Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-26 / 263. szám
Kétezerben Sydney rendezhet olimpiát Az ausztrál város egyik legszebb stadionja LELÁTÓ Dzurják és Szeibert a Haladásban? Amióta hivatalossá vált a labadarúgók vételára a hazai labdarúgásban, tart a vita és évente változik az NB I-es liga véleménye. A sportág vezetői igyekeznek megtalálni a legjobb megoldást, de egy idő után mindig rájönnek, hogy tévedtek és változtatni kell. Pillanatnyilag az a szabály érvényes, mely szerint a játékosnak meghatározott értéke van a korábbi teljesítménye alapján. Ezzel kizárták a csillagászati összegeket, amit senki sem tudna megfizetni, illetve mindenki tartozna mindenkinek. Természetesen ennek is van buktatója. Például az, hogy néhány leszálló ágban lévő játékosért.nem akad jelentkező. Az élvonalban eltöltött évek alapján magasabb az értéke, mint ameny- nyit valójában ér. így járt az egykori pécsi labdarúgó Nagy Tamás is, akivel jelenlegi klubja, a Vasas nem kívánt szerződést hosszabbítani és az életben lévő szabály értelmében három millió forint az ára. Ezt az ösz- szeget viszont nem adja meg érte senki és nyár óta hiába várakozik. Beszélik, hogy Nagy Tamás az Alkotmánybírósághoz fordul, foglaljanak állást, vajon jogsértő vagy sem ez a belső törvény. Nem tudni, foglalkozik-e a beadvánnyal az Alkotmánybíróság, hiszen ez amolyan tizedrangú kérdés a sorban. A szabály hibája ellenére mégis úgy vélem, jelenleg nehéz jobb megoldást találni. Maradjunk Nagy Tamás példájánál. Ha a Vasas pénzt akar érte kapni, akkor előbb vagy utóbb enged az árából. Ha nem ezt teszi, akkor egy idő után a játékos átminősül amatőrré és ingyen viheti bárki. Nem tartom valószínűnek, hogy a Vasas addig várna és ragaszkodna a három millióhoz. A játékos szempontjából viszont ennek a várakozásnak az a hátránya, hogy hosszú hónapokat veszít el. Vitatkozhatunk a szabályon és lehetséges, hogy mégis az Alkotmánybíróság mondja ki a végső szót, de amire a válasz megérkezik ki tudja mennyi idő múlik el. Az élvonalbeli játékosokat tömörítő Hivatásos Labdarúgók Kamarája számos módosítást javasol az MLSZ-nek. Többek között azt, hogy a fegyelmi tárgyaláson vegyék figyelembe a mérkőzésről készült videofelvételt. Elképzelhető, hogy a játékvezető kiállít valakit, de az adott pillanatban nem úgy látja a történteket, ahogy az valójában történt. A HLK szerint mindenképpen meg kellene nézni a fegyelmi bizottságnak a felvételt és csak az alapján dönthetne. A játékosok még azt is vállalnák, ha netalán büntetés várna olyan valakire, akit nem állított ki a bíró. Ha a film alapján kiderülne, hogy más is vétkes, ám a játékvezető nem látta pontosan az esetet és nem alkalmazta a kiállítást, így ezt a labdarúgót is eltilthatnák. Az ötlet nem rossz, hiszen ez tűnik a legigazságosabbnak. Ha viszont ezt elfogadnák, akkor jogos lenne az is, hogy a vitatott gólókat is a video alapján döntsék el. Ettől a pillanattól kezdve viszont elszabadulna a pokol és mást se tehetne a fegyelmi bizottság, mint nézni a videofelvételeket. Gyanítom, a HLK javaslata egyhamar nem talál meghallgatásra. * A vártnál gyengébben szerepel a Haladás csapata. Az okot keresve arra a következtetésre jutott a klub vezetése, hogy négy játékost is megbüntet, sőt két labdarúgót kizárt az egyesület tagjainak sorából. Ez viszont azt jelenti, hogy sürgősen pótolni kell őket és igazolniuk kell új embereket. A kiszivárgott hírek szerint a Haladás vezetői máris elkezdték a tárgyalásokat az NB II-ben játszó Dzurjákkal és Szeiberttel, akik pár évvel ezelőtt meghatározó labdarúgók voltak az élvonalban. Jelenleg mindketten a III. Kér. TVE-ben rúgják a labdát és beszélik, hogy létrejöhet a klubcsere. A sportpályák biztonságáért