a művészet, a vallási élet, a szociális gondoskodás, a sport területén kiemelkedő munkát végeztek. Köztük az idén két külföldi is van, s ez jelzi a város nemzetközi kapcsolatainak erősödését. Ezen az újságoldalon az érdekeltek beszélnek röviden életükről, munkájukról. - Howard Williams angol karnagy, aki a város zenei kultúrája fejlesztésében tanúsított kiemelkedő tevékenységéért kapta a Pro Civitate kitüntetést, őszi pécsi tartózkodásakor nyilatkozik majd. Id. Csethe István és Keresztes László pedig mai lapunk sportrovatában szólal meg. Pro Civitate Dr. Polányi Imre „Én bosszúból lettem történész” - mondja tréfásan dr. Polányi Imre kandidátus, a Janus Pannonius Tudományegyetem tanszékvezetője. Illusztrációként meséli: Kassán érettségizett, elvitték malenkij robotra, Csehszlovákiából átszökött Magyarországra, Miskolcon érettségizett, Budapesten végezte az egyetemet, Szegeden tanított. 1972-ben jött Pécsre. „Aki kisebbségi sorban nőtt fel, az jobban megérti, jobban érzi a kisebbségi lét problémáit. Negyvenöt éve végzem ezt a munkát, már akkor is csináltam, amikor még nem volt divat.” A díszpolgári cím indoklása egyébként a 19.-20. századi Magyarország nemzeti, nemzetiségi kérdéskörében végzett kutató munkáját említi dr. Polányi Imrének. Már az egyetemi szakdolgozata is nemzetiségi témával foglalkozott, azóta három könyve s több mint száz tanulmánya jelent meg erről. De persze, másról is írt: a főiskolai-egyetemi ókori tankönyv, a huszadik századi jegyzet is az ő munkája. „De ez nem kutatás, hanem oktatás” - fűzi hozzá. - „Történettudományi és nemzetiségi tanszékként kezdtünk működni az egyetemen annakidején, a mai horvát és a német tanszék is hozzánk került. Igyekeztünk hallgatóinkat megismertetni a nemzetiségi lét kutatásainak kö- rülményeivrel módszereivel. De felhasználtunk a téma népszerűsítésére más alkalmakat is: a szigetvári Zrínyi-napokat például így alakítottuk át közép-ke- let-európai konferenciává, amely etnikai, nemzeti és nemzetiségi témákkal foglalkozott Magyarok, nem magyarok a Kárpát-medencében címmel.-Min dolgozik most, tanár úr?- Egyetemi jegyzetet akarok írni Közép-Eeurópáról: Magyarország, Lengyel- és Csehország, Szlovákia és a Balkán átfogó történetét akarom megírni, hiszen ezt nem ismerik eléggé a fiatalok, pedig ezeknek a népeknek a történelme a mi történelmünk is. Nagy álmom, hogy egyszer létrehozzunk egy nemzetiségi kutató intézetet. Pécs alkalmas az ilyen irányú tudományos munkára: nem véletlenül működött itt 1939 és 46 között kisebbségkutató intézet. Ami pedig legközelebbi feladataimat illeti: meg akarok tanulni dolgozni a számítógépes szövegszerkesztőn. G. T. Pécs díszpolgára Friedrich Wilhelm Kiel Pécs a város ünnepén, a közgyűlés hivatalos indoklása szerint „Pécs nemzetközi kapcsolatainak bővítése, a Pécsett és a város környékén élő német nemzetiség helyzetének javítása és a szociálisan rászoruló pécsi polgárok megsegítése terén kifejtett eredményes munkája alapján” díszpolgári címet adományozott Friedrich Wilhelm Kiélnék, Pécs testvérvárosa, Fellbach főpolgármesterének. Hosszú, gyümölcsöző évek elteltével kapta a kitüntetést Kiel polgármester úr, aki érzéseit röviden úgy foglalta össze: „Mától pécsi polgárnak érzem magam!”- Büszkeségemet, örömömet és köszönetemet kell kifejeznem - mondta az új díszpolgár -, mindamellett, hogy tudatában vagyok, ez a cím további kötelezettségeket ró rám! Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a kitüntetés nem szólhat csupán az én személyemnek, hanem szól Fellbach város közgyűlésének is, mely mindig mögöttem állt, és szól a fellba- chi polgároknak, akik az első perctől szeretettel fordultak Pécs felé. Nem véletlen, hogy a társadalmi élet oly változatos területein alakultak ki fontos cserekapcsolatok, és került sor számos együttműködésre. Kiel úr emlékeztetett rá, hogy mikor 1986. október 15-én Fellbach és Pécs hivatalosan is megkötötték testvérvárosi szerződésüket, akkor az az első ilyen típusú NSzK-magyar kapcsolat volt.- Bebizonyítottuk - folytatta Friedrich Kiel -, hogy közös erővel át lehet tömi a vasfüggönyt, s helyette hidat' verni, mely az évek során egy biztos alapú és nagy teherbírású hídnak bizonyult - és biztos vagyok benne, ez így lesz a jövőben is! M. K. Pro Civitate Dr. Pintér András »-Engem minden szál Pécshez köt. Itt születtem, itt jártam iskolába, e városban végeztem el az egyetemet, a pécsi NB-I-es csapatban asztalíteniszeztem hosszú évekig. Leghosszabb idő amit nem Pécsett töltöttem - egy év - London - volt jellemzi a hova tartozását dr. Pintér András gyermeksebész, a Gyermekklinika professzora, aki a veleszületett hugy- és nemiszervi rendellenességekben szenvedő, a nyitott hátgerinccel született gyermekek gyógyításáért, kezeléséért kapta a kitüntető címet. Aztán kissé meglepő fordulattal folytatja.-Nem akartam orvos lenni. E hivatásra 90 éves - szerencsére még ma is jó egészségnek örvendő, szintén Pécsett élő édesanyám beszélt rá. Úgy gondolom, hogy csak az egészen kiemelkedő egyéniségek - én nem tartozom ezekhez - tudnak önállóan elindulni az életben. De nekem mindig szerencsém volt, valaki mindig segített. A Nagy Lajos Gimnázium, az egyetemi oktatóim. A munkahelyemen is szerencsés voltam. Pilaszanovich Imre tanár úrtól a szakmaszeretet mellett, emberséget tanulhattam. Mes- tyán Gyula professzortól a „soha nem elég” hajtóerejét, az igényességre való törekvés óhaját kaptam. Ezután már minden - látszólag - könnyebben ment. Szakmai céllal, szinte az egész világot bejárta. A kérdésre, hogy a pécsi gyermeksebészet az élvonalba tartozik-e, határozott nem-mel válaszol, de hozzáteszi: talán mi csak lassabban maradunk le. - Értelmes, becsületes, szorgalmas munkatársakkal dolgozhatom, akik minden nehézségre a megoldás keresésével válaszolnak. És ez hajtóerő. T. É. Pro Civitate Dr. Bán Endre Kanonok-plébános, püspöki helynök, a Pécsi Hittudományi Főiskola rektora. Ugyan nem pécsi születésű, de szinte minden szál ehhez a városhoz köti.- Négy éves koromban költöztünk szüleimmel Marcaliból Pécsre. Itt éltem át a háború előtti utolsó békeéveket, majd a háborút és az infláció nehéz időszakát. A kiváló tanárok és iskolatársak okán nagyon kellemes emlékeket őrzök a Nagy Lajos Gimnáziumról - meséli. A Budapesti Központi Hittudományi Főiskolán doktorált 1958-ban, viszont pappá 1957-ben Pécsett szentelték. Ide került vissza 1958-ban, s püspöki levéltárosként és egyben lelkipásztorként tevékenykedett 1962-ig, amikor állami nyomásra lelkészi hivatásának gyakorlásából három évre felfüggesztették. Később Szigetváron, 1974-től pedig Pécsett, a Jézus Szíve Plébánián volt káplán, majd 1978-tól plébános. Ezen tevékenységét szeptembertől befejezte, hogy minden energiáját a püspöki helynöki és a bővülő Hittudományi Főiskola rektori feladatai ellátásának szentelje. A hívek lelki gondozásán, az ifjúság nevelésén túl igyekezett közreműködni a konfliktushelyzetbe került emberek morális problémáinak megoldásában, életlehetőségeik javításában városi programokhoz is csatlakozva. Tagja volt Család- védelmi Tanácsnak, részt vett a drogellenes mentőszolgálat alapításában és működtetésében, s jelenleg is tagja az Orvosi Kutatásetikai Bizottságnak. E téren végzett tevékenységét a POTE „Pro Universitate” kitüntetéssel ismerte el.-Elmondhatom: Pécs kitöltötte eddigi életemet, s pályámon életem derekától kezdve ez a város adta a feladatokat. D. I. Pro Communitate Pro Communitate Maár Gyuláné Kárpáti Gábor Évtizedeken át teljes csendben, láthatatlanul dolgozott. Szabadidejében járta a megyét, rendszeresen felkeresve a daganatos betegeket, később a mozgássérült gyermekeket, családjukat. Akkor még a Megyei Kórház laborasszisztenseként dolgozott. Voltak, akiknek tankönyveket, segédeszközöket vitt, másokat a gyógyulás reményét hordozó újabb orvosi vizsgálathoz segített, de ha ruhára, anyagi támogatásra volt szükségük, akkor azt intézte. Szerénységét csak a szívóssága múlja felül. Hallatlan kitartással fáradozott egy olyan gondozóház létrehozásáért, amelyben a szellemileg teljesen ép, de mozgássérült gyermekeknek teremtették meg az oktatási, szakma tanulási feltételeket. Ebben is mindig mások tevékenységét értékelte nagyra, az ő hozzá állásukat méltatta, a saját munkájáról nem beszélt. De a hozzá közelállók, kezdettől tudták, hogy ő a kezdeményezéseik lelke, ő az aki fáradhatatlanul kilincsel támogatókért, aki intézi a gyermekek és szüleik legfontosabb ügyeit, aki minden energiájával azon van, hogy jobbítson, könnyítsen az életükön. Mindehhez a saját anyagi forrásait is rendszeresen felhasználta. A gesztenyési gondozóház - amelyet a Kerek Világ Alapítvány hozott létre - idén elkészült, s a nyári szünet után most, szeptember elsején itt is megkezdődött a rendszeres oktatás, a szervezett foglalkoztatás. Maár Gyuláné - ma már mint nyugdíjas - ennek az alapítványnak az ügyvivője. A beteg gyermekek érdekében önzetlenül végzett, a gondozóház létrehozásáért kifejtett, példamutató tevékenységének elismeréseként kapta a „Pro Communitate” kitüntetést.- Meghatódottságot érzek - mondta a városházi ünnepségen, ahova úti csomaggal érkezett. -Örülök, hogy figyelnek a munkánkra, hogy fontosnak tartják, amit teszünk. Mi szolgálatnak tekintjük. Az ünnepség után elutazott. Egerbe ment, az országos rehabilitációs konferenciára. Vasárnap érkezik vissza Pécsre, s hétfőn reggel szövő tanfolyamot indít Hirden. Természetesen mozgássérült fiataloknak. Talán senki sincs más, aki úgy járná Pécs utcáit, mint Kárpáti Gábor, a Baranya Megyei Múzeumigazgatóság régészeti osztályának munkatársa: olyannyira otthon van, hogy minden, a régmúlt emlékének számító feltárt, de már befalazott kő helyét ismeri. Pedig nem is pécsi tüke, hiszen 1943-ban Komlón született, ott végezte általános és középiskolai tanulmányait, majd utána a prágai Károly Egyetemen szerzett régészet és társadalomtudomány szakon diplomát. Megszakítások nélkül 1975 óta a múzeum munkatársa. Olyan jelentős régészeti emlékek feltárása fűződik a nevéhez - s csak a pécsieket említve -, mint például a jakabhe- gyi Pálos kolostor, a Ferencesek utcai Merni pasa fürdője, a Szent Ferenc kolostor templomának szentélye, vagy a Lenau ház udvarán talált középkori emlékek. De számtalan más leletmentő, feltáró ásatást is végzett a városban.- Hogy melyik a legkedvesebb? Mindig az, ami a kutatás szempontjából még befejezetlen. Ilyen a volt úttörőház udvarán feltárt honfoglalás-államalapítás korabeli nagy templom - talán az első középkori székes- egyház - maradványa. Különösen fontosnak tartom az utóbbi 7-8 évben előkerült római kori emlékeket is. Korábban ismert volt a holtak városa, meg a Postapalota alatti lelet, de vajmi keveset láthattunk az élők városából, abból a Sopianae-ből, amely a III.—IV. században Pannónia legvirágzóbb települése volt. Most már a 2000 éves múltjára joggal büszke Pécs polgárainak nem kell Aquincumba menniük, hogy római kori város emlékeit lássák. A történelmi múlt ilyen fajta tudatosítását, bemutatását mindig szívügyének tartotta, s folyton kereste annak lehetőségeit.- Pécs egy régész számára nagy ajándék. Az állandó, folyamatos jelenlétet igényli - vallja. - Úgy érzem, hogy ezt a kitüntetést segítőim, munkatársaim is kapták, de legfőképpen mégiscsak saját magának adta a város, amely már régen zokszó nélkül elfogadta a rendszeres régészeti feltárások kényelmetlenségeit, anyagi vonzatait és természetes kötelességének tartja a történelmi emlékekről való gondoskodást. D. I.
