Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-26 / 263. szám

Kétezerben Sydney rendezhet olimpiát Az ausztrál város egyik legszebb stadionja LELÁTÓ Dzurják és Szeibert a Haladásban? Amióta hivatalossá vált a labadarúgók vételára a hazai labdarúgásban, tart a vita és évente változik az NB I-es liga véleménye. A sportág vezetői igyekeznek megta­lálni a legjobb megoldást, de egy idő után mindig rá­jönnek, hogy tévedtek és változtatni kell. Pillanatnyi­lag az a szabály érvényes, mely szerint a játékosnak meghatározott értéke van a korábbi teljesítménye alap­ján. Ezzel kizárták a csilla­gászati összegeket, amit senki sem tudna megfizetni, illetve mindenki tartozna mindenkinek. Természetesen ennek is van buktatója. Például az, hogy néhány leszálló ágban lévő játékosért.nem akad je­lentkező. Az élvonalban el­töltött évek alapján maga­sabb az értéke, mint ameny- nyit valójában ér. így járt az egykori pécsi labdarúgó Nagy Tamás is, akivel jelen­legi klubja, a Vasas nem kí­vánt szerződést hosszabbí­tani és az életben lévő sza­bály értelmében három mil­lió forint az ára. Ezt az ösz- szeget viszont nem adja meg érte senki és nyár óta hiába várakozik. Beszélik, hogy Nagy Ta­más az Alkotmánybíróság­hoz fordul, foglaljanak ál­lást, vajon jogsértő vagy sem ez a belső törvény. Nem tudni, foglalkozik-e a beadvánnyal az Alkot­mánybíróság, hiszen ez amolyan tizedrangú kérdés a sorban. A szabály hibája ellenére mégis úgy vélem, jelenleg nehéz jobb megol­dást találni. Maradjunk Nagy Tamás példájánál. Ha a Vasas pénzt akar érte kapni, akkor előbb vagy utóbb enged az árából. Ha nem ezt teszi, akkor egy idő után a játékos átminősül amatőrré és ingyen viheti bárki. Nem tartom valószí­nűnek, hogy a Vasas addig várna és ragaszkodna a há­rom millióhoz. A játékos szempontjából viszont en­nek a várakozásnak az a hát­ránya, hogy hosszú hónapo­kat veszít el. Vitatkozhatunk a szabá­lyon és lehetséges, hogy mégis az Alkotmánybíróság mondja ki a végső szót, de amire a válasz megérkezik ki tudja mennyi idő múlik el. Az élvonalbeli játékoso­kat tömörítő Hivatásos Lab­darúgók Kamarája számos módosítást javasol az MLSZ-nek. Többek között azt, hogy a fegyelmi tárgya­láson vegyék figyelembe a mérkőzésről készült video­felvételt. Elképzelhető, hogy a játékvezető kiállít valakit, de az adott pillanat­ban nem úgy látja a történ­teket, ahogy az valójában történt. A HLK szerint min­denképpen meg kellene nézni a fegyelmi bizottság­nak a felvételt és csak az alapján dönthetne. A játéko­sok még azt is vállalnák, ha netalán büntetés várna olyan valakire, akit nem állított ki a bíró. Ha a film alapján ki­derülne, hogy más is vétkes, ám a játékvezető nem látta pontosan az esetet és nem alkalmazta a kiállítást, így ezt a labdarúgót is eltilthat­nák. Az ötlet nem rossz, hi­szen ez tűnik a legigazságo­sabbnak. Ha viszont ezt el­fogadnák, akkor jogos lenne az is, hogy a vitatott gólókat is a video alapján döntsék el. Ettől a pillanattól kezdve viszont elszabadulna a po­kol és mást se tehetne a fe­gyelmi bizottság, mint nézni a videofelvételeket. Gyaní­tom, a HLK javaslata egy­hamar nem talál meghallga­tásra. * A vártnál gyengébben szerepel a Haladás csapata. Az okot keresve arra a kö­vetkeztetésre jutott a klub vezetése, hogy négy játé­kost is megbüntet, sőt két labdarúgót kizárt az egyesü­let tagjainak sorából. Ez vi­szont azt jelenti, hogy sür­gősen pótolni kell őket és igazolniuk kell új embere­ket. A kiszivárgott hírek szerint a Haladás vezetői máris elkezdték a tárgyalá­sokat az NB II-ben játszó Dzurjákkal és Szeiberttel, akik pár évvel ezelőtt meg­határozó labdarúgók voltak az élvonalban. Jelenleg mindketten a III. Kér. TVE-ben rúgják a labdát és beszélik, hogy létrejöhet a klubcsere. A sportpályák biztonságáért Sporttörténeti