Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-16 / 254. szám (253. szám)
10 új Dunántúli napló 1993. szeptember 16., csütörtök Idősek világnapja M Központi Ünnepség Pécsett Az ENSZ közgyűlése október 1-jét az Idősek világnapjának nyilvánította. Hazánkban immár harmadik alkalommal kerül sor a megünneplésére. Ezúttal Pécs lesz a színhelye Nyugdíjasok Országos Kamarája központi rendezvényének. Az ünnepséget a Baranya Megyei Közgyűléssel és a Pécs Városi Önkormányzattal közösen szervezi a Nyugdíjasok Baranya Megyei Kamarája. Az esemény október 1-jén, pénteken délután 2 órakor kezdődik Pécsett, a POTE aulájában. A rendezvény díszvendége dr. Szabad György, az Ország- gyűlés elnöke. A tervezett a következő. Köszöntőt mond dr. Kelényi Gábor professzor, a POTE rektora. „Tisztelet az időseknek ” címmel dr. Szabad György beszél. Ezután dr. Szűcs József, a megyei közgyűlés elnöke és dr. Páva Zsolt a Pécs Városi Önkormányzat alpolgármestere szól a résztve- vőkhöz. A Nyugdíjasok Országos Kamarájának munkájáról szóló beszámolót Mihalovics Ernő tartja. Az ünnepséget kulturális program gazdagítja. Új ügyelet a nyugdíjasoknak Szeptember 13-tól megváltozott a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének ügyeleti rendje. Ezután is az Apáca u. 15. sz alatt, de a következő beosztásban tartják az ügyeletet. Hétfő: ügyeleti szolgálat 10-12 óráig, szociális biz. ügyeleté 14.30-17 óráig. Kedd: ügyeleti szolgálat 10-12 óráig. Szerda: ügyeleti szolgálat 14-16 óráig. Csütörtök: számítógépes bizottság ügyelete 9-10 óráig, jogsegélyszolgálat 14-17 óráig. Péntek: elnökségi fogadónap 10-12 óráig, ügyeleti szolgálat 14-16 óráig. Az Idősek világnapjára készülve Közeleg október 1. Immár hagyomány, hogy e napot az Idősek világnapjaként tartják számon mindenütt a világon. E napon a társadalom kifejezésre juttatja megbecsülését az idős kort megért emberek iránt. A tisztelgés persze nem pusztán az évek számának szól, hanem annak a dolgos, alkotó életútnak, amit ezek az emberek a fiatalabb nemzedék előtt megjártak. Ők azok, akik megvetették az alapját a mai aktív nemzedék teremtő erejének, a jelenkor sokban és joggal megcsodált alkotásainak. Tárgyilagos szemlélő előtt nyilvánvaló,hogy az egymást követő nemzedékek általában mindig felülmúlták egymást, meghaladták a korábbiakat az élet minőségét előrevivő feltételek megteremtésében. De az is nagy igazság, hogy az egyes nemzedékek teljesítményét nem az őt követőkhöz kell viszonyítani, hanem a maga korának lehetőségeihez és szükségleteihez. Ebből az egymásra alapozó építményből egyetlen elemet sem lehet kiiktatni anélkül, hogy az egészet ne veszélyeztetnénk. Éppen ezért értelmetlen és ostoba dolog az egyes menzedékek szembeállítása egymással. Az ilyen törekvések mögött butaság, vagy alantas célok rejtőznek, amelyeknek az egész társadalom építménye látja kárát. Ilyen meggondolások alapján tartjuk helyénvalónak, ha ezen a napon jelentős hangsúlyt és figyelmet szentel a társadalom az idős emberek iránt megnyilvánuló megbecsülésnek és tiszteletnek. Vannak már tapasztalataink arról, hogy az efajta számvetés hogyan készül. Úgy tűnik, hogy ami a szavakat, az elismerést illeti, nincs ok panaszra. Azonban elgondolkodtató az az ellentmondás, szakadék, ami a szavak és a tettek között megfigyelhető. Az Idősek világnapja jó alkalom arra is, hogy ezt a jelenséget feltárjuk és szóvá tegyük, ezzel is a helyes tájékozódást segítsük elő. Sajnálatos, de az idős emberek mai körülményei nem nélkülözhetik a számvetést sorsuk, életük mindennapos feltételeinek alakulásáról. Nem ünneprontás, ha a fennkölt szavak mellett e kérdésekkel is foglalkozunk, sőt a tisztelet szándéka elsősorban éppen ezáltal kap valós tartalmat. Szövetségünk már az elmúlt években is hangsúlyozta és most is az az álláspontunk, hogy a jelen körülmények között az Idősek világnapja rendezvényei mindenekelőtt számvetés kell hogy legyen anyagi, szociális helyzetünk változásainak tényeiről. Nem mehetünk el szó nélkül a sajnálatos tény mellett, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke - a korábbi évek jellemző tendenciájához hasonlóan - ez évben is csökkent. A kilátásba helyezett 14 százalékos (a valóságban 9,8 százalékos) nyugdíjemelés messze nem ellensúlyozza a várható 22-24 százalékos inflációt, az áfa-kulcsok és minden más áremelést. Úgy véljük, hogy a nyugdíjak várható 10-15 százalékos reálérték-csökkenését csak szerény mértékben enyhítheti valamennyire a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat javaslata a novemberi, egy összegben kifizetendő, 4 százalékos általános nyugdíjemelésről. Most az Idősek világnapján ez ügyben is emeljük fel szavunkat, és mint minimumot követeljük, hogy a törvényhozás számunkra ez ügyben pozitív döntést hozzon. A nyugdíjastársadalomnak épp elég oka van sorsának alakulása miatt az elégedetlenségre, mégis sokkal inkább aggasztja az ország általános gazdasági helyzete. Gyermekeink, unokáink állandó egzisztenciális fenyegetettsége, perspektívájuk bizonytalansága, sok esetben kilátástalansága. Az Idősek világnapján értük is szólunk: legyen már végre határozott fellépés, ésszerű kezdeményezés, a gazdasági problémáink megoldására. Nyugtalansággal töltenek el bennünket azok a fejlemények, amelyeket a környező világunkban észlelünk. Mi, akik már átéltük az emberiség eddigi legszömyűbb háborúját, a népek ellenséges gyűlölködésének minden súlyos következményét, szeretnénk a még hátralévő éveinket békében leélni, abban a tudatban, hogy gyerekeinknek, unokáinknak nem kell átélniük hasonló borzalmakat. Épp ezért felemeljük szavunkat az olyan kezdeményezések mellett, amelyek a jószomszédi viszonyt alakítják térségünk országai között. Az idei világnapi rendezvények olyan általános politikai szituációban zajlanak, amikor már javában folynak az 1994-es országgyűlési választások előkészítésének pártpolitikai mérlegelései. Ez alól a nyugdíjasok sem vonhatják ki magukat. Minden okuk megvan annak a következtetésnek a levonására, hogy a választások kimenetele meghatározó lesz sorsunk jövőbeni alakulásában. Éppen ezért minden bizonnyal a világnapi rendezvényeken is figyemet kap majd az a kérdés, hogy milyen módon kel mérlegelnünk a nyugdíjasok ügyének az Országgyűlésben való határozottabb és eredményesebb képviseletét. Szövetségünk e gondolatok jegyében készül az idei Idősek világnapi rendezvényekre, és ezeket ajánljuk tagszervezeteinknek is. Bleyer Jenő a Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetségének elnöke „Csak énekeltem, a bizottság meg mosolygott.. Látogatóban Melis Györgynél Dús lombú fák, virágos bokrok között bújik meg a ház. Lakója, Melis György, Kossuth-dí- jas kiváló művész, az Operaház örökös tagja, szíves házigazda - kivéve ha interjút kér tőle a látogató ... Ezúttal azonban röpke sóhajjal vállalja az interjúalany szerepét.- Nem mindig volt ilyen a környezetem - mondja mosolyogva. Húsz éves koromig hatan laktunk egy szobában. Tudja, szarvasi szlovák parasztcsaládból származom. Apám szép szál legény volt - két évig testőrként szolgált a bécsi Burgban. Sokszor mesélt azokról az időkről, s mi ámulva hallgattuk ...-Őrzök egy régebbi családi relikviát: egy rokontól kapott, kézzel faragott ládát, rajta a vé- set: 1843 Melis Jutta. Árra gondoltam, hogy elviszem Szarvasra és az ottani múzeumnak ajándékozom. Miközben kávéval kínál, bekapcsolom a riportermagnót. A házigazda nézi, mustrálgatja.- Ezekhez bizony nem sokat értek. Meg az az igazság, nem is szeretem a „gépi” hangokat. Az élő - az az igazi. (Ez kivált az ő hangjára áll.)-Hm, azt hiszem, ha annak idején kiengedtek volna vagy engedély nélkül kinn maradtam volna valamelyik nyugati Operában énekelni, ma alighanem esténként 10 000 dollár körül lehetne a gázsim. . . Nem számít, két ebédet úgysem tud megenni az ember.-Hogy jutott a szarvasi parasztgyerek a világhírig?- Hat elemi után már két fiú mellett instruktorságot vállaltam, így el tudtam végezni a gimnáziumot. A kitűnő érettségi bizonyítványhoz nesztorom, Bartos Pali bácsi egyházi támogatásként 250 pengőt is „csatolt”, ugyanennyivel a helyi képviselő is megtámogatott - nagy pénz volt az akkor! - és nekivágtam pestnek.-Fölvettek a Műegyetemre, merthogy építész akartam lenni, de ott motoszkált bennem Pali bácsi tanácsa: próbálkozz meg fiam a Zeneakadémiával.- A kiváló operaénekes, Székelyhelyi Ferenc volt a felvételi elnök ... Csak énekeltem, énekeltem, a bizottság tagjai meg mosolyogtak, de nem szóltak semmit.- Nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem a tisztelt grémiumot: fölvesznek-e. Megnyugtattak, persze hogy föl. így indultam a pályán.- Az első operaházi előadás, amit láttam, az Aida volt olyan feledhetetlen szereplőkkel, mint Koréh Endre, Báthy Anna, Laczó István. Sajnálom, hogy a mai pályatársak keveset tudnak a régiekről. Nemcsak az énekesekről, hanem a rendezőkről, a díszlet- és jelmeztervezőkről, a karmesterekről.-Én egyébként ma is úgy megyek ki a színpadra, hogy előttem van az ő példájuk, művészi igényességük. S tudom, amit tőlünk tanultam, hogy minden előadás egyszeri és megismételhetetlen. László Zsuzsa Szombathelyi vendégek Pécsett Meghívó egy vetélkedőre Kedves légkörű, hangulatos ismerkedési délután volt a héten Pécsett, az Apáca utcai III.sz. Idősek klubjában. A jelenleg nyolcvanegy taggal működő klub tíz szombathelyi idős embert hívott meg vendégségbe. A szívélyes vendéglátás eredetéről beszélgettünk a klub vezetőjével, Kakas Lászlónéval.- A szombathelyi barátság már régi keletű, hiszen öt évig dolgoztam az ottani nyugdíjas klubban. Eljövetelemmel nem szakadt meg a kapcsolatom sem az otthon lakóival, sem a jelenlegi vezetővel Magyari Istvánná val.- A gazdasági helyzet nehézségeit mi is érezzük - mondja a vezetőnő. Nem egyszer előfordult már, hogy becsöngettek hozzánk az utcáról öregek és egy szelet kenyeret kértek. De klubon belül is küszködünk. Már buszunk sincs, amivel néha kirándulhatnánk. Éppen a szegénység adta az ötletet, hogy megszervezzük a csereüdültetést és a cserelátogatásokat. E gondolat a mai nappal realizálódott, ugyanis vendégül láthatunk tíz kedves, szombathelyi nyugdíjast itt, a pécsi otthonban. Klubtagjaink nagy izgalommal várták a találkozást. A közös bemutatkozó beszélgetések után nótákkal szórakoztatták egymást. A hangulat tetőfokán, az asztalokat félretolva táncra perdültek. A szombathelyiek ezeket a napokat kirándulással töltik. Ellátogatnak Siklósra, Máriagyűdre.- Óriási segítség nekünk - mondja a vezetőnő, - hogy erre a néhány napos szép programra megkaptuk a Xavér utcai szociális otthon kirándulóbuszát. A folyamatos csereüdültetést májustól augusztusig tervezzük- folytatja a vezetőnő. - Egyszerűen „kicseréljük” egy- egy hétre a pécsi és a szombat- helyi klubtagok egy részét.- Tapasztalataim szerint az idős emberek a gondoskodáson kívül igénylik a szellemi foglalkozásokat is. Ezen apropóból szervezzük, - immár másodszor- a nyugdíjas vetélkedőt, melyet október elsején tartanánk. Az első fordulóban a három fős csapatok Pécs nevezetességeiből, valamint zenei részletek felismeréséből mérik majd ösz- sze tudásukat. Lesz szellemi totó is. A vetélkedő második fordulójára október nyolcadikán kerül sor, melyre ügyességi versenyt tervezünk. Az első helyezett három napos szombathelyi kiránduláson vesz majd részt az ottani testvérklub vendégszeretetét élvezve. Az októberi nyugdíjas vetélkedőre szeretettel várunk nem csak klubtagokat, hanem minden játszani vágyó játszani vágyó idős embert. E. É. A robbanékony ember Bokrétás András Fotó: Hári „Kérek most kérdezetlenül öt percet. Jó? Akkor mondom ... Papi gimnáziumban és internátusbán nevelkedtem, ez máig ható alaphangot adott az életemnek. Kamaszkorom delén köszöntött be az új világ, ami szöges ellentétben volt az addigiakkal, mindazzal, amiben addig hittem, amire támaszkodhattam. Ez furcsa bizonytalanságot jelentett számomra, de egyfajta életfilozófia kialakításához is vezetett. Valahol olvastam: „Csak aki könnyedén veszi azt, amivel a világ törődik, törődhet azzal, amit a világ könnyedén vesz", s ez mintegy mottóként kísért mindig. így alakult ki a társadalom által elfogadott, kicsit talán bohém én-kép mögött egy feltárulkozni nem, vagy alig akaró belső „titkos” én .. . írtam magamnak prózát, verset, sokat, főleg titkolt gondolatokat, s nagyon hosszú idő telt el, míg a külső, az elfogadott habitusomnak megfelelőket közölni is mertem. De ez már a feltartóztathatatlanul közelgő öregedéssel is összefüggött: rájöttem, hogy amit titkoltam, az megmutatható, ezért kinyíltam. Ennek közvetítője lett a UDN, újabban pedig annak a nyugdíjas-oldala, a Nyárutó. A visszhang felháborított, és ráébresztett arra, hogy a rejtett én nem titkolható már. Viszont jött a korábbi „rejtőzés” visszahatása is: megvádoltak, hogy a gondolataim kölcsönvettek, mert azok nem én vagyok. Pedig dehogyisnem! .. Mégis, a sok visszajelzés boldoggá tett, mert láthattam, hogy sok ember tud azonosulni a gondolataimmal... Sok mindent megpróbáltam az életben, de ha rájöttem, hogy jé, hát ezt meg tudom csinálni, tüstént abba is hagytam, és engedtem, hogy a dolgokat az élet diktálja. Egyet azonban megbántam. Azt, hogy az orvosi egyetemet nem fejeztem be, bár ezt soha be nem vallottam. Viszont ebben - nem mentegetőzésképpen mondom -, hogy ez így alakult, az 50-es évek rideg történelmi valósága is közrejátszott. Vagy mi mással magyarázhatom, hogy a repülőorvosiról - amit egyébként imádtam - azért rúgtak ki páros lábbal, mert valakinek mindegy volt, hogy a szentlőrinci, vagy a szabadszentkirályi - szent-szent! - orvos tett-e valami, a rendszernek nem tetszőt, s a vétlent büntették ... Hát igen, amerre csak nyúlok a családban, mindenütt orvos van, csak én nem ... Pedig már várt rám a szentlőrinci családi rendelő ... Aki mindezt „kérdezetlenül” elmondta: Bokrétás András, a Nyárutó immár hosszú ideje rendszeres szerzője, aki magvas gondolataival örvendezteti meg az olvasóinkat. Ki is ez a Bokrétás András?- Három évem volt az orvosin, ezzel lettem „közegészség- ügyi ellenőr” a KÖJÁL-nál, ahol nonstop 31 évet dolgoztam 56-87-ig. Sok élményt, kedves emléket adó munkahely volt. Közelebbről radiohigiénével - sugáregészségüggyel - foglalkoztam, működési területem az egész Dunántúl volt. Nagyszerű dolog volt szinte együtt kezdeni egy vadonatúj szakággal, úgyszólván minden előismeret nélkül belecsöppenve, vele együtt felnőve, jelen léve egészen a klasszikussá válásig, s a végén arra ébredve, hogy íme, te vagy már a szakma „nagy örege”, no persze nem tudásban értve ezt, hanem úgy, hogy szinte mindenki elment mellőled ... A legszebb az egészben az urán-kapcsolat volt, hiszen a hazai sugáregészségügy bölcsője az uránbánya egészség- ügyi szolgálata volt, az én munkaköröm pedig ehhez kötődött. Kiváló koponyák voltak ott, friss tapasztalatokkal felruházottak, akik mélyrehatóan tanulmányozták a dolgokat, s az akkori szabályok, felfogás szerint meg is tettek mindent az emberek egészségéért, és megvolt bennük a mindenfelé kitekintés képessége, miközben a titkolódzás, a misztifikálás volt az úr az egész felett. Mondjak egyet?- Feladatba kaptam egyszer, hogy gyűjtsék mintákat a 6-os út menti szilvafákról a kővágó- szőlősi, bakonyai ércszállítás környezetében a sugárszennyezettség vizsgálata végett. Valami volt, ez tagadhatatlan, és ennek az összes szép szilvafa áldozatul esett. És mi lett aztán? Látjuk: ott van a tömérdek kiskert ... Hogy volt-e működésem idején katasztrófaszerű helyzet? Nem, a mi környezetünkben soha ilyesmi nem volt. Viszont... nos, a légköri atombomba-robbantások - amíg voltak - hatásai utólag mindig jelentkeztek a mintavételeknél, s a világban előfordult atomerőmű-baleseteké is, így pl. a nevezetes amerikai harris- burgi is. Csernobilt is észleltük, ami azonban számunkra tényleg nem jelentett akkora veszélyt, mint eleinte hittük ... „Jól érzem magamat a Nyárutóban, soha nem szeretném otthagyni, mert ez az egyetlen szelep a magam és a gondolataim ellenőrzésére, meg a visz- szajelzések is fölöttébb érdekelnek. Meg kell mondanom: a dolgokra azonnal reagáló ember vagyok, ezért is éltem éveken át a UDN-kínálta megjelenési lehetőséggel.- Egyszer azonban elkezdtem politizálni, de rájöttem, hogy ez nekem nem áll jól, mert túl robbanékony vagyok, s hogy felháborodott pillanataimat mint társadalmi problémákat nem lehet mindig közreadni. Azt hiszem, a Nyárutóban higgadtan jelentkezem...” Hársfai István 1 i 1