Sporttörténeti autóverseny Szekszárdon A Szekszárdi Szüreti Fesztiválon rendezték az I. FIAT Benzail Rallye, ami egyben a másodosztályú Magyar Rallye bajnokság 4. futama volt. Hazánkban először a mezőny két gyorsassági szakaszon, lakott területen is áthalad. A rendezők igen technikás, jó útvonalakat jelöltek ki és kemény próba elé állították a mezőnyt. A verseny rajt-cél győzelemmel a Kiss Ferenc-Géczi Attila páros nyerte, egy „A” cso- protos Suzuki Swift-tel. Ezzel a győzelemmel már, a következő verseny eredményétől függetlenül megvédte, a tavaly kivívott Magyar bajnoki címüket. Az „A” csoportban második helyen is pécsi páros a Király Gábor-Király Zoltán testvérpár végzett. Az „N” csoportban is pécsi páros végzett az élen. A Veriga Gábor-Szabó Péter páros biztonságosan, de lendületes autózással biztosan nyert kategóriáját és az abszolút sorrendben a 3. helyre futottak be. A vrseny három gyorsassági szakaszán is a pécsiek mutatták be a legtöbb show műsorokba is beillő produkciót. A Király-Király páros egy látványos pimet- tet követően a nézők közé sodródott. A szerencsés kimenetelű kicsúszás után hatalmas tempóval folytatták a versenyt, Újabb Marseillebotrány Miután a francia bajnokcsapat, a BEK védője nem indulhatott a kupaküzdelmekben, elképzelhető volt, hogy újabb (ál)botrányba keveredhet. Pénteken a 87. percben félbeszakadt az Olympique Marseille labdarugó csapatának bajnoki mérkőzése a Metz ellen a földközi tengeri város stadionjában. Az O.M.-szurkolók egy csoportja berohant a pályára, meg akarta támadni a bírót és a metzi játékosokat. A rendőrség csak könnygázzal tudott véget vetni a tömegverekedésnek, amely a pályán, a nézőtéren és a Velodrome stadion előtt folyt. Az előzményhez tartozik, hogy az első félidő végén Anton mérkőzésvezető szabálytalanságért kiállította a Marseille kapusát, Barthezt. A válogatott hátvéd, Boli is piros lapot kapott, amikor tiltakozott az Ítélet ellen. A megadott büntetőből a metziek megszerezték a vezetést, majd a második félidőben a kilenc főre olvadt volt bajnokcsapat ellen gyors ellenakciókból újabb két gólt tudtak rúgni, noha a Marseille még csökkent létszámával is folyton támadott. A helyi csapat szurkolóinak „kemény magja” úgy ítélte meg, hogy a bíró egyoldalúan a Marseille együttesét sújtja ítéleteivel és nem maradt tétlen. (Boli a mérkőzés után azt mondotta újságíróknak, hogy az egyik partjelző kijelentette neki: „a Marseille-nek vége van”.) A botrány kirobbanása után a játékvezető kénytelen volt lefújni a mérkőzést, a metziek az öltözőbe menekültek. A bíró szerint a találkozó eredménye érvényes, a Marseille 3-0 arányban kikapott. Mivel a Velodrome stadionban már több botrány volt, - legutóbb a St. Etienne kapusát dobták fejbe a helyi szurkolók, - nagyon valószínű, hogy a francia labdarúgó szövetség betiltja a pályát. Csaknem 100 ország televíziónézői és a Monte-Carló-i Louis II stadionban megjelentek (2400-an) figyelhették élőben azt a pillanatot, amikor Juan Antonio Samaranch elnök közép-európai idő szerint 20.27 órakor felnyitotta a „megoldást” tartalmazó borítékot, s felolvasta Sydney nevét. A NOB elsőszámú emberén kívül a boríték tartalmát még hárman, a szavazatszámlálással megbízott NOB-tagok (Keba Mbaye, Marc Hodler és Anita DeFranz) ismerhették előre. A korábbi gyakorlattal ellentétben ugyanis az egyes fordulók után csak azt ismertették a szavazókkal, hogy melyik város kénytelen búcsúzni (ha nincsen abszolút többség, minden körben a legkevesebb voksot kapó pályázó esik ki - a szerk.). A szavazatarányok titokban tartásával próbálták elejét venni a manipulációknak, a szubjektivitásnak, ezért az utolsó forduló után is a 75 országot képviselő 90 küldött csak azt tudhatta, hogy melyik két jelentkező maradt állva. Végül Sydney 95-93 arányban nyert. Érthető módon a pekingi küldöttség tagjai végtelenül csalódottak voltak, s szó nélkül távoztak a teremből. Közvetlenül az eredményhirdetés után nyilatkozott Schmitt Pál, akit 1991-ben négyéves időtartamra választottak a Végrehajtó Bizottság tagjává.