Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-28 / 234. szám

8 aj Dunantüit napló 1993. augusztus 28., szombat A falu lakói rendszeresen gondozzák a házuk előtti területet is Läufer László felvételei Baranyai barangolások Regenye Pintér Kálmán öt éve lakik itt A fehér színű buszváró, mint a fájdalomtól elterült sebesült fekszik a polgármester asszony házának kertjében. A regenyei képviselőtestület diktatórikus döntésnek értékelte, hogy a falu első embere a megkérdezésük nélkül rendelte meg a nyolc- van-egynéhány ezer forintos buszvárót, s ezért nem járult hozzá a kifizetéséhez, a felállí­tásához.- Rendben van, hibáztam - mondja Tóth Lászlóné, Regenye polgármestere s ebből szép kis perpatvar kerekedett, de a véleményem változatlanul az - s ezt azok, akik minket megvá­lasztottak, a falu népe is támo­gatta -, hogy kell egy új váró. Persze, aki ebből azt hiszi, hogy ebben a Pécs közelében lévő, szelíd lankák között meg­búvó kicsi faluban gyakoriak az ilyen „viharok”, az téved. Nyu­galom és békesség van és csend, s nem csupán azért, mert az augusztusi forróság elől még a madarak is az árnyat adó fák sűrűjébe menekülnek. Ahogy az egyik helybéli fogalmazott, Re­gényén még a kocsmában sin­csenek pofonok.- Mindenki ismer mindenkit, mindent tudunk egymásról - ál­lítja Vígh Attila 29 éves munka- nélküli de az is igaz, hogy az emberek jól megvannak egy­mással, segítőkészek. Attila, bár van három szak­mája - vegyész analitikus, ka­zángépész és turbinagépész -, érettségizett is, nem talál mun­kát. Nem a mai világra képezték ki, a kis cégeknek nem olyan képzettségű ember kell, mint ő, aki a nagyüzemi munkában lenne igazán otthon.- Most már szociális segélyt kapok, ez havonta 5120 forint, azt hogy hogyan jövök ki ebből, ne kérdezze. Még az a nagy sze­rencse, hogy a feleségem dol­gozik! Fogalmam sincs, hogy milyen lesz a jövőm. Regényén találkoztam olyan emberrel, aki - saját bevallása szerint - nagyon italos volt, de már évek óta egy korty alkoholt sem eresztett le a torkán.- Semmilyen elvonókúrán nem voltam - meséli Pintér Kálmán -, egyszer azt mondtam magamnak, vége, s letettem a poharat. S ennek már több mint két éve ... Az 52 éves, alacsony, vékony férfiról nem gondolná senki, hogy hosszú évekig bányász volt - hacsak arról nem, hogy bal karján tetoválás díszeleg, bányász jelvénnyel és Jó sze­rencsét felirattal -, majd később kútásó. Most már rokkantnyug­díjas, öt éve költözött Regé­nyére, takaros házat alakított ki a falu szélén, amelyben egy­maga él. A hófehérre meszelt épület verandáján sokszínű muskátlik pompáznak, a füvesí­tett udvaron csirkék.- Mindent egyedül csinál­tam, ahogy egy kis pénzhez ju­tottam, kipofozgattam a házat, virágot vettem ... Megszoktam már, szeretek itt lenni, de egy asszony bizony nem lenne rossz. Áporodott unalom terpesz­kedik a falu központjában - nyi­tott ajtajú harangtorony, zárva tartó italbolt-vegyesbolt, rozs­dás, töredezett üvegű autóbusz- váró a csendet csupán egy bi­cikli nyikorgása töri meg. Ko­vács Tibor érkezik egy nála jó­val idősebb felnőtt kerékpárral, amivel nem sokkal később már együtt kerekezünk a házuk felé.- A létminimumon élünk, uram - mondja a házuk előtt bi­cikliláncot szerelő Kovács Ist­ván -, munka nélkül vagyok, a feleségem a négy gyerekekkel van itthon, de eléldegélünk. Milyen cigánynak lenni Re­gényén? A hosszúhajú, baju­szos férfi szerint semmilyen kü­lönbséget nem érez, ha nem volna cigány, is így élnének.-A szegény ember akkor is szegény, ha magyar, akkor is, ha cigány. Mi lesz a gyerekek­ből? Hát, azt nem tudnám megmondani. Én kilenc osztályt jártam, traktorosnak tanultam, talán eddig eljutnak ők is. A legkisebbik, az éppen ti­pegő kislány, hívásomra az anyja karjaiba menekül, majd huncut- kodva pillog vissza. Sok a gyerek Regényén, meg­lepően sok. A határozott, agilis polgármester asszonytól tudom, hogy a falu 164 lakója közül 52 a gyerek. Társadalmi munkában játszóteret építettek nekik, valaki azt mondta, ez a legnagyobb homokozó a megyében, de hin­tázhatnak, csúzdázhatnak... Azonban nem csak a gyerek a sok, hanem a munkanélküli, a segélyezésre szoruló is. A kiskö­zség éves költségvetése 5,6 mil­lió forint, ennek majd tíz száza­lékát arra fordítják, hogy segély­ben részesítsenek fiatalokat és öregeket. Regényén sétálva szembetű­nik, hogy a kultúrházat felújítot­ták - ez a gyerekeké is lesz, ugyanis játszószobát alakítanak ki -, korszerűsítették az egykori tanácsházát, gázcseretelepet lé­tesítettek. A tervek között szere­pel, hogy vízvezetéket építenek, pályázatot nyújtottak be a víz­ügyi alaphoz. Szóval, fejlődik ez a falu, ha nem is nagyon gyorsan, mindenesetre érzékel­hetően. Csak az buszváró ne heverne ott az udvaron! Roszprim Nándor Reggeli beszélgetés a kis harangláb előtt Magyarul magyarán Szárnyaszegett szállóigék Eredeti Caravaggióra bukkantak Krisztus levételét a keresztfáról ábrázolja a festmény Michelangelo da Cara­vaggio XVI. századi olasz festő (1573-1610) eddig ismeretlen festményére bukkantak a jezsuita rend egy dublini kolostorában. A jezsuiták szóvivője sze­rint a ma legalább 50 mil­lió font sterling értékű festményt a rend fél évszá­zada ajándékba kapta és abban a feltevésben voltak, hogy az „egy második gar­nitúrabeli flamand festő alkotása”. A Krisztus levételét a keresztfáról ábrázoló festmény tényleges értéke csak akkor vált ismere­tessé, amikor a műremeket felajánlották kölcsönbe az ír Nemzeti Galériának. Mint a múzeum szóvivője elmondta, a festmény, amely novembertől lesz megtekinthető az olasz mester más alkotásaival együtt, nem eladó. Mint a DPA hírügynök­ség jelentette, szakértők megerősítették, hogy az 1602-ben keletkezett kép Caravaggio eredeti alko­tása. A „Krisztus levétele a keresztfáról” még két má­solatban létezik. Általában igaz az a megálla­pítás, hogy az elhangzó beszéd vagy az írott szöveg mondatai egyszeri, egyedi, alkalmi nyelvi egységek, amelyek ugyanúgy nem ismétlődnek meg. A szem­léletességre, a képszerűségre való törekvés azonban gyakran ad a nyelvünkre vagy a tol­iunkra olyan kifejezéseket, amelyek a szótározott szavak­hoz hasonlóan nyelvünk építő­anyagát alkotják, és különleges stílusértékük van. Ilyenek a szó­lások, a közmondások és a szál­lóigék. Amikor azt mondjuk, hogy a kocka el van vetve, vagy valamely kérdéssel, üggyel való foglalkozás megér egy misét, akkor a történelemnek egy-egy nevezetes személyét idézzük hozzávetőleges pontossággal. A legtöbb joggal a szállóigék műfajához sorolhatók azok a ki­fejezések, amelyek a bibliából, a mitológiából származnak, s valamely fontos társadalmi je­lenség, emberi magatartás, drámai élethelyzet jelképeivé, szimbólumaivá váltak. Ha azonban nem ismerjük pontosan az eredeti jelentésü­ket, akkor nagyon könnyen hi­bássá válik használatuk; nem szállnak szabadon, hanem szár- nyaszegetten hullanak a porba. Ez történt a következő, a sajtó, a rádió és a tévé szövege­iben felröppentett szállóigékkel. ,A gordiuszi csomót, a megol­dást - legalábbis egy időre - az hozta meg, hog a MAHÍR a sa­ját költségére ingyenes lakos­sági szolgáltatásként plakáttar­tókat helyezett el a fővárosban” - A gordiuszi csomó éppen hogy nem megoldást jelent, ha­nem a bonyolult, a nehezen megoldható, vagy éppen meg­oldhatatlan feladat szimbóluma, amellyel a névadója, Gordiusz frígiai király radikális beavat­kozással bánt el úgy, hogy kard­jával kettévágta. „Bajorországban újra lesúj­tott a liberálisokra a most már szüntelenül felettük lebegő Damoklesz-kard.” - Ebben a fogalmazásban a kérdéses kard önmagát szünteti meg azáltal, hogy lesújt. Damoklész kardja ugyanis az állandóan fenyegető veszélynek, a fejünk felett le­begő balsorsnak a jelképe arról a kardról, amely a mitológia szerint egy szőrszálra füg­gesztve lógott a földi javakban duskálkodó ókori kegyenc, Damoklész feje fölött. „Szántó Piroskánál a halál ál­landó érzetével karonfogva jár a diadal, az emberi lényeg sziszi­fuszi felülkerekedése a lét rideg és közönyös koordinátáin” - írt a művész kiállításáról egy mél- tatója. A mondat tartalmával szöges ellentétben állt a mitoló­giai alak emlegetése. A sziszi­fuszi munka ugyanis kimerítő, hiábavaló, eredménytelen fára­dozást jelent. Sziszüphosz gö­rög királynak az alvilágban az a büntetése, hogy egy súlyos szik­lát kell felgörgetnie egy mere­dek hegyoldalon. De a csúcsra feljutva a szikla mindig vissza­gurul. A tanulság több mint világos és egyértelmű. Aki anélkül használja szóban vagy írásban a szállóigéket, mitológiai szemé­lyek nevét, hogy pontosan is­merné jelentésüket, szerepüket, az nem oldja mega gordiuszi csomót, ott lebeg fölötte a Da­moklész kardja, és ráadásul szi­szifuszi munkát végez. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés szeptember 6-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVE­LEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. Az augusztus 14-i lapban közölt rejtvény meg­fejtése: „Nem sportszerű, ő egy lépéssel a többiek előtt áll.” A helyes megfejtéseket beküldők közül utalványt nyertek: Rajcsányi Ferencné, Nagy- nyárád, Zalka Máté utca 77., Öllé Valéria, Ma­gyarszék, József Attila utca 8., Pataki Katalin, Pécs, Rákóczi út 77., Boros Bálintné, Nagyatád, Jókai Mór utca 5., Pál Józsefné, Pécs, Páfrány utca 43.

Next

/
Thumbnails
Contents