Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-11 / 249. szám (248. szám)
10 üj Dunántúli napiö 1993. szeptember 11., szombat Váci Mihály: A szempontokon át A görögök élvező bölcsessége és a felfedezők részegsége kell, az alkimisták őrült álmai, a boncolok öngyilkos gyönyöre, a freskófestők derűje, a gazdag hercegi gyönyörködök kiképzett borzongása és szépet értő ujja, a nagyvárosok új ragályai, a palotákká kiképzett bujaságok, betörhetetlen tájakon a pányvák: a pattanó utak, süvítő vonatok, a nyihogó hegyláncok és a puszták szelekbe oldott édes éneke, a tenger parázna mozdulatai. Ó, mindent akarok! A túlvilági gyönyörről már gyermekkoromban lemondtam. Akarom most e kínnal ötvözött világ minden kis girbe-gurba táját. Mindent akarok. Hiszen enyém, enyém a Föld és semmilyen határt nem ismerek! A szempontokon én átutazom. Érvényes vízum biztosítja utam a gyűlölködés zónáin át és a közöny elvadult senkiföldjén. Mert láttam én, hogy élet van csak, nincsenek határok, csak rétek, erdők, boronáit barázdák, csak krumplifóldek, hajladozó hátak, s a politika már utóvédharcaival meg nem állít hogy körbe ne élje vágyam a Földet. Érvényes vízumot, meghívást kaptam minden világrészből és sürgető kérlelést őrzök a szívem fölött. Halaszthatatlan parancs hajszol engem:- egy öleléssel birtokomba venni, amit szeretni lehet itt e Földön. (1967-1970) Budapesti Őszi Fesztivál Hat képzőművész tárlata a Pécsi Galériában Ördögűző szépségek A kiállítás egy részlete Fotó: Löffler Gábor A Budapesti őszi Fesztivált idén szeptember 24. és október 10. között rendezik meg - tájékoztatta az újságírókat pénteken Koltay Gábor, a fesztivál igazgatója. A kortárs művészeti fórumon 220 program várja az érdeklődőket. A 67 zenei eseményből kiemelte a Tomkins énekegyüttes, a Berlini Filharmonikusok fúvósötöse és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertjét. A Korunk zenéje sorozatban fellép - többek között - a Magyar Állami Hangversenyzenekar, a Componensemble, Király Csaba orgonaművész, a Kortárs Zenei Műhely és a Grame Elektroakusztikai együttes. A fesztivál idején Magyar- országra érkezik a Litván Ifjúsági Színház, a francia Les Fé- dérés társulat és Innokentyij Szmoktunovszkij. A VIII. Nemzetközi Mozgásszínházi Találkozót október 1-6. között tartják. A Színbád moziban tartandó svájci filmhétre hazánkba jön Alan Tanner rendező. A független amerikai filmes, Jonas Mekas is Budapesten lesz filmjeinek vetítésekor. Városanalízis címmel kamarakiállítás sorozat nyílik a főváros összes kerületében, s a képzőművészetet kedvelők erdélyi, osztrák, francia és amerikai művészek tárlatait is megtekinthetik. Az idei Budapesti őszi Fesztivál megrendezését a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága 15 millió forinttal támogatja - mondta Marschall Miklós főpolgármester-helyettes. Az önkormányzat mecénási szerepet is vállalt, amikor például felkérte Vidovszky László zeneszerzőt néhány új mű megalkotására. Marschall Miklós azt is bejelentette, hogy idén már saját emblémája és szignálja van a fesztiválnak. Az embléma alkotója Kemény Zoltán, a szignálé Dés László. Mindketten a korábban kiírt pályázat nyertesei. Göcsörtös, füstfogta tuskók, lángoktól elfeketült fatönkök sorakoznak a fehér fal előtt, s ennek a Dombvidék című, térbe kirakott kompozíciónak a része a falra kiszögezett, állati bőrt idéző, a domborzatot is kifejező hegyvonulatokkal, kanyonokkal árkolt, meggyűrt vászondarab is. Ha „irodalmiasí- tom”, mondhatom, hogy a pre- hisztorikus korok üzenete - a megrokkant, füstfogta idő titkaival. A tönkök mintha egyszerre lennének elkövesedő bálványok és a Földtörténet drámáját reprezentáló, múzeumba való kövületek: agyagsárga, aranybarna színeikkel megszabdalt arcú anyaföldre emlékeztetnek. Az anyaföld mindent ki- és lebíró erő, természete szerint is mágikus tulajdonságokkal. Ez Dechandt Antal mágikus Dombvidéke. Mert a Pécsi napok alkalmával a Pécsi Galériában megrendezett kiállításra Hajdú István budapesti művészettörténész és művészetkritikus koncepciózusán „titkokat”, mágikus műveket válogatott; hat olyan neves képzőművésztől - keramikustól, üvegtervezőtől, szobrásztól - akik ízlése számára „eléggé enigmatikusak”, azaz műveik olyan „történetek”, „amelyeknek nincsenek szereplői, nincsenek kulisszái, s irányukat, lefolyásuk menetét és ritmusát, valamint a belőlük levonható tanulságok értékét nem közvetíti, magyarázza senki.” Ezek kommentálásában olyan alkotásokat jelentenek, amelyekre „csak a saját, nekünk rendelt és önmagunkban játszódó - vagy játszható - történet érvényes, bír valamiféle meritummal. Mert hát a megvagy átéletlen események mindig egyformák - az interpretáció hamissága miatt - s mert minden ugynaz, semmi sem igaz. Csak a mienk.” Némiképp Kierkegaard-ra emlékeztetnek ezek a megfontolások a műalkotások létrejöttének és befogadásának magá- banvalóságáról, a másikhoz való eljutás lehetetlenségéről - pontosabban arról, hogy a másokhoz való eljutás legautentikusabb útja a művészetben maga a titok, maga a varázslás, magának a mágiának az alakító ereje. Ennek a titoknak a kellékei Füzesi Zsuzsa varázsedényei rakuból, Colin Foster mitologikus ihletésű, balladisztikusan tömör, formájukat tekintve is kerekded kőszobrai. Kertészfi Ágnes szemet is gyönyörködtető Atlantisz-v<ozatai ehhez képest már historikus, „leíró” természetűek. Külön, egyéni változatot képviselnek az ugyancsak pécsi Pál Zoltán szobrai. Ha itt „titok”, mágia van, úgy azt főként a művész formaleleménye inspirálta; hiszen például a Diagram - túl a vörös márvány érzékiségét is megcsillantó, magábanvaló szépségén - a szilárdnak és a cseppfolyósnak, a keménynek és a lágynak, a geometrikusán zártnak és iránytalanul szétfolyónak a kontrasztja és mérműve is. Az ismert neveket és neves műveket sorakoztató „derékhadon belül” az 1966-os születésű, az Apáczai Nevelési Központ művészeti iskolájában is tanuló Almási Miklós a legfiatalabb. Lantos Ferenc tanítványa 1992-ben a Iparművészeti Főiskolán video- és alkalmazott grafika valamint vizuális kommunikáció-szakon szerzett diplomát. Videoinstal- lációja, a Killer („Gyilkos”) bántóan zajos surrogásával is betölti a Széchenyi téri galéria nagytermét. Egy állványon kéken villogó képernyő forog, vele forog két, a képernyő dobozához erősített feketére mázolt kasza is. Surrogva, zakatolva - akár a kasza-karjait ló- báló Nagy-Kaszás. Túl az egyértelmű jelképen - napjaink bensőbb értelemben vett kommunikációja is gyakran hasonló. A másik emberhez való cselekvő, bensőséges eljutás mindenekelőtt aktivitást követel. Az efféle aktivitás és agresszivitás közt pedig gyakran tűnnek el a határok. B. R. Utassy József: Tarlók fakir ja Tessék, tessék, hölgyeim és uraim, itt látható a tarlók siheder fakírja, mezítláb, klott gatyában, fején zöld kalap, kezében kenderostor! Úgy köszönti a fölkelő Napot, hogy karját szélesre tárja, és hanyatt fekszik a virradó földön, az irdatlan isten tarlóján. Mit neki a rettegett Rákosi pajtás, hatalmasabb az ő birodalma, ha éhség gyötri, felhörpint huszonegy fürjtojást, vadnyulat riaszt világgá a bokorból, kiabál utána: hopp miska, hopp miska Csak istentől retteg, meg a kerülőtől, idomítottabbak libái még a katonáknál is, napszállatkor, ha begyük domború már, élükön jön haza, mint egy pöttöm Napóleon. Naptávol: ragyog a recski rabtábor. Kiss Benedek: Deresedőn Bevérződő esték, hamuszín hajnalok. Ránk tör az öregség. Hó füstje kavarog. A régi tábortűz már a hó füstje mögött pemyéllik, föl nem sárgáll. Ezüst ruhánk a köd. Maholnap majd magunkra maradunk, kedvesem! Ezüst-ruhába bújva, de jössz még, jössz velem. Arany tűz nem ragyog már, csak szemünk hunyorog, ha egy-egy kaptatónál karomhoz ér karod. Kabátunk már ezüst köd, de jössz csak, jössz velem, míg föntről havat köpköd az ég ránk szenvtelen. Ránk tör az öregség, akár a tolvajon! Bevérződő esték, hamuszín hajnalok. Századunk humora: Tömörkény István író, régész, etnográfus. Rövid, csattanóra épülő novelláinak hősei a Szeged környéki szegények, napszámosok, cselédek, tanáys gazdák, akiknek életét egyedülálló stílussal, sajátos, együttérző humorral, szociális érzékenységgel mutatta be. Tömörkény István résztvett a Szeged környéki régészeti ásatásokban, irányításával értékes leleteket tártak fel, a városi könyvtár és múzeum igazgatójaként régészeti és néprajzi munkássága is jelentős. Természetrajz A kutya meg szokott ve- szedni békeidőben is, de csak úgy szórványosan. De most ebből a bajból is több van, mint máskor. Nincsen meg felőlük az az ügyelet, mint a rendes időkben, elkószálnak hazulról, miegymás, s innen van a baj. Azután a kutya nagyon szeret a kocsi után menni, ennélfogva azelőtt ügyelet volt téve arról, hogy ha a kocsi a tanyaudvarból a város felé kiindul, a kutya kötve legyen, mert akkor nem mehet a kocsi után. Most azonban ezek az elővigyázatok imitt-amott elmaradoznak, a kutya elmegy a kocsi négy kereke között, az alcse- rény alatt a városig, ott pedig eltéved a sok nagy ház között a gyámoltalan, nem talál vissza a tulajdon kocsijához, igazán eb- rúdra kerül, csavargóvá válik, haza nem tud menni, mert eltévedt, étele-itala nincsen, azután utoljára is csak megveszedés ennek a vége. A tudományos elmélet azt mondja, hogy csak úgy veszhet meg a kutya, ha a másik veszett kutyától megkapja, de amúgy a népek nemigen akarnak ebbe az igazságba beleállapodni. Azt mondják, hogy az nem is egészen úgy van. Mert például ezt mondja Bélteki Ferenc:- A Bibliában úgy van belenyomtatva, hogy kezdetben nem volt sömmi. A kezdetben teremté az isten az eget. Azután gyütt a többi. Gyütt mindön, ami jó, mög gyütt mindön, ami rossz. így van-e ez kérőm?- A nagy könyvben így van.-No. Hát akkor kérőm, tőszóm azt, ha ez így van, akkor mindönféle rosszaságnak is kezdetinek köllött lönni. Hát ha azt mondják, hogy egyik kutya csak a másiktul vesződik meg, hát akkor az a kutya, aki a világ teremtése úta legelőször vesződött mög, hát az kitül kapta a veszöttségöt? Ferencnek erre a kérdésre bizóny igazán bajos felelnie. Bár hiszen mindegy ez most már egészen, hogy honnan jön a betegség, ha egyszer itt van. A fődolog az volna, hogy ne tartson kutyát az, akinek nincsen szüksége rá, aki pedig olyan életet folytat, hogy nem lehet el kutya nélkül, az legyen rá ügyelettel, tartsa kötve és ne engedje elcsatangolni. A kutya pedig kósza állat, különösen ha rájön a kutyabaráto- zás ideje. S most már keressük például az öreg juhásznak az esetét, aki most abban a bűnben találtatódva áll a rendőrbíró előtt, hogy elkódorgott a kutyája, közben megveszett, és végigmarta a határban a többi kutyákat. Ha magunkfajta ember volna ilyen juhászi sorban, mint Kot- hencz, vád ellen való védekezésül azt mondaná, hogy hiszen a juhász nem tarthatja kötve a kutyát, mert akkor nincsen annak értelme semmi. A bürge jár-kel a mezőn, az élelme után, megy utána a juhász is, a csacsi is, a kutya is, nem lehet hát azt a kutyát lecö- vekelni a földbe láncra egy karóhoz, mert akkor magára marad, s akkor vesződik meg a biblia igazságai alapján. Kothencz azonban a rendőrbíró előtt a védekezésnek másik formáját választja. Azt mondja neki a kapitány:- Öreg Kothencz, hát a kend kutyája elkódorgott. Pedig nem kihirdettem én, hogy nem szabad olyannak történni, hogy a kutya elkódorogjon? Ázt mondja Kothencz:- Abbul se igaz ám egy szó se. Kérdezi a kapitány:- Már hogy mibül? Kothencz előreteszi az egyik lábát. Mezítláb van, s a lábujjai mozognak. Tapogatják a pokrócot. Mert pokróc van szerkesztve az asztal elébe (telik a stemplibül). Kothencz a kérdésre a lába nagy ujj ának mondja:- Hát abbul a kutya-ügyből.- Hát nem igaz, ami itt az írásban van?-Nem - véli szelíden Kothencz. - Én öreg vagyok, én nem tudok írást, csak rovást, nem adok én arra az írásra sömmit. Nem igazat szerkesztőnek bele abba.- Már miért nem? Kothencz megint csak nézelődik egy kicsit, megfogja a mellénye gombját, aztán elereszti, mondván:-Hiszön, kérőm, soha éle- tömbe se vót kutyám.- Hát kendnek, a juhásznak nincsen kutyája?- Hát ügön, kérőm, neköm, a juhásznak nincsen kutyám. Nincsen olyan juhász a kerek világon, aki kutyát tartana. Minek a juhásznak a kutya? S Kothencz széttekint a hallgatóság között, hogy mondja meg bárki is: minek volna a juhásznak a kutya. Azt kérdezi a rendőrbíró:- Hát, öreg Kothencz, a puli nem kutya? Amivel kend a bür- gét őrizteti? Hát az nem kutya? Kothencz a hitvalló igazságával állítja:- Az nem kutya, kérőm. Sohase is volt. Mert a puli: az puli. A kutya, az nem is fogható ahhoz, ami a puli. A puli birka- pásztor, a kutya mög házpásztor, aztán ez így van. Mondja a bíró:-De nem úgy van ám az. Egyik kutya olyan kutya, mint a másik kutya. Kothencz elgondolkozva áll a bíró előtt, és a lábujjától kér tanácsot. Ránt a vállán, és féloldalt tartja a fejét. (Meg vannak a városi urak bolondulva, már megint.) Mondja is elkeseredetten:- Ha maguknak úgy igaz, hát lögyön úgy igaz, mert most úgyis maguk vannak a hatalmon, aztán aki a hatalmon van, az parancsol. Evvel az erővel akár kiparancsolhatják a csacsimat is a huszárok alá lónak: mert ha a puliból kutyát csinálnak, mert annak is négy lába van, akkor csináljanak a csacsi- bul is lovat, mert annak is négy lába van. A juhász megint csak a lába- ujját nézi, a nagy lábaujját. A nagy lábujj tanácsa folytán keserűen mondja:- Majd négykézláb járok ezöntúl én is. Talán akkor majd engöm is állatnak néznek, aztán levöszik rullam az adót... i 4