-Nem voltunk könnyű helyzetben, hiszen mind az öt pályázó kiváló olimpiát rendezhetett volna. Végül mégis Sydney kapta a legtöbb szavazatot, s a többség döntését el kell fogadnunk. Mindenesetre az ausztrálok mellett szólt az, hogy azon három ország egyike, ami kezdettől fogva nevezte sportolóit az olimpiai játékokra. Az olimpia jó kezekbe került, biztos vagyok abban, hogy a versenyzőket - akik a játékok főszereplői - kiváló feltételek várják, s nagyszerű körülményeket teremtenek számukra. Monte-Carlóban a csütörtök esti NOB-szavazás lezárt egy több esztendős versenyfutást: eldőlt, hogy az ausztrál metropolis, Sydney rendezheti meg az ezredfordulós nyári ötkarikás játékokat. A győztest kivéve a másik négy pályázó város - Berlin, Isztambul, Manchester és Peking - lakói érthetően csalódottan fogadták a vereséget, bár a NOB-tagok döntése nem mindenhol váltotta ki ugyanazt a hatást, a hangulati skála a közömbösségtől a legmélyebb letargiáig teljed. Peking fegyelmezetten vette tudomásul a csütörtökről péntekre virradó éjszakán, hogy annyi előkészület és megelőleg- zett diadaljelentés után mégsem városuk kapta meg a 2000. évi olimpia rendezésének jogát. A „győzelem” ünneplésére előkészített petárdák egy részét azért elsütötte, majd lefeküdt aludni. Elvégre a kínai fővárosban már hajnali három körül járt, mire a döntés megszületett. A hatóságok alaposan felkészültek minden eshetőségre: a döntés utáni percekben megteltek rendőrökkel a pekingi utcák. A rend őrei utasítást kaptak, hogy minden nagyobb csoportosulást azonnal oszlassanak széjjel, nehogy a pályázati kampány során felszított és ki- elégületlenül maradt nemzeti becsvágy feszültsége zavargásokban vezesse le magát. Különösen erős járőrosztagok őrizték az egyetemek környékét, hogy a „nyughatatlan ifjúságot” szemmel tartsák. Megerősítették néhány nyugati nagykövetség őrizetét is, különösen az Egyesült Államokét, tartva attól, hogy a csalódott pekingiek olimpiai pályázatuk legfőbb ellenzőire, az amerikaiakra zúdítják haragjukat. A NOB kompromisszumos döntésével nem ért véget a politikai háttérharc. A brit lapok úgy tudják, hogy miután Manchester már kiesett a NOB szavazásán, az utolsó fordulóban II. Erzsébet királynő lánya, Anna hercegnő - a NOB egyik brit tagja - adta le azt a döntő szavazatot, amely Peking helyett Sydneynek juttatta a játékokat. Ezért különös szemtelenségnek tartják, hogy Ausztráliában a köztársaságpártiak máris követelik, hogy ne II. Erzsébet királynő nyissa meg a 2000-es olimpiát (Paul Keating ausztráliai miniszterelnök épp a múlt héten közölte az uralkodóval, hogy véget akarnak vetni ausztráliai államfői státusának, mivelhogy a hatodik földrész 2001-re köztársasággá alakul). Válaszul Londonban egyes konzervatív parlamenti képviselők pénteken fölvetették, hogy ha Ausztrália az olimpia alkalmával bojkottálja a királynőt, akkor előfordulhat, hogy a (brit) nemzetközösség országai pedig a sydneyi olimpiát fogják boj- kottálni. A nemzetközösségnek Nagy-Britannián kívül 49 tagországa van. II. Erzsébet a nemzetközösség feje és 16 országban közvetlenül is államfő. így látják ezt mások is, a 2000-es rendezési jog elnyerésének hírére a tőzsde, a bankvilág is pozitívan reagált, az egyébként sem gyengélkedő ausztrál dollár például erősödött, s az eufória - amely napkeltéig tartó tömeges utcai táncban, éneklésben, petárdá- zásban, tűzijátékokban testesült meg - minden