Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-28 / 234. szám

1993. augusztus 28., szombat üj Dunántúli napló 9 Magyar-izraeli együttműködés Magyarország és Izrael azt tervezi, hogy kormányközi szintre emeli az együttműkö­dést a kábítószercsempészés, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni fellépés érde­kében. Ezt a kooperációt jelenleg a két ország szakminisztériuma által két éve kötött megálla­podás szabályozza - hangzott el a Belügyminisztériumban tartott sajtótájkoztatón, ame­lyet Boross Péter belügymi­niszter és Moshe Shachal izra­eli rendőrségi és energiaügyi miniszter tartott. Még mindig lejtőn az építőipar A Központi Statisztikai Hi­vatal adatai szerint az építő­ipari vállalkozások az év első felében 91,8 milliárd forint ér­tékű építési-szerelési tevé­kenységet végeztek, s ez mennyiségében 10,2 száza­lékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A mélyépítés kivételével az építőiparra továbbra is a ter­melés csökkenése jellemző. A legnagyobb mértékben - 22,2 százalékkal - az épületfenn­tartás és -korszerűsítés esett vissza. A termeléscsökkenés a magasépítőiparban is megkö­zelítette a 20 százalékot. Az építési-szerelési tevé­kenységből a fenntartási mun­kák aránya az egy évvel ko­rábbi 38,3 százalékkal szem­ben idén az első félévben 30,7 százalékot tett ki. Az építőiparban összessé­gében 86,1 milliárd forint volt az első félévben megkötött új szerződések értéke. Rt. lesz a Taurus Részvénytársasággá alakul­hat a Taurus Gumiipari Válla­lat. A cég jegyzett tőkéje 1,5 milliárd forint, a privatizáció a decentralizációt követően történhet meg. A tárgyalások több lehetsé­ges partnerrel is folynak. A Taurus azon állami vállalatok közé tartozik, amely korábbi beruházásai miatt rendkívül nehéz pénzügyi helyzetbe ke­rült (adóssága több milliárd forint.) Kilenc leányvállalatot alakított, ezek közül hat nye­reségesen működik, ám a pro­fitot elviszi az adósságszolgá­lat teljesítése. A kormány a Taurust is azon cégek közé sorolta, ame­lyek sorsát közösen kívánja rendezni (összesen 13 ilyen vállalat van.) A jelenlegi elképzelések szerint az állam a bankoktól vásárolná meg a vállalatok adósságait, amely aztán a va­gyonkezelők - a Taurus ese­tében - az AVÜ birtokába ke­rül. A követeléseket azután pi­aci módon értékesítik. Nélkülözhetetlen a paraszti összefogás! Beszélgetés dr. Márton Jánossal a szárszói találkozó kapcsán Az ötven évvel ezelőtti szár­szói találkozón Németh László mellett Erdei Ferenc tartott nagyhatású beszédet, akkori fül­lel meglehetősen baloldali ki­csengéssel. A kiváló agrár-köz­gazdász - 1945-ben belügy-, 1950-ben földművelésügyi mi­niszter - emlékszobrocskáját a rendszerváltozást követően, kis­gazdapárti követelésre, eltávolí­tották az FM árkádsorából. Utóda az Agrárgazdasági Kuta­tóintézet főigazgatói székében dr. Márton János, ő most nyugdí­jas elnökként vezeti a Magyar Néppárt-Nemzeti Parasztpártot. Hátrányban - versenyezni?- A szárszói 50 éves jubileu­mon Ön is beszédet mondott. Mi­ről?- Egyebek közt arról - mondja a 70 éves, ám szálfater­metű, makkegészséges Márton János -, hogy Japántól az USA-ig, Portugáliától Finnor­szágig nemzeti kérdésnek tekin­tik a mezőgazdaságot. Állami támogatása mindenütt probléma, de két tényező alapvetően befo­lyásolja a tisztánlátást. Az egyik, hogy valóságos-e a támogatás­nak mondott összeg, avagy abból származik, amit előzőleg a pa­rasztságtól már elvont a költség- vetés? Köztudomású, hogy a fej­lett iparral bíró nyugati államok­ban magas, mindenesetre a mi­énknél jóval magasabb ez a do­táció, s nekünk ezzel kell bírókra kelnünk a világpiacon. A másik tényező, ha úgy tetszik, di­lemma, hogy e támogatásnak mondott pénzek csakugyan a termelőket segítik-e, avagy a feldolgozókat, kereskedőket, te­hát a fogyasztókhoz vezető út közbeeső állomásait? Gátat a föld elaprózódásának!- Számomra úgy tűnik, nálunk inkább kihagyják a parasztságot, s előnyben részesítik például a külkereskedelmi cégeket, és így tovább...- Szerencsére az utóbbi hóna­pokban a kormányzat már egyre nagyobb gondot fordít a helyén­valóbb arányokra. Vagyis arra, hogyan lehetne több pénzt visz- szaforgatni az állami költségve­tésből az agrártermelésbe! Ez áll mind a szövetkezetekre, mind a magángazdákra, akiknek, illetve amelyeknek meg kell küzdeniük az aszállyal éppúgy, mint - fő­ként a magánparaszt esetében - az eszközhiánnyal, beleértvén a traktorhiányt éppúgy, miként a pénzhiányt. így, vagy úgy, ha va­laha kellett, akkor a paraszti ösz- szefogás most aztán igazán - nélkülözhetetlen!- Tehát megmaradni a szövet­kezeteknél?- Ez már mindenkire rábízatik napjainkban, s ez így is helyén­való. Nem tagadom, hogy válto­zatlanul szövetkezeti elkötelezett vagyok, mégpedig a német Raif- feisen-típusúakat tartom köve­tendő modellnek. Vagyis: ma­gántulajdonban a föld, ám közös a beszerzés, valamint az értékesí­tés! Mert sajnos a földművelők nagyobb hányada, beleértvén a földnélküli mezőgazdasági dol­gozókat, a törpebirtokosokat, s a kettős foglalkozást űzőket, egy­szerűen képtelen olyan beszerzé­sekre külön-külön, amelyeket hatékonyan használni is tudná­nak. Tudniillik akkor, ha a szer­fölött magas kamatozású hite­lekből mégis csak hozzájutnának az említett szerszámokhoz. Egyébként e kamatok visszafize­tésére a mai árarányok mellett ugyancsak képtelen a kisgazda, de többnyire a szövetkezet is. A föld-elaprózódás megakadályo­zását is fontosnak vélem! Kifinomult EK-módszerek...- Vannak, akik azt tartják, ad­juk el a földet külföldieknek, ak­kor lesz tőke, olcsóbb hitel, és így tovább ...-Én minden földtulajdonos­nak azt ajánlom, hogy egyetlen négyzetméternyi földet se adjon el, mert a föld ára néhány év múltán nagy mértékben növe­kedni fog! Meglehet, az ipar és a szolgáltatási szektor tán egy év­tized alatt tudja csak fölszívni a munkanélküliek seregét, hiszen a mezőgazdaságból kiszorultakat nem várja városi munkahely. Marad a minőség jobbítása: a mind nagyobb mérvű helyi éle­lem-feldolgozás, csomagolás, s a bedolgozás, ami olyannyira jel­lemző Kelet-Ázsia gyorsan fej­lődő államaira. Ahol már az elektromos iparba is bedolgozik valamiként az exparaszt! To­vábbá nagy lehetőség kínálkozik az infrastruktúra fejlesztésében is a falun élőknek, túlnyomórészt persze a fiataloknak. Ez lehet a legfőbb kapocs a város és a falu civilizációs kötődésben, egyazon nívóra juttatásában. A falusi lakosságnak 40 esz­tendő kimaradását kell most na­gyon gyorsan, akár 40 napos népfőiskolái tanfolyamokon pó­tolnia, így elsajátítania mind­azon jogi, kereskedelmi, szám­viteli, adózási ismereteket, ame­lyek a piacgazdaság megterem­téséhez nélkülözhetetlenek. Egy hitelfelvételi kérelem kitöltése szinte megoldhatatlan a föld­művelők nagyobb része szá­mára! Pártsemleges agrárpolitikát- Akkor hát milyen agrárpo­litika kellene a számunkra ?- Mindenekelőtt és fölött: pártoktól semleges! Úgy is mondhatnám, szárszói stílus­ban: nemzeti agrárpolitika szükségeltetik! Nyugaton van­nak ugyebár szociáldemokrata és kereszténydemokrata kor­mányok egyaránt, de az agrár- programokon legföljebb lé­nyegtelen módosításokat hajta­nak végre hatalomra kerülésük­kor. Emellett természetszerű a földművelők önszerveződése, ami elengedhetetlen az agrár­piac eredményes működtetésé­hez. Ugyanilyen fontos a belső érdekvédelem, s a vertikum résztvevőinek - termelő, fel­dolgozó, kereskedő - ér­dek-összehangolása. Ez kvóták, árak, agrárkamarák, regionális differenciálási megállapodások révén mondhatni, olajozottan működik ott.-Napjainkban sok a vita a földtörvény fölött...- Ez a máris megkésett tör­vény, melyet remélhetően ha­marosan megalkotnak, valóban neuralgikus része mezőgazda­ságunknak. Itt minden paragra­fus lényeges, hiszen ha félreért- hetőek, akkor végtelen pereske­dések kezdődhetnek, ami a máris megosztott falu helyzetét még jobban elmérgesítheti. A művelési kötelezettség éppoly húsbavágó, miként a kormány- garancia, a bérleti és a használói jogok meghatározása, mégpe­dig hosszú időre. Hogy mek­kora határt szabnék a földtulaj­donnak? Ezt a korszerű tech­nika szabja meg, valamint a szellemi tőke. Tehát a marke­ting-szemlélet, a szakmai tudás dönti el méretet, amit jómagam az ezredfordulóra úgy 500 hek­tár körül vélek kialakulni. Keresztényi Nándor A gépeket közösen kell beszerezni Fotó: Läufer László Az asztal marad? Realitásérzék és kompromisszumkészség Meghirdetői nyilván ponto­san tudják: a sztrájk kétélű, veszélyes fegyver. Hasonlatos a harci gázhoz: lebénítja az arcvonal túloldalán levőket, de könnyen azokat is, akik be­vetik. Az elmúlt hónapokban to­vább halmozódtak a szociális, társadalmi problémák, s a gaz­daság számos szférájában rendkívüli módon kiéleződtek a munkáltatók és a munkavál­lalók közötti konfliktusok. Nem meglepő tehát, hogy a politikai barométerek viharzó­nákat jeleznek. Ma a repülő­gép karbantartók nyúlnak a sztrájk fegyveréhez, holnap ta­lán a közalkalmazottak, eset­leg a köztisztviselők, holnap­után az agrárágazat-beliek? Láncreakció? Egy-egy munkahely, esetleg szűkebb vagy tágabb szakmai kör sztrájkba torkolló bérharca - a jelenlegi körülmények között - nem egykönnyen lokalizál­ható. Reális a veszély, hogy az egyedi munkabeszüntetések­ből olyan pusztító erejű sztrájkhullám kerekedik, amelynek beláthatatlanok a következményei. Mert míg egyik oldalon a munkanélküli­ség, a létbizonytalanság, a csökkenő életszínvonal miatti jogos elkeseredettség munkál, a másikon a gazdasági krízis, a külgazdaság megroppanása, a vészesen gyarapodó deficit ha­tárolja be a mozgásteret. Mi a tét? A gazdaság akut betegségeit egyik hétről vagy egyik hónapról a másikra kép­telenség orvosolni. Egyelőre csupán a további romlás meg­állítása lehet a reális cél. Ezért bármilyen távol áll is egymás­tól a munkáltatók és a munka­adók véleménye, közös érdek, hogy a konfliktusok zsákutcá­jából kikeveredjen az ország. Indulatoktól, presztízs-szem­pontoktól elvakultan, mély felelősségtudat, realitásérzék és kompromisszum-készség nélkül azonban erre nincs esély. Itt és most nem az az igazi tét, hogy a bérviták terepasz­taláról melyik fél tudja leszo­rítani a másikat, hanem az, hogy egyáltalán lesz-e, ma- rad-e asztal, amely mellett az érvek és érdekek még egyez­tethetők. Bajnok Zsolt Úton Magyarország felé? 3 millió menekült Oroszországban Miközben oroszok tízezrei álmodoznak arról, hogy Külföl­dön, köztük Magyarországon vészelik át a nehéz időket, sokak számára Oroszország a célpont, vagy legalábbis a tranzit ország. Becslések szerint jelenleg lega­lább három millió menekült tar­tózkodik Oroszországban. Több­ségük orosz, aki egykori hazájá­ból, a volt Szovjetúnió valame­lyik nem orosz tagországából volt kénytelen távozni a helyi háborúk vagy éppen az orosz­gyűlölet miatt. Lakásuk, állandó jövedelmük nincs, a mának él­nek, s nem tudják, ki segíthetne rajtuk. A menekültek másik ré­sze többnyire a harmadik világ­ból érkezett. Megvesztegetett követségi alkalmazottak adtak ki számukra beutazó vízumot, s ők éltek a lehetőséggel, mert azt remélték, hogy Oroszországból könnyebben jutnak át Svédor­szágba, Németországba vagy le­galább Magyarországra. Hasszán Mohamoudnak ellőt­ték a lábát Szomáliában. Viselős feleségével, öt kisgyermekével és három rokonával menekült el a polgárháború elől. Sokezer ki­lométert autóztak, míg Kenyán, Szudánon és Egyiptomon át a tengerhez értek; ott egy kis hajót béreltek és Szíriába mentek, mi­vel azonban a hatóságok nem engedték őket letelepedni, 300 dollárért vízumot vettek a da­maszkuszi orosz konzulátuson. 36 óra buszozás Törökországon át, kétnapos hajóút a Fekete ten­geren, csónakkal Grúziából Oroszországba, végül négy nap vonatozás Moszkvába. Moha- moud kereskedő, ezért - ha lenne miből - itt is újra tudná kezdeni az életet. De nincs lakás, és családtagjai egy szót sem tud­nak oroszul. A kurdok, afgánok, szomáliaiak, angolaiak ezreit az orosz illetékesek általában válla­lati üdülőkben helyezték el, rendkívül mostoha körülmények közé. Mindkét fél átmenetinek tekinti ezt az állapotot: a hatósá­gok azért, mert saját, külföldről hazatelepített katonáiknak és menekültjeiknek sem tudnak szállást adni, a jövevények pe­dig, mert látják a nehézségeket, nem ismerik a nyelvet, és nem bírják a klímát. Az idegeneknek nem egyszer szembe kell néz­niük a nélkülöző oroszok ellen­szenvével is; egy Moszkva-kör- nyéki menekülttábor lakóit a kö­zelmúltban úgy próbálták elűzni a helybéliek, hogy kikapcsolták a vizet és a villanyt, s bezárták a büfét. Az idegenek főként nem­zetközi segélyegyletek adomá­nyaiból élnek. Mekkora veszélyt jelent ez a helyzet Európa más részei szá­mára? „Az orosz külpolitikai re- vansizmus nem közvetlen ve­szély, de ha a gazdasági helyzet tovább romlik, ha éleződik a helyzet a volt szovjet köztársa­ságokkal, és ennek következté­ben menekülthullámok árasztják el Oroszországot, akkor a fenye­getés reálissá válhat" - nyilat­kozta épp a minap Georgij Arba­tov, a világhírű tudós, összesen 6 szovjet és orosz kormányzat ta­nácsadója. IMF-vélemény a kelet-európai gazdaságokról Jövőre már növekedés? Az egykori Szovjetunióban és Kelet-Közép-Európában 40 százalékkal esett vissza a ter­melés azóta, amióta piacgazda­ságra térnek át. De ez csak át­meneti állapot, mivel tőkéjük ugyan kevés, viszont bőséges és olcsó munkaerő áll a rendel­kezésükre. Ez a két alapmegál­lapítása a Nemzetközi Valutaa­lap (IMF) térségünkkel foglal­kozó legfrissebb tanulmányá­nak. Az IMF Survey-ben most megjelent, figyelmet érdemlő elemzés szerint derűlátásra ad okot, hogy Európának ebben a felében viszonylag kis tőkebe­ruházással nagy termelésnöve­kedés érhető el a hozzáértő munkaerő révén, amely nyugati mércével mérve ráadásul olcsó. Eduardo Borensztein, az elem­zés készítője azt javasolja az érintett országoknak, köztük hangsúllyal éppen a magya­roknak, hogy szelektíven, de szabaduljanak meg a ráfizeté­ses állami vállalatoktól, mivel ha a friss tőkét és az ember­anyagot a régi módon használ­ják fel, a lehetséges előnyök kárba vesznek és eltűnnek a „feneketlen kútban". Kifize­tődő, hasznos dolgokra kell fordítani az energiát, s ebben az esetben még évtizedünkben akár évi 4,5-7 százalékos ter­melés-növekedés is elérhető, miközben már 3 százalék is jó volna, figyelembe véve, hogy az Egyesült Államokban ez je­lenleg 2,6 százalék. Az IMF felhívja a figyelmet arra is, hogy felmérésük szerint a volt Jugoszláviában tavaly 24, Oroszországban 19, Ma­gyarországon pedig 5 százalé­kos volt a visszaesés, Lengyel- országban viszont 1 százalék­kal nőtt már a gazdaság telje­sítménye. Véleményük szerint jövőre kisebb mértékben csökken még a termelés a volt szovjet köz­társaságokban, a térség többi részén azonban (beleértve ha­zánkat is) már 2,6 százalékos növekedés várható, 1995-98 között pedig évi 4,6 százalékos emelkedéssel számolhatunk. Az IMF kereskedelemstatiszti­kái összegzésének készítőit nyugtalanítja, hogy a kelet-eu­rópaiak importja aránytalanul gyorsan növekszik az export­hoz képest. Mint jelezték, Ma­gyarországon, a volt Jugoszlá­viában és Csehszlovákiában továbbá Lengyelországban és Romániában tavaly átlagosan csak 1,3 százalékkal növeke­dett a kivitel, mig a behozatal 14-el emelkedett. Ez nehezen elviselhető, túlzottan nagy kü­lönbség a teljesítmények jelen­legi szintjén. A HWWA hamburgi gazda­ságkutató intézet a Valutaalap jelentését kiegészítve mindeh­hez még hozzátette: Kelet-Eu- rópa kereskedelmében meghatá­rozó Németország szerepe, hi­szen az Európai Közösségből Kelet-Európába irányuló áruk és szolgáltatások 53,5 százaléka német eredetű. Ha pedig csak Magyarországot, Csehországot, Szlovákiát és Lengyelországot vesszük, akkor az arány 60,2 százalékos. Német részről ezért minden eddiginél nagyobb ér­dek fűződik az utóbbiakkal foly­tatandó kereskedelemhez, hi­szen a volt Szovjetunió helyzete továbbra is messzemenően bi­zonytalan. A HWWA szakem­berei szerint egyébként a Ke­let-Európába irányuló kivitel s főként az ottani gazdaságok fel­lendülése mindenekelőtt a nyu­gati technológia és a tőkejavak együttes offenzívájától várható. S ebben egyetért a németek­kel a Nemzetközi Valutaalap szakértő gárdája is. Simó Endre Földrengés a Dunántúlon Pénteken hajnalban Buda­pestről és több dunántúli telepü­lésről is földmozgást észleltek és jeleztek. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézete Sze­izmológiai Obszervatóriumától kapott tájékoztatás szerint 4 óra 34 perckor volt a néhány perces földrengés. Először Etyek tér­ségéből jelezték a rengést, ám az obszervatórium munkatársa­inak számítása szerint a föld­mozgás epicentruma Vértesa- csa térségében volt. A mérések szerint a Richter-skála alapján 3-3,5 magnitudójú volt a föld­rengés, amelyet a Budapest, Székesfehérvár és Komárom háromszögben érezhették a la­kosok. Károkról sehonnan sem érkezett jelentés.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents