Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-05 / 212. szám

1993. augusztus 5., csütörtök új Dunántúli napló 11 Profiltisztítás a társadalombiztosítás kasszájában A tb képviselők nem kapnak pénzt Kiegészítő nyugdíj emelés egy összegben Első közgyűlését tartotta a múlt héten a nyugdíj-biztosítási önkormányzat. E testületnek a Nyugdíjasok Országos Kamarája által dele­gált tagja dr. Bleyer Jenő, a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületé­nek elnöke. Mint előzetesen te­lefonon elmondta, nincs olyan nap, hogy ne kérdeznék meg tőle: mennyi lett a tb nyug­díj-biztosítási önkormányzat képviselőinek a tiszteletdíja, miért szavaztak meg maguknak ekkora jövedelmet, amikor tud­ják, hogy a tb-nek óriási kintlé­vőségei vannak, amikor a két és félmillió nyugdíjas többségének a megélhetéshez sem elég a pénze?! Jóllehet, nem erről kezdtünk beszélgetni, amikor találkoz­tunk, de mivel ez a hír foglal­koztatja a kis pénzű nyugdíja­sokat legjobban, most azzal kezdünk, amit Bleyer Jenő ezzel kapcsolatosan elmondott.- Csak a választott tisztségvi­selők kapnak illetményt. Azok, akik főállásban, teljes munkai­dejükben az önkormányzatban dolgoznak Ez a 11 tagú elnök­ségre és a kilenc tagú felügyelő bizottságra vonatkozik. Az ön- kormányzat hatvan tagú, tehát negyven képviselő kizárólag a dologi költségtérítésre jogosult - utazás, szállás - de csak szám­lák ellenében. Más címen egy fülért nem veszünk fel - a leg­többen ezt sem — tehát ahhoz tartjuk magunkat, amit mond­tunk: díjmentesen látjuk el ezt a feladatot. A tisztségviselők ja­vadalmazásáról az a vélemé­nyem, hogy akik ilyen felelős­ségteljes feladatot végeznek, azok kapjanak tisztességes il­letményt. Az alapszabály pedig kimondja, hogy a másutt tiszte­letdíjban részesülő tisztségvise­lőnek jövedelem nem fizethető, tehát kizárja a duplázás lehető- ségét.( A közgyűlés a tisztelet­díj összegét a köztisztviselői alapbér 4,5-6-szorosában hatá­rozta meg, ami 81, illetve 108 ezer forint, a szerk.) Ez volt a reggel nyolctól este tizenegy óráig tartó ülés egyik legkényesebb vita témája. Egyik központi kérdésként beszélték meg a nyugdíjemelés mértékét, tekintettel arra, hogy mind a KSH, mind a Pénzügy­minisztérium adatai szerint 18 százalékkal nőtt idén a nettó át­lagkereset. Ennek alapján az a javasla­tuk, hogy a nyugdíjak se a Par­lament által már tavasszal elfo­gadott 14, hanem 18 százalék­kal emelkedjenek. Ezért a szep­temberi 4 százalékos emelésen kívül további négy százalék emelést kezdeményeznek, amit egy összegben, várhatóan no­vemberben kapnának meg a nyugdíjasok. Ez átlagosan 3100-3200 fo­rint lenne. Az ehhez szükséges pénz lényegében már rendelke­zésre áll, de további egyeztető tárgyalásokra van szükség. Szó esett a kormány által ígért 300 milliárd forint értékű vagyon átadásáról. Az állás­pont: 100 milliárdot még az Apró léptekkel, kitartóan A nyugdíj nélküli rászorulók jelentkezését várják Támogatás a téli fűtéshez A Nugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete valamint a Segítőkéz az Időskorúak Támo­gatására Alapítvány együttesen értesíti tagjaikat, továbbá mind­azon időskorú (60 év felett) rá­szorulókat, akik önhibájukon kívüli okokból nyugdíjat nem szerezhettek, hogy a téli fűtési költségek támogatására korlá­tolt számban lehetőségünk van. A támogatás összege családon­ként, vagy magányos személy esetén 5 000 Ft. Kérjük részletes levélben kö­zöljék milyen okok miatt nem szerezhettek nyugdíjat, továbbá életkorukat, családi helyzetü­ket, jelenlegi jövedelmüket, há­zastársak esetén amennyiben egyik félnek nyugdíja van, a nyugdíjszelvény beküldését. Mivel az - országos - nagy tá­volságok miatt személyesen nem tudunk felkeresni minden érdekeltet, így kérjük két szom­széd aláírását az igénylő levé­len. Elfogadjuk a Polgármesteri Hivatalok, Lelkészi Hivatalok ajánlását is. Mivel a rendelkezésünkre álló pénzkeret csepp a tenger­ben a szükségletekhez mérten, kérjük hogy csak azok jelent­kezzenek, akiknek semmi lehe­tőségük nincs a téli fűtési költ­ségek biztosítására. Az a meggyőződésünk, hogy ez, hogy így is lesz. A beérkező igénylések elbírálását a Szerve­zet elnöksége illetve az Alapít­vány Kuratóriuma végzi. A támogatás postán kézbesít­jük 1993. november 30-ig. Külön, egyéb értesítést nem tudunk küldeni. Az igénylése­ket 1993. szeptember 15-ig be­érkezően tudjuk fogadni az alábbi címen: Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete, vagy Se­gítőkéz az Időskorúak Támoga­tására Alapítvány 6800, Hód­mezővásárhely, Bercsényi u. 21. Telefon: 62/342-387 Ki mit tud? nyugdíjasoknak A későbbiekben évenként szeretné megrendezni a sziget­vári Tinódi Művelődési Köz­pont azt a programot, amelyre ez év októberében kerül sor először. Több megye nyugdíjasainak részvételével Ki mit tud? vetél­kedőt szerveznek. Amatőr elő­adóművészek jelentkezését várják vers, próza, ének, tánc, hangszer kategóriában, illetve azokra számítanak, akik festé­szettel, faragással, vers, vagy prózaírással foglalkoznak. Ér­deklődni lehet a 72/310-217-es telefonon, vagy levélben: Ti­nódi Művelődési Központ, 7900, Szigetvár, József A. u. 7.sz. Bojtor László Azt tudtam, hogy aktív élet­szakaszában vasutas volt, de hát oly nagy a vasút. Közelebbről hol? Ezzel kezdjük Bojtor Lász­lóval, a Baranya Megyei Nyug­díjas Kamara ügyvivőjével a beszélgetést, amikor éppen el lehetett csípni egy rövid pécsi tartózkodása alkalmával. Ti. ilyenkor már hosszú évek óta Balatonberényben tölti az ide­jét. Nyaral? Hát persze, bár leg­inkább dolgozik. Tehát... 1915-ben az Ugo- csa megyei Királyházán szüle­tett; ötéves volt, amikor Ma­gyarországra - közelebbről Ka­posvárra - települtek, ott is érettségizett, s a katonaság után Darányban forgalmista-gyakor­nokként kezdte vasutaspályáját. Pincehelyre már vizsgázott önálló forgalmistaként került, majd a MÁV-tisztképző után úgyszólván csak pillanatokig a Jugoszláviától frissen „vissza­tért” Gólán szolgált: egy gyanús mérgezési ügy őt is kiütötte, s hónapokig betegállományban volt. Utána Baté következett, s ott érte a háború vége is, 1945 végéig volt ott. Egy nem vállalt budapesti áthelyezés helyett ke­rült a Pécsi Vasútigazgatóság pénzügyi osztályára. Itt is érte 1978-ban a nyugdíjazás. Kis kitérő: már egészen fiata­lon szocdem-szimpatizáns volt, 1944 decemberében aktívan is bekapcsolódott a mozgalomba, s most büszkén jegyzi meg, hogy 1948-ban, az egyesülés előtt ő volt Pécsett a MÁV-nál az utolsó szociáldemokrata ve­zető. Az MDP-ben csak egé­szen rövid ideig volt folytatás, mert „a Párt elengedte a kezét” (úgy látszik, előfordult ilyen is), és attól kezdve már nem is léte­zett a párt számára. És most kanyarodjunk vissza a pénzügyes múlthoz. Értett-e hozzá? Valamennyit igen, Ki­szeri a tiszti vizsgához az is hozzátartozott, hogy minden, a vasúttal kapcsolatos dologhoz - ehhez is! - konyítani kellett. Bojtor László azonban hamaro­san többet tudott a „konyítás- nál”.-Ma is büszke vagyok rá - csillan fel a szeme -, hogy 1953-ban egészen véletlenül az egész országra kiterjedő, ösz- szességében a vasútnak 20 mil­liós anyagi kárt okozó jegycsa­lást lepleztem le. A lavinát Nagykanizsán egy Nagyrécsé- ről behozott gyanús jegy indí­totta el. Megkapta ezért a szokásos rendkívüli előléptetést, s a kö­vetkező pénzügyes évtizedek­ben szinte specializálta magát - jó szimatja volt ehhez! - a visz- szaélések feltárására. Jellemző, hogy 1978-ban éppen egy ilyen gyanú miatt húzott rá még né­hány hónapot, s csak azután ment nyugdíjba, miután sikerült leleplezni azt a pénztárosnőt, aki hosszú időn át jegyet, pénzt lopkodott a kolléganőitől. Tehát 1978-hoz értünk, ami­kor Bojtor László, akit ma úgy ismerünk, mint aki irigylésre méltó aktivitással és korát meg­hazudtoló hallatlan energiával foglalkozik a nyugdíjasok ér­dekképviseletével, nyugdíjba vonult. De hogyan került kap­csolatba a „nyugdíjas-mozga­lommal”? A vasutas szakszer­vezet nyugdíjas alapszervezete révén, ahol előbb csak vizsgált, majd üresedés után elvállalta az ellenőrző bizottság elnöki tisz­tét. Aztán sok-sok apró lépés után 1989-ben megalakult az önálló vasutas nyugdíjas egye­sület 2000 körüli taglétszám­mal, egy év múlva megszületett a kamara, s még az év végén az országos kamara is.-Van-e értelme a nyugdí­jas-szervezkedésnek? - érke­zünk a mába, amikor már ve­zető közéleti téma az 1994-es választás.-Egészen biztosan van. De szerintem egyetlen fegyverünk van - állapítja meg Bojtor László. A választás. Ha nem si­kerül egy irányba terelni a nyugdíjas társadalmat, vagyis arra, ahol tényleg képviselik az érdekeinket, akkor semmit sem várhatunk a jövőtől.-Tehát milyen irányba kell terelni?- Vagy önálló jelöltet kell ál­lítanunk, de ez a nehezebb, vagy önálló jelöltekről gondoskodni az együttműködésre kész párt­ban, netán pártokban, vagy va­lamelyik pártot támogatni, ame­lyik eddigi tevékenységével is bizonyította, hogy szívügye a nyugdíjasok érdekeinek a képvi­selete. Persze ez országos ügy, nemcsak a miénk.- Mire készül a baranyai ka­mara?- Szeretnénk még az ősz ele­jén eljutni mind az 53 szerve­zethez, amivel kapcsolatot tar­tunk, s azokhoz is, amelyekről még nem tudunk, hogy januárig kialakíthassuk a magunk kon­cepcióját. Aztán kapcsolatot akarunk létesíteni a pártokkal is (amelyik a hívásunkra nem jön el, máris bizonyít), mert azt sze­retnénk, ha senki nem felejtené el, hogy a szakszervezeti válasz­tásnál is nem kis részük volt az eredményben a nyugdíjas sza­vazóknak. Tehát számolni kell velünk az országgyűlési válasz­tásnál is.-Miért tartja oly fontosnak már most a jövő évi választással foglalkozni?- Én 1990-ben öt évet adtam kilábalásra, a mostani helyzet­ben még tíz évre lesz szükség. Nézze hát, mire számíthatunk mi, akik annak idején sokkal rosszabb körülmények között újjá tudtuk építeni az országot? Az az igazság, hogy nincs időnk, mi már nem várhatunk évtize­dekig, míg jobbra fordul a hely­zet. Ezért van minden remé­nyem a jövő évi választásban. Ha sikerül, akkor egy jobb kor jöhet el számunkra is, de ha széthúzás lesz, nincs jövője a nyugdíjas-társadalomnak. Hársfai István idén átadnak, jövőre pedig 200 milliárdot. Azt is megvitatták, hogy szükséges és időszerű a profil­tisztítás azért, hogy bizonyos költségek ne terheljék tovább a társadalombiztosítást. Az el­képzelések szerint a jövő évtől nem ebből a kalapból fizetnék a gyest, 1995-től a megváltozott munkaképességű dolgozók já­radékát, 1996-tól a gyedet sem és 1997-től pedig kiesne a tb kasszájából az addig még bent maradó egyéb juttatás, például a mezőgazdasági dolgozók jára­déka, a cukorbetegek támoga­tása. A változás tehát nem egyik napról a másikra következik be, ezeket az ellátásokat természe­tesen folyósítják. Összegük azonban terheli a tb amúgy sem vastag pénztárcáját, s épp ezért igyekeznek egyezkedni a kor­mánnyal. Egyelőre szóbeli ígé­retet kaptak arra, hogy az ezekre fordítandó pénzt az állami költ­ségvetés megtéríti a tb önkor­mányzatoknak. T. E. Idősek tanácsa Gyorsabban nő a nyugdíjas klubok hálózata és tagsága, mint a nyugdíjasok tábora: ma már az országban 570 ilyen klub működik, s a „hivatalos” - azaz a díjat is fizető - tagok száma mintegy 70 000-re te­hető. A rendszeres látogatók száma azonban ennek há­rom-négyszerese, mert a „na­gyikat” gyakran elkísérik csa­ládtagok: gyerekek és unokák.- Őrömmel tapasztaljuk, hogy az idős generáció mindin­kább felismeri: érdemes és szükséges élnie az önszervező­désben rejlő lehetőségekkel - mondja Krizsán Sándor, a klu­bokat és az „Életet az éveknek” mozgalmat összefogó országos szövetség alelnöke.-A közösség tagjai például szervezett és kedvezményes gyógyüdülésen vehetnek részt Berek-, illetve Zsórifürdőn. Sok nyugdíjas klub kapcsolatot épí­tett ki külföldi partnerekkel, így rendszeresen csereüdülési prog­ramokat bonyolít le; számos kisközösség pedig hazai ország­járásokat szervez. Más természetű, de ígéretes kezdeményezés: nyugdíjasaink az elmúlt hetekben, hónapokban számos településen Idősek Ta­nácsát alakítottak - folytatja Kri­zsán Sándor. - Elsősorban azért, mert úgy érzik: az önkormányza­tok ritkán, keveset foglalkoznak körzetük idős lakóinak gondjai­val. A társadalmi testületek fel­mérik, folyamatosan, figyelem­mel kísérik a helybeli öregek életkörülményeit, helyzetét, s a tapasztalatokról és a tennivalók­ról időről-időre tájékoztatják az önkormányzatokat. - borgó ­Mindjárt elmondom ... A jelenség, amiről írni sze­retnék, sokféle úton közelíthető meg. Minden bizonnyal az volna a leghasznosabb, ha egy­fajta álarcban férkőznék a téma közelébe, mondjuk a tudomá­nyosság, az ismeretek birtoko­sának álarcában. De mert jól tudom, hogy ettől a téma nem érthetőbb, de groteszkebb lenne, lemondok a hozzáférkő- zésnek erről az útjáról. Tán gyümölcsözőbb lenne egyfajta morális megközelítés, ez meg nemcsak rosszul állna nekem, de hihetetlen is lenne. Marad a naturális tények lehe­tőséghez képest leghűbb felso­rolása, megörökítése és az egyéni, talán csak részleteiben kollektivizálható következteté­sek összesítése. Hadd fárasszam még az ol­vasót a bevezetéssel, s hadd mondjam még: a jelenség min­den porcikájában ismert, sőt közismert és közkeletű. Hogy lépten-nyomon találkozik ugyan vele a halandó, ez a téma természetéből fakad, de hogy mégsem beszél, nyilatkozik róla, az abból az álszenteskedő polgári mórikálásból adódik, melyet minden ilyen és ehhez hasonló téma nyaka köré olyan szorosan fon a társadalom, hogy az csaknem megfullad. Miközben nem veszi észre, hogy a téma kiirthatatlan, meg- fojthatatlan, önmagát nemzi, önmagából táplálkozik in ae- ternum, ámen! Megérdemli most már a kedves olvasó, hogy végre fel- lebbentsem a fátylat magáról a jelenségről, melyről értekezni kívánok. Ha ugyanis nem te­szem, az olvasó figyelme el­lankad, izgalommal, érdeklő­déssel nem bírva elhalványul, s nem vagyok benne biztos, hogy képes lennék újra annyira fel­rázni, fellelkesíteni őt, mint amikor soraim olvasásának ne­kikezdett. Arról van szó ugyanis, hogy . .. Hja! És még valamit: gyer­mek- és kamaszkorom határán izgatott érdeklődéssel figyel­tem a felnőtteket. Leginkább persze azokat a megnyilvánulá­sokat, amelyek éppen a gyer­mek számára voltak titkolan- dók, tiltottak. Ha ma visszaem­lékezem ezekre a meg- és elle­sett pillanatokra és összevetem őket a magam tapasztalataival, meg kell kérdőjeleznem a gö­rög filozófusok világsikert ara­tott bon mot-ját, hogy tudniillik panta rhei! Azazhogy a világon minden mozgásban van. Nem kérem, a világon a panta nem rhei! A világ bizonyos vonat­kozásban nem mozog, nem vál­tozik. A világ bizonyos dol­gokban végtelenített magnó- és videoszalag. Ugyanazt a hangot hallatja, ugyanazt a képet mutatja évez­redeken keresztül. Csak a sze­replők változnak, a jelenség megmarad. Génbe taposva, ki- irthatatlanul, törvénnyé emel­kedett atavizmussá válva, megmásíthatatlanul. De most aztán már tényleg illene előjönnöm a farbával! Elő is jönnék immár, ha nem jutna eszembe még valami. Az öregedésről, megöregedésről és az öregségről összehordott szalmakazlat ritkító igazságta­lanságai és halvány (de könyör­telen!) igazságai. Leginkább az, hogy az öre­gek törvényeit, vagy inkább törvényszerűségeit definiálók hada két kútból merített, ami­kor kiböffentette öröknek vélt tapasztalatait. Egyrészt a már­tírkodásból, másrészt a kiva­gyiságból. Mert vagy azt akarta elmon­dani, hogy jesszusom, milyen nagy katasztrófa, mennyi elvi­selhetetlen, jóváírhatatlan, megváltoztathatatlan kátyú, gö­röngyös útpadka az öregség, vagy azt, hogy piha!, hát ez semmi, ezt füttyentve el lehet viselni. Mi ez egy kiadós és felelőtlen fiatalság tapogatódzó tétovaságához képest? Nos, én nem vagyok skolasz­tikus, sem ide, sem oda nem te­szem a voksom. Én magam ta­pasztalom, magam ismerem, magam érzem azt, amiről be­szélni szeretnék. Most éppen arról, hogy -és na!, ugye-, hogy elérkeztem a lényeghez! - ha valahányszor kitavaszodik, ha a téli gú- nyák-bugyolák lassan lehámla- nak a drága nőkről, ha meglá­tok egy rózsapiros szájat gyöngyszem fogakkal, egy odavetett mosolyt, hogy egyéb­ről ne is beszéljek, megbizser- gek, meglúdbőrzök, végigsza­lad rajtam valami ellenállhatat­lan vágy, hogy ... Node ezt már csak nem írom le, hiszen ezt bevallani... Ezt bevallani, kérem, természetes. Hogy mégsem részletezem nem azért van, mert szégyellem magam, azért sem mert nem tudnám megmondani, mit is ér­zek, gondolok valójában. Csak hallgatok róla, mert oly sokan hallgatnak róla. És azt hiszik ettől nincs is, ami pedig hála istennek van! Bokrétás András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents