Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-05 / 212. szám
10 aj Dunántúli napló 1993. augusztus 5., csütörtök Ez a vidék nagyon hamar fel fog értékelődni Ibafát a temploma teszi nagyon szép faluvá Több írás jelent meg az utóbbi időben az Uj Dunántúli Naplóban Ibafáról. Arról szól az egyik tudósítás, hogy ismét megszólaltak a harangjai. Bizonyára nagyon kevesen tudtuk, hogy elnémultak. E mondatok megértéséhez vissza kell hátrálnunk addig az ideig, amikor az egész ország sírt Gyűrűfű halálán, mert megdöbbent, hogy ez hát az első település, amely a török idők után elnéptelenedett. Gyűrűfű a hajdani ibafai plébánia filiális községe volt. A nagy falurombolás első csapása ezt a vidéket érte. Persze ott Gyűrűfűn is elnémultak a harangok, hiszen ott is szóltak. E sorok írója szólaltatta meg utoljára őket - másnap lebontották a tornyot. Nem adták fel így kezdődött Ibafa halála is, de Ibafa nem adta meg magát, igaz, lakóinak száma negyedére csökkent. Közben köves utat kapott, ami alapfeltétele annak, hogy ilyen kicsiny lélekszám mellett is fenn tudjon maradni. Arra akkor nem gondolt senki, hogy a kövesűt létesítésének az lesz az ára: összedől a templom. Az 1865-ben épített gyönyörű templom súlyosan megrokkant, használhatatlanná vált. Az útépítés során ugyanis súlyos szakszerűtlenségeket követtek el: elzárták a talajvizeket és így a nagy épület az elázott altalajon megcsúszott és megrokkant. Repedések keletkeztek a falakon, a tornyon és a kupolákon. Amikor egy vasárnap délután a harangozó néni mondta nekem, nézzem meg a templomot, a pusztulás iszonyata tárult elém. Gazdát persze nem lehetett találni. Az útépítő vállalat megszűnt, és mint mondották, különben is az útépítés következtében keletkezett károkért csak három évig felelne az útépítő. Dehát egyetlen szakember nem volt, aki tudta volna, hogy az útépítésnek ilyen következményei is lehetnek! Dehogy nem! Köztudott volt akkor Ibafán, hogy a mérnökök véleménye szerint a templomot meg kell erősíteni, mégpedig úgy, hogy nyugati falának alapjait föl kell tárni, majd széles árkot kell ásni az alapfal mellé és szakszerű vizsgálat által megállapítandó mélységben és szélességben betonfalat kell építeni és arra minden pilléméi erős felmenő támfalat. Dehát akkor nem a józan ész diktált. 1972-ben dr. Tímár György — ő volt akkor az ibafai plébános - rémülten mondta, hogy a templomon mindenhol repedések támadtak. Aztán nekem jutott a feladat, hogy az almamelléki mellett az ibafai plébániát is ellássam. A z ember életét a szűkebb haza, a szülőföld gondolat- világa, az ott szerzett élmények, az ott élő és élt emberek szokásai, mindennapi életük határozzák meg. A mérce mindig a szülőfalu, hisz ott kicsiben minden megtalálható, amit az országban, a nagyvilágban csak az tud felfedezni, aki magába szívta szülőfaluja múltját, jelenét. Bändel Lajos, a Tűz és láng kötet szerzője Zakopanéban is, Pécsett is, Fonyódon is nagy- harsányi maradt. Ezt sugallja a kötetben szereplő próza és vers egyaránt. Hogyan is született ez a kötet? Az egész úgy kezdődött, hogy két Nagyharsányból elszármazott: a Fonyódon élő . Bändel Lajos, akinek édesapja a falu egyik megbecsült kovácsa volt - akkor még három kovács dolgozott a községben - és Hideg Kornél, Bécsben élő festőművész - az ő édesapja a falu református lelkésze volt - levelezni kezdett. így 1975-ben megláthattam a harangozó néni beszámolója alapján a templom pusztulását. Fordulat Voltak, akik azt mondották, hogy ki kell takarítani a templomot és bekenni a repedéseket, be kell meszelni a falakat, meg kell csináltatni az ablakokat, nagy baj itt nincs. Ekkor egy építőmérnök brigád érkezett, hogy „tanulmánytervet készítsen a falu megmentésére”. Eléjük tártam a tényeket. A szakemberek kijelentették, hogy a templom romlását egyértelműen a szakszerűtlen útépítés okozta. Ők - amikor visszatérnek - tanulmány tárgyává teszik a templom megmentésének lehetőségeit és a terveket illetékeseknek átadják. Aztán elmúlott „a falu megmentésének” koncepciója, a mérnökök nem jöttek vissza. Közben megmozdultak az Ibafáról elszármazott lakosok is, akik ugyancsak féltő gonddal kisérték a templom sorsát, s miután megtörtént a rendszerváltozás, a falu vezetői létrehoztak egy alapítványt. Címe: Ibafai Templomalapítvány 249-98336-01504. Erre tekintélyes - másfélszázezer forint - adomány érkezett eddig. Kérésemre Gyetvai József ibafai polgármester falugyűlést hívott ösz- sze. Ezen mindenki azt hangoztatta, keresni kell a módot arra, hogy falunak arculatot adó templomot meg lehessen menteni. Most kapcsolódott be Mayer Leveleikben verseket is cseréltek. Hideg Kornél egy magyarországi látogatásakor beszélgetés közben azt kérdezte dr. Laczkó András irodalomtörténész, kritikustól, a Somogy című folyóirat főszerkesztőjétől: hallott-e a Fonyódon élő Bändel Lajosról? A nemre válaszként a festőművész hosszasan beszélt a lírával, a művészetekkel eljegyzett barátról ... Hamarosan Fonyódon hallgatta az irodalomtörténész Ban- del Lajost, akiből úgy áradt az élő szó, mint a medrét elhagyó folyó. Amikor az élőszó elapadni látszott, dossziékat vett elő és kibontotta élete rejtett kincseit. Prózát olvasott, verset mondott. / „Nagy ellentétek faluja, édes szülőfalum / sokféle arcodon sokat gondolkodom. / Olyan voltál, mint egy amerikai város, / Gazdagsággal és nyomorral Mihály, pécsi megyéspüspök úr a dolgok menetébe. Elrendelte, hogy mint a falu plébánosa kérjek külföldi segélyszervezettől nagyobb összeget. (8000 USA dollárt). A kérés a püspök úr ajánlásával elment Königste- inba. Ott úgy határoztak, hogy elkülföldik az ibafai templom megmentésére szánt 8000 dollárt. A község megbízott egy építész munkaközösséget (az Ar- chinvest Kft. Építészi és Mérnöki Irodát), hogy készítsen tanulmánytervet és hozzávetőleges költségelőirányzatot. A terv elkészült, kiderült, hogy kb. 20 millió forint kell. Létezik ennyi pénz? - kérdeztük. A felelet az volt, hogy a munkálatokat meg kell kezdeni, mert a halogatással a templom teljesen tönkremegy és nem lesz már mit megmenteni. Pedig ebbe a faluba ez a templom kell, nem egy másik, nem egy olcsóbb. Ez a templom teszi Ibafát nagyon szép faluvá. A munka megindult A polgármesterrel megszerveztük a munkát. Első lépés volt, hogy a szakszerűtlenül épített vízelnyelő árkot kellett úgy átalakítani, hogy az valóban vízzáró legyen. Ezt a munkát az önkormányzat magára vállalta. Ezek után a püspök úr elrendelte, hogy a legveszélyeztetebb épületrészeket bontassam le, ezek szinte már nem is álltak. Megint Gyentvai polgármester vállalta a határos. / Volt gazdag termőfölded, sok zsellérde, / gazdag, rátarti nagyutcai néped / és sok lenézett „kolóni” cseléded. / Volt szép hasznot adó erdőd / és tüzelőnélküli sok szegény tekergőd. /Iskolád csak egy volt szegény tanítóval, / de pincéid bőven, sok teli hordóval” / (Szülőfalum) Minél messzebb került szülőfalujától, annál jobban kötődött, kötődik hozzá. Együtt járjuk vele a falu utcáit, együtt látjuk vele a hegy tetejéről a Dunát, a Drávát, a távoli hegyeket, a gyerekkorban elérhetetlenül messzi tájakat, az alant legelésző tehéncsordát, együtt érezzük a pincék hűvösét, kóstoljuk a tüzes kopári fehér borokat, hallgatjuk az öreg hol bús, hol vidám énekét... A múltat, a jelent, a jövőt féli a kötet címadó versében: „Láng csap ki az ágyú torkámunka megszervezését. Szakembert kértem föl, hogy a veszélyes bontási munkálatoknál szakfelügyeletet vállaljon. Harminc ibafai hivő dolgozott két napig, míg a terep tiszta lett. Következnek a további munkálatok. Az első a templom vonóvasakkal történő megrősítése lesz, ami alapfeltétele annak, hogy a templomot egyáltalán biztonságosan meg lehessen közelíteni. Eddig társadalmi munkában mentek a munkák, ezután már a szakemberek következnek. S most sok-sok támogatás kell. Reméljük, hogy az állami hatóságok magukra vállalják azt a részt, amit a szakszerűtlen és hanyag munka következtében szenvedett el az ibafai templom. Reméljük, hogy az alapítványszámlára úgy a volt ibafaiak, mint mások is, segítenek. A pécsi püspök úr is segíteni fog, hogy a külföldi segélyforrások is csorogjanak. Más szellemben Figyeljünk arra, hogy többé ne a falurombolás szelleme uralkodjék, hanem a zselici táj e szögletében ismét meginduljon az élet. Mert ez a vidék nagyon hamar fel fog értékelődni, hiszen az átlagosnál nedvesebb klímájával kiválóan alkalmas lesz arra, hogy vállalkozó szellemű emberek ismét virágzó mezőgazdaságot és főként állattartást létesítsenek. Horváth J. Gyula ibafai plébános ból / ember! Mit csináltál ebből a világból?! / Lángoló elméd, lángoló szellemed / téged a láng Fiává teremtett? / Nézd lángolva bukik egy égő repülő / tűzesőt szór a földre, a lángokban szenvedő/ emberre, ki láng nélkül nem élhet, / de lángoló szívét a tűz kitépte, / ordít, könyörög, a lángoktól mentsetek / ti magatok is lángokban lobogó emberek. ” (Tűz és láng) Bändel Lajos egyszerűen, népi hangon ír, ahogy az iskolában, az öregektől tanulta. Köszönet a nagyharsányi ön- kormányzatnak, hogy eljutott ez a hang a felnövekvő nemzedékekhez is. Amikor e kötet kiadására vállalkoztak bizonyára hatott rájuk dr. Laczkó András is, aki ajánlja: „Mindenkinek, akit eltéphetetlenül vonz a szülőföld, s mindazoknak, akik csiszolatlan, csak ekvés iskolában képzett hangjából kihallják mindazt, ami őszintén szép és igaz.” Sz.Harsányi János Verseskötet Nagyharsányról A baranyai iparoktatás A század elején nemcsak Pécsett, de a megyei központi településein is kiépült az iparoktatás hálózata. A Villányi Járási Ipartestületben 1901-1921 között 512 tanoncot tartottak nyilván. Heti hét órát jártak iskolába, a többit mesterükkel töltötték a gyakorlatban. Mivel igen sokat kellett dolgozniuk, tanulmányi eredményeik nem alakultak fényesen. Anyanyelvi megoszlásuk szerint igen sok volt közöttük a német nemzetiségű. Kádárnak inkább a magyarok tanultak, mészárosok, hentesek, asztalosok, lakatosok inkább a németek akartak lenni. Felbukkantak új, differenciálódott szakmák is, mint a műlakatos, a géplakatos és a kocsifényező. A Sellye és Környéke Ipartestület a század első két évtizedében 367 tanoncot jegyzett be, ez összesen 40 mesterséget jelent. A legtöbb tanonc a következő mesterségeket tanulta: szabó, cipész, asztalos, kovács, kőműves. Közepesnek mondható a csizmadia, a szíjgyártó, az ács, a molnár, a mészáros, a géplakatos szakmák utánpótlása. Gyenge a húsvágóké és hentesé, az esztergályosé, a mészárosé, a hentes és vendéglősé, a kalaposé, a kocsifényezőé és kárpitosé, a kerékgyártóé, az órásé, a kályhásé, a cserepesé, az erdészé, a kéményseprőé. A Mágocs és Vidéke Ipartestület tanoncairól csak 1916-1921 között lelhető fel nyilvántartás. Eszerint 64 tanonc tartozott illetékességi körükbe. Ez a viszonylag alacsony szám is mutatja, hogy az ipartestület hatáskörébe kevesebb települést soroltak. Legtöbb ta- noncuk a cipészeknek, az ácsoknak, a kőműveseknek és az asztalosoknak volt. Nem lehet jónak mondani a molnárok, a szabók, a kalaposok, a bábosok, a kályhások, a fazekasok, a kádárok, a géplakatosok és a kovácsok szakmai utánpótlását. Mágocs és környékén a hagyományokkal rendelkező fazekas szakma tanoncainak igen alacsony száma. Dunaszekcső község Mohács és Bátaszék között a budapesti út mellett fekszik. Ipari szempontból ez a tény nagy szerepet játszhatott. Ipartestülete 1901-1921 között 243 tanonccal kötött szerződést. A környéken a jelenleginél jóval nagyobb számban német nemzetiség élt. Kifejezetten jó a kőművesek, a borbélyok, a szabók szakmai utánpótlása, közepes az asztalosoké, az ácsoké, a cipészeké, a bognároké, a lakatosoké, a kovácsoké, gyenge 13 mesterségé, például a henteseké, a kádároké, a székeseké, bádogosoké. Szentlőrinc, a jelzett korszakban a megye nyugati részén fekvő legnagyobb település, mert Szigetvár 1950-ig Somogy megyéhez tartozott. Szentlőrinc gazdasági helyzetét erősen meghatározta a megyeszékhely közelsége. Elszívó hatását már e kor is érvényesítette. Emellett sok szentlőrinci iparos hozta portékáját Pécsre. A legtöbb tanonc a Szentlőrinc és Vidéke Ipartestület nyilvántartásai szerint a cipész és a kovács mesterséget tanulta, de szép számmal voltak asztalos, szabó, kőműves, borbély, hentes és mészáros, valamint molnár tanulók. Összesen 17 szakmának alig volt utánpótlása, például a sütőknek, a bognároknak, a csizmadiáknak, a lakatosoknak, stb. A két évtized alatt 24 mesterség és 244 tanonc jellemző Szentlőrinc és vidéke tanoncügyére. Mohács és Vidéke Ipartestület tanonclajstromai csak 1919-1921 között állnak rendelkezésre. A három év alatt számlált 414 tanonc viszont igen magas szám, jelzi a település ipari szükségleteit is. Az áttekinthető idő kevés, így a szakmai utánpótlás számszerű alakulása reálisan nem vizsgálható, de érdekes, hogy a molnártanulók száma csak 10 fő, pedig a mesterségnek nagy hagyományai voltak Mohácson. Igen alacsony a fazekas tanon- cok száma is, pedig 1872 előtt még fazekascéhről is tudunk a helységben. Németbóly ipari, kézműipari hagyományai a messze múltba tekintenek vissza, bizonyítja ezt az 1872 előtti időszakból ránk maradt számos németbólyi céhlevél, vándorkönyv. A két évtized alatt 38 mesterség és 431 tanonc szerepel a helyi ipartestület lajstromaiban. Az adatok egy közepesen fejlett kisipart mutatnak, ahol igen ügyeltek a szakmai utánpótlásra is. Dr. Erdődi Gyula Magyarbólyban befejeződött a református templom felújítása. A templom alapjait 1943. június 14-én rakták le. A háború nem tette lehetővé a templom végleges befejezését. Tavaly nyáron kicserélték a teljes tetőszerkezetet. Idén nyáron a külső vakolást végezték el. Mindez saját erőből, önkormányzati pénzből és a hívők adományaiból. (Havasi István) x 4 t 1