autóverseny Szekszárdon A Szekszárdi Szüreti Feszti­válon rendezték az I. FIAT Benzail Rallye, ami egyben a másodosztályú Magyar Rallye bajnokság 4. futama volt. Ha­zánkban először a mezőny két gyorsassági szakaszon, lakott területen is áthalad. A rendezők igen technikás, jó útvonalakat jelöltek ki és ke­mény próba elé állították a me­zőnyt. A verseny rajt-cél győze­lemmel a Kiss Ferenc-Géczi At­tila páros nyerte, egy „A” cso- protos Suzuki Swift-tel. Ezzel a győzelemmel már, a következő verseny eredményétől függetle­nül megvédte, a tavaly kivívott Magyar bajnoki címüket. Az „A” csoportban második helyen is pécsi páros a Király Gábor-Király Zoltán testvérpár végzett. Az „N” csoportban is pécsi páros végzett az élen. A Veriga Gábor-Szabó Péter páros biz­tonságosan, de lendületes autó­zással biztosan nyert kategóriá­ját és az abszolút sorrendben a 3. helyre futottak be. A vrseny három gyorsassági szakaszán is a pécsiek mutatták be a legtöbb show műsorokba is beillő produkciót. A Király-Ki­rály páros egy látványos pimet- tet követően a nézők közé sod­ródott. A szerencsés kimenetelű kicsúszás után hatalmas tempó­val folytatták a versenyt, Újabb Marseille­botrány Miután a francia bajnok­csapat, a BEK védője nem indulhatott a kupaküzdel­mekben, elképzelhető volt, hogy újabb (ál)botrányba keveredhet. Pénteken a 87. percben félbeszakadt az Olympique Marseille labda­rugó csapatának bajnoki mérkőzése a Metz ellen a földközi tengeri város stadi­onjában. Az O.M.-szurko­lók egy csoportja berohant a pályára, meg akarta támadni a bírót és a metzi játékoso­kat. A rendőrség csak könnygázzal tudott véget vetni a tömegverekedésnek, amely a pályán, a nézőtéren és a Velodrome stadion előtt folyt. Az előzményhez tar­tozik, hogy az első félidő végén Anton mérkőzésve­zető szabálytalanságért kiál­lította a Marseille kapusát, Barthezt. A válogatott hát­véd, Boli is piros lapot ka­pott, amikor tiltakozott az Ítélet ellen. A megadott bün­tetőből a metziek megsze­rezték a vezetést, majd a második félidőben a kilenc főre olvadt volt bajnokcsa­pat ellen gyors ellenakciók­ból újabb két gólt tudtak rúgni, noha a Marseille még csökkent létszámával is folyton támadott. A helyi csapat szurkolóinak „ke­mény magja” úgy ítélte meg, hogy a bíró egyolda­lúan a Marseille együttesét sújtja ítéleteivel és nem ma­radt tétlen. (Boli a mérkőzés után azt mondotta újság­íróknak, hogy az egyik part­jelző kijelentette neki: „a Marseille-nek vége van”.) A botrány kirobbanása után a játékvezető kénytelen volt lefújni a mérkőzést, a met­ziek az öltözőbe menekül­tek. A bíró szerint a talál­kozó eredménye érvényes, a Marseille 3-0 arányban ki­kapott. Mivel a Velodrome stadionban már több bot­rány volt, - legutóbb a St. Etienne kapusát dobták fejbe a helyi szurkolók, - nagyon valószínű, hogy a francia labdarúgó szövetség betiltja a pályát. Csaknem 100 ország televí­ziónézői és a Monte-Carló-i Louis II stadionban megjelentek (2400-an) figyelhették élőben azt a pillanatot, amikor Juan Antonio Samaranch elnök kö­zép-európai idő szerint 20.27 órakor felnyitotta a „megoldást” tartalmazó borítékot, s felol­vasta Sydney nevét. A NOB elsőszámú emberén kívül a boríték tartalmát még hárman, a szavazatszámlálással megbízott NOB-tagok (Keba Mbaye, Marc Hodler és Anita DeFranz) ismerhették előre. A korábbi gyakorlattal ellentétben ugyanis az egyes fordulók után csak azt ismertették a szava­zókkal, hogy melyik város kénytelen búcsúzni (ha nincsen abszolút többség, minden kör­ben a legkevesebb voksot kapó pályázó esik ki - a szerk.). A szavazatarányok titokban tartá­sával próbálták elejét venni a manipulációknak, a szubjektivi­tásnak, ezért az utolsó forduló után is a 75 országot képviselő 90 küldött csak azt tudhatta, hogy melyik két jelentkező ma­radt állva. Végül Sydney 95-93 arányban nyert. Érthető módon a pekingi kül­döttség tagjai végtelenül csaló­dottak voltak, s szó nélkül tá­voztak a teremből. Közvetlenül az eredményhir­detés után nyilatkozott Schmitt Pál, akit 1991-ben négyéves időtartamra választottak a Vég­rehajtó Bizottság tagjává.-Nem voltunk könnyű hely­zetben, hiszen mind az öt pá­lyázó kiváló olimpiát rendezhe­tett volna. Végül mégis Sydney kapta a legtöbb szavazatot, s a többség döntését el kell fogad­nunk. Mindenesetre az ausztrá­lok mellett szólt az, hogy azon három ország egyike, ami kez­dettől fogva nevezte sportolóit az olimpiai játékokra. Az olim­pia jó kezekbe került, biztos va­gyok abban, hogy a versenyző­ket - akik a játékok főszereplői - kiváló feltételek várják, s nagyszerű körülményeket te­remtenek számukra. Monte-Carlóban a csütörtök esti NOB-szavazás lezárt egy több esztendős versenyfutást: eldőlt, hogy az ausztrál metro­polis, Sydney rendezheti meg az ezredfordulós nyári ötkarikás játékokat. A győztest kivéve a másik négy pályázó város - Berlin, Isztambul, Manchester és Peking - lakói érthetően csa­lódottan fogadták a vereséget, bár a NOB-tagok döntése nem mindenhol váltotta ki ugyanazt a hatást, a hangulati skála a kö­zömbösségtől a legmélyebb le­targiáig teljed. Peking fegyelmezetten vette tudomásul a csütörtökről pén­tekre virradó éjszakán, hogy annyi előkészület és megelőleg- zett diadaljelentés után mégsem városuk kapta meg a 2000. évi olimpia rendezésének jogát. A „győzelem” ünneplésére előké­szített petárdák egy részét azért elsütötte, majd lefeküdt aludni. Elvégre a kínai fővárosban már hajnali három körül járt, mire a döntés megszületett. A hatóságok alaposan felké­szültek minden eshetőségre: a döntés utáni percekben megtel­tek rendőrökkel a pekingi utcák. A rend őrei utasítást kaptak, hogy minden nagyobb csoport­osulást azonnal oszlassanak széjjel, nehogy a pályázati kampány során felszított és ki- elégületlenül maradt nemzeti becsvágy feszültsége zavargá­sokban vezesse le magát. Külö­nösen erős járőrosztagok őriz­ték az egyetemek környékét, hogy a „nyughatatlan ifjúságot” szemmel tartsák. Megerősítet­ték néhány nyugati nagykövet­ség őrizetét is, különösen az Egyesült Államokét, tartva at­tól, hogy a csalódott pekingiek olimpiai pályázatuk legfőbb el­lenzőire, az amerikaiakra zúdít­ják haragjukat. A NOB kompromisszumos döntésével nem ért véget a poli­tikai háttérharc. A brit lapok úgy tudják, hogy miután Man­chester már kiesett a NOB sza­vazásán, az utolsó fordulóban II. Erzsébet királynő lánya, Anna hercegnő - a NOB egyik brit tagja - adta le azt a döntő szavazatot, amely Peking he­lyett Sydneynek juttatta a játé­kokat. Ezért különös szemtelen­ségnek tartják, hogy Ausztráli­ában a köztársaságpártiak máris követelik, hogy ne II. Erzsébet királynő nyissa meg a 2000-es olimpiát (Paul Keating ausztrá­liai miniszterelnök épp a múlt héten közölte az uralkodóval, hogy véget akarnak vetni auszt­ráliai államfői státusának, mi­velhogy a hatodik földrész 2001-re köztársasággá alakul). Válaszul Londonban egyes konzervatív parlamenti képvise­lők pénteken fölvetették, hogy ha Ausztrália az olimpia alkal­mával bojkottálja a királynőt, akkor előfordulhat, hogy a (brit) nemzetközösség országai pedig a sydneyi olimpiát fogják boj- kottálni. A nemzetközösségnek Nagy-Britannián kívül 49 tag­országa van. II. Erzsébet a nem­zetközösség feje és 16 ország­ban közvetlenül is államfő. így látják ezt mások is, a 2000-es rendezési jog elnyeré­sének hírére a tőzsde, a bankvi­lág is pozitívan reagált, az egyébként sem gyengélkedő ausztrál dollár például erősö­dött, s az eufória - amely nap­keltéig tartó tömeges utcai táncban, éneklésben, petárdá- zásban, tűzijátékokban testesült meg - minden réteget magával ragadott. „Az olimpia ragyogó alkalom országunk építésére is” - fogalmazott Paul Keating mi­niszterelnök. Új-Dél-Wales első embere, John Fahey nyilatkoza­tában arról szólt, hogy az ezred­fordulós játékok elnyerésének köszönhetően hatalmas gazda­sági injekciót kap egész Auszt­rália. Várakozása szerint 7.3 milliárd ausztrál dollár áramlik be a gazdaságba, s az olimpiá­val kapcsolatos fejlesztések, be­ruházások nyomán mintegy százhatvanezer ember jut mun­kalehetőséghez, ami jó hír lehet a munkanélküliek millióihoz közelítő serege számára is. A bevételeket pedig jelentősen növelheti többek között a sok millió turista, aki az olimpia előtt és alatt várható az ötödik kontinensre. Helmut Kohl német kancellár pénteken azt mondta, sajnálja, hogy nem Berlin kapta meg a 2000. évi nyári olimpiai játékok rendezési jogát, ám úgy vélte: a jelölés mégis helyes volt, nö­velte Németország tekintélyét. A kancellártól eltérően sokan megkönnyebbülve vették tu­domásul Berlin korai kihullását az esélyesek sorából, az „olim­piai vereség” felgyorsíthatja a parlament és a kormány átköl­tözését Bonnból a hivatalos fő­városba, több pénz marad a gi­gantikus áthurcolkodásra. Irm­gard Schwaetzer építésügyi mi­niszter szívesebben lát Berlin­ben több ezer hivatalnokot „örökre”, mint sportolók ezreit három hétre. A németek számára öröm az ürömben, hogy Sydney, s nem Peking kapta a rendezési jogot: a kínai főváros a döntő ütközet­ben két szavazattal veszített. A pekingi kormánynak azt a fel­szólítását, hogy az emberek ne hagyják el lakásukat, ne nyilvá­nítsák ki érzelmeiket az utcán, akár győznek, akár nem, to­vábbi bizonyítéknak tartják arra, hogy „egy ilyen rendszer nem érdemli meg a rendezést”. Maliciózusan állapítják meg, hogy a kínaiak már ünnepeltek, mert amikor Samaranch felso­rolta a rendezésért jelentkező városok neveit, elsőnek Pekin- get említette. „Nem értették meg az angol szöveget...” - így a Bild. A lapok vigasztaló, vagy szá­raz címekkel indították beszá­molóikat: „Olimpia a kengu­ruknál” (Bild), „A győztest Sydneynek hívják” (Berliner Morgenpost), „Olimpia 2000 Sydneynek: ne bőgj, Berlin” (Berliner Zeitung). A Berliner Zeitung karikatúráján a jelké­pállat, a mackó szeméből köny- nyek helyett olimpiai karikák potyogtak. Á lap azt írta, hogy a német főváros jogosan veszített, mert a múlt tőkéjéből, a megosztott­ságból és az újraegyesülésből próbált megélni, holott a világ már napirendre tért mind a ket­tészakítottság, mind az újrae­gyesülés felett. „Richard von Weizsäcker köztársasági elnök tudta, hogy miért kell háttérbe húzódni. Ki fejezi be szívesen a pályafutását vereséggel?” - így a berlini újság, arra utalva, hogy Weizsäcker jövőre megválik tisztségétől. Az Országos Rendőr-fő­kapitányság által, tizenkét ország részvételével, „A sportrendezvényekkel kap­csolatos közbiztonsági prob­lémák kezelése” címmel ren­dezett tudományos konferen­cia a péntek délelőtt tartott plenáris üléssel véget ért. A résztvevők elhatározták, hogy nemzeti törvényeiknek megfelelően a jövőben is ha­tározottan lépnek fel a vanda­lizmus és a sportpályák rend­bontói ellen, valamint előre tájékoztatják egymást a nem­zetközi sportrendezvények­ről, a szurkolók várható ma­gatartásáról, illetve igény és lehetőség szerint a sportren­dezvények lebonyolításához segítséget nyújtanak. Megállapodtak, hogy kez­deményezik egy, a futball- vandalizmus elleni nemzet­közi koordináló szervezet létrehozását. A konferencia javasolja, hogy szakemberek részvételével évente nemzet­közi tanácskozáson tekintsék át a sportrendezvények lebo­nyolításával kapcsolatos együttműködés tapasztalatait és erről minden esetben tájé­koztassák a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget. 1993. SZEPTEMBER 26., VASÁRNAP Új VDN 1 1

Next

/
Thumbnails
Contents