Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-25 / 262. szám
10 aj Dunántúli napiö 1993. szeptember 25., szombat Szép magyar vers Illyés Gyula Hírszerzőim Újjaim tudtak igazán mosolyogni, a melleden, bizakodni, a tenyeredben, hálálkodni, a hátadon ők tudtak megszüntetni engem, gőgömnek és gyanúmnak foglyát, hogy mégegyszer kísérletül világraszülessünk ikernek. Voltak szavak, tekintetek, föilélekzések, tették eléd múltam, jövendőm. De a jelent, a szívemet ők adták át cserébe tisztán, újjaim, leghűbb szövetségeseim megnemesülve arcodon. Kell-e mindig kaviár? Ki él boldogan - A boldog család-ban? Siegfried Rauch földi paradicsoma Hetenként találkozik vele a képernyőn a magyar tévénéző, ha a TV 2 műsorán nézi A boldog család című német tévéfilmsorozatot, amelyben a népszerű színész, Siefried Rauch - Maria Schell oldalán - Florian szerepét alakítja. Nem mindenki tudja róla, hogy április 2-án múlt 61 éves, és 29 év óta él boldog házasságban. A kiegyensúlyozott és boldog házasság titkairól nemrég nyilatkozott a Hamburgban megjelenő Neue Post című német hetilapnak. A nálunk is bemutatott Nem kell mindig kaviár című sorozat után szerzett magának rajongókat Magyarországon is a bajor ,,Elő-Alpok” vidékének a szerelmese, Siegried Rauch, aki 20 évvel ezelőtt alakította ki a feleségével, Karinnal a maga „földi paradicsomát” Mumautól nem messze, Münchentől délnyugatra.- Szeretem a természetet, az állatokat és a távoli vidékeket. Itt a motorkerékpárom nem nélkülözhetem - nyilatkozta a művész, aki örül annak, hogy itt vidéken a felesége a félje „kétkerekű szenvedélyét” is megérti és elviseli. - Már sokszor elgondolkoztam azon, hogy miért is funkcionál ilyen jól a mi házasságunk, amikor a színészek világában a kapcsolatok gyakran oly drámai fordulatokat vesznek. A legfőbb ok nálunk az, hogy a feleségemmel kölcsönösen szabad teret biztosítunk egymásnak ... A nőket a féljük gyakran túlságosan korlátozza, pedig azok mással is szeretnének beszélgetni és egy kicsit flörtölni. Ugyanez vonatkozik a féijekre is. Nem a féltékenységgel, hanem a tolerenci- ával jöhet létre a partnerség, ami igen hosszú ideig tarthat - állítja A boldog család „Flóriánja” ...- Karin vacsora közben nem beszél a forgatókönyvekről, a szerepekről, a rendezőkről. A fárasztó munka után így teljesen „elengedhetem magam” otthon, a gondolataim más dolgokra irányulhatnak - vallja Rauch, aki az utóbbi időben már egy új tévésorozat („Wildbach”) forgatási munkálataival van elfoglalva.-Ez a szerep illik hozzám, mert én is aktív sportember vagyok. Ezt a tulajdonságom örökölték a fiaim is - meséli mosolyogva a boldog családapa és félj. Az idősebb fia, a 22 éves Benedikt golftanár lett. Az 5 évvel fiatalabb Jakob pedig tehergépkocsi-szerelőnek készül. Mindez nem véletlen, hiszen a papa kedvenc sportágai közé tartozik a golf is, a síelés is és az autózás is. Hajzer Lajos Cigányok száz éve Ki a cigány? Mi a cigányság? A válasz korántsem egyszerű, főkép pedig nem egyértelmű. Mert más és más lehet a válasz attól függően, hogy politikai, antropológiai, etnográfiai, szociológiai megközelítésből szemléljük-e. Magyarországon azt tekintik cigánynak, aki annak vallja magát - a legutóbbi népszámlálás adatai szerint mindössze ötvenezren voltak - s azt, akit közülük a szerepek (marginalitás, szegénység) rá- kényszerítettek. A budapesti Néprajzi Múzeum Képek a magyarországi cigányság XX. századi történetéből című kiállítása néprajzi, kulturális, szociológiai, társadalom-antropológiai szempontból vizsgálja a témát. Az október végéig látogatható tárlat fotóanyaga egy nagyszabású albumban is megjelent ez alkalommal. Négy évvel ezelőtt a múzeum saját fotóiból már rendezett egy cigány kiállítást. Most viszonylag teljeskörűen mutatják be az elmúlt száz év cigányság-szemléletét, a különböző fényképész törekvéseket. Etnográfusok, antropológusok, fényképész mesterek, művészek örökítették meg kamerájukkal a cigányokat. Míg ők maguk nem fényképeznek, nem fényképezked- nek, újabban is legfeljebb videóznak. De nemcsak szép és érdekes képeket láthatunk a falakon, előítéletekről, vonzódásokról és taszításokról, félelmekről is szól a kiállítás és a fotóalbum. Ezért is a szemléletmód szerinti csoportosítás. A század elejének profi fényképésze rácsodálkozik az európai „vademberre”, aki karavánokban, cigánycsoportokban vándorol, sátorozik. Az etnográfusok a cigánymesterségeket dokumentálják, analizálják. Az üstfoltozó, vályogvető, teknővájó, szegkovács, téglavető és égető munkák szereplőit és körülményeit örökítik meg. A csengőöntésről tizenhat képből álló sorozat mesél. A műtermi fényképészek az ünnepi díszbe öltözött, ünnepi magatartást öltő cigányokat fényképezték. Kronológiailag itt a második világháború, a holokauszt szól közbe. Képileg erről a deportált, a halál táborokba gyűjtött cigányok és egy mai emlékmű fotója emlékezik. A hatvanas években az 1961-es párthatározat szellemében mindent megtettek, hogy a cigányok társadalmi beilleszkedése valós legyen. Felszámolták a cigánytelepeket, csökkent értékű lakásprogramot dolgoztak ki, s támogatták a cigányság városba-áramlását, a paraszttá válásukat, polgárosodásukat. De a „hurrá-optimizmus” nem tartott sokáig. A nyomortelepekről, az újbóli elszegényedésről, a társadalom szélére kerülésről az újabbkori szociofo- tók tudósítanak. A szegénységből fakadó devianciák, a börtönbe került cigányok és a rasz- s -.izmus néznek szembe a látogatóval a tárlat második részében. Itt kap széles teret a cigánykultúra, a cigány népművészet, a cigány ünnepek, lakodalmak, temetések, bálok, búcsúk bemutatása, és a különböző társadalmi hovatartozású cigányok lakás- és életkörülményeinek megjelenítése. Enteriőrök színesítik a múzeumi teret - felállítottak cigánysátrakat, beás kunyhót, sártapasztott putrit, zenész-paraszt cigánylakásokat, polgárosodot- tak tisztaszobáját. Munkaeszközöket, használati dísztárgyakat állítottak ki a 400 fotó mellé. (A katalógusul is szolgáló antropológiai fotóalbumba 740 képet gyűjtöttek.) Cigány közmondást írtak a kiállítás és a kötet címe alá: A világ létra, amelyen az egyik fel, a másik le megy. K. M. Az istenek lakóhelye A városi rendőrkapitányság nyomozó osztályának őrnagyi rangú vezetője kopott íróasztal mögött ült. Görnyedt volt, és feltűnően sápadt. Bifokális szemüveget viselt, s minthogy a kettős lencse alsó részén át közeire, felső részén távolabbra látott, gyakorta mozgatta le-föl a fejét, attól függően, hogy mit akart nézni. Simán hátrafésült, vékonyszálú haját ezért sűrűn igazgatnia kellett, mert ha előre hajolt, menten a füleire omlott.- Neve? - csillantotta szemüvegét szigorral a civil ruhás őrnagy az okmányok szerint harminc éves, bozontos szemöldökű, borostás, de amúgy jámbornak tetsző óriásra.- Pap fia vagyok, pap. Apám apja is az volt. Annak az apja is. Amannak az apja is. Az őrnagy az előtte halmozódó papírokba lapozott, majd kiemelte fejét. Gyors mozdulattal a hajába túrt, és ismét az előzetesre szögezte gyűrött kör- nyékű szemeit.- Itt az áll - mondta -, hogy magát Csokaji Bertalannak hívják, és nem Papp-nak.- Pap fia vagyok, pap. Kilenc ükapám családjában az első fiú mindig pap lett. Kilenc ükapámig visszamenően öröklődött a tudományunk, hogy beteg állatokat és embereket gyógyítsunk, hogy keressük a jelet, amely az istenek lakóhelyéhez vezet. Az őrnagy ráncokba gyűrő- dött homlokkal hallgatta a zagyva beszédet. Szánalom és enyhe gúny keveredett a hangjában, amikor megszólalt:- Az istenek lakóhelyéhez vezető jel megmutatkozhat például cement alakjában is? Tudniillik az a vád maga ellen, Csokaji barátom, hogy ellopott egy vagon cementet. Gondolhatunk arra, hogy netán a zsákokban kereste az isteneket?- Az istenek lakóhelyéhez vezető jel sokféle alakot ölthet. Sorban a hetedik ükapám nappali fényességet látott éjszaka, de amikor felnyúlt a Holdhoz, és egy felhő mögé tolta, akkor a fényesség eltűnt, vagyis hamis volt a jel, mert csak a Hold által fénylett, a Hold nélkül pedig ...-Idehallgasson! - vágott közbe az őrnagy. Felállt, és púpos tartással kilépkedett az íróasztal mögül. Olyan volt a mozdulata, mintha támadni készülne, ezért Bertalan megszep- penten hátrább lépett. Valóban forrt indulat az őrnagyban, de fékezte magát. Leemelte fémkeretes szemüvegét, és egy posztódarabbal törölgetni kezdte. Leginkább zsörtölődővé szelídült, s látszólag foglalatosságára összpontosítva dörmögött: -Miért nem akar maga együttműködni velem? Ha így folytatja, akadhat bíróság, amelyik elítéli.- Sok bíró van, uram, de igazság csak egy. Meglepetten kapta tekintetét az őrnagy a roggantan álló Góliátra.-Ez az! Milyen pontosan látja! Szerintem is egy igazság létezik, és ez a maga oldalán van! Ezt akarom bizonyítani, ember! Én, a bűnüldöző akarom bizonyítani, hogy maga ártatlan! - Magasba szökkent hangja ismét alább ereszkedett. Fülére akasztotta szemüvegét, és afféle töprengő sétába kezdett, mintha egyedül tartózkodna. - Ötödik hete mászkálok a maga ügyében fiam. A feljebbvalóim türelmetlenek, hogy ilyen piti tolvajlási ügyre ennyi energiát pazarlók, de én az igazságot akarom, ebben a kis ügyben is. Hétszer hallgattam ki a maga ellen valló tanúkat, akik mindinkább ösz- sze-vissza hazudoznak, mert menteni akarják a bőrüket, vagyis normális emberek módján viselkednek, noha percről percre erősödik a meggyőződésem, hogy ők a főbűnösök! - Eddig háttal állt Bertalannak, de most megperdült, és szembefordult vele. Vádlón kinyújtotta karját, olyan hevességgel, hogy konyákig csusszant egyébként is rövidre szabott kabátja ujja.-De miért hazudozik maga is, ahelyett, hogy az igazság megváltásával tisztázná magát?! - Egyik tenyerét a másikba ütötte: - Miért?! Zsarolják? Beijesztették? Az óriás előrehajolt, és vastag, töredezett körmeivel kapargatni kezdte foszlott nadrágja térdéről az odaszáradt sarat.