Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-16 / 254. szám (253. szám)
1993. szeptember 16., csütörtök uj Dunántúlt napló 9 Pécsi körkép Nyúlröptetés Szívesen elnézem a vadászoknak a túlzásokra való ősi hajlamukat, mert ők legalább mindig bevallják - és boldogan ha bakot lőttek. A közélet erdejében vadászokra ez már kevésbé jellemző. Akadnak persze egészen különleges „vadásztörténetek” is. Az egyik például a nemcsak énekesnek, de tréfamestemek is nagy Caruso csínyeként vált nevezetessé. A Bűvös vadász egyik előadásán a kellékest megvesztegetve tréfálta meg a rivális hőstenort: amikor az szerepe szerint puskájával a zsinórpadlás felé lőtt, onnan nem a beharangozott sas hullott alá, hanem egy nyúl. Azon az estén Metropolitan- ben kacagásba fúlt az előadás. De vajon hasonlóan szívderítőnek tarthatja-e az uránvárosi közönség azt a döntést, hogy az önkormányzat mégsem vásárolja meg a Ságvári Művelődési Ház épületét a kötelezettségei teljesítésében megszorult MEV-től. A párhuzam a Ca- ruso-történettel csak az, hogy egy korábbi elvi döntés szerint a zsinórpadlásán már készenlétben tartották a „sast” - vagyis egyszer már kimondták a vételi szándékot - , aztán mégiscsak a nyuszit dobták le a színpadra. Azóta is töprengek: vajon ebben az ügyben közgyűlési vita teljesen fellebbentette -e a fátylat a színfalak mögötti történésekről? A vásárlás mellett felsorakoztatott érvsor szerint értékes épület színháztechnikai felszereltséggel; önkormányzati fenntartású intézmény, illetve művészeti együttesek működnek benne, amelyeknek, ha más lesz a vevő, alighanem távozniuk kell onnan; a városrész ellátatlan marad ilyen intézmény, illetve épület hiányában. A másik oldalról ezt a problémát igyekeztek elbagatellizálni, de legfőképpen arra hivatkoztak, hogy a város költségvetésében nincs pénz erre a célra, hiszen más kötelezően jelentkező - például szociális jellegű - kiadásokra kell tartalékolni. Megjegyzendő: épp aznap vált ismertté, hogy felszabadulhat a magasház felújítására elkülönített 180 millió, a pótköltségvetés módosításáról, első féléves végrehajtásáról pedig csak ma tárgyal a testület. Azt senki sem mondta, hogy az épület nem ér meg 37,5 millió forintot. Ez pedig felveti azt a kérdést, hogy miféle koncepciója is van az önkormányzatnak a nagyobb értékű ingatlanok eladásával, illetve vásárlásával kapcsolatban. Korábban elhangzottak már olyan nézetek, hogy érdemes most olcsón ingatlant vásárolni (megtartani) a várható értéknövekedés miatt! Persze egy művelődési ház sorsa alapvetően nem az ingatlanspekuláció témakörébe tartozik. A „Ságváriban” működő művészeti együtteseknek - jobbik esetben! - elhelyezést kell majd találni. Néhány hónap múlva nem biztos, hogy a baga- tell probléma lesz ilyenre célra körvadászatot indítani. Kiderülhet, hogy a „pécsi erdőben” több a „bak,,, mint az ilyen célra hasznosítható épület, s hogy kár volt a nyulat röptetni. Az a tréfa annak idején Carusónak is sokba került. Dunai Imre Mi lesz a centrumban a Centrum után? Funkció nélkül maradt dísztelen kirakatokkal tüntetve két hónapja áll már üresen a nemrég még a Centrum Áruház által bérelt földszinti épületrész a Városháza tömbjében. Az ön- kormányzatnak a nyár elejére sikerült elérnie - részint alaposan megemelt bérleti díjjal, részint a Centrum Áruházak Rt. által kínált kompromisszumos megoldás elfogadásával - , hogy az áruház kiköltözzön a város legértékesebb üzleti helyiségeiből. Szerencsétlen véletlennek, s nem szándékos időzítésnek tudható be, hogy az ügy éppen a nyárra érett be, s épp a turis- taszenzon kellős közepére esett a Centrum kiköltözése a város főteréről és legforgalmasabb séta és üzleti centrumának számító Király utcából. A kiköltözés viszonylagos sürgőssége azt; sejtette - de csak sejtette, hiszen nem volt róla semmi hír, sőt utalás sem! - hogy van (vannak) már kiszemelt vagy ajánlkozó utódok az üzlethelyiségek bérleti hasznosítására. (Döntés eleve nem lehetett az ügyben, mert a közgyűlés nyári szünetet tartott.) Az egyébként logikusnak tűnő feltételezés nem igazolódott. A közgyűlés csak elmúlt heti ülésén döntött a Városháza épülettömbjében felszabadult üzlethelyiségek további hasznosításáról. Ez döntés is javarészt inkább elvi, mint konkrét, bár képviselők kisebb ötletbörzét tartottak a téma kapcsán. A Városháza épületének délnyugati sarkán volt műszaki osztály helyiségeinek további sorsa markánsabban, sőt eléggé egyértelműen körvonalazódik: nívós vendéglátó funkció betöltésére szánják. A Széchenyi tér-Király utcai sarok üzletház hasznosítására viszont - bár az eredeti javaslat bevásárlócentrum jelleggel több kis üzlet kialakításáról szólt - pályázatot írnak ki különösebb megkötöttség nélkül. (Ha csak azt az általános igényt nem tekintjük megkötésnek, hogy a Városháza épülettömbjébe eleve exkluzív üzletek illenek.) Aztán majd a beérkezett ajánlatok alapján választanak, mi is kerülhet be a Városháza épülettömbjének földszintjére. A pályázat kiírásának a határideje szeptember 30. A pályázatok benyújtássára és elbírálásra nincs még határidő. TeVégre elkelt a magasház!(?) Panorámalifttel a város feletti tetőre Jövőre megkezdődik a magasház felújítása, átalakítása Fotó: Löffler Gábor Vajon az önkormányzat minapi döntése révén végre pont kerül-e a pécsi magasház hányatott története végére? Vagy megismétlődik a már ismert eset: a vállalkozó visszaretten a feladat nagyságától és a toronyház púpként továbbra is a város hátán marad? De félre a borúlátással! Bízzunk az ajánlattevő ED. AST and CO. Baugesellschaft m.b.H. komolyságában, s a bevezető mondatrész marad az érvényes. Minek következtében is jövő február 1-jén megkezdődik a felújítás, az épület átalakítása. A részletekbe - hogyan képzelhetők el az üzletek a házban, mely szinteken lesznek irodák, s mindezeket a mostani lakásokból a majdani használók eltérő igényei szerint alakítják-e ki, s főleg melyik lesz az a bizonyos „két és háromnegyed szint”, ahol a lakások maradnak az önkormányzat tulajdonában? - most ne menjünk bele. Ellenben egy-két kérdőjelre mutassunk rá. Mindenekelőtt: az osztrák - grazi - cég ajánlatában, amely az önkormányzati döntés alapját képezte, ismételten szerepel, hogy a tervezésnél, a környezet alakításnál folyamatos együttműködésre számít a pécsi építészekkel. Leírva ugyan nincs, de feltételezzük - s ha nem így lenne, mindenképpen ajánlani tudjuk- , hogy ebben elsőként számítanak a ház építészére, Mayer Györgyre. Tetszik vagy nem tetszik az épület - ez egy dolog, viszont ezen kívül-belül, a városképben nem akárhogy megjelenő arcával együtt Mayer György szellemi terméke. Ezért az illetőség is megkívánja, hogy az arculatot megváltoztató munkának valami módon a részese legyen. Igen fontosnak tartjuk a legfelső szint és a tetőterasz sorsát. E kettő olyan exkluzív jelleget kapott annak idején, hogy oda egyszerű embernek eljutni lehetetlen volt. Pedig nem egyszer leírtuk: a tetőteraszt, Pécs eme egyedülálló attrakcióját közkinccsé kellene tenni, hiszen ott egy máshonnan nem élvezhető és nagyszerű pécsi körpanorámában gyönyörködhetne a látogató, amiért még belépődíjat fizetni is érdemes lenne. Persze megvolt a magyarázat a nem-re: ha mindenkit csak úgy beengednének a házba, se szeri, se száma nem lenne a betöréseknek, hiszen a liftből bárhol ki lehet szállni. Mintha a négy közül az egyik liftet nem lehetett volna úgy programozni, hogy csak a legfelső szinten álljon meg. Ezt tehát egyszerűen csak elzárták a közember elől, az alatta lévő szint pedig egyenesen csak alkalmi, s igen csak exkluzív szerepet kapott: a reprezentatív módon berendezett szint a város jeles vendégeinek az épülésére szolgált, s kötetlenebb megbeszélések színhelye volt. Lehet, hogy máris eldöntetett: minden marad a régiben, de ha így lenne is, nem késő ezt felülvizsgálni, megváltoztatni, és „demokratizálni” ezt a két szintet. S ha ez megtörténne, még azt is elképzelhetnénk, hogy mondjuk az északi lépcsőház város felőli szegletében külső, panorámaliftet szereljenek fel, hogy a tetőre tartók előtt fokozatosan bontakozzék ki a város látképe. Szó van 200 gépkocsi elhelyezésére alkalmas parkoló létesítéséről is a ház közvetlen környezetében. Ez, akárhogy is vesszük, legkevesebb 4000 négyzetméternyi területet jelent. Hol lehet ennek a helye? Nem másutt, mint a mostani park- és játszótér helyén, illetve a ház és az e közötti telken. Miért ne lehetne - bizony nem olcsó dolog! - föld alá vinni a kocsikat? Már csak azért is érdemes lenne ezt megtenni, hogy az itteni tapasztalatokat felhasználva meg lehessen csinálni egy másik föld alatti parkolót, amire egyébként évekkel ezelőtt volt már egy eredményes tervpályázat, s megvalósításra azonban már nem volt erő. Igen, a Kossuth térről, a Kon- zum parkolójáról van szó. A tanács nem szívesen nézte, ezért akarta eltüntetni szem elől. Remélhetően ugyanígy van vele az önkormányzat is, csak még nem adott hangot eme vélekedésének. Hársfai István Városvédő őrjárat A bontás, az átalakítás hosszabb-rövidebb ideig olyan állapotokat idéz elő, amelyeket a kívülállók, járókelők hajlamosak rendezetlenségnek minősíteni. így van ez a Széchenyi Gimnázium új tornacsarnoka és a VOSZ-székház közötti területtel is. A kérdés csak az, hogy ezeket az állapotokat milyen gyorsan igyekeznek megszüntetni, a beruházó, az építő milyen mértékben fordít gondot a környezet rendbetételére. Ilyen szempontból - ahogy ezt fotóink is bizonyítják - nem sok jóval kecsegtet ez a terület, amely a szép épületek között különösen szemet szúr jelenlegi csúfosságával, elhanyagoltságával. Vajon mikor terelődik rá a rendbetételében illetékesek figyelme? Farkas Mária, Vajgeri György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső / Alit egy nyírfa... Megszívlelendő íratlan szabálynak mondható, hogy ha egy lakóház földszintjének üzlethelyiségébe új tulajdonos költözik, ne haragítsa mindjárt magára a lakókat beköszönésképpen. Ezt az íratlan szabályt szegte meg a Szabadság ésa Nagy Lajos király útja sarkán álló tízemeletes lakóház üzlethelyiségének tulajdonosa. Tevékenységét szinte azzal kezdte, hogy kivágatta az épület előtt álló nyírfát, s csak napokkal később kért rá engedélyt az önkormányzattól. Am nemcsak ebből látszik, hogy nemigen szándékozik figyelembe venni a lakók érdekeit, akikkel együtt él majd, s akik szintén tulajdonosok abban a házban. Kényelemből napszaktól függetlenül a járdán parkol és rakodik, annak ellenére, hogy a ház másik oldalán van parkoló. A vállalkozói magabiztosságnak, rámenősségnek aligha ilyen magatartásban kellene megnyilvánulnia. A pénz azért mégsem mindenre jogosítvány. dr. Vargha Dezső Ma a Városháza előtt 17 órakor rendezendő látványos nyitóünnepséggel megkezdődik a Pécsi Napok ’93 fesztiválja. A szervezők reményei szerint - és az ígéretes, erősen nemzetközi jellegű program alapján - több mint száz legkülönfélébb rendezvényével a szeptember 26-ika estéjéig tartó idei fesztivál 11 napja alatt várhatóan gyakran időzavarba ejti majd az érdeklődő pécsi közönséget. A Mecsek Egyesület „első” közgyűlése A 45 évnyi kényszerszünet után újjáéledő, nagy múltú Mecsek Egyesület szeptember 20-án 17 órakor tartja második korszakának első közgyűlését a Városháza nagytermében. Tízéves jubileum A Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület megalakulásának 10. évfordulója alkalmából ünnepséget és fotókiállítást rendeznek szeptember 20-kán, hétfőn 17 órától a Művészetek Házában. A kiállításon Tóth Károly fotóművész Pécsről készített fényképei szerepelnek és október 1-ig tekinthetők meg. Útfelújítások Megkezdődött az Edison utca burkolatának felújítása és megerősítése, az új mohácsi út és a BOV közötti betonút karbantartása, a Kemény Zsigmond utcai utasperonok javítása, a Görbe dűlő burkolatának felújítása és a Rózsahegyi dűlő zúzalékolása. L r 4 1 $ hát a legszűkebb városcentrum üres kirakatainak látványát legalább még két-három hónapig még el kell viselnünk. D. I.