réteget magával ragadott. „Az olimpia ragyogó alkalom országunk építésére is” - fogalmazott Paul Keating miniszterelnök. Új-Dél-Wales első embere, John Fahey nyilatkozatában arról szólt, hogy az ezredfordulós játékok elnyerésének köszönhetően hatalmas gazdasági injekciót kap egész Ausztrália. Várakozása szerint 7.3 milliárd ausztrál dollár áramlik be a gazdaságba, s az olimpiával kapcsolatos fejlesztések, beruházások nyomán mintegy százhatvanezer ember jut munkalehetőséghez, ami jó hír lehet a munkanélküliek millióihoz közelítő serege számára is. A bevételeket pedig jelentősen növelheti többek között a sok millió turista, aki az olimpia előtt és alatt várható az ötödik kontinensre. Helmut Kohl német kancellár pénteken azt mondta, sajnálja, hogy nem Berlin kapta meg a 2000. évi nyári olimpiai játékok rendezési jogát, ám úgy vélte: a jelölés mégis helyes volt, növelte Németország tekintélyét. A kancellártól eltérően sokan megkönnyebbülve vették tudomásul Berlin korai kihullását az esélyesek sorából, az „olimpiai vereség” felgyorsíthatja a parlament és a kormány átköltözését Bonnból a hivatalos fővárosba, több pénz marad a gigantikus áthurcolkodásra. Irmgard Schwaetzer építésügyi miniszter szívesebben lát Berlinben több ezer hivatalnokot „örökre”, mint sportolók ezreit három hétre. A németek számára öröm az ürömben, hogy Sydney, s nem Peking kapta a rendezési jogot: a kínai főváros a döntő ütközetben két szavazattal veszített. A pekingi kormánynak azt a felszólítását, hogy az emberek ne hagyják el lakásukat, ne nyilvánítsák ki érzelmeiket az utcán, akár győznek, akár nem, további bizonyítéknak tartják arra, hogy „egy ilyen rendszer nem érdemli meg a rendezést”. Maliciózusan állapítják meg, hogy a kínaiak már ünnepeltek, mert amikor Samaranch felsorolta a rendezésért jelentkező városok neveit, elsőnek Pekin- get említette. „Nem értették meg az angol szöveget...” - így a Bild. A lapok vigasztaló, vagy száraz címekkel indították beszámolóikat: „Olimpia a kenguruknál” (Bild), „A győztest Sydneynek hívják” (Berliner Morgenpost), „Olimpia 2000 Sydneynek: ne bőgj, Berlin” (Berliner Zeitung). A Berliner Zeitung karikatúráján a jelképállat, a mackó szeméből köny- nyek helyett olimpiai karikák potyogtak. Á lap azt írta, hogy a német főváros jogosan veszített, mert a múlt tőkéjéből, a megosztottságból és az újraegyesülésből próbált megélni, holott a világ már napirendre tért mind a kettészakítottság, mind az újraegyesülés felett. „Richard von Weizsäcker köztársasági elnök tudta, hogy miért kell háttérbe húzódni. Ki fejezi be szívesen a pályafutását vereséggel?” - így a berlini újság, arra utalva, hogy Weizsäcker jövőre megválik tisztségétől. Az Országos Rendőr-főkapitányság által, tizenkét ország részvételével, „A sportrendezvényekkel kapcsolatos közbiztonsági problémák kezelése” címmel rendezett tudományos konferencia a péntek délelőtt tartott plenáris üléssel véget ért. A résztvevők elhatározták, hogy nemzeti törvényeiknek megfelelően a jövőben is határozottan lépnek fel a vandalizmus és a sportpályák rendbontói ellen, valamint előre tájékoztatják egymást a nemzetközi sportrendezvényekről, a szurkolók várható magatartásáról, illetve igény és lehetőség szerint a sportrendezvények lebonyolításához segítséget nyújtanak. Megállapodtak, hogy kezdeményezik egy, a futball- vandalizmus elleni nemzetközi koordináló szervezet létrehozását. A konferencia javasolja, hogy szakemberek részvételével évente nemzetközi tanácskozáson tekintsék át a sportrendezvények lebonyolításával kapcsolatos együttműködés tapasztalatait és erről minden esetben tájékoztassák a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget. 1993. SZEPTEMBER 26., VASÁRNAP Új VDN 1 1