- Én semmitől sem félek, uram. Jégmezőkön, forró sivatagokon, tengereken és szörnyekkel teli erdőségeken hatoltam át, amíg ráleltem az istenek lakóhelyére. Az őrnagy mozdulatlanná dermedt, s így, púpos voltával egyetemben úgy festett, akár egy élő kérdőjel.- Rá-le-elt?- Igen, uram. Az őrnagy kis bádogdobozt vett elő a zsebéből, a dobozból egy tablettát dobott a szájába, és ropogtatni kezdte. Arcát pillanatig a repedezett mennyezetre emelte, azután gyorsan maga elé nézett, s röpködő haja mutatta, hogy hitetlenkedve csóválja a fejét. ^Jóember. Öt hete ámít azzal, hogy az istenek lakóhelyét keresi, és most ilyen fakó módon közli, hogy megtalálta. Aki egész életét áldozza arra, hogy megtaláljon valamit, annak örülnie kell, ha megtalálta végre, amit keresett. Maga még a hazugságon belül, vagy kívül is hazudozik?- Megesik, uram, hogy másra lelünk, mint amit kerestünk.-Megtalálta, vagy nem?- Megtaláltam, uram.- És mi vezette nyomra?- A csillagok, uram.- Csillagok a maga ezredik ükapjaidején is léteztek.- Nem csillagok vezettek, uram, hanem a visszfényük.- Hm ... És hol fedezte fel a visszfényeket?- Emberi szemekben, uram. Üres szipkát dugót a szájába az őrnagy. Leszokott a dohányzásról, de ezt a pótszert nem tudta nélülözni. Szája egyik sarkából a másikba röpködött a szipka, növekvő izgalma jeleként.- Mondhatjuk tehát, hogy az istenek az emberekbe költöztek?- Bizonyos mértékig, uram. Ámde romos, lomos, elhanyagolt ez a lakóhely, és tartok tőle, hogy előbb-utóbb más helyre költöznek az istenek.-Hagyjuk a misztikát - legyintett rosszkedvűen az őrnagy, és kikapta szájából a szipkát, s miközben ujjai között pörgette, újabb sétába kezdett. - Elő a logikával! Ahhoz, hogy csillagok visszfényét lássa, csillagoknak is kellett ragyogni. Azok pedig éjszaka ragyognak, amikor sötét van. És a sötét: segíti a sötétséget. Az történt, hogy azon a jeles éjszakán maga hazafelé tartott, amikor meglátta a vagon mellett serénykedő rakodótársait, akik viszont belátták, hogy lebuktak, hacsak magát meg nem nyerik. Kérték vagy fenyegették, hogy társuljon a tojvalás- hoz?- Kértek, uram. A munka elvégzése után pedig hálálkodtak és cigarettával kínáltak.- S akkor látta szemükben a csillagok visszfényét, ami az istenek lakóhelyére utalt.- Ezthonnantetsziktudni? ... Az óriáshoz lépett az őrnagy, és vállára tette a kezét. Hangjában gyerekes dicsekvés bújkált.- Mindketten nyomozók vagyunk, fiam. Te az isteneket keresed, én az ördögöket. Úgy látszik: ahol az istenek, ott vannak az ördögök is. Egyszerre leltünk rájuk. Hajót cselekszenek az emberek, akkor annak a jele kiül a szemükbe, és ezt láttad azon az éjszakán, s ez vezetett félre. Engem azonban semmilyen álnokság nem tud félrevezetni! Jegyezd meg, hogy az igazság hatalmas, és mindig győzedelmeskedik! Értetted?!- Igenis ... Előrefeszített állal tanulmányozta nyilvánvalóan félnótás foglyát az őrnagy, majd hirtelen előreesett a feje, s arcába zuhant a haja. Még nagy ob lett a púp a hátán, amint maga elé motyogta:-Csak az a baj, hogy nem így van ... Az igazság ritkán győzedelmeskedik. Gyors léptekkel az ajtóhoz ment, és kiszólt, hogy vezessék el az előzetest, vissza a cellájába, mert a nyomozás még folytatódik... I Í A i i Csák Gyula
