Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-07 / 214. szám

1993. augusztus 7., szombat új Dunántúli napló 7 Mit jelent a városi cím Pécs váradnak? Az áldozatvállalás elismerése Avatási ünnepség augusztus 20-án V esztegel a gyógyszerflotta? Szukebbre zárják a zsilipeket Büntetés jövedelem szerint Autós fizess! Az európai autósok leg­főbb ellensége az alkohol. Ez derül ki a tizenkettek, a Kö­zös Piac országainak statisz­tikájából. Eszerint évente 22 ezren vesztik életüket az au- tóutakon, jelentős számban részeg, vagy legalább is ittas vezető révén. A statisztika összeállítói ezt követően vizsgálták azt is, hogy milyen szigorúan büntetik az ittas vezetőket Európa különböző országai­ban? Nos, a legtöbbet a svájci, a holland, a görög, az osztrák, az angol és a spanyol autósoknak kell leszurkolni, ha a szonda árulkodik. Figye­lemre méltó, hogy míg szá­mos országban szabott árak­kal dolgoznak a rendőrök, négy államban megszondáz­zák az ittas vezető zsebét is: Dániában az évi jövedelem 4 százaléka, Finnországban és Svédországban 120 napi - azaz három havi! - munkabér a büntetés. Az Európa nyugati feléhez igazodó keletiek ehhez ké­pest - vélhetően a fizetéskü­lönbségek miatt is - kisebb összegekkel gazdagítják az államkasszát. Az összehason­lítás szerint térségünkben a magyar tarifa a legmagasabb, a cseh, a bolgár, a lengyel és a román autós töredékét fizeti ennek. Egy másik statisztikus csoport kilenc országban arra keresett választ, hogy hol tö­rik fel a legtöbb autót, illetve melyik ország az autótolva­jok paradicsoma? Kiderült, hogy átlagosan minden har­madik autós kocsiját legalább egyszer kirámolják. Feltű­nően magas az autófeltörések aránya Németországban, álta­lában a rádiók és a kocsiban hagyott értéktárgyak vonzzák a tettest. A biztonságosnak és nyugodtnak tartott Svájc sta­tisztikájával rácáfol e hiede­lemre, minthogy itt lopják a legtöbb autót - garázsból. A nagy nyári népvándorlás idején egy amerikai szaklap is elkészítette a maga Európa térképét. A biztonságos, vagy veszélyes országokat aszerint határozta meg, hogy a hivata­losan nyilvántartott autókhoz viszonyítva, hányán halnak meg közúti balesetben. Esze­rint a brit (207 halott 1 millió autóra számítva), a holland (223), a német (239) autósok a leginkább óvatosak. Az összehasonlítást kiteijesztet- ték az autósztrádákra is, eb­ben a vonatkozásban Portu­gália „vezet” 1008 halottal, 1 millió autó után, majd Gö­rögország (771) és Spanyol- ország (624) a sorrend. Ez a lista magyar adatokat nem tartalmaz. A tanácsrendszerben a városi rang jelentős anyagi támogatás­sal járt. Ezért általában előbb kapott egy település városi címet és utóbb (állami pénzek­ből) épült ki a közműhálózat, a kereskedelmi és más szolgálta­tás, majd mindezt nagyarányú állami lakásépítkezés követte. Éppen ezért a községek szá­mára alapvető jelentőségűvé vált, hogy városi rangot kapja­nak, mert azzal több pénz járt és gyorsabb ütemű fejlődés. Rang Mára ez a gyakorlat megvál­tozott. Az önkormányzati tör­vény szerint „egy község akkor kérheti a várossá nyilvánítását, ha a városi cím használatát fej­lettsége, térségi szerepe indo­kolja. ” Ebből eredően az anyagi ellá­tásban szinte nincs eltérés egy község és egy város között, csupán a személyi jövedele­madó nagyobb hányada marad a városoknál. Pécsvárad esetében ez - a jelenlegi pénzügyi szabá­lyozók mellett - évi ötmilliós többletet jelent. (Ez sem cse­kély összeg, ha jól használják fel.) Felmerül tehát a kérdés: mit jelent akkor Pécsváradnak a vá­rosi cím? Válaszom egyértelmű: elis­merést, rangot! Annak az elis­merését, hogy Pécsvárad fejlet­tebb, térségi szerepe jelentő­sebb más hasonló nagyságú községekhez képest. Mindez fakad történelmi múltunkból is, de nem utolsó sorban abból, hogy Pécsvárad lakossága ennek megteremtésé­ben anyagi áldozatot is vállalt és mindeközben erősödött kö­zösségi tudata, kulturális igé­nye, polgári mivolta. Nem önmagától lett Pécsvá­rad azzá, ami. A jelenlegi köz- művesítettség, a kereskedelmi, szolgáltató ellátottság, az ama­tőr és más egyesületek és cso­portok léte, illetve működése több évtizedes tervszerű, anyagi áldozatvállalással járó tudatos tevékenység eredménye. Pécsvárad, a járási székhely megszűnésétől, immár több mint negyedszázadon át, nem tartozott a kivételezett, anyagi­lag erőteljesen támogatott köz­ségek sorába, miután időnként más és más „gazdához” (járás­hoz, város-környékhez) csatol­ták. Éppen ebből fakad, hogy az elért eredményekre büszke lehet lakosságunk. Itt nem épült úgy út, hogy ahhoz ne járultak volna hozzá az ott lakók. Közösségi összefogásból készült a vízhá­lózat, a szennyvízelvezető rend­szer, a kábeltévéhálózat, a gáz­vezeték, az óvoda bővítése, a távhívásos telefonvezeték, de még a zeneiskola és. a szociális gondozó központ is. Úgyszól­ván minden! Ennek az anyagi áldozatvál­lalásnak az elismerése a városi cím. Ezért tekintem úgy, mint egy kitüntetést. Kategóriaváltás A kitüntetéseket általában a többlet teljesítmények után kap­ják azok, akik arra érdemesek. Ahhoz azonban, hogy valaki ebben részesüljön, többnyire a munkahely, társadalmi szerv arra javaslatot tesz, azaz kez­deményezi. Ezt tette a képviselőtestület is. Úgy értékelte, hogy Pécsvá­rad lakossága elismerést, kitün­tetést érdemel a soha nem lan­kadó tenniakarásért, az anyagi áldozatvállalásért, amelyről szóltam. Ezért kezdeményezte a belügyminiszternél, illetve a köztársasági elnöknél Pécsvá­rad kitüntetését városi címmel. Ennyit jelent hát a városi rang és még valamit, hisz a cím és a rang kötelez is, mégpedig arra, hogy legyen még komfor­tosabb, még szebb, még jobban ellátott a lakóhelyünk. Hiszem, hogy ez az elismerés vonzóbbá teszi Pécsváradot, a városi lét arra serkenti a vállalkozókat, hogy itt telepedjenek meg és te­remtsenek munkahelyeket (amire máris van komoly szán­dék) és ezáltal szélesedik a szolgáltatás, az ellátás, javul a megélhetési, kereseti lehetőség és ezzel az egyén életszínvo­nala, életminősége is. Hibás tehát az a kérdés felve­tés, hogy városi rang, vagy közművesítés, városi rang, vagy a szociális rendszer fejlesztése. Helyesebb tehát így fogal­mazni: városi rang és továbbfej­lődés, városi rang és jobb ellá­tottság, városi rang és javuló szociális helyzet, azaz a létmi­nőség egyes elemei együtt, köl­csönhatásban fejlődnek és nem egymás rovására. Ebből faka­dóan Pécsvárad hosszútávú ér­deke, fejlődésének alapvető eleme a kategória-váltás (vá­rossá válás). Épen ezért nem íté­lem felszínes jelenségnek azt, ami a várossá válással kapcsola­tos, különösen nem akkor, ami­kor az avató ünnepséggel és előkészületekkel együtt mindez annyiba sem kerül, mint példá­sul másutt csupán a pályázati anyag elkészítése. Várunk mindenkit Úgy vélem, hogy lakossá­gunk anyagi áldozatvállalásá­nak, cselekvő közreműködésé­nek az észre nem vétele és az el­ismerés kezdeményezésnek az elmúlasztása súlyos hiba lett volna a lakosság által választott és őket képviselő testület részé­ről. Megszületett a kedvező döntés, tehát készülünk az au­gusztus 20-i avatásra úgy, ahogy ünnepre, vendégek foga­dására készülni szokás, és Szent István napján szeretettel várunk mindenkit ünnepségünkre. Dr. Kófiás Mihály körjegyző Talán egyetlen ágazat vajú­dását nem kíséri olyan össznépi figyelem mint a gyógyszeripa­rét, hiszen ennek termékeivel előbb-utóbb mindannyian talál­kozunk. De korántsem mind­egy, hogy milyen áron. Az új szelek azonban - úgy tűnik - nem dagasztják az iparág vitor­láit. A készítmények árai gyak­ran az eget ostromolják. Nem ritkaság, hogy egy idős, beteg ember nyugdíjának negyedét is elviszi a gyógyszerszámla. A betegeket pedig hidegen hagyja a közgazdasági magyarázat a „struktúraváltás termékdrágu­lási összefüggéseiről”. Elhamarkodott lett volna a privatizáció? Korántsem. A kormányrúd mellett ezúttal azt is felmérték, hogy ebben az ágazatban még a neves „multik” sem bírják a kutatásfejlesztés finanszírozását, mind hosszabb távon térülnek meg a befektetett dollár milliók. Ezért a szakoso­dás, a decentralizálás jellemzi a piacot. Felparcellázás, kivásárlás, redőnyhúzás a nagy hazai cégek sorsa? A szakma neves válság- menedzserei szerint a mi gyára­ink az igazi újdonságok felfede­Az elmúlt 10-15 évben ha­zánkban egyre gyakoribbá vált az aszály, 1983-tól szinte állan­dósult a szárazság. Nem volt olyan esztendő, amikor ne lett volna az ország valamelyik tér­ségében terméskiesés. Az el­múlt három esztendő azonban a század legszárazabb időszaka volt: a téli-tavaszi szárazságot csapadékmentes nyár követte. Az elmúlt 100 esztendő aszályos időszakaiban csak az egyik év­szak - vagy a száraz tavasz, vagy a forró száraz nyár - oko­zott komolyabb károkat a me­zőgazdaságban. Mit jelent ez a változás? - kérdeztük a meteorológustól, Nemes Csabától.- Országosan csökken az ok­tóbertől március végéig mért csapadék mennyisége. Az utóbbi 10 évből 5 kifejezetten hószegény tél volt. Országos át­lagban a téli időszakok csapa­dékmennyisége - az elmúlt száz évhez viszonyítva - csökkenő tendenciát mutat. Ráadásul rö­vidül a hótakaró megjelenése és eltűnése közötti időszak is, s ál­talában egyre kurtábbak a telek.- Milyen gondokat vet fel mindez a mezőgazdaságban ?- Az utóbbi évekre jellemző éghajlati sajátosságok egyik következménye, hogy tavasz elejére a termőtalaj felső rétegei rendszerint nem töltődnek fel a kívánt mértékben. A megszo­kottnál kevesebb téli csapadék zéséhez kicsik, az óriások közt lavírozni viszont túlságosan na­gyok. Kénytelen kelletlen az egyedüli út: integrálódni egy-egy multinacionális szer­vezettel. És ha a külföldi tulajdonos kiszorítja a piacról az itthon használt, megszokott gyógy­szereket? Jogos az aggodalom, hiszen más iparágak privatizá­ciója is teremtett már hasonló helyzetet. De egyelőre az élet ezt a félelmet még nem iga­zolta. Kétségtelen, hogy a nagy gyógyszergyártók - elsősorban az Egyesült Államok nyomá­sára - egyre szűkebbre zárják a nemzetközi gyógyszerkereske­delem zsilipéit, hogy azokon a másolt, vagy gyártási joggal megvett termékek a lehető leg­nehezebben jussanak át, elsőbb­séget élvezzenek a gazdag gyá­rak eredeti termékoklevéllel „hajózó”, a piacon drágán kap­ható újdonságai. Ennek jeleit egyre kézzelfoghatóbban ma­gunk is érezhetjük a patikák pénztárainál. Elment volna a gyógyszer­hajó? Egyelőre még nem. Ma­nőverezik. Csak lassan tud for­dulni. azonban nemcsak a felső termő­réteg nedvességkészletét csök­kenti, hanem a két méter alatti és a talajvizszint közötti szaka­szét is. Ennek a folyamatnak hosszú távon kellemetlen kö­vetkezményei lehetnek. A gyümölcsfák és a szőlő gyökér­zónája ebben a kiszáradó talaj­rétegben helyezkedik el, a ke­vés nedvesség csökkenti a ter­mést. De a természetes vegetá­ciók is nehezebben viselik az évek óta tartó szárazságot. A télinél még erőteljesebben csökken a tavasz három hónap­jában mért csapadékmennyiség. A nyári hónapok csapadék- mennyisége a télinél és a tava­szinál egyelőre enyhébben csökken, gyakoribbak és kárté­konyabbak a felhőszakadások. Ennek viszont az a következ­ménye - ellentétben a csend­esen hulló esővel-, hogy a víz nagyobbik hányada elfolyik, nem hasznosul. Másfelől, ha az átlagos havi csapadékmennyi­ség egy-két nap, vagy néhány óra alatt hullik le, növekedhet a száraz időszakok hossza.- Mindez az üvegházhatás következménye ?- Tény, hogy éghajlatunk ál­lapotában - regionális lépték­ben - kimutatható bizonyos vál­tozás. Ez a változás, ha közvet­lenül nem is bizonyítható, de nem mond ellent a feltételezett felmelegedési tendenciáknak. (újvári) Az aszály évtizede Fuldoklónak a növények Bankelnöki várakozások Miért nem Németh Miklós A volt magyar miniszterelnök neve folyamatosan jelen van a magyar saj­tóban, noha semmi komoly jele nincs annak, hogy Németh Miklós bekapcso­lódni kívánna a lassan hevülő válasz­tási harcba. Kevesen tartják valószínű­nek, hogy Németh sikerrel kísérelhetné meg a miniszterelnöki poszt vissza­szerzését, s talán épp ezért keltett némi izgalmat a londoni Telegraph egyik cikke, melyben legalább a találgatás szintjén elhangzott: az EBRD éléről távozó francia Jacques Attali helyébe esetleg Németh Miklóst választják. Londoban Attali lehetséges utódja­ként két nevet forgattak valóban gyak­ran - a francia Jacques de Larosiere-ét és a lengyel Leszek Balcerowiczét. Ma már világos, hogy a poszt elsőszámú esélyese Larosiere. Az érdekes az, hogy mint kiderült, a kulissszák mö­gött tárgyaló európai politikusok és pénzügyi méltóságok számára első perctől ő volt az egyetlen elfogadható jelölt, noha a bank felügyeletére szá- mottartó Európai Közösség kebeléből egy dán és egy olasz szakember is pá­lyázott a posztra. Arra kérdésre, miért nem lehet Né­meth Miklós az utód, már Budapesten is lehet választ találni, hiszen a magyar kormány jelölése eleve szükséges lett volna ahhoz, hogy neve „benne legyen a kalapban”. Londonban, a bank benn­fenteseinek körében szóba se jöhetett a volt magyar kormányfő neve. Egyesek szerint márcsak azért sem, mert az el­nöknek francia nemzetiségűnek kell lennie. Ugyanis amikor az EBRD-t lét­rehozták, Franciaország csak azzal a feltétellel fogadta el, hogy újabb pénz­ügyi hatalmaság megint a londoni Citybe költözzön, s a brit bankvilág te­kintélyét öregbítse, ha az elnöki tisztet francia bankember tölti be. Másodszor arra hivatkoznak, hogy mivel a bank a feltörekvő kelet-európai demokráciák gazdasági támogatására szerveződött, semmiképp sem lenne helyénvaló, hogy már ebben az első periódusban a támogatottak irányítsák. Ez utóbbi érv Balcerowicz volt len­gyel pénzügyminiszter egyébként meg­lehetősen nagysúlyú jelöltségének el­utasítását, vagy legalábbis elhalasztá­sát is jelentette. Mint a Brüsszelben szerkesztett The Wall Street Journal Europe úja, „a lengyel jelölt, Leszek Balcerowicz volt pénzügyminiszter nagy tekintélynek örvend, mint Len­gyelország gazdaságfejlesztési tervé­nek megfogalmazója. A bankigazgatók szerint azonban sosem vezetett nagy pénzintézetet ...” Egyébként is, mint a bank igazgatóinak egyike megje­gyezte, „Még nincs itt az ideje, hogy a bankot egy kelet-európai vezesse ... Talán három vagy négy év múlva”. Ami a francia jelölést illeti, Párizs a legmagasabb szinten lobbizik. Fran­cois Mitterrand, a francia államfő sze­mélyesen közölte John Major brit mi­niszterelnökkel: a britek „erkölcsileg elkötelezték magukat” egy francia je­lölt támogatása mellett. Londonban hivatalosan tagadják, hogy bármiféle megállapodás létezne a „brit székhely-francia elnök” megol­dásról, de ez a tiltakozás inkább hosszú távra szól. Nemhivatalosan pedig a bri­tek arról panaszkodnak, hogy a fran­ciák sorra „lenyúlják” a nemzetközi pénzintézetek vezető posztjait (Michel Camdessus a Nemzetközi Valuta Alap, Jean Claude Paye a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztési Szerve­zet OECD élén, Jacques Delors az Eu­rópai Közösségek elnöki tisztében). Egy héttel ezelőtt Philippe Maystadt belga pénzügyminiszter levélben tájé­koztatta az EK partnereket arról, hogy a közösség tagjai egyetértésre jutottak Larosiere személyét illetően. Larosi- ere-től, aki 63 éves, s hat éven át volt a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) el­nöke, elsősorban a bank reputációjá­nak helyreállítását várják. Ez nemcsak a luxuriózus irodaházépítéssel, a ma- gánrepülőgép-használattal kapcsolatos túlköltekezés feledtetését jelenti, ame­lyek miatt Attalinak távoznia kellett. A bank olyan alapfunkcióinak betöltésé­ről van szó, mint a kis- és közepes vál­lalkozások hatékonyabb támogatása Kelet-Európábán. A bank igazgató tanácsa, mely ter­mészetesen az elnök távollétében is működik, a napokban hagyott jóvá há­rom olyan magyar vonatkozású prog­ramot, melyek közül legalábbis az egyik ebbe az irányba tett lépésként fogható fel. Egy 103 millió dolláros hi­telkeretről van szó, mely a magyar me­zőgazdaság szerkezet-váltását hivatott támogatni. Az OTP a Kereskedelmi Bank Rt, a Magyar Hitelbank és a Bu­dapest Bank csatornáin ezek a hitelek mezőgazdasági magánvállalkozókhoz, családi farmokhoz és a termelőszövet­kezetek felbomlása közben keletkező új vállalkozásokhoz kerülnének. Ha a magyar közvetítők nem késlekednek, már ebben az évben. Rékássy Z.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents