Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-07 / 214. szám
6 aj Dunántúlt napló 1993. augusztus 7., szombat Parlamenti kulisszatitkok Hogyan közvetít a tévé? Ha feltennénk a találós kérdést, melyik az a tévé műsor, amelyet egyesek kényelmesen végig dőlve egy fotelban, mások egyéb tevékenységük mellett háttér televíziózásként hallgatnak, s csak a számukra érdekesebb részeknél figyelnek oda, biztos sokan rávágnak: a Parlamenti napló. Milyen és mekkora apparátus hozza létre a műsort? A Parlament VI. kapuja mellett minden alkalommal ott áll a közismert közvetítő kocsi és mellette egy kis autóbusz. A közvetítésen többnyire 35-40 ember dolgozik, nem számítva azokat, akiknek az adással kapcsolatos teendői a TV központi épületében vannak. A Parlamentben négy kamera kapott helyet. Ezek közül három az ülésterembe, a negyedik esetenként a Gobelin-terembe költözik, a sajtó- tájékoztatók helyszínére. E kamerákkal a vezető operatőr mellett hat operatőr dolgozik felváltva, mert egész napon át senki sem képes a kamerák mögött állni. A közvetítéshez szükséges kábeleket beépítették a falakba, azokat csak a kamerákkal és a közvetítő kocsival kell ösz- szekapcsolni. Az adás három „állásról” készül. A rendezői állás a közvetítő kocsiban van. Itt foglal helyet a rendező, a képvágó, a rögzítő és a gyártásvezető. Itt dolgozik az a műszaki is, aki az adást mikrohullámon a televízió épületébe továbbítja, ahonnan „fellövik” az adóra. A közvetítő kocsi mellett álló kis autóbuszban található többek között az a műszer amellyel feliratozzák a képeket. A második állás a riporteré. Ebből általában kettő van. Az első az ülésterem egyik páholyában található, a második a Gobelin-teremből közvetíti a sajtótájékoztatókat. Azt hogy a riporterek hogyan váltják egymást, a nézők az adásban láthatják. A harmadik állás a szerkesztői: amelyik a Parlament társalgójában kapott helyet, ott, ahol az eseményekről és az esetleges változásokról percnyi pontossággal értesülhetnek a szerkesztők. Itt tartózkodnak a „tartalékos” operatőrök és világosítók is. Innen lehet telefonon összeköttetést teremteni az állásokkal, és a televízió központjával. Itt dolgozik az az asszisztens is, aki pontosan feljegyzi, hogy ki, hány óra, hány perctől meddig beszélt, az anyaga milyen számú vi- deókazetán, annak hányadik méterénél található. A parlamenti tárgyalások minden percét, dokumentum értéke miatt - azt is amit nem közvetítenek - szalagra rögzítik, így a későbbiek során minden esemény visszakereshető. A parlamenti folyósokon az a hír járja, hogy egyesek szeretnék, ha nem közvetítené teljes egészében az üléseket a televízió. Szerintük zavaija a tárgyalások menetét a közvetítés, mert nem kevés képviselő szavai többnyire a nézőknek és csak kevéssé a tárgyhoz szólnak. Különösen észlelhető ez a napirend előtti felszólalásoknál, mert azokra mindig az adás kezdetén kerül sor s kitűnő alkalmat ad a szereplésre. Ezért javasolták, hogy a napirend előtti felszólalásokat tegyék a napirend utánra ... Koós Tamás Az első lépés a másik ember felé Egy jobb világért Rómától 30 km-re délre, az albánói hegyekben fekvő kis városkában, Frascatiban ismét találkoztak az „Egy jobb világért” emberi összeállás hívei. A jezsuita atya, P. Lombardi, az orosz hadszíntérre vezényelt csapatok tábori lelkésze, akinek katonái épp úgy elpusztultak, mint a magyar hadsereg, visszatérve hazájába elhatározta, minden erejét arra fordítja, hogy ne legyen többé háború, az emberek megtérjenek Istenhez és egymáshoz. Kezdeményezésére egész mozgalom indult, melynek ezt a nevet adták: „Per un mondo megliore”, vagyis „Egy jobb világért”. Egy jobb világért szállnak síkra, hogy megváltozzon a Föld, és résztvesznek egy boldogabb ember és társadalom megteremtésében. Tenni a többi emberért Ez a jobb világért küzdő kis embercsoport találkozóhelyet és otthont hozott létre azok számára, akik csatlakozni kívánnak a nagy célkitűzéshez, Castel Gandolfohoz közel fekvő olajligetben, Frascatiban. Itt évenként négyszer nagyobb találkozót is rendeznek, amikor a világ minden tájáról jönnek, hogy kicseréljék gondolataikat: mit is lehetne tenni az emberek megváltoztatásáért. A háborúban sokan elpusztultak. Ma úgy véljük, hogy 50 millió ember veszett el, és több mint 100 millió sérültje volt a nagy világégésnek; a halál legnagyobb aratása volt. Sokan elvesztek, de sokan vissza is tértek. S most jön a P. Lombardi-féle tétel: a legnagyobb sérült nem tért vissza, és ez a szeretet. Akik Frascatiban a szeretet, a testvériség, a megbocsátás és az irgalmasság házában jártak, azok lelkét megérintette a szeretet. Sok ezren ébredtek rá arra, hogy tenni kell a többi emberért, hogy enyhítsük egymás szenvedését, kiállni a mellőzöt- tek és a szegények mellett, vigasztalni a betegeket és nyomorultakat, egymást serkenteni a több és jobb élet megvalósításáért. Akik ebben a ,jobb világért” létesült házban megfordulnak, más emberekként térnek haza, mert egymásra találva, egymás megerősítve többek lettek. Ki akarnak állni bátrabban, mint azelőtt a rossz ellen, nem félnek többé az emberi gyengeségtől és nem ijednek meg az emberi kicsinyességektől. Ha a mai világra tekintünk, elszomorodunk: annyi a szembenállás, a meg nem értés, és mintha sohasem akarna elmúlni az egymás elleni gyűlölet. Annyi erőszak mindenütt Európa lakossága is mintha az erőszak lángtengerében élne. Az erőszak mindenütt megtalálható, az utcán, az iskolákban, a politikában, a televízióban. Erőszak van a fehérek és feketék között, a keresztények és mohamedánok között, és erőszak választja el a gazdagokat és a szegényeket. Az az erőszakhullám megrendít bennünket. A radikalizmus ismét ránk zúdította a kiállhatatlan, félelmetes erőszakot, aminek különösképpen a fiatalok lettek követői és rajongói. Nehéz magyarázatot adni arra, miért csatlakoznak a fiatalok az erőszak prófétáihoz, akiket társadalmi és hatalmi téboly vezérel. Mintha ma az számítana, aki erős, aki mindenben felül tud maradni. Kérdés: honnan, miért ez a lelkűiét? Az erőszak a legnagyobb kihívás a humánum, a keresztény szeretet és a keresztény erények ellen. Irgalomra, alázatosságra és türelemre van szükség. Kérdés, nem vagyunk-e már túl gyengék ahhoz, hogy demonstráljuk egymás előtt: a szeretet erősebb, mint az erőszak, és hogy a radikalizmusnak nincs helye a társadalomban. A romboló hatalmi vágy és cselekedetek ellen elsősorban saját szívünkben kell fellépni. És ennek folytatódnia kell a családokban, kis baráti körökben és végül a nagyobb csoportokban, a társadalmi és politikai közösségekben. Csak így lehet átalakítani a világot, más eszköz ehhez valójában nincsen. Sok kisebb csoportmunka Biztató jeleket látunk itt is, ott is: csaknem minden országban kisebb-nagyobb csoportok alakultak az „új világ” megteremtésére, mely az örök emberi értékeket, különösképpen pedig az erkölcsi értékeket helyezi ismét előtérbe. Spanyolországban a fiatal nemzedékből igen soka érdeklődnek valamilyenfajta éltető, frissítő és lelkesítő szellemi tartalom és áramlat iránt. Itt alakult meg a keresztény meggyőződésű asszony, Carmen és egy fiatalabb férfi, Zicco összefogásából az „új katekumenátus”. Carmen asszony hangsúlyozza, nem lelki mozgalmat kívánt létrehozni, hanem belső találkozást, amely egyenlő bizonyos lelki belső út vagy önátképzés kiépítésével. Szinte hihetetlen, milyen gyorsan terjed ez a megmozdulás. Hazánkban az új kezdeményezésnek igen sok tagja van. Mindig az a kívánatos, hogy püspöki kinevezés folytán lelkipásztor álljon a leki találkozások élén. Bécsben az elmúlt évben több tízezren jöttek össze az első nagy nemzetközi találkozásra. Ugyancsak tömegeket vonz a svájci származású, Franciaországban, Taizében letelepedett Frere Roger Schütz lelkisége. A prior lutheránus vallású, az engedelmesség, a szegénység és a szűzi tisztaság erényeit követő evangéliumi tanácsok megvalósítását hirdeti és követeli meg követőitől. A lutheránus szerzetesi mozgalom küldöttei jártak nálunk is, amikor 15 000 fiatal jött össze itt, Pécsett. Az elmúlt évben Bécsben találkoztak közel százezren. Taizében minden nap több százan is megfordulnak, résztvesznek a közös istentiszteleteken, amely zsoltárok mondásából és elmélkedések meghallgatásából áll. A testvérekkel lelki beszélgetéseket folytatnak, mintegy lelki vezetést keresve és kérve tőlük. Az egész világon ismert és igen áldásos tevékenységet fejt ki az olasz Chiara Lubich által létesített „Cursillo" (magyarul: körforgásos összefogás), amely elmélkedésre indító, belső mélységre hívó megmozdulást hozott létre. Több nyelven megjelenő hetilapja van: „Az új város”. E mozgalomban sok pap is tevékenykedik, mert papi vezetés nélkül nem is kaphat központi elfogadást egy-egy egyesület. A lelki tevékenykedés lényege „belső orientáció keresése, megtisztult lelkiismeret, a felebarátért való áldozatos odaadás és az egész emberi nem összefogása a szeretet és a jótékonykodás területén”. Szinte minden országban és minden nagyobb városban vannak Cur- sillo-csoportok és egyesületek. Ide kell sorolnunk a múlt században Kölnben, Adolf Kol- ping kanonok által létrehozott mozgalmat, amelyet nálunk „Legényegyletnek” hívtak, ma pedig „Kolping-Család” a neve. Legújabban 300 ezer tagja van: a munka és a családi otthon megszentelése a legfőbb lelki feladatuk. Az alapítás azért is bírt nagy jelentőséggel, mert a munkásembert kívánta megszólítani és új lelkiséggel feltölteni. Nem szabad kihagynunk: a cserkészet is megerősödött a háború utáni években, különösen Franciaországban, a két amerikai kontinensen, a Szovjetunió utódállamaiban, Lengyel- országban és Magyarországon is. Kiemelkedő a francia katolikus cserkészegyesület. A cserkészetet vallási töltet nélkül nem is tudjuk elképzelni. Sokat ígér a holnap A felsorolt új próbálkozások, csoportok és összeállások nem töltik ki az egész térképet. Sok kisebb csoportmunka is folyik itt is, ott is. Tény: lel^i mozgás van a fiatalságban, ami sokat ígér a holnap szempontjából. A , jobb világ” útközben van, csak azt kell tennünk, amit P. Lombardi tett: az első lépést a másik felé, hogy készek vagyunk egymásért áldozatot hozni, lemondani az erőszakról, különösen pedig Isten akarata szerinti jóságos szívünket odanyújtani másoknak. Cserháti József ny. püspök A gödöllői cserkész emléktábor résztvevői augusztus 2-án Budapest nevezetességeivel ismerkedtek. Képünkön: cserkészek a Mátyás-templomnál. A pergamen pompája A felújított munkák értékes darabja a siklósi adományozó oklevél Azért az oklevélért futni kellett! Minél előbb kézbe fogni, szeretettel megtapintani. Pergamen! A szót Tóthné Virág Ágnes szinte áhítattal mondja. Sietve hozza a csomagot, kibontja - és valami hallható üzenet tölti be a restaurátorműhelyt. Amit persze ő majd a régmúlt nyelvéből lefordít, láthatóvá, átérezhetővé tesz, legyen csak ideje kézbe venni az elszíneződött oklevelet. De most nagyon fáradt. EgyTóthné Virágh Ágnes papírt önt háztörténeti kiállításra kerülő tervrajzokat, grafikákat restaurál a Káptalan utca évszázados gesztenyefáinak árnyékába húzódó műhelyben. Időigényes, elmélyültséget, erős koncentrációt kívánó munka. Különösen, ha szénnel rajzoltak.-A szénpor szinte lebeg a papír felett - próbálja velem megértetni, miért nehéz a konzerválása. Egy ősnyomtatvány. Az 1500-as években készült BibliáMüller Andrea felvételei ról már csak fotókat tud mutatni. Nagyon szép volt dolgozni vele.- Nekem ezek nem tárgyak - mondja filigrán termetű, fényes tekintetű kis asszony -, hanem személyek. A restaurátor nem új életet ad, hanem hosszabb életkort. Megfog egy öreg-öreg papírt - vagy másból készült dolgot, kinek mi a szakterülete és azt mondja: adtam neked még 200 évet. Virág Éva azonban döntően papírral foglalkozik.-Néha nagyon nagy a kockázat. Ahogy feléledhet a kezemben egy restaurálandó darab, úgy meg is halhat... A világos műhelyben szerszámok, speciális anyagok - közöttük a sűrűn emlegetett, mert utánozhatatlan minőségű japán papír -, s az országban mindössze öt helyen található, a restaurátorok által használt papíröntő.- Az egyik legizgalmasabb munka! Olyan keveréket készíteni, ami majdnem hasonló ahhoz az alapanyaghoz, amiből az eredeti papír készült. Elég nagy mélységekig kell „lenyúlni”, a rostok méretétől a kémiai összetételéig. Ahogy végez az egyháztörténeti kiállításra szánt anyaggal, a legközelebbi munkája az évtizedekkel ezelőtti iskolákban használt szemléltető rajzok restaurálása lesz. „A pásztorfiú és a farkas”. Sárgult, törede- zett-szakadozott tablók, nebulók százai tanulták a révükön: hiába segítségért ne kiabálj! Mutat egy nagyon öreg fotót is. Különös darab: több rétegből áll, ettől kelt színes hatást. . - Sajnos, a régiek nem folyóvízben, hanem tálban mosták a képeket. Sok vegyszer maradt bennük, s az idő a kémiának dolgozik. A fotók restaurálása: külön kihívás a szakembernek. Virág Ágnes nem panaszkodik. Pénzhiányról, a szükséges anyagok beszerzésének nehézségeiről alig ejt szót. Pedig a világ halad. Elővesz egy tekercs celluxot: egészen új, nálunk még hozzáférhetetlen. Kincs a restaurátornak. Mutatja is: két- centinyi darabot tép le a csíkból:-Egy csoda, tudja? - néz rám. - Átlátszó, nem hagy nyomot... Mészáros A.
